Na most a témához. A tőzsdeügy. Én először is tényleg komolyan gondoltam, hogy örüljünk, hogy szárnyal a tőzsde, és komolyan tettem föl azt a kérdést, hogy vajon miről is szól a tőzsde szárnyalása. Hölgyeim és Uraim, még egyszer, én nagyon örülök és Önöknek is ajánlom, hogy örüljenek a tőzsde szárnyalásának, de legyünk már egyszer pontosak ebben az ügyben. Ez azt jelenti, hogy negyvennégy darab cég, amelyik ott van a tőzsdén, az jól működik. Mondom: negyvennégy. Tehát a tőzsde és a BUX-index nem a magyar gazdaságról szól, hanem negyvennégy darab magyar cégről. A kommentárok egyébként nagy csöndben hozzá szokták tenni, hogy ha esetleg mondjuk erről a tőzsdéről és a negyvennégy cég közül mondjuk esetleg a MOL és az OTP kiszállna, akkor lehet hogy persze ezt a tőzsdét be kéne csukni, de még egyszer: ez negyvennégy cég szárnyalásáról szól.
Magyarországon – és most akkor a pontos számot idézem – 460.712 darab cég működik, természetesen ebben egészen kis vállalkozások és kényszervállalkozások is vannak – mielőtt még a demagógia vádjával akarna esetleg valaki engem illetni –, na de azért az arányok mégis csak látszanak, ugye? Tehát örüljünk a tőzsde szárnyalásának, de amikor arról beszélünk, hogy mi van a magyar gazdasággal, pontosabban a magyar emberek életével, akik a tőzsdén kívüli világban élnek, nem azoknál a cégeknél dolgoznak és működnek – persze az is egy külön dolog, hogy az ott élő munkavállaló és dolgozó munkavállaló úgy különben hogyan érzi magát –, tehát amikor úgy ezeket a nagy számokat mondjuk, akkor azt is mondhatjuk egy kis túlzással, hogy ezeknek a cégeknek az eredményeiről beszélünk, és aztán van még egyébként jó néhány ember ebben az országban, mert hogy egyébként ez a negyvennégy darab cég 90.622 embert foglalkoztat Magyarországon. Elképesztőek ezek a számok, ugye? Na, amikor arról beszélünk, hogy mi szárnyal és mi töpörödik, akkor aközötti különbségről próbálunk beszélni, ami az urak és az elit és a néhány jól működő cég és az egyszerű pórnép között van. A töpörödéshez még annyit szeretnék mondani, és megint nem vagyok persze arra fölhatalmazva, hogy Orbán Viktor szavait és mondatait interpretáljam, de azért mégis csak hozzá kell tenni, hogy egy tény, a nemzet fogy. Egyre kevesebben vagyunk.
Viszont ezzel szemben… A 25 százalékos áfa-körbe tartozó fogyasztási cikkeknél, természetesen. Ezzel szemben Orbán úr javaslata, amelyik kifogásolja ezt a csökkentést, helyette a személyi jövedelemadó 18 százalékról 13 százalékra való csökkentését javasolja, mármint az alsó határt illetően. Ez viszont nem tízmillió magyar állampolgárt érintene, hanem ennek csak jelentős töredékét. Kizárná ebből a kedvezményből, úgy látszik, a nyugdíjasokat, a minimálbéren élőket, a gyesen, gyeden lévőket, a kiskeresetűeket, a munkanélkülieket, gyakorlatilag az állampolgárok jelentős részét, aki ezt egyszerűen nem tudná igénybe venni. Mi az Ön reális, elfogulatlan véleménye erről a javaslatról?
