Kedves Cserfa!
Elvoltam. El is vesztettem a fonalat. (én csak egy kis - nő vagyok) Tehát addig is, míg újból megtalálom, küldök neked egy verset.
Zsoltár, férfihangra:
Tudod, hogy érted történnek mindenek - mit búsulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog,
a te bűnös lelkedért.
Ó, hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti
meg,
aki téged meg nem ért.
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.
Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát?
Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömöket és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,
szerelmek bűnét és gyászát? S hog ybűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derűt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért
öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy
a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a
bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!
Mert ne gondold, hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod,
úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,
és nem sejted, hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod, hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.
(Babits Mihály)
valamint:
Anyai oktatás, király számára:
Lemuel király beszédei, prófécia, mellyel tanította őt az anyja:
Mit szóljak, fiam? Mit, én méhem gyermeke? Mit, én fogadásimnak gyermeke?
Ne add asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a királyok eltörlőinek.
Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése.
Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényről, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.
Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort a keseredett szívűeknek.
Igyék, hogy felejtkezzék az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.
Nyisd meg a te szádat amellett, aki néma, és azoknak dolgában, akik adattak a veszedelemre.
Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek!
Hallgasd fiam a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranylánc a te nyakadra.
Őrizd meg fiam atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.
Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
Beáta