ha ez megnyugtat, akkor nekem volt olyan pasim aki rendszeresen felemas zoknikban jart tanitani, o meg azert mert eppen ket olyan zoknit talalt a zoknisfiokban...lehet, hogy itt van a lehetseges megoldas. A szabadulas utja:)
Zsenik vagytok,hogy csak egy párat emlitsek a teljesség hiánya nélkül. Nem is megyek vissza a politikába. Várom a többi jó verset.
Csakhogy megtudjátok, hogy a fél pár zoknik ráadásul még gonoszak is:
Férjemmel bulin voltam, amikor egyszer csak észrevettem, hogy felemás zokni van rajta, de nem ám, hogy világos szürke és sötétebb, hanem valami elképesztő variáció volt, arra emlékszem, és a döbbenettől mielőtt észbekaphattam volna, felkiáltottam, hogy *hát rajtad meg milyen zokni van ?* Szóval ez nem akármilyen buli volt, valami lakásszentelő, vagy mia a szösz,szóval mindenki nagyon ki volt öltözve, férjen is öltöny, nyakkendő, csak épp az a felemás zokni az volt a bünös, amit eddig a kutya nem vett észre, de ekkor mindenki döbbenten figyelt fel a renitensre, kivéve a férjem, aki utolérhetetlen flegmával bejelentette, hogy sajnálja, igy volt összepároztatva. Ki van zárva, hogy én tettem volna.
Szóval, ha már felemás zoknit hordtok, nézzétek meg kit vesztek feleségül, olyat kell, aki tartani is tudja a száját.
Üdv: Anyu
Én is régóta kutatom már e kérdésre a választ. Egészen ezidáig csak részmegoldás állt a rendelkezésemre, de most, egy évforduló kapcsán végre kikerekedni látszik a Válasz. De menjünk sorban!
Azt ugye tudjuk, hogy lyukas zoknifél sohasem tűnik el. Miben különbözik egy lyukas és egy ép zokni? Vegyünk elő egy lyukas zoknit, nyissuk szét a szárát és nézzünk bele! Mit látunk? Egy homályos csövet, annak végén a zokni hátterét. Most ismételjük meg ugyanezt egy ép (tehát eltűnés vonatkozásában potenciálisan veszélyeztetett) zoknit. Most mit látunk? Semmit. Helyesebben egy fekete lyukat. Fekete lyukat! Ez a titok nyitja. Idővel az ép zokni felfalja önmagát, önmagába záródik. Róla ezután soha információ nem juthat az univerzumba, csupán párjából következtethetünk a létére.
Viszont joggal merülhet fel a kérdés: miért csak az egyik fél tűnik el, hiszen a másikban is ugyanúgy munkál a fekete lyuk? E kérdés okozta, hogy fenti elméletemben magam sem bíztam teljesen, mígnem néhány napja egy évforduló fellebbentette a fátylat. 1900. április 25-én született Wolfgang Pauli, aki a kizárási elvet leírta. Az elv szerint adott helyen nem tartózkodhat egyszerre két azonos állapotú elektron.
Egy pillanatra tételezzük fel, hogy ugyanez igaz a zoknikra is! Ha adott egy pár ép zoknink, a felek állapota azonos: egészségesek, színük, szaguk, és persze mindkettejükben dolgozik a fekete lyuk. A Pauli-elv érvényre igyekszik juttatni a fekete lyukak hatását, hogy az egyik fél mielőbb nemzoknivá váljék. Amint ez megtörtént, állapotegyezőségről már nem beszélhetünk, hiszen van egy fél zoknink és egy fél nemzoknink. A megmaradt zokniban lévő fekete lyuk természetesen továbbra is nemzoknivá szeretné változtatni gazdáját, de akkor újra sérülne a Pauli-elv, hiszen két nemzokni volna ugyanazon állapotban, vagyis a kizárási elv akadályozza meg egyrész egész párok, másrész a megmaradt felek eltűnését.
Mint aki a mosódobba esett...
És általérzi tűnő illatát,
míg zúgva kattog a forró kerék,
csapongva loccsan habos hullám
és lát, ahogy nem látott sose még:
Mint aki a mosódobba esett...
a végtelenbe tűnt, régvolt páromat
búcsúztatom, mert messze mese lett,
mint aki a mosódobba esett:
Mint aki a mosódobba esett -
vad panoráma, rémes élvezet -
mosódobban és habok között,
a centrifuga robog fejem fölött
és a halál távolba mennydörög,
egy percre megfogom, ami örök,
buborékot, álmot, rémest, édeset:
Sziasztok!:-))) Hát azt hiszitek, hogy meg bírom állni az előzmények miatt, hogy ne szóljak hozzá??? Hát nem! Íme egy karcolat:
Levél egy zoknihoz
Mit is írhatnék neked a messzi távolból e késői órában. Szemem lassan lecsukódik az
álmosságtól, és sarkában, mint apró gyöngyök, jelenik meg a csipa.
Ha esténként elalszom, mindig magam előtt látlak, ahogy megállsz az ágyam szélénél és szeretettel kérded:
"Kérsz még egy kis illatot?". Igen! Igen, kérek az illatodból, mert érezni akarom azt a velőtrázó illatot, ami csak rád jellemző. Néha sikoltanom kellene, de nem merek. Eszembe jutnak még a veled töltött percek, s a megismerkedésünk órája. Mikor először megláttalak az üzletben, csak néztem, hogyan vagy