Köszönöm szépen. A következőképpen gondolom. Az egyik dolog az az, hogy Orbán Viktor most itt ellenzékből tett egy javaslatot. Ez dramaturgiailag szerintem egy nagyon fontos dolog, mert hogy a 19 százalékos adókötelezettség leszállítása 13 százalékra az egy olyan, tényleg a társadalomnak csak egy részét érintő kedvezmény vagy könnyebbség, amit hogyha törvény előír, törvénnyel ez a helyzet létre van hozva, akkor ez garantáltan és tuti lezajlik és megtörténik. Szeretném még egyszer mondani, persze ugye ellenzékből javasolunk, és nem egy átfogó koncepcióról van szó. Még egyszer mondom, ha ez a javaslat megvalósul, akkor az biztos, hogy realizálódik, ez alól nem lehet kibújni. Én azért tartom az ő szempontjából – bár ilyen kiragadott javaslatokat csak úgy, önmagukban vizsgálni elég nehéz – ezt egy jó és igazán konstruktív ellenzéki javaslatnak, mert ebben a javaslatban benne van az a realitás, hogy ez meg fog valósulni. Mi a baj az áfa-üggyel? Az a baj, hogy ez a száz lépés ez tényleg egy eklektikus [eklekticizmus = egymástól eltérő, összeférhetetlen nézetek, elméletek elvtelen összekeverése vagy összeegyeztetése] elegy-belegy, aminek nemhogy a hatásmechanizmusai nincsenek végiggondolva, de az sincs végiggondolva, hogy ezek a dolgok egymásra milyen hatást gyakorolnak. És az áfa-csökkentés piaci körülmények között a gazdaság szférájában, a mindennapokban – a piacon, ha kimegyünk a Lehel piacra vagy a csarnokba vagy akárhova vagy elmegyünk egy áruházba – a kereskedő és ha úgy tetszik, a vásárló közötti alkuban fog realizálódni. De gondolja meg – és itt látszik ennek a jelen állás szerint, ebben a szituációban és a száz lépés program keretében ennek a javaslatnak a mérhetetlen demagógiája –, mert egyik oldalról csökkenti az áfát, másik oldalról pedig a vállalkozói körre olyan terheket ró, amelyek nyilvánvalóan azt fogják eredményezni, hogy a kereskedő az Önnel kötött üzletben, amikor Ön majd elmegy vásárolni, nem fogja érvényesíteni. Nem azért, mert gazember, meg bűnöző, meg nem tudom, micsoda, az öt százalékos áfa-csökkentést nem fogja érvényesíteni, nem azért, mert gazember és rossz ember, hanem azért, mert ez a száz lépésnek nevezett téboly egyéb elemei úgy hatnak rá, hogy neki nagyon komoly költségnövekedései lesznek. Ugye erre hivatkozott a Gyurcsány, meg arra, hogy gondolkodjunk szemléletben. Hát ő az első, aki ezt nem teszi. Most gondolja el, tehát még egyszer, a kereskedő egyik oldalról egy jól megnyomott minimálbérrel, növekvő költségekkel találja magát szemközt, és hát van neki egy kis sansza, ahol majd ezt a dolgot ki tudja egyenlíteni, az öt százalék áfát nem fogja Önnek továbbadni. Tehát ezért tartom ellenzéki, ha úgy tetszik, szakszervezeti szempontból reálisnak az Orbán felvetését, és ez nem azt jelenti, hogy ő nem szereti a nyugdíjasokat, meg azokat, akik ebből kimaradnak, hanem egy olyan javaslatot találtak és kerestek, amelyiknek a megvalósulása garantált, és legalább száz emberből hetvenet pozitívan érint, és az tuti, hogy meg fog valósulni. Az áfa-csökkentés a száz lépés egyéb hatásai miatt nem fog Önhöz eljutni. És jöhet ide ilyen kommandó, meg olyan kommandó, ami nem lesz másra jó egyébként, mint hogy az embert vegzálják.
Figyejjünk Sanyi mérhetetlen szociális érzékenységére is !!!
És van még egy apró dolog, amit szeretnék hozzátenni, hogy a Kádár-rendszerben nagyon sokan jutottak nagy értékű ingatlanhoz úgy, hogymegkapták ezeket ilyen tanácsi kiutalásként. Tehát nagyon sok ember kezében vagy tulajdonában van olyan ingatlan, amelyik az ő vagyoni viszonyaihoz képest úgy különben - a mostani ingatlan-bumm eredményeképpen - nagyon értékesnek tűnik. Ennek a históriának, ha ezt komolyan végig fogják csinálni, kilakoltatás lesz a vége. Én azt hiszem, hogy egy meggondolt formában egyet lehetne érteni a gazdagok nagyobb megadóztatásával, de valahol a vagyonadó környékén kéne ezt a dolgot keresgélni, nem pedig még nagyobb igazságtalanságokat elkövetni, mert egyébként akinek van ereje és tehetsége, az majd ezt a dolgot valóban valahogy meg is fogja úszni, de én most szeretném még egyszer mondani, hogy sok százezren lesznek valószínűleg úgy érintettek, hogy nem is nagyon van közük ahhoz, hogy őnekik egyébként ilyen értékes ingatlanjuk van.
