Ebben a mozaik rendszerben előfordulhat, hogy egyes elemek elkezdenek a maguk feje után menni.
De itt sztem most nem erről van szó, megjelent egy szabad szemmel is látható törésvonal, egyes emberek megalázó alkut is megkötnének, mások nem. Valószínűleg ennek a pontos tudatában rakta ki az aragcsi karakter azt a tweetet, amit kirakott.
Amúgy mindenféle össze-vissza állítások és tagadások vannak a dúsított uránról és a jövőbeli dúsításról is, meg persze dónald a tramplíí folyamatos hazudozásai az iráni kapitulációról, ehh.
Viszont a vesselfinder adatai alapján a hormuzi továbbra is zárva van.
Tehát az az álláspont van érvényben ami azt mondja, hogy amíg az usák blokád fennáll addig az iráni is fennáll.
The IRGC intercepted several ships attempting to pass through the Strait of Hormuz an hour ago.
—❗️🇮🇷/🇦🇪/🇮🇳 WATCH: Footage shows the IRGC Navy informing the container ship ‘Bhagya Laxmi’, which originates in the United Arab Emirates but has an Indian crew, that it does not have Iran’s permission to cross the Strait of Hormuz
The ship’s crew politely complies and turned around, like dozens of others in recent hours.
The Strait of Hormuz is firmly under control of the IRGC Navy.
Azzal az állítással, hogy idegenzászlós művelet történt azt akarják elhitetni, hogy
Irakból nem is akartak eljönni a zsidók csak a Moszad provokálta ki.
nézd, te szrencsétlen kakadu, egy moszatos tiszt állítja, hogy a moszat állt a crkuszok megett
In his book "The Eastern Wind", Israeli Mossad officer Shlomo Hillel explains how he secretly traveled to Iraq and worked with an intelligence team to plant bombs in synagogues and communities to force Jews to immigrate, and that the Iraqis are innocent of this scandal.
Az sem kizárt, hogy a likvidálások során elpusztultak azok a magas rangú vezetők, akik a kapcsot képezték a világi vezetők, a vallási vezetők, illetve a fegyveres erők között.
Most kezdhet el az überokos izraeli hadvezetés gondolkodni, mennyire volt jó ötlet az iráni vezetők likvidálása.
Pont úgy jártak, mint az amerikaiak Jamamoto admirális gépének lelövésével.
Amikor az amerikai rádiófelderítés megfejtette a japán táviratot, amiből kiderült, Jamamoto admirális rerpülővel a frontra utazik, hatalmas vita alakult ki a teendőről.
A vezérkar egy része ragaszkodott hozzá, hogy le kell lőni a gépet. A reálisabban gondolkodók, mint pl. Nimitz ellenezte.
Ugyanis az volt az érvük, hogy Jamamoto nyugaton végzett, a japánokhoz mérten korrekt katonai vezető, aki nyugati normák szerint háborúzik. Ha megölik, akkor a helyére fiatalabb, agresszív, semmiféle gátlással nem rendelkező feltörekvő tisztek kerülnek, akik ellen sokkal nezezebb lesz háborúzni. És be is jött, mivel az egy generációval fiatalabb admirálisok, mint pl. Kondo kerültek vezető pozícióba, ami sok veszteséget és elhúzódó háborúhoz vezetett.
Iránban a cáfolatok és elítélések hulláma követte Abbász Arakcsi külügyminiszter korábbi kijelentését, miszerint a Hormuzi-szoros nyitva van. A Tasnim, a Fars és a Mehr hírügynökségek bíráló és pontosító közleményeket tettek közzé a szavaival kapcsolatban, és többek között azt állították, hogy ezzel Trumpnak „okot ad a győzelem kihirdetésére”.
Hasonló epizódot láttunk, amikor az iráni elnök elnézést kért az öböl-menti arab országok elleni támadásokért, és megígérte, hogy ezeknek vége. A támadások természetesen folytatódtak, a forradalmi gárda bekeményített és az elnök kénytelen volt visszakozót fújni.
