Keresés

Részletes keresés

europeer Creative Commons License 2000.12.02 0 0 9

Nagy-Britannia egymilliárd dollárnyi adósságot enged el


december 2. 18:23

[MTI] Nagy-Britannia 1 milliárd font (438 milliárd forint) értékben elengedi a világ legszegényebb országai közül 41-nek az adósságát, feltéve, hogy a pénzt az egészségügyre, oktatásra és a nyomor felszámolására fordítják. A tervet Gordon Brown pénzügyminiszter jelentette be szombaton, reményét fejezve ki, hogy "a lépés elindítja az adósságtörlés, a szegénységcsökkentés és a tartós gazdasági fejlődés láncreakcióját". Tizenkét fejlődő ország, köztük Honduras, Kamerun és Szenegál esetében azonnali hatállyal leírják a Nagy-Britanniával szembeni tartozást, és várható, hogy további nyolc ország még az év végéig teljesíti a brit kormány feltételeit. Ez még az idén összesen 600 millió fontnyi tartozás elengedését jelenti. Brown felszólította a többi gazdag országot is a brit példa követésére.

Pásztörperc Creative Commons License 2000.05.02 0 0 8
Akkor adok én 2 kiegészítést:

(4) Természetesen botorság olyasmit írni, hogy ez a rengeteg háború csak úgy "értelmetlen" lett volna. A dolog lényege, hogy a mestereséges, a törzseket, népeket feldaraboló és gyakorta a természet- és gazdaságföldrajzi elemekhez sem illeszkedő, gyarmati határvonalak alapján létrejött országok ALKALMATLANOK arra, hogy akár nemzeti identitást, akár normálisan működő gazdaságot képesek legyenek létrehozni. Ez nem véletlen vagy sorscsapás, hanem kifejezetten CÉL volt, amikor "függetlenséget" adtak nekik — egyebek között a fegyverexport jövőjét is meg lehetett alapozni ezzel a "megoldással". Ezzel szoros összefüggésben nevezett határvonalak megváltoztatását (ami a nevezett, "értelmetlen" háborúk ill. polgárháborúk útján azért elkezdődött) a hitelezők foggal-körömmel GÁTOLNI próbálják — ahelyett, hogy (egyebek közt épp a hitelpolitikával) elősegíteni igyekeznének.

(5)

Az egészségügyi beruházások eredménye a lakossáxámának drasztikus növekedése: a kultúra/erkölcs továbbra is a sok gyereket preferálja, azok azonban nem hullanak el a szokásos módon. NEM szaporodnak viszont ennek ütemében a munkahelyek; számszerűen egyre többen KÉNYSZERÜLNEK arra, hogy a hagyományos, extenzív mezőgazdaságból próbáljanak megélni. Ez egyrészt tömeges éhínségekhez vezet (nincs is szebb, mint tök egészségesen éhen halni), másrészt pedig beláthatatlan ökológiai katasztrófához: a Szahel-övezet elsivatagosodásának elsöprő túlsúllyal legfőbb oka már vagy 4 évtizede a TÚLLEGELTETÉS: egyre több ott a jószág, mint amit a terület el tud tartani.

Előzmény: Medieval (5)
Nem tudom. Creative Commons License 2000.05.02 0 0 7
Az IMF/Vilagbank/WTO kritikusok altalaban azt szoktak felroni ezeknek a szervezeteknek, hogy a kolcsonoket gyakran olyan kovetelmenyekhez kotik, hogy ne legyen egeszsegugy,oktatas, stb. Viszont amerikai cegektol valo fegyvervasarlasra nagyon sokszor hamar akad kolcson.

En azert partolom (a mai felallasban) az adossagelengedest (legalabb reszlegest), mert reszben pont az adossag az amivel be tudnak IMF-ek es hasonlo szervezetek avatkozni a fejlodo orszagok belpolitikajaba, es arra kenyszeriteni oket, hogy kevesebbet koltsenek oktatasra, egeszsegugyre, stb.

Udv,

Nt.

