Látta valaki az Imposztor című filmet, amely Philip K. Dick egyik elfeledett művéből készült? (Nem tudom, hogy regény-e vagy novella...) Újabb példa arra, hogy hogyan lehet jó sztorikat nagy pénzből, sztárokkal (Gary Sinise, Madelaine Stowe) elrontani. Esetleg megvan valakinek az eredeti, írott verzió? Az egészben az a bosszantó, hogy hozzáértő kezekben egy jó könyvből jó film lesz, mégha a koncepció más is. Hogy az említett szerzőnél maradjak: Szárnyas fejvadász, Emlékmás. Kíváncsi lennék, mikor találnak rá pl. A halál útvesztője vagy az Ubik című regényére. Szvsz mindkettő zseniális.
Kicsit off: gyakran járok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba, és eléggé felháborítónak tartom, hogy kevesebb sci-fi kötete van az ország 2. legnagyobb könyvtárának, mint nekem a polcon... Pl. Lem egyáltalán nincsen nekik... :-( Még szerencse, hogy pl. az Aliens vs Predator első két része megvan nekik, mert különben nagyon mérges lettem volna.
Itt van ez a Resident Evil c. film. Van benne jó sok science, még több fiction, valahogy mégis inkább katasztrófafilm. Leszámítva, hogy Jovovich kisasszony nagyon rossz színésznő, mégsem tetszett az egész. Számítógépes játékban mindez marhajó tudott lenni, de így nagyon B-movie. Érdekes hogy a legjobb ilyen környezetű játékok jellegzetes B-movie elemekkel operálnak, mint pl. a Duke Nukem, Half Life stb. Csak ami ott "személyesen" átélve nagyon bejön, filmen idegesítő unalom.
Ha a te SF definíciódat vennénk alapul, akkor az SF szinte nem is létezne, mert alig lenne ide sorolható regény. Ahogy már a Babylon5-öt és a Star Treket is kiemelted, és "lefantasyztad."
"A sci-fi, mint neve is mutatja, tudományos fikció. (Akárcsak Isaac Asimov, én is ezt az értelmezést vallom, és ebből következően pl. a fantasy nem sci-fi, mert soha meg nem valósuló fikcióról szólnak)"
Asimov eszerint elég sok könyvét minősítette nem SF-fé. Pl. ezen értelmezés szerint a Nightfall (Leszáll az éj) nem SF, mert soha nem valósul meg.
Az Alapítványokat is kétkedve vizsgálhatnánk, ráadásul a Te definíciód szerint csak akkor mondhatnánk egy SF-ről biztosan, hogy SF, ha megvalósult?
Szerintem az SF lényege, hogy egy embert (vagy emberi gondolkodású lényt) egy olyan közegbe, helyzetbe teszünk, amely messze túlmutat a mai világunkon, és következetesen ábrázoljuk, hogy hogyan cselekedne ebben a helyzetben, környezetben. És a sci nem csak fizikát jelent, hanem bármely tudományágra utal, beleértve a társadalomtudományt is. A scifi nem műfaj, műfaj a regény. A scifi inkább téma, mondhatnánk azt, hogy a jövőben, űrben, kitalált múltban játszódó történet, bár ez sem teljesen igaz.
Mindenesetre a Star Trek, Babylon5, Dűne, sőt még a Star Wars is SF (annak ellenére, hogy az űrhajóknak hangja van).
szia,
bocs de tényleg megcsinálják a Végjátékot? és az Orson Scott Card féléről beszélünk? a kedvenc könyveim egyike...nagyon érdekelne hogy mi lesz belőle...
amúgy nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem a filmfeldolgozások eddig csak csalódást okoztak...szinte...két kivétel van...bár azokban is találtam jócskán hibát az egyik a mostani Gyűrűk Ura a másik a Linch-féle Dűne...
Amúgy a Babylon 5 szerintem nagyon jó sorozat volt...volt mondanivalója...és ennek kapcsán...mi volt a véleményetek a Cursade-ről?mert szerény véleményem szerint nem láttam még ennél gyengébb sorozatot...
