Visszaolvastam: 2003-ban még msoknak is voltak örömeik.... nekem még most is vannak.
Most pl. nagyon nagy örömmel töltött el, amikor a napokban a kölkeim nekiálltak (kérés nélkül) fél éjszakákat segíteni egymásnak, hogy egyikük vagy másikuk elkészüljön a feladatával. Ki gondolta volna a sok veszekedés, cikizés mögött, hogy mégiscsak ennyire szeretik egymást!
Az őszibarack, kajszibarack, magnólia ugyan már elvirágzott,... viszont a cseresznye, a tulipán még éppen virágzik, de már itt az orgona, az alma, a birs, a nefelejcs kékje, a vérehulló fecskefű sárgája, a pünkösdirózsának már átsejlik a bimbója....
Azért mondok egy örömet is nektek: túléltem a bungee jumpingot (toronyugrás: gukikötéllel a smibe, hihetetlenül izgalmas -legalábbis utólag, előtte aszittem, a félelemtől összepisilem magamat :-)
Van a kertünkben egy magnólia, aki több mint 10 éve makacsul nem virágzott... de most megjelent rajta egyszerre 4-5 gyönyörű virág! Hiába, csak türelem és szeretet kérdése, és még a jéghegy is kivirágzik... :-)
Amit ma be akarok írni az csak közvetve az én hálám. Tegnap egy barátom szülei ünnepelték hálaadó istentiszteleten a 60. (hatvanadik) házassági évfordulójukat! Gondoljatok bele, 1945-ben házasodtak össze a világháborúnka alig lett még vége!
Megható és hálára indító volt a két kis öreg egymás mellett, ahogy hálát adtak Istennek a közös életükért, amiben bõven volt baj, nyomorúság, öröm. Hûségben, becsülettel kitartottak egymás mellett, fel sem merült megcsalás, válás, felnevelték a gyerekeiket, van akit már el is temettek.... Régóta ismerem õket, egyszerû, melegszívû, becsületes, józan, két lábbal a földönjáró emberek. Még íyg öregen, rozogán is öröm volt nézni õket!
Csakazértse hagyom elsüllyedni... Kizárt, hogy másnak ne legyenek napi örömei...
1. Ma - a változatosság kedvéért - a lányom vizsgája sikerült.
2. Tegnap szülői értekezleten voltam, és az egyik osztályfőnök annyira emberi volt, és szeretetteljes, ahogy a gyerekekről beszélt, hogy egészen felvidultam. Mégse hal ki (minden) tanárból az ember!