Bekrepált a páramentesítő gépem, ezért neten rendeltem egy újat és jeleztem a cégnek, hogy a régit pedig vegyék át tőlem. Futár megérkezik, én két kézzel átnyalábolom a régi masinát, viszem le és fújtatva a futár lábai elé helyezem. Futár: - Nem jó a fogantyúja?, majd felhajtja a gép tetején lévő ezen készséget, amit én 10 évig nem vettem észre és annál fogva fütyürészve elvitte a kocsijáig.
Szorgoskodok az edzőteremben az egyik gépen, mikor is egy lány megkérdezi, hogy beszállhat-e ő is. Nyilván beleegyeztem és egyben felajánlottam, hogy azzal a kis pöcökkel átállítom az általa kívánt súlyra. Mindezt a következő módon sikerült előadnom:
Pár éve nem gyújtok rá a lakásban, csak az erkélyen. A járvány első hulláma idején elrendelt home office-ban a munkám egy részét az erkélyen végeztem. Közben persze néha rá is gyújtottam. Sokat dohányzom, sokat beszélek, így sok fölösleges levegőt nyelek, ennélfogva sűrűn kell büfögnöm. Ha túl hangosra sikeredett, megjegyeztem magamnak: „Hoppá!”
Egyszer nagyon-nagyon elmélyedtem a melóban, és kicsúszott egy akkora büfi, hogy beleremegtek az ablakok. Az egyik szomszédos erkélyen megszólalt valaki: – Hoppá!
Szerelő érkezett hozzánk a gázkazánt karbantartani. A technikai dolgok iránt mérsékelt érdeklődést tanúsítok és ez alól a kazánok sem képeznek kivételt, de azért lelkesedést színleltem, amikor emberünk ismertette velem a berendezés részeit, amikor pedig a ki/be kapcsolás és a hőfokállítás lehetőségére hívta fel figyelmemet, kitört belőlem egy viccesnek szánt lelkesedés, miszerint őrület, hogy hol tart a technikai fejlődés, amit ezzel a mondattal zártam: „Ha így haladunk, előbb-utóbb embert küldünk a Holdra!” A szerelő arcára kiült a megvetéssel vegyes undor és közölte: „Azon már túl vagyunk!”
Nem kezdtem magyarázkodásba, ő meg gondolom alig várta, hogy visszaérjen a központba és mesélhessen pályafutása leghülyébb ügyfeléről.
Az edzőteremben - ahová olykor letévedek kicsit megnyugtatni a lelkiismeretemet- csinálom a megszokott tricepsz gyakorlatomat, mire megáll mögöttem egy olyan nagykönyvben megírt kopasz, hegyomlás csávó és dörmögve megkérdezi:
- Te ezt mire csinálod?
- Tricepszre. - feleltem cérnahangon.
- Hát arra biztos nem! - alázott porig.
Ezután megmutatta, hogy szerinte hogy kellene ezt valójában csinálni, majd megállt közvetlenül mellettem, hátra tette a kezét, kicsit előredöntötte a felsőtestét és rám szólt:
- Na akkor ebből 10-et! ... jó, kis pihenő és megint 10-et!
Mint a kisangyal úgy csináltam, majd továbbállt.
Slusszpoén, hogy másnap olyan izomlázam volt a tricepszemben, amihez hasonlót még soha nem éreztem ott.
...nem nagy gond, hogy otthonmaradt a cetli, a 2 legfontosabbat tuti, hogy nem felejtem el, a többi nem számottevő...khm:)) Nem mondom, hogy mi(k) maradt(ak) ki a vásárlásból:D
Óó, igen. :-)) "Kicsit" ismerős. Precízen, napokig-hetekig a cetli írva van a hűtő ajtajára mágnesezve, hogy mit kell majd venni - boltban meg zsebeket tapogat végig - ób.....meg! A cetli otthon az asztalon maradt. Na akkor majd memóriából! Ja. Mert az majd megy. 50%-ig szokott, talán. :-D
Közértben sorban állok a hosszú pénztárnál, már majdnem odaérek, amikor bevillan, hogy sós mogyorót elfelejtettem venni. Sorból ki, mogyi a kosárba, sorállás újratöltve. Hazaérve konstatáltam, hogy szinte mindent sikerült hazavinnem, csupán egy terméket hagytam a bolti kosárban. Igen, a sós mogyorót.
Barátom - akinek viszonylag gyakori neve van (ez fontos), de az igazi helyett hívjuk most Kovács Imrének - mesélte, hogy csöng a mobilja és egy volt gimis osztálytársnője hívta, aki tanárnőként dolgozik. Csodálkozott a híváson, mivel az érettségi óta az elmúlt 35 évben csak az 5 évenkénti találkozón futnak össze és váltanak pár szót. Felveszi, köszön, mire osztálytársnője:
- Na ide figyelj Kovács Imre! Most azonnal add az édesanyádat!
- Szia Marcsi! Az a helyzet, hogy szívesen megtenném, de már 25 éve halott.
- ... ööö ... izé ... bocs Imi, nem téged, hanem az ugyanilyen nevű tanítványomat akartam hívni.
Akció a SPAR-ban, 25 % kedvezmény a kapott matricával megjelölt termékekre. Mindhárom matricámat sikerült hibátlanul, teljes kitakarással ráragasztani a termék vonalkódjára. Pénztáros érthető szirénázása, hogy mit tettem, melyet tovább fokoz, amikor megpróbálom lefeszegetni a matricákat. Majd ő. Az egyik termék ráadásul akciós, arra nem is érvényes. A művelet közben megpróbálom enyhíteni szégyenemet:
- Nyugtasson meg, hogy nem én vagyok az első vevő, aki ilyen baromságot csinál!
