bénító robbanás a nyármeleg,
lerogyni vágyva benne ténfereg
a felhevülten nyüzsgő egyveleg
óriás mikróban ég és összesül
de mind hidegen marad legbelül
a tévében megint csak szarokat adnak,
összeúsztatható műsorokat annak
akit érdekel még a távkapcsolója,
vagy hogy miről és éppen melyik csatorna
jeges vizet adjon minden mennyiségben,
csaptól, kapcstól, nyári naptól csak ezt kérem,
csobbanni a külmelegből kúl hidegbe,
hátha benső jegem megpihenne benne
rajta lelkem, rádszáradt a lelkem.
köröz, köröz, közbenvesztem.
de
nem
olyan messze,
még mindig nem
összeveszve,
összevissza
kedvelem.
küldjön jelet,
jelenetet, képet,
képeket, téged
kértelek, kérve
késve késelek
meg érzem,
lekéstelek.
engedd, engem
beljebb
jönnöm
viccben ölnöm
ömlöm részegen,
mesélni szeretnélek
úgy szemérmelmesen.
esetleg: a fuzfák a versek kedvéért lettek ültetve ("és viszont"), de hogy az egész mire jó? nemtom, nemtom. szerencsére ez egy nyugodtra sikerült környezet, bár a vihar itt is vihar, de mégiscsak vers- és fuzfakert. ültetvény:)
és persze lehet egy egész másféle interpretációja is a fuzfa-motívumnak...
nem kommentálom. nem az én dolgom.
ne is írjak, az se dolgom
(de! de!)
folyik a számról a kezemre
virtuálsemmit kovácsolok
lopott lapokra kopácsolok
már megint egy régen rossz dolog.
beszél a száját csukva tartva
gondolatának nincs szaga
gondológépmosó kefe
kefélni mindig jó vele
olyan metaforikus a tükör, fordulj kettot, nézz bele.
valamit mond aki nem mond
valamit lát aki alszik
álom, szünetekkel
hát, mondja nektek, gyerekek, ez egy
(velem mondatja magát a fontos
és a lényegtelen
nagy nyelvi egységek hímkurvája
leszek, hosöm, nekem)
hm, hát volt 1 kis szünet, szünetelt a net stb de vissa ám tértem.
azóta volt 1-2 dolog, de azt nem mondom el, viszont van vers, olyat most ide:
gyávaságösztön
hangok kavargó képek kísértenek bármerre lépek
sodródok, a dolgok közül mi fontos közel kerül
elfoszlik rárakódó gondok emlékei örvényében
homály ködbe pörgi tűnnek kör-körbe, sziklák tengerbe
közben sem kallódok lejátszhatatlanban egyszerű ez
is mint nem mégis mégsem, felvonít belémbök
gyávaságösztön segít át egyedül sehová érkezve vérezgetni
a csempéket összekenve, szenvedve mímelve, hogy szeressetek.
Hát igen, cimbi, mi, a metáltesvérek, mindenhol ott vagyunk, de főleg a truhevimetál topikokba', hogy ottan miket írkálunk, apafej, már ránk küldték volna régesrég az Ogly G.-t, meg a Kicsi Tysont, ha nem fizettük volna le őket egy-egy nyalókával, úgyhogy most ők a mi testőreink, de tényleg.
Nagy Károly (közismertebb nevén Charles Lorre, vagy Kockás Pierre) egyik könyvében találtam egy olyan fasza verset, nem is tudom ide merjem-e másolni, vagy a Jehova megint lebasz érte, mongyátok meg nekem az őszintét.
megtetszett a topiccím, gondoltam benézek, erre itt is az istenbe meg a királyba botlok. :-))))))))
a répatopic micsoda? de van még verstopic itten! (qszi)
ejha, mennyi hozzászóló! akkormost tisztázom magam: nem akarok a Répával konkurálni vagy micsinálni, csak van olyan versrecept, amiből kimarad. szal részemről ide írom a nem-répás (nem anti-répás!) dolgaim, 1ébként megmondtam az elején, hogy ide lehet, eképp másnak is, mást is stb. tegnap meg nem rángattam a hálót. na, mosmár tisztába vagyok téve.
V.G.King, azt se tudom hirtelen melyiket ne értsem?? de ha király akkor oké, a pamparam meg egész frappáns.
JSz akkor most írok oda.
ide meg néha ha lesz mit:))
rögtön ide is rittyentek a pillangósfüzetemből zsengén:
Médiatrükk
fény fröccsen színre lép egy megtestesült fénykép
ég a teste, lesben este fényképészeink meglőtték, és
azóta is özönben dől róla színfoltos kőpadlóra
lepkeszárny, krétapor felhő, szivárvány
tótükrön pergő eső, vidám királylány, nők a hóban
a szótlan körégyűlt tömeg meg egyre bámul: mennyi látvány