Előzmény: Törölt nick (2)
aszora Creative Commons License 2000.05.02 0 0 6
Nagyon nagy arányú elengedés nem járható út, mert egyrészt nem biztos, hogy hosszú távon javul a helyzet (megint ugyanúgy csodbe jutnak), másrészt a nyugati pénzügyi világot is megrengetné. Én azt csinálnám, hogy a kamatokat elengedném, ha már úgysem tudják fizetni, a hitelezoknek pedig garanciát kellene vállalnia, hogy a jövoben visszafizetett törlesztorészletet, vagy legalább annak egy jelentos részét a fizeto országban fektetik be (zöldmezos beruházások-termelo széra- exportorientáltság). Így javulna az érintett országok gazdasági helyzete, fizetoképessége, és egyre nagyobb részét tudnák fizetni az adósságnak. Persze ez egy hosszabb folyamat lenne, de szerintem így kb. egy évtized alatt ki lehetne jönni a jelenlegi lehetetlen helyzetbol.
Medieval Creative Commons License 2000.05.01 0 0 5
Nagyon sok mindent szeretnék írni, de nem akarok rétestésztát csinálni a hozzászólásból.

(1)
Egyfelöl a probléma ellentmondáson alapszik. Van az adósság-elengedés, mint intézkedés, és van az érintett országok gazdasági-politikai helyzete. Korántsem biztos, hogy az adott országokban az adósságok elengedése miatt megtakarított pénzt arra költik el, amire kellene.

(2)
Hol húzódik a belügyekbe való beavatkozás határa? Az adósságok elengedésének fejében elvárhatja-e a G7, hogy a közép-afrikai országok olyan jogelveket valljanak magukénak, mely nem állítható párhuzamba az adott ország történelmi hagyományaival, társadalmi helyzetével?
Hol húzódik az engedékénység határa? Elvárható-e a G7-től, hogy elengedje az adósságokat egy olyan célterületen, mely jelen állapotát szemlélve sosem lép ki a hitelfelvevő, és azokat soha nem visszafizető országok köréből?

(3)
Sem az érintett közép-afrikai, sem a latin-amerikai országok részesedése a világkereskedelemben nem olyan mértékű, hogy tarós esély kínálkozzon arra, hogy helyzetüket jobbra fordítsák. Ahhoz, hogy ezek az országok is bekapcsolódhassanak a világgazdaság véráramába, első sorban külföldi befektetések, beruházások, technológia-transzfer szükséges. Igen ám, de ezen országok nagy részének fejlettsége olyan, hogy nem ad megfelelő táptalajt egy nagyobb beruházási hullámnak. Elvárható-e ezektől az országoktól, hogy maguk álljanak talpra anélkül, hogy ehhez számottevő beruházási segítséget kapnának? Elvárható-e a beruházóktól, hogy olyan helyekre telepítsék beruházásaikat, ahol azok csak jóval hosszabb idő alatt térülnek meg, ha megtérülnek egyáltalán?

A fenti három ellentétpár csak rövid betekintés a problémakörbe. Annak teljes elemzésére nem lenne elegendő a billentyűzetem tervezett élettartama.
Megoldás? Na ne! Talán beruházni kéne, technológiát telepíteni, a hitelező államoknak pedig betömni a beruházók pénztárcáján keletkezett réseket. De ez újabb problémákat vet fel...

Csak emlékeztetőül a nagyságrend: 2 ezer milliárd dollár.

Itt abbahagyom, de csak terjedelmi okokból. Gondolatkísérletezzünk tovább!

Medieval

europeer Creative Commons License 2000.05.01 0 0 4
Ez egy kerdes volt! Amolyan koltoi...
Előzmény: europeer (3)
europeer Creative Commons License 2000.05.01 0 0 3
Marmint a francia, olaszt penzt kellene oktatatasra forditani, vagy pedig az afrikai orszag adossag enyhitesre "sporolt" penzet, mert tartok tole, hogy ez esetben nincs mibol gazdalkodni.
Előzmény: Törölt nick (2)
Nem tudom. Creative Commons License 2000.04.30 0 0 1
Eloszor is ez egy nagyon jo topic.

En speciel egyetertek az adossagelengedessel, szerintem abszurd helyzet az, hogy bizonyos orszagokban minden szuletett gyermek a szuletese pillanataban tartozik fejenkent valamilyen ot-hat jegyu osszeggel (dollarban) valamilyen befolyasos nyugati banknak. Teny viszont, hogy ha esetleg elengednek adossagot, akkor az valamilyen ellenorzessel kell, hgoy jarjon, mert sok fejlodo orszagban korrupt a kormany, es esetleg az elengedett adossagot olyan dolgokra koltenek, ami nem segitene az elobb emlitett gyerekek helyzetet.

