Hogy miért, de? Azért mert Strazinsky (a fene se tudja hogy írják) sci-fi író. (Bár lehet hogy most az emlékezetem megcsalt.) Ritka hogy TV sorozatot ír sci-fi író. Bár én nagyon élveztem, főleg a G'Kar és Londo párharcát az első sorozatban. De a második sorozat már jóval filozófikusabb volt. Szóval kár hogy véget ért....
A John Brunner könyv megvan nekem is, de már tökéletesen elfelejtettem. Úgyhogy listára tettem újraolvasásra:)) Majd azután nyilatkozom róla.:))
Műfaj ügyben nem szándékozom vitát nyitni, sose volt világos előttem a sci-fi és fantasy közötti határvonal. Én máshol érzem húzódni. Viszont ez a véleményemen nem változtat. Persze egy sorozat soha nem érhet fel a nagy regényekhez.
Másrészt, mintha a sci-fi mint műfaj is hanyatlana, és 40 éves novellákból senki se akar látványos mai filmet csinálni. Hmmm?
Nem éppen... AI, Majmok bolygója, Alapítvány, Ráma, Végjáték, Solaris, hogy csak a legújabbakat említsem. (Egyébként szvsz addig volt jó nekünk, amíg Hollywood nem kezdett el 40 éves novellákból filmeket csinálni, de ne legyen igazam.)
"szerintem a bolygó ábrázolása szuperjó technikailag... azóta is mindig amikor a téli dunát látom, köddel vagy úszó jégdarabokkal - mindig a solaris jut eszembe"
Nem is jár olyan messze a valóságtól...:)
Ahogy én tudom, Tarkovszkij úgy oldotta meg, hogy időben visszafele játszotta le a valódi hullámzást. Ettől, mivel a látott kép entrópiacsökkenést sugall és ez "nem természetes", olyan benyomást kelt mintha a hullámzó víz "élne" valamilyen módon. Zseniális.
Már mér' ne lenne jó sci-fi film?
Vannak, csak többnyire régiek. Manapság nem lehet eladni.
Itt van mindjárt a már többek által említett Solaris.
Zseniális, bár Tarkovszkij nagyon oroszosra csinálta, nem csoda hogy S. Lem-nek nem tetszett.
Könyvben és filmen is jó, csak nem igazán hasonlítanak.
Az óceán furcsa képi megjelenése onnan van, hogy valódi hullámzást időben megfordítva játszanak le. Minden szempontból zseniális ötlet, és olcsó... na ez nem trendi manapság.
Vagy a Stalker.
Kicsit hollywoodisabb, de én ide sorolnám a Close Encounters-t (3. típusú találkozások - vajon a nézők hány %-a tudja, honnan ered a magyar cím:) )
Régen -1975 előtt- azért készültek jó sci-fik.
Egész új és jó sci-fi film: A Kapcsolat (nem Carl Sagan írta az eredetijét?) Néha -vak tyúk is talál szemet- sikerül Hollywoodban is jót alkotni.
Hogy mostanában mégis miért kretének a hollywoodi sci-fik? Egyrészt mert arra van kereslet, ne feledjük, Hollywood elsősorban üzlet, nem művészet és nem irodalom. Manapság a technikás megvalósítás a trendi, -minél drágább, látványosabb- sok akcióval, látvánnyal, kellően primitív mondanivalóval. Erre ül be a tömeg a moziba.
Amit sci-finek neveznek manapság, valójában nem az, hanem akciófilm, ál-sci-fi keretbe ültetve.
A sci-fi, mint neve is mutatja, tudományos fikció. (Akárcsak Isaac Asimov, én is ezt az értelmezést vallom, és ebből következően pl. a fantasy nem sci-fi, mert soha meg nem valósuló fikcióról szólnak) Egy valódi tudományos fikció pedig vagy nem elég látványos (vagy ha az, nem hiteles), vagy nem elég érthető 80-as IQ-val, vagy a producerek valamiért nem hiszik el, hogy ilyet érdemes lehet csinálni azaz nyereséges lehet. Utóbbiban lehet igazuk van.
Másrészt, mintha a sci-fi mint műfaj is hanyatlana, és 40 éves novellákból senki se akar látványos mai filmet csinálni. Hmmm?