A következtetés magától adódik.
Az iráni vezetés fragmentált, és nem egyértelmű, hogy azok, akik a tárgyalóasztalnál ülnek, és azok, akik otthon a döntéseket hozzák, ugyanabba az irányba eveznek. Az sem kizárt, hogy a likvidálások során elpusztultak azok a magas rangú vezetők, akik a kapcsot képezték a világi vezetők, a vallási vezetők, illetve a fegyveres erők között.
Ezek hiányában a különböző hatalmi gócok a saját prioritásaikat próbálják érvényesíteni a tárgyalások során, és ha többen képviselik Iránt, akkor valójában senki sem képviseli.
Ha az amerikaiak arra a következtetésre jutnak, hogy a jelenlegi vezetőkkel nincs értelme tárgyalni, akkor az sem kizárt, hogy a már ismert módon új vezetők számára nyitják meg az utat az előmenetelhez.
Ezt nevezhetjük akár ballisztikus káderpolitikának is.
A német portálok emlékeztettek arra, hogy hogy a Gázai-övezeti háború idején Németország 2025 augusztus elején korlátozta az izraeli fegyverszállításokat. Pontosabban csak olyan fegyverek szállítását vállalta, amelyeket Izrael nem vet be az övezetben, és azokat csakis önvédelemre használja.
Az Izraellel való szolidaritás nem jelenti azt, hogy minden támogatást - beleértve a katonait is - jóváhagyunk - indokolt akkor Friedrich Merz kancellár
Hormuzi-szoroson áthaladó hajóknak nem szabad az Egyesült Államokhoz vagy Izraelhez kapcsolódniuk, és a rakományuknak sem szabad az Egyesült Államokhoz vagy Izraelhez kapcsolódniuk. Csak kereskedelmi hajók közlekedhetnek – jelentette a Tasnim iráni tisztviselőkre hivatkozva. ▪️Minden tranzittevékenységet össze kell hangolni az iráni hatóságokkal.
Ha az usa, vagy Izrael.elszemtelenedne- azonnal lezárják a szoros- közölte az IRGC
RGC öt feltételt szabott a Hormuzi-szoros átkeléséhez:
▪️1. A polgári hajók csak az Irán által kijelölt útvonalon haladhatnak át. ▪️2. A katonai hajók áthaladása a szoroson továbbra is tilos. ▪️3. Minden átszállításhoz engedély szükséges az IRGC haditengerészetétől. ▪️4. Az átszállítást a tűzszüneti megállapodással összhangban és a libanoni tűzszüneti megállapodás végrehajtását követően kell végrehajtani. ▪️5. A média is erről ír: A hajóknak nem szabad összeköttetésben állniuk az USA-val és Izraellel, ahogy a rakományuknak sem.
The Farhud (1941):A Nazi-inspired pogrom in Baghdad on June 1–2, 1941, during Shavuot. An estimated 180–200+ Jews were killed, hundreds injured, and thousands of homes and shops looted.Post-1948 Oppression:Following Israel's establishment in 1948, the Iraqi government treated Jews as enemies. Wealthy Jews were detained, and leading businessman Shafiq Ades was publicly hanged in 1948.
Persecution of Jews in Iraq during the mid-20th century, characterized by violent pogroms like the 1941 Farhud and systematic government oppression, forced nearly the entire 2,500-year-old community to flee. Between 1950 and 1952, approximately 120,000–130,000 Iraqi Jews emigrated to Israel following state-sanctioned property seizure and anti-Jewish violence
Forced Migration (1950–1952):Under the "Denaturalization Law," Iraq allowed Jews to leave but they had to renounce citizenship and forfeit all property, leading toOperation Ezra and NehemiahPost-Six-Day War:After 1967, remaining Jews were arrested, tortured, and had their assets frozen.1969 Executions:In January 1969, the Iraqi government publicly hanged nine Jews among others on charges of spying for Israel, causing the remaining community to flee.Current State:By 2020, only a handful of Jews remained in Iraq, with reports as low as 3–4 people.