Üdv:Shady
Igen, kár hogy végetért, és kár, hogy folytatás abbafejeződött :(
Bár a negyedik, ötödik sorozatot mintha elkapkodták volna kissé, korántsem voltak olyan jók, mint az első három.:(
(Lehet, hogy ezt a B5 topicban kellett volna kitárgyalnunk? :)))>>Gondolat, gondolatot követ, aztán egyszercsak azt fedezem fel, hogy off-topic vagyok :(
Hogy miért, de? Azért mert Strazinsky (a fene se tudja hogy írják) sci-fi író. (Bár lehet hogy most az emlékezetem megcsalt.) Ritka hogy TV sorozatot ír sci-fi író. Bár én nagyon élveztem, főleg a G'Kar és Londo párharcát az első sorozatban. De a második sorozat már jóval filozófikusabb volt. Szóval kár hogy véget ért....
A John Brunner könyv megvan nekem is, de már tökéletesen elfelejtettem. Úgyhogy listára tettem újraolvasásra:)) Majd azután nyilatkozom róla.:))
Műfaj ügyben nem szándékozom vitát nyitni, sose volt világos előttem a sci-fi és fantasy közötti határvonal. Én máshol érzem húzódni. Viszont ez a véleményemen nem változtat. Persze egy sorozat soha nem érhet fel a nagy regényekhez.
Másrészt, mintha a sci-fi mint műfaj is hanyatlana, és 40 éves novellákból senki se akar látványos mai filmet csinálni. Hmmm?
Nem éppen... AI, Majmok bolygója, Alapítvány, Ráma, Végjáték, Solaris, hogy csak a legújabbakat említsem. (Egyébként szvsz addig volt jó nekünk, amíg Hollywood nem kezdett el 40 éves novellákból filmeket csinálni, de ne legyen igazam.)
"szerintem a bolygó ábrázolása szuperjó technikailag... azóta is mindig amikor a téli dunát látom, köddel vagy úszó jégdarabokkal - mindig a solaris jut eszembe"
Nem is jár olyan messze a valóságtól...:)
Ahogy én tudom, Tarkovszkij úgy oldotta meg, hogy időben visszafele játszotta le a valódi hullámzást. Ettől, mivel a látott kép entrópiacsökkenést sugall és ez "nem természetes", olyan benyomást kelt mintha a hullámzó víz "élne" valamilyen módon. Zseniális.
Már mér' ne lenne jó sci-fi film?
Vannak, csak többnyire régiek. Manapság nem lehet eladni.
Itt van mindjárt a már többek által említett Solaris.
Zseniális, bár Tarkovszkij nagyon oroszosra csinálta, nem csoda hogy S. Lem-nek nem tetszett.
Könyvben és filmen is jó, csak nem igazán hasonlítanak.
Az óceán furcsa képi megjelenése onnan van, hogy valódi hullámzást időben megfordítva játszanak le. Minden szempontból zseniális ötlet, és olcsó... na ez nem trendi manapság.
Vagy a Stalker.
Kicsit hollywoodisabb, de én ide sorolnám a Close Encounters-t (3. típusú találkozások - vajon a nézők hány %-a tudja, honnan ered a magyar cím:) )
Régen -1975 előtt- azért készültek jó sci-fik.
Egész új és jó sci-fi film: A Kapcsolat (nem Carl Sagan írta az eredetijét?) Néha -vak tyúk is talál szemet- sikerül Hollywoodban is jót alkotni.
Hogy mostanában mégis miért kretének a hollywoodi sci-fik? Egyrészt mert arra van kereslet, ne feledjük, Hollywood elsősorban üzlet, nem művészet és nem irodalom. Manapság a technikás megvalósítás a trendi, -minél drágább, látványosabb- sok akcióval, látvánnyal, kellően primitív mondanivalóval. Erre ül be a tömeg a moziba.