A Babylon5, Star Trek nem játszanak "mi a jó sci-fi" szempontjából, mert semmi közük a sci-fihez, a műfajukat fantasy-lektűrnek lehetne nevezni.
ha valaki még egy esélyt adna neked, hogy helyrehozd az elcseszett kapcsolatodat,... Bocsánat, az óceán nem adott "még egy esélyt". Senkinek. Számára ez inkább egy "teszt" volt, amellyel az őt megismerni akaró embereket önmagukkal (a testet öltött, de a gondolataikban megjelenő emlékképekhez hasonlóan elpusztíthatatlan vágyaikkal) szembeállította. Azon persze lehet vitatkozni, hogy az óceán számára mennyire volt fontos ez a kísérlet.. Kísérlet volt-e, vagy csak egy "találós kérdést tett fel", s a válasz csak annyiban érdekelte, hogy a címzett - az emberek - válaszolnak-e rá, vagy sem... Válaszoltak, s abbahagyta a kísérletet...s az emberek egy miliméterrel sem jártak előrébb az óceán megismerésében, csak saját magukat ismerték meg kicsit jobban. S ráadásul nem is az emberi faj pszichéjét, csupán azokét az egyénekét, akik az Állomáson voltak (Snaut, Kelvin, Sartorius és persze Gibarian is...). Bocs, ha hosszú voltam...
A Babylon 5-öt én is végignéztem és nekem is tetszett, de azt ugye ha jól tudom Michael Strazinsky írta.(nem biztos hogy jól írtam a nevét)
A könyveket amiket felsoroltál és magyarul is megjelent, olvastam én is, de ha jól emlékszem, akkor ezeket a 60-as vagy 70-es években írták.
A Sigma Draconis nekem se ugrik be.
>Mond meg nekem, hogy melyik mai sci-fi film vagy >éppen regény jut el ilyen pszichológiai >mélységekig?
>És éppen ez az amit a mai sci-fikből hiányolok, >az ember szembesítését önmagával.
Babylon 5 sorozat: ha türelmes vagy tanúja lehetsz, hogy az egyes népek egyedei a sci-fi sorozatok többségétől eltérően különböző karakterekkel rendelkeznek, sőt az egyes karakterek változnak az idők során. A Centauri követ, Londó pl. a playboy állapotból eljut a feltörekvő, majd megmutatom én, hogy ki is az a Centaurin keresztül, az önmagával meghasonlott, a sors által rámért szerepet eljátszó "diktátorig". Sztem nagyon jó, és az is nagyon jó, ahogy a sorozat előre illetve visszautal előbbi illetve későbbi részek történéseire. Persze ehhez többször kell látni az egész sorozatot, hogy ilyen apró jelek feltűnjenek. Ezért is vettem fel videóra, az egészet. Képes voltam felkelni hajnali négykor miatta.
Bár ez ugyan köny, de szintén nagyon jó "társadalomlélektani" ábrázolást ad Asimov-Silverberg: Ha leszáll az éj
Azt hiszem: Greg Egan (elnézést az írótól, ha mégsem): Heimat Mars (sajnos magyarul nem láttam)
Preyer Hugó: Galaktikai játékok (ez sztem kimondottan erről szól, önmagunk megértéséről)
És még valami, aminek sajnos most se a címe, se az írója nem jut eszembe, pedig ezt is többször olvastam. Játszódik: Sigma Draconison, és a kérdés az, hogy vajon miért hal ki egy magasan fejlett civilizáció.
Hopp! Hollywood ügyeletes zsenije remake-eli a Solaris-t??? Azért az óceán11-nél ez kicsit nagyobb falat lesz tán...
Majd effektez az ILM, meg ilyenek.
Attól függ, hogy ki hogy látja.:)))Lehet, hogy Lem nem ezeket érezte hangsúlyosnak, míg Tarkovszkíjnak ez jött le belőle.
Ez szerintem majdnem ugyanaz, mintha Jackson és Tolkien vitatkozna a Gyűrük Urán.
Az is igaz, hogy a regényt évekkel később olvastam, mint ahogy láttam a filmet, de a film képi világa, a lelki gyötrődések ábrázolása nagyon megmaradt bennem.
Komolyan el lehet gondolkozni azon pld., hogy mit csinálnál akkor, ha valaki még egy esélyt adna neked, hogy helyrehozd az elcseszett kapcsolatodat, vagy egy régen megtörtént hibát helyrehozz, legalább a magad számára. Vajon örülnél-e neki vagy a helyzet idegensége miatt elszörnyednél, vagy a bűntudatod még mélyebbre taszítana?
