Soha semmiben sem hittem igazán, és ez a szokásom hosszú évtizedek alatt mély meggyőződéssé (hivallássá!) erősödött. Ezt a világnézetet jobb híján liberalizmusnak nevezem. Viszont botcsinálta kantiánusként igyekeztem mindig megmaradni "jó"-nak: szeretni mindazokat az embereket, akik a leginkább rászorulnak a szeretetre, mert senki sem szereti őket. (A rokonaikat, családtagjaikat, saját kulturális közösségüket a pogányok is szeretik - ez nem morális kérdés, inkább csak kollektív önzés.)
Ha autózom, szívesen veszek fel öreg büdös csöves stopposokat, mert arra gondolok, ha én nem venném fel őket, kint állhatnánk az úton egy hétig. Igyekszem megérteni azokat, akik a "mélyben" vannak, mert az ő véleményükre senki sem kíváncsi. És bár kemény ateista vagyok, morálisan egyértelműen bigott krisztiánus.
tizenéves koromban nacionalista, mint általában az erdélyi magyar fiatalok azidőben, utána vagy 10 évig nem érdekelt a politika, most valami liberális féle.
"Magyarnak lenni s hozzá még Transzilvánia földjén, nem kicsiny dolog. De szép s nagy hivatás, nehéz felelősség. Angol, német vagy francia akárki lehet, minden különösebb rátermettség nélkül. Ha hiányzik is nála valami abból az emberi tarsolyból, amit mindenkinek magával kell hoznia odaátról, hát a többi sok millió csak összeadja. De a magyar már magában véve is olyan, mint az árván pislogó gyertyaszál. Hátha még ez a kicsike láng arra van hivatva, hogy Transzilvánia bozótos éjszakájában terjesztgesse a fényt."
Kiforrott világnézethez (melyik más nyelvnek van ilyen kifejező szava erre? Nem magyarkodom, csak kérdem a poliglottoktól, mert az általam ismertekben nem található hasonló. A németben van, de mégsem ugyanazt jelenti) kiforrott gondolkodás is kell. Ehhez meg le kell száradjon előbb a tojáshéj!-:))
A másik feltétel a választék ismerete. Ergo tájékozottság.
A harmadik meghatározó a gondolkodásmód, mentalitás. Eldöntése annak, hogy mennyire pászol egy adott ideológia a szemléletemhez, az értékrendszeremhez.
Így tehát, mivel az első feltétel az idő függvénye, a második a tudásvágyé, a döntést a harmadik adja. A nagyon fiatal emberek a tapasztalat hiánya miatt (náluk forrón eszik a kását...), a tájékozatlanok ismereteik hiányában választhatnak rosszúl, még ha jónak is gondolják.
Általában a fiatalkorból kilépve átalakul. És bizonyos vallási eseteket kivéve nem egyszerre szokott, ebben Geyzaval értek egyet.
(Megjegyzem sok esetben a nagyobb pálfordulások végül ugyanoda lyukadnak ki - közel - ahonnan elindultak.)
Itt a fórumon egyrészt mindenki inkább csak kibeszélni akarja magát másrészt ahhoz legtöbb vita túl elfajult, hogy az esetlegesen megvitatandó, ambivalens vélemény hangsúlyos lehessen. Lassan már a sima provokáció is észrevétlen marad ...
Jelenleg az EU a téma. Ha megfigyeled, sokan vannak akik a Francia buktát abban látják, hogy egyáltalán meg lett szavaztatva. Egy laza huszárvágással ki lehetett volna hagyni az egész szavazásdit.
Az egyik kis lépés megértetni velük, hogy nincs fakultatív demokrácia - ha nekem áll a zászló, akkor magamra öltöm, ha meg nem, akkor megkerülöm.
Nem a tisztesség(telenség) okán rossz ez, hanem mert ha sok elégedetlenkedő van, akkor a látványos győzelmek belülről rohadnak szét.
20 évesen anarhista (de nem agresszív) beállítóttságom annak hatására, hogy az emberek TÖMEGEI szarnak a tudásra, fejlődésre, önmaguk megismerésére - viszont egy jelentős csoport minden változást a zavarosban halászásra és a társadalom gyors kifosztására használ fel - gyanakvó konzervatívvá váltam.
Kis lépések, az ellenérdekelt felekkel együtt (mert rövid távon le lehet nyomni a békát mások torkán, de ez megbosszulja magát)
5 percen belül vállok fideszesből -mszpésé és vissza
és sajnálom hogy ketté szakadt az ország ,ja és Bilkket járatok a kávézóba mert azt mindenki elolvassa a végén ,hiába szeretne Magyar Nemzetet elöször :))
Megélhetésért kommunista családban nőttem fel.
Nem engedtek pl. hittanra járni mert mit szol a párt.A szüleim ma elvhű fideszesek.
A egyik meghatározó gyerekkori élményem a úttörőségből kizárt gróf fiú volt kit a nagymamája nevelt és az egész tanári kar kirekesztette.De jó lenne tudni mi lett belőle.
Aztán jött a Beatrice korszak és a CPG a radikalitás teteje.A rendszerváltás előtti tüntetések a fideszfiukal.
Ma nem vagyok se jobb se bal,de nehezen viselem ha bármit is nagyon rám akarnak erőltetni.
A dogmákat ki nem állhatom.
Ez egy nagyon érdekes topik.
De ha őszintén és pontosan szeretnék válaszolni a kérdésre, valószínűleg egy lélektani regényt kellene írnom, ami esetleg meghaladná a topik kereteit.
Meg tán az én képességeimet is:)))
Úgyhogy csak röviden és pontatlanul válaszolok: igen, de nem egyszerre, hanem folyamatosan és oda is meg vissza is.
Hát ha a buddhizmus neked vallás és ópium, akkor én is csak sajnálni tudlak.
Nem elég hogy tudatlan vagy és egy gyakorlatilag ateista filozófiát nevezel vallásnak, de még másokat is sértegetsz.
Szerintem is inkább próbálkozz a lányoknál.