HírTV
Függetlenül attól, hogy kik kaptak anno a Tanácstól kiutalást >200nm-es lakásokra, irigylem a problémájukat.
Valszeg Sanyi gyűjtést rendez az érdekükben, és eljár a méltányossági kérelmük ügyében....
A témákhoz: a hét híre az ÉS-per. És azt javaslom mindannyiunknak, hogy ne vegyük komolyan ezt a propaganda-hadjáratot, ami itten elindult ebben az ügyben, viszont vegyük komolyan, hogy annak óriási jelentősége van, hogy a független magyar bíróság kimondta, hogy itt nem volt taggyűlés. Szeretném én azt látni egy cégbíróság előtt vagy bármilyen vitás polgári perben, ahol egy taggyűléssel kapcsolatban vannak kifogások, hogy mondjuk egy taggyűlést formai okokból ne pontosan kellene megtartani. A taggyűlés az egy hivatalos fórum. Aki egy picikét cégügyekben járatos, az pontosan tudja, hogy egy baráti csevegéssel nem lehet kiváltani. És igenis az ügy szempontjából is óriási jelentősége van annak, hogy ezek a beszélgetések – ha voltak egyáltalán – ezek taggyűlésen zajlottak-e. Mert úgy egyébként a hétvégén azon gondolkodtam, hogy például hogy zajolhat le egy ebéd a Gyurcsány családnál. Ugye hát a család egy igen fontos terep az ő számukra, és elgondolkodom, hogy kedves Piroska mamával ott együtt ülnek, és azt mondja a kedves anyós, hogy drága Ferkó, hát a Budapest Airport ügyeiről nem lehet beszélni, és nem lehet beszélni semmi más ügyről sem a családi ebéd mellett, ami egyébként a Gyurcsány család cégügyeit érinti. Hiszen az tény – és itt most nem gúnyolódni akarok és minden minősítés nélkül mondom –, hogy Gyurcsány Ferencnek is vannak jelen pillanatban is cégei, amelyekkel a formális együttműködést ugyan abbahagyta, de nagyon kíváncsi lennék arra – és azt hiszem, hogy nem járok messze az igazságtól, hogyha azt állítom –, hogy ezeknek a cégügyeikről azért valahol, valamiféle beszélgetések zajlanak: a kedves anyóssal, a nagybácsikkal, a rokonokkal, a feleséggel, barátokkal, bárkivel mással. Azt hiszem, hogy ez a dolog világít rá leginkább… Vagy gondoljunk egyébként akár a Kókára is. Ő is üzletember, ekként miniszter, és ez rendjén van, nem is kell ezt bírálni, nagyon jól lehetne ettől még ezt a kormányt vezetni. Nem ez a nagy baja ennek a kormánynak, hogy vannak vállalkozó tagjai is. Nyilvánvalóan azok az emberek magánéletüket illetően hallgatási fogadalmat nem kötnek, nem tesznek a szájukra lakatot, és a hét és a nap minden órájában akár beszélhetnek magánéletük keretein belül cégügyekről és más fontos gazdasági ügyekről. Ez mutatja egyébként azt a mérhetetlen cinizmust, amivel támadják Orbán Viktort ebben a mostani lejárató kampányban, hogy egy abszolút természetes beszélgetésbe kukkoltak bele, és egy ilyen abszolút természetesen folyó családi, baráti beszélgetést próbálnak kriminalizálni. Ha ez így van egyébként, akkor azt gondolom, hogy a jelenleg regnáló kormány túlnyomó többségét is el kellene tiltani a politikától.
A dolgoknak a mélyére kell nézni. Majd elemezni és megtérni. Természetesen ezt nem mindenki bírja feldolgozni. Ha a történelem ad hozzá egy államférfit is, a jövő reménytelivé válik.
Nem félünk a Viktortól, ti se féljetek! Karám-Magyarország - harács-Magyarország. Ezzel a két témával várta a hírTV nézőit vasárnap Csintalan Sándor a Kérdések órájában.
Na, ez még elmegy ?