Amit sci-finek neveznek manapság, valójában nem az, hanem akciófilm, ál-sci-fi keretbe ültetve.
A sci-fi, mint neve is mutatja, tudományos fikció. (Akárcsak Isaac Asimov, én is ezt az értelmezést vallom, és ebből következően pl. a fantasy nem sci-fi, mert soha meg nem valósuló fikcióról szólnak) Egy valódi tudományos fikció pedig vagy nem elég látványos (vagy ha az, nem hiteles), vagy nem elég érthető 80-as IQ-val, vagy a producerek valamiért nem hiszik el, hogy ilyet érdemes lehet csinálni azaz nyereséges lehet. Utóbbiban lehet igazuk van.
Másrészt, mintha a sci-fi mint műfaj is hanyatlana, és 40 éves novellákból senki se akar látványos mai filmet csinálni. Hmmm?
A Babylon5, Star Trek nem játszanak "mi a jó sci-fi" szempontjából, mert semmi közük a sci-fihez, a műfajukat fantasy-lektűrnek lehetne nevezni.
ha valaki még egy esélyt adna neked, hogy helyrehozd az elcseszett kapcsolatodat,... Bocsánat, az óceán nem adott "még egy esélyt". Senkinek. Számára ez inkább egy "teszt" volt, amellyel az őt megismerni akaró embereket önmagukkal (a testet öltött, de a gondolataikban megjelenő emlékképekhez hasonlóan elpusztíthatatlan vágyaikkal) szembeállította. Azon persze lehet vitatkozni, hogy az óceán számára mennyire volt fontos ez a kísérlet.. Kísérlet volt-e, vagy csak egy "találós kérdést tett fel", s a válasz csak annyiban érdekelte, hogy a címzett - az emberek - válaszolnak-e rá, vagy sem... Válaszoltak, s abbahagyta a kísérletet...s az emberek egy miliméterrel sem jártak előrébb az óceán megismerésében, csak saját magukat ismerték meg kicsit jobban. S ráadásul nem is az emberi faj pszichéjét, csupán azokét az egyénekét, akik az Állomáson voltak (Snaut, Kelvin, Sartorius és persze Gibarian is...). Bocs, ha hosszú voltam...
A Babylon 5-öt én is végignéztem és nekem is tetszett, de azt ugye ha jól tudom Michael Strazinsky írta.(nem biztos hogy jól írtam a nevét)
A könyveket amiket felsoroltál és magyarul is megjelent, olvastam én is, de ha jól emlékszem, akkor ezeket a 60-as vagy 70-es években írták.
A Sigma Draconis nekem se ugrik be.
>Mond meg nekem, hogy melyik mai sci-fi film vagy >éppen regény jut el ilyen pszichológiai >mélységekig?
>És éppen ez az amit a mai sci-fikből hiányolok, >az ember szembesítését önmagával.
Babylon 5 sorozat: ha türelmes vagy tanúja lehetsz, hogy az egyes népek egyedei a sci-fi sorozatok többségétől eltérően különböző karakterekkel rendelkeznek, sőt az egyes karakterek változnak az idők során. A Centauri követ, Londó pl. a playboy állapotból eljut a feltörekvő, majd megmutatom én, hogy ki is az a Centaurin keresztül, az önmagával meghasonlott, a sors által rámért szerepet eljátszó "diktátorig". Sztem nagyon jó, és az is nagyon jó, ahogy a sorozat előre illetve visszautal előbbi illetve későbbi részek történéseire. Persze ehhez többször kell látni az egész sorozatot, hogy ilyen apró jelek feltűnjenek. Ezért is vettem fel videóra, az egészet. Képes voltam felkelni hajnali négykor miatta.