- Eddig még senki nem ragasztotta rá, úgy többször is felhasználható.
Parkolóhelyről kiállni akaró kocsit engednék magam elé. Azonban annyira meghatódtam önnön jóságomtól, hogy a baloldali kar helyett a másikat használtam és fényjelzés helyett egy mosószer spriccel és ablaktörléssel jeleztem, hogy jöhet.
Kivételesen papírra írtam egy csomó mindent és már majdnem betelt a lap, amikor egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy úristen, el se mentettem az eddigieket.
Haladunk kocsival négyen, az utat ismerő haver mondja, hogy majd a Munkácsy utcában kell befordulni, de elvétjük és a vele párhuzamos Rippl-Rónai utcán megyünk be, mire megjegyzem, hogy végül is mindegy, zeneszerző-zeneszerző ... és néma csend. Na most vagy fehér foltok voltak az ő műveltségi térképükön vagy engem néztek egy baromnak ... vagy nem volt vicces.:))
Bosszankodom, mert fölöslegesen futottam egy kört egy olyan anyag miatt, amivel még nem is kellett volna foglalkoznom. Morogva megyek vissza az asztalomhoz:
– A francba, a francba! A büdös francba!
– No, mi a baj? – kérdezi a főszerkesztő-helyettesem mély részvéttel.
– Á, hagyjuk... Annyi eszem van, mint egy lepkének!
- Hát mesélj, Bobikám! Mi volt az idei karácsony legemlékezetesebb eseménye?
- Amikor a 33 éves unokaöcsém a 40 éves sógora karácsonyra kapott legó hóágyújával lődözött a fotelban ülő terhes feleségére. Az egyik töltény eltűnt a fotel ülése és karfája között, és amikor az öcsi megpróbálta egy evőkanállal kiszedni, sikerült a kanalat is utánaküldenie.
A cégünknél olyan kávé-, üdítő- és kajaautomata van, ami bankkártyával, bankjeggyel és pénzérmével is használható. Van, aki szinte pénzváltásra használja: bedug egy ezrest, és kér egy 80 forintos kávét. Ilyenkor aztán csörömpölve zuhog a megfelelő tartályba a visszajáró fémpénz.
Nagypofájú kolléganő asztala elég közel van a konyha bejáratához, az ajtó nyitva. Hallja ám, hogy már vagy tíz másodperce ömlik az apró. Beüvölt, csak úgy az asztalától: - Jackpot, b*zm*g?
Néma csend. Kolléganő rosszat sejtve feláll, odamegy a konyha ajtajához. Mi csak azt halljuk, ahogy a kolléganő bűnbánóan rebegi:
- Jaj, ne haragudjon, uram... Nem tudtam, hogy ön az...
Válasz még mindig nincs. Odalépek az ajtóhoz. A berendezés előtt guggol az automatát üzemeltető cég idősebb férfi munkatársa, lábai előtt a fémláda, amibe az előbb belezuhogott a heti váltópénz, és a néma röhögéstől kicsorduló könnyeivel mossa tisztábbra az érméket.
Tegnap fürdettem a kislányomat. Előzőleg művészien összerajzolta a mellkasát kék tollal, hát elkezdtem sikálni a szivaccsal. Egy vonal a fenének se jön le, már a második adag tusfürdőt nyomom rá, egyre erősebben dörgölöm, őnagysága már nyafogva tiltakozik. Közelebbről megnézve, persze hogy a hófehér bőrén átütő egyik eret akartam eltávolítani:-))
Ááá, tisztára úgy érzem magam, mint Natalie az Igazából szerelem-ben, amikor bemutatják a miniszterelnöknek... Az egyik idős, beházasodott rokonunk egy igazi híresség, hatalmas koponya, akadémikus, régimódi, konzervatív úriember, azonkívül nagyon vallásos is.
Amikor az ünnepi készülődés közben 3x is sikerült azt mondanom "Á, dehogy!" helyett, hogy "A lónak a f...át!", akkor a testvérem megkért, hogy az öregúr előtt próbáljam mérsékelni magam. Sikerült. Csak amikor megláttam, hogy mekkora összeget nyertem az ajándékba kapott sorsjegyen, akkor jelentettem ki, hogy besz*rok. :D
Kicsit bénáztam a parkolásnál, ferdén álltam be, korrigáltam, de félúton megakadtam és lefulladt az autó. Mivel másfél hónapos a jogsim és csak pár napja vezetek egyedül, ez még nem olyan nagy égés... de látom, hogy közben jött egy kocsi, amit feltartottam, T betűs... basszus, ez pont az én oktatóm! :-D
Szerencsére amikor már normálisan beálltam és kiszálltam, pár perc múlva arra jött visszafelé, tudtam neki szólni, hogy elnézést. Csak röhögött, mert azt hitte, hogy ott akartam megállni. :-)
Pedig megfogadtam, hogy nem viccelődök többet reklamációs ügyintézés kapcsán.
Élelmiszerboltban akciós sajtot vettem, azonban észleltem, hogy az eredeti árat ütötték be. Több száz Ft-ról volt szó, jeleztem. Ügyintéző átvette a sajtot és a számlát, majd eltűnt az irodába a papírokat intézni. Kis idő múlva megjelent, átadta a különbözetet, az aláírandó papírokat és letette mellém a sajtot, mire én vigyorogva: - Tehát még a sajtot is visszakapom? A vevői butaság ilyen szintjétől megrettent ügyintéző kissé megvetően: - Természetesen!