köztudott dolog. iránba is menekültek onnan, ahol a sah adott nekik védelmet és intézett repülőjáratokat izraelbe.
ez tény.
ennek tagadása, (ezen és más) moszlim államokban a zsidók üldöztetésének, hátrányos megkülönböztetésének tagadása, vagy moszlim közösségekben a zsidóellenes hozzáállás (lásd ausztráliai 'gas the jews' tömegtüntetések) nem értelmezhető másként mint a fasiszta (emberellenes, nemzetellenes/náci) terror és ideológia támogatása.
In his book "The Eastern Wind", Israeli Mossad officer Shlomo Hillel explains how he secretly traveled to Iraq and worked with an intelligence team to plant bombs in synagogues and communities to force Jews to immigrate, and that the Iraqis are innocent of this scandal.
1967 júniusában az iraki zsidó közösség száma mintegy 3000 volt, közülük több Bagdadban és Basrában. Közvetlenül az ellenségeskedések kitörése után mintegy 70 zsidót letartóztattak. Csak hónapok múlva engedték el őket, miután a családjaik hatalamas vesztegetést fizettek a hatóságoknak és a magas rangú tisztviselőknek.
A letartóztatásokkal együtt a hatóságok félelmet és aggodalmat keltettek a zsidó közösségben. A zsidókat tilos árusítani vagy kereskedelmi tevékenységet folytatni. A lakossági telefonjukat lekapcsolták, de Bagdadban szabadon mozogtak. Sok zsidó otthonaikba zárkózott az 1941. június 19-i Farhoud elleni erőszakos támadásoktól való félelem miatt, amelyben több száz zsidót mészároltak le arab szomszédai, akik aztán elrabolták és elpusztították a tulajdonukat. Az 1967-es üldözés eredményeképpen sok iraki zsidó Izraelbe költözött.
1948-ban, mintegy 150 000 zsidó élt Irakban. 1967 júniusában az iraki zsidó közösség száma már csak mintegy 3000 volt, közülük legtöbbjük Bagdadban és Basrában élt.
- Közvetlenül az ellenségeskedések kitörése után mintegy 70 zsidót letartóztattak. Csak hónapok múlva engedték el őket, miután a családjaik hatalmas vesztegetést fizettek a hatóságoknak és a magas rangú tisztviselőknek.
- 1948 júliusában az iraki kormány törvényt fogadott el, amely a cionizmust súlyos bűncselekménynek nyilvánította, minimum hét év börtönbüntetéssel. Bármely zsidót el lehetett ítélni cionizmusért mindössze két muszlim tanú eskü alatt tett vallomása alapján, és gyakorlatilag nem volt lehetőség fellebbezésre.
- 1948. augusztus 28-án megtiltották a zsidóknak a banki és devizatranzakciókat.
- 1948 szeptemberében zsidókat bocsátottak el a vasúttól, a postától, a távíróhivataltól és a pénzügyminisztériumtól, azzal az indokkal, hogy "szabotázzsal és árulással" gyanúsították őket.
- 1948. október 8-án megtiltották a zsidó kereskedők számára az export- és importengedélyek kiadását.
- 1948. október 19-én elrendelték az összes zsidó tisztviselő és dolgozó elbocsátását az összes kormányhivatalból. A zsidókat tilos árúsítani vagy kereskedelmi tevékenységet folytatni. A lakossági telefonjukat lekapcsolták.
- Októberben az El-Ahram című egyiptomi lap becslése szerint a letartóztatások, perek és a vagyonelkobzások eredményeként az iraki kincstár mintegy 20 millió dinárt, azaz 80 millió amerikai dollárnak megfelelő összeget szedett be.