Bár ez ugyan köny, de szintén nagyon jó "társadalomlélektani" ábrázolást ad Asimov-Silverberg: Ha leszáll az éj
Azt hiszem: Greg Egan (elnézést az írótól, ha mégsem): Heimat Mars (sajnos magyarul nem láttam)
Preyer Hugó: Galaktikai játékok (ez sztem kimondottan erről szól, önmagunk megértéséről)
És még valami, aminek sajnos most se a címe, se az írója nem jut eszembe, pedig ezt is többször olvastam. Játszódik: Sigma Draconison, és a kérdés az, hogy vajon miért hal ki egy magasan fejlett civilizáció.
Hopp! Hollywood ügyeletes zsenije remake-eli a Solaris-t??? Azért az óceán11-nél ez kicsit nagyobb falat lesz tán...
Majd effektez az ILM, meg ilyenek.
Attól függ, hogy ki hogy látja.:)))Lehet, hogy Lem nem ezeket érezte hangsúlyosnak, míg Tarkovszkíjnak ez jött le belőle.
Ez szerintem majdnem ugyanaz, mintha Jackson és Tolkien vitatkozna a Gyűrük Urán.
Az is igaz, hogy a regényt évekkel később olvastam, mint ahogy láttam a filmet, de a film képi világa, a lelki gyötrődések ábrázolása nagyon megmaradt bennem.
Komolyan el lehet gondolkozni azon pld., hogy mit csinálnál akkor, ha valaki még egy esélyt adna neked, hogy helyrehozd az elcseszett kapcsolatodat, vagy egy régen megtörtént hibát helyrehozz, legalább a magad számára. Vajon örülnél-e neki vagy a helyzet idegensége miatt elszörnyednél, vagy a bűntudatod még mélyebbre taszítana?
Mond meg nekem, hogy melyik mai sci-fi film vagy éppen regény jut el ilyen pszichológiai mélységekig?
És éppen ez az amit a mai sci-fikből hiányolok, az ember szembesítését önmagával.
Olvastam a könyvet is és ezzel együtt azt mondom, hogy nagyon jól megragadta a film. Stanislaw Lem nem ezt mondja (mondta) :-))) Miután napokig próbálták egymást győzködni A. Tarkovszkijjal, Lem kissé feldühödött és "Ti durák!" (bocs, nincs kedvem ciril karaktereket keresni :-) felkiáltással otthagyta...Lem az óceán szerepét szerette volna hangsúlyosabban megjeleníteni - és ezzel persze a filmet "kissé" átalakítani. Tarkovszkij viszont nem hagyta magát és megcsinálta a saját Solyaris-át. Jól tette (bár a regény jobb, illetve nem is jó szó ez, inkább: más). Kiváncsi vagyok, hogy a most készülő Steven Soderberg-film mennyire lesz más, mint a regény... (No és persze George Clooney jobb lesz-e mint Donatas Banionis...)
A Stalkert pedig sűrgősen meg kellene nézned :-))))
szerintem a bolygó ábrázolása szuperjó technikailag... azóta is mindig amikor a téli dunát látom, köddel vagy úszó jégdarabokkal - mindig a solaris jut eszembe
Szerintem az Árnyék nélkül-nek az eleje nagyon jó, nagy egyéniségek nagy dolgokkal foglalkozhatnak. És e miatt sokkal súlyosabb, hogy a vége olyan szar, nem egyszerüen unalmas, hanem az volt az érzésem, hogy egy jó témát teljesen elrontottak. Ezek után már nyilván senki nem fogja ugy feldolgozni, ahogy én szerettem volna látni...
Azért a Stalkerre is rá kell hangolódni, különben vontatott marhaságnak látszik, tele érthetetlen részekkel. Nekem mindenesetre sikerült. :)
A Solarisban sokkal jobban zavart a technikai gyengeség. Meg az, hogy a könyvben nem csak a szereplők lelkivilágáról volt szó szvsz, hanem egy ismeretlen élőlénnyel való találkozás, a kapcsolatfelvétel lehetősége és nehézsége meg egy ismeretlen világ leirása is megvolt benne.
Számomra a súlytalanságban égő gyertya szimbolizálta, hogy mit célzott meg a film.
A Stalker szerintem könyvben is kicsit hasonló, mint filmen.