Mellesleg ma olvastam a BBC-n, hogy a katolikus egyhaz kezdemenyezett egy adakozas kampanyt Olaszorszagban, melynek celja az, hogy Olasz bankoknak elkezdik kifizetni bizonyos afrikai orszagok (a legszegenyebbek) tartozasat. Allitolag a ket legszegenyeb orszag adossaganak 10%-t fogjak igy kifizetni, es ugy hogy kozben azt is ellenorzik, hogy az igy nyert tobbletet mire koltik az adott orszagokban. Allitolag ehhez azert folyamodnak, mert az USA es az EU bar igertek adossagelengedest, vegul is mindig kesleltetik.

Erdekes statisztika, hogy az Olaszorszaban katolikus hivok allitolag evi 1 milliard dollart adomanyoznak fejlodo orszagok adossagtorlesztesere (elsosorban afrikai orszagok segitesere).

Legjobbakat,

Nt.

Előzmény: europeer (-)
Bocifty Creative Commons License 2000.04.29 0 0 0
Ahogy nézzem vita0 !
Előzmény: europeer (-)
europeer Creative Commons License 2000.04.29 0 0 topiknyitó
Vitainditonak a mostani HVG cikke:

Leírják őket?



Az adósságválság megoldatlansága nyomta rá a bélyegét az április elején Kairóban megrendezett, történelminek szánt első Európa­Afrika-csúcsértekezletre. Jacques Chirac francia elnök nagyvonalú gesztussal bejelentette: Franciaország eltörli afrikai partnereinek összes államadósságát.

A hagyományos San Remó-i olasz dalfesztiválon Lorenzo Jovanotti rapénekes ­ 17 milliós televíziós hallgatóságát és a közéleti szereplőket egyaránt meglepve ­ politikai "tiltakozó dalban" szólította fel Massimo D'Alema, akkor még hivatalban lévő kormányfőt, mutasson példát, törölje el a szegény országok Rómával szemben fennálló tartozásait. A baloldali miniszterelnök igen kellemetlen helyzetbe került. Kénytelen volt a hivatalában fogadni az énekest ­ akit Bono Vox, az ír U2 együttes frontembere is elkísért ­ s megígérni: Olaszország elenged 6 ezer milliárd lírányi (1000 líra = 130 forint) adósságot a legszegényebb országoknak, elsőnek az árvíz sújtotta Mozambiknak. De a "nép hangja" adósságügyben másutt is megszólalt. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank szokásos tavaszi washingtoni miniszteri ülését (HVG, 2000. április 22.) végig heves tüntetések kísérték. A tiltakozók egyebek között a nemzetközi pénzügyi szervezetek szegény országokat "kiszipolyozó" politikáját vették célba.

Mindez aligha hoz fordulatot az adósságcsapdában vergődő szegény országok helyzetében, ám jelzi, hogy növekszik a közvélemény nyomása a probléma megoldására irányuló radikálisabb intézkedések érdekében. Ilyet vártak az április elején Kairóban megrendezett első Európa­Afrika-csúcsértekezlet afrikai résztvevői is. Az Európai Unió (EU) 15 kormányfője az Afrikai Egységszervezet 52 országának vezetőivel tartott első közös konferenciáján Hoszni Mubarak egyiptomi (és konferencia-)elnök rögtön az adósságkérdést helyezte előtérbe. Hiábavalók a gazdasági reformok, a demokrácia és az emberi jogok érvényesítése irányába tett lépések ­ hangoztatta a többi afrikai vezető helyeslésétől kísérve ­, ha a kereskedelmi egyenlőtlenségek miatt a legszegényebb földrész részaránya a világkereskedelemben az EU segítsége ellenére is folyamatosan csökken (jelenleg 2 százalék), s így az adósságterhek is egyre nyomasztóbbak, gátat vetve bármilyen fejlesztésnek.