- 1948. december 2-án az iraki kormány azt javasolta az Irakban működő olajvállalatoknak, hogy ne fogadjanak zsidó alkalmazottakat.
Arab historians, Arabists and academics in Israel and abroad have charged that five bombings in 1950 -51 – one killed four Jews – were a Zionist false flag operation to cause the Jews of Iraq to emigrate to Israel. The Mossad operatives who organised the airlift have always fiercely denied that they were responsible.
The latest to breathe life back into the scandal is Haaretz, writing about a new film called ‘Baghdad files’ by Avida Livni. The film takes up the story of files deposited by a journalist called Baruch Nadel at Yale University. Nadel, who died in 2014, seems to have made a speciality of bashing the Israeli establishment. He wrote for the iconoclastic magazine Haolam Hazeh. The files contain 117 testimonies from Iraqi Jews: Nadel collected them when he toured transit camps or ma’abarot in the 1950s. The principal allegation made by the refugees was that they had emigrated because of bombs thrown at them on orders from Israel.
Friedrich Merz német kancellár egyenesen Párizsban fogalmazott: „Iránnak be kell fejeznie nukleáris programját. Abba kell hagynia Izrael és az Öböl-államok megtámadását. És megbízhatóan, véglegesen és mindenféle fizetési forma nélkül kell újra megnyitnia a Hormuzi-szorost.
”Nincs több játék.
Nincs több fizetés a mullahoknak a biztonságos átkelésért.
Nincs több proxy háború vagy nukleáris játék, ami veszélyezteti a világot.
Merz kemény beszéde akkor jött, amikor európai vezetők összegyűltek Párizsban, hogy megvitassák a létfontosságú olajfojtópont biztosítását egy törékeny amerikai-iráni tűzszünet után. A Hormuzi-szoros megszakadt, megugrott az energiaárak és a globális gazdaságokat kalapálta – Irán agressziójában gyökerezett zűrzavar és a fegyverszünet kikényszerítéséhez valódi amerikai nyomásra van szükség.
Míg a Merz jelzi, hogy Németország ENSZ-stílusú megbízás és a Bundestag jóváhagyása alapján beszállhat a tengerészeti eszközökbe, az időzítés sokat mond. Európa a kispadon ült, miközben az USA és Izrael szembesült az iráni fenyegetéssel. Most, hogy a washingtoni határozott cselekvésnek köszönhetően enyhül a válság, az európaiak követelésekkel és fotós diplomáciával rohannak be.
Ez klasszikus: Amerika kezeli a kemény hatalmat és viseli a kockázatokat, aztán a szövetségesek késve jelennek meg, hogy igényeljék a hitel egy részét, és "multilaterális" járőröket követeljenek. A kritikusoknak igaza van, hogy ezt kimondják – Európa végtelen beszéde és vonakodása a cselekvéstől, a szabad világot kitéve Teherán olajutakon és terror megbízottjain keresztüli zsarolásának.
Az iráni rezsim éveket töltött atomfegyverek építésével, a Hezbollah és a hútik felfegyverzésével, és a globális hajózást fojtogatta, amikor az nekik tetszik. Merznek igaza van, hogy meg kell állnia - teljesen, ellenőrizhető módon és kiskapuk nélkül. De a párizsi szavak nem lesznek elégek. A valódi katonai elszántsággal és a ténylegesen harapó szankciókkal támasztott erős végrehajtás tartja nyitva a szorost és az ajatollahokat.
A tanulság egyértelmű: a gyengeség káoszt idéz elő. Az erő, különösen az USA-ból hoz eredményeket. Európa annyit beszélhet, amennyit akar - de anélkül, hogy tettekkel támogatná és elismerné, hogy ki kényszerítette Irán kezét, üresen csengenek ezek a kijelentések. A szabad navigáció nem szívesség, hanem olyan jog, amelyet meg kell védeni, nem fizetéssel vagy késéssel tárgyalni.