Mond meg nekem, hogy melyik mai sci-fi film vagy éppen regény jut el ilyen pszichológiai mélységekig?
És éppen ez az amit a mai sci-fikből hiányolok, az ember szembesítését önmagával.
Olvastam a könyvet is és ezzel együtt azt mondom, hogy nagyon jól megragadta a film. Stanislaw Lem nem ezt mondja (mondta) :-))) Miután napokig próbálták egymást győzködni A. Tarkovszkijjal, Lem kissé feldühödött és "Ti durák!" (bocs, nincs kedvem ciril karaktereket keresni :-) felkiáltással otthagyta...Lem az óceán szerepét szerette volna hangsúlyosabban megjeleníteni - és ezzel persze a filmet "kissé" átalakítani. Tarkovszkij viszont nem hagyta magát és megcsinálta a saját Solyaris-át. Jól tette (bár a regény jobb, illetve nem is jó szó ez, inkább: más). Kiváncsi vagyok, hogy a most készülő Steven Soderberg-film mennyire lesz más, mint a regény... (No és persze George Clooney jobb lesz-e mint Donatas Banionis...)
A Stalkert pedig sűrgősen meg kellene nézned :-))))
szerintem a bolygó ábrázolása szuperjó technikailag... azóta is mindig amikor a téli dunát látom, köddel vagy úszó jégdarabokkal - mindig a solaris jut eszembe
Szerintem az Árnyék nélkül-nek az eleje nagyon jó, nagy egyéniségek nagy dolgokkal foglalkozhatnak. És e miatt sokkal súlyosabb, hogy a vége olyan szar, nem egyszerüen unalmas, hanem az volt az érzésem, hogy egy jó témát teljesen elrontottak. Ezek után már nyilván senki nem fogja ugy feldolgozni, ahogy én szerettem volna látni...
Azért a Stalkerre is rá kell hangolódni, különben vontatott marhaságnak látszik, tele érthetetlen részekkel. Nekem mindenesetre sikerült. :)
A Solarisban sokkal jobban zavart a technikai gyengeség. Meg az, hogy a könyvben nem csak a szereplők lelkivilágáról volt szó szvsz, hanem egy ismeretlen élőlénnyel való találkozás, a kapcsolatfelvétel lehetősége és nehézsége meg egy ismeretlen világ leirása is megvolt benne.
Számomra a súlytalanságban égő gyertya szimbolizálta, hogy mit célzott meg a film.
A Stalker szerintem könyvben is kicsit hasonló, mint filmen.
A Solaris szerintem rettenetes.
A Stalker viszont zseniális. Önmagában annyira kerek, zárt, teljes, semmi hiányérzet, semmi '5 év múlva sokkal jobb trükkökkel meg lehetett volna csinálni', igazi mestermű.
az árnyék nélkül sztem nem olyan rossz, csak éppenséggel nem sci-fi, hanem thriller. azért a vége felé eléggé nonszensz, az tény, a trükkök viszont profik. dvd-n pedig az ex-lara croft megerőszakolásából is többet mutatnak. :]
Akkor a topicszunnyadás alatt miket is láthattunk sci-fi (?) témában:
Vörös bolygó (Red Planet)
Semmi különös, de legalább sci-fi, nézhető, tizenkettő-egy-tucatnak kellene lenni az ilyen filmnek, de az ilyen ínséges időkben meg kell becsülni. A történet nekem összecsapott, sokkal többet ki lehetett volna hozni az alapötletből (ami mondanom sem kell, hihetetlenül eredeti.. :(
Hatodik napon (The sixth day)
Ez inkább akcijó, de SCI - mint (ál)tudományos és FI - mint fikció, jókora buktákkal. Nekem maga a klónozás téma volt hihetetlenül gagyi, a tudomány mai állása szerint a félkész joker-testek vérmita alapján való egyéniesítése és a Norton Ghost system recovery módszerrel való 'tudatátültetés' totális képtelenség, kritikán aluli dramaturgiai bénázás. Sebaj, Schwartzenberger zseniális színészi teljesítménye még ezt is elviszi a hátán ... :)
Árnyék nélkül (Hollow man)
Volt róla szó, a nagy várakozás hiábavalónak bizonyult, szerintem kegyetlen gyenge, egyedül Rhona Mitra (ex-Lara Croft modell) mellei nyújtanak némi felüdülést.