Igaz, a fejlődő országok ma mintegy 2 ezer milliárd dollárra (1 dollár = 270 forint) tehető összes adósságán belül a latin-amerikai országok terhe számszerűen magasabb, de az afrikai országok 375 milliárdos adóssága arányaiban súlyosabb: nemzeti össztermékük háromnegyedére, éves exportjuk négyszeresére rúgó öszszeg, amit a jelenlegi körülmények között soha sem fognak tudni önerőből ledolgozni. Egészségügyre és oktatásra a legelengedhetetlenebb minimumot sem tudják fordítani, mert minden keletkező jövedelmet felemészt az adósságszolgálat, a nemzetközi tőke pedig éppen ezért nem ruház be (a világ tőkebefektetéseinek mindössze 1 százaléka irányul Afrikába).

"Afrika a legfőbb áldozata annak, hogy a nemzetközi kapcsolatok építményét számos egyenlőtlenség terheli. Ez tarthatatlan és elfogadhatatlan, Afrika nem szorulhat ki az általános gazdasági és műszaki fejlődésből" ­ jelentette ki az EU-ban jelenleg elnöklő Antonio Guterres portugál kormányfő, de rögtön ezután arról beszélt, milyen fontos a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, a korrupció visszaszorítása. Ha Afrika nem tud kimászni a nyomorúságból, adta a partnerek értésére, annak oka a rossz kormányzás is. Túl sok nyugat-európai segély folyt el a korrupció vagy az oktalan polgárháborúk csatornáin, a befolyásosak és barátaik kezén. A beruházók akkor jönnek, ha a bizalmuk megnő, mert az afrikai kormányok megfelelő körülményeket teremtettek. Az afrikaiak erre azzal vágtak vissza: nem kioktatásra van szükségük a volt gyarmattartóktól, hanem hathatósabb segítségre. "Nem demokratikus elveket kérünk, hanem vízszivattyúkat" ­ közölte a maga provokatív módján Kadhafi líbiai vezető.

Ha "vízszivattyút" ­ konkrét anyagi segítséget ­ nem ígért is, Jacques Chirac francia elnök nagyvonalú gesztussal kilátásba helyezte, hogy Franciaország három-négy éven belül elengedi legszegényebb afrikai partnerei összes fennálló tartozását, s a példa követésére szólította fel a többi EU-országot is. A párizsi ajánlatot néhány nappal később Francois Huwart külkereskedelmi államtitkár fejtette ki részletesen az afrikai frankövezet 15 országának Egyenlítői-Guineában tartott tanácskozásán. Eszerint kedvezményezettek mindazok az afrikai országok, amelyek jogosultak részt venni az IMF és a Világbank 1996-tól működő, a legszegényebb országokra vonatkozó adósságkönnyítési programjában. E programra jogosulttá azok az országok váltak, amelyek adósságszolgálati rátája (éves adósságszolgálatuknak az exporthoz viszonyított aránya) legalább 25 százalék, teljes adósságállományuk pedig legalább a duplája az éves exportjuknak. Cserébe meg kellett ígérniük, hogy piaci reformokkal liberalizálják gazdaságukat, s költségvetési és pénzpolitikájukban betartják az IMF ajánlásait. Az öt évvel ezelőtt indult program azonban nem bizonyult túl hatékonynak, az adósságterhek nem enyhültek számottevően, ahogyan ezt elismerte a washingtoni IMF-tanácskozás idején összeült, a hét legfejlettebb ország kormányait tömörítő G7 közleménye is. Korábban az "erősen eladósodott szegény országok" (HIPC) közé sorolt, eredetileg húsz, mára mintegy negyven állam arra számíthatott, hogy a Párizsi Klubba tömörült hitelező államok adósságuk maximum 80 százalékát elengedik. Az új francia megközelítés szerint Párizs nem engedi ugyan el az érintettek tartozásait, de a francia állam költségvetési forrásból évről évre olyan adományban részesíti őket, amely egyenlő az éves tartozásukkal. Az egyszerű adósságleírás helyett ez utóbbi módszer előnye ­ fejtegették a francia illetékesek ­, hogy az adományösszegek külön kezelhetők a kedvezményezett ország költségvetésében, s ellenőrizhető módon a szegénységet csökkentő szociális programokra fordíthatók.

Párizs körülbelül 45 milliárd frank (1 frank = 39,3 forint) hiteltörlesztésről mondott le ajánlata révén az elkövetkező évekre. Nem ez az első ilyen gesztus a részéről. 1989-ben Francois Mitterrand elnök Dakarban a francia nyelvű országok csúcsértekezletén hasonló bejelentéssel 16 milliárd frank tartozást engedett el összesen 35 fekete-afrikai országnak, s 1985, a nemzetközi adósságválság kiéleződése óta Párizs összesen legalább 150 milliárd franknyi lényegében behajthatatlan követelést írt már le. A felszabaduló összeg felhasználása azonban most vált először ellenőrizhetővé; az IMF és a Világbank fogja kontrollálni, hogy a keletkező alapokat kizárólag szociális célokra fordítják-e, nem fegyverbeszerzésre vagy a vezetők luxusfogyasztására.

A francia példát Gerhard Schröder német kancellár azonnal követte, igaz, jóval kisebb összeggel, mintegy félmilliárd márkányi hitelleírással. José Maria Aznar spanyol kormányfő pedig Mozambik Spanyolországgal szembeni tartozásait törölte el. Ez utóbbi intézkedéshez valószínűleg az EU összes Mozambiknak hitelező tagországa csatlakozik.

Az afrikaiak mégsem voltak elragadtatva a gesztusoktól. Abdelaziz Buteflika algériai elnök arra mutatott rá, hogy ebből az akcióból a közepes jövedelmű afrikai országok, amelyek pedig a legnagyobb összegekkel tartoznak ­ mint Elefántcsontpart, Kamerun, Gabon, Nigéria, Algéria ­, kimaradnak. Vád érte Európát, hogy nem akar segíteni az etiópiai éhínség által fenyegetett 16 millió emberen (lásd a keretes írásunkat) sem, amíg ­ mint az etióp külügyminiszter mondta ­ "nem lát csontvázakat szokásos esti képernyőjén". A Világbank elnöke, James Wolfensohn két éve napi 1 dollárnyi jövedelemben határozta meg az abszolút szegénységi küszöböt, amely alatt becslések szerint akkor 1,3 milliárd ember élt a Földön. Az Európa­Afrika-csúcson hangzatos célkitűzésben állapodtak meg: 2015-re a felére csökkentik az Afrikában e küszöb alatt élők számát. Az adósságprobléma kezelésére pedig felállítanak egy munkabizottságot, hogy "belátható időn belül" átfogó ­ feltehetőleg a francia kezdeményezés alapján álló ­ megoldási javaslatot tegyen le a kormányfők asztalára.

Az afrikai vezetőket persze kevéssé elégítette ki ez az eredmény, ahogyan a washingtoni tüntetők is úgy gondolták, a Valutaalapot és a Világbankot súlyos felelősség terheli a szegény országok eladósodásáért. Kivihetetlen recepteket ajánlgatnak nekik, miközben kamatok és törlesztések formájában kiszivattyúzzák a megtermelt jövedelmük nagy részét ­ hangoztatták a tiltakozást szervező Mozgalom a Társadalmi Igazságosság Globális Érvényesítéséért (MGJ) elnevezésű gyűjtőszervezet hangadói, akik szerint az IMF a Világbankkal és a WTO-val együtt "állandósítja a szegénységet a fejlődő országokban, adósságba kergeti őket, megakadályozva a fejlődésüket". A tüntetőknek kapóra jött a G7 beismerése: nem sikerült teljesíteni a tavaly Kölnben elhatározott célt, mely szerint a legszegényebb negyven ország közül legalább harmincnak oly mértékben kellene 2000 végére mentesülnie az adósságszolgálati terhek alól, hogy már fejlesztésre is fordíthasson összegeket.

Eddig e program keretében 28 milliárd dollárnyi adósság leírása valósult meg, s mindössze öt ­ a közlemény által nem nevesített ­ ország érte el az említett "kritikus fordulópontot". A pénzügyminiszterek és a bankelnökök az IMF-közgyűlésen úgynevezett végrehajtási csoportot állítottak fel a program meggyorsítására: 2003-ig legalább 90 milliárd dollár elengedése mintegy 25 országot kell hogy érintsen. Az így felszabaduló forrásokat ezeknek az országoknak oktatásra és egészségügyre kell fordítaniuk, ám számukra az erre irányuló tervek elkészítése sem megy nehézségek nélkül, ezért segítséget kapnak ehhez is. "Arra sincs pénzünk, hogy megteremtsük a programba való bekapcsolódás feltételeit" ­ jelentette ki Linah Mohohlo botswanai bankelnök.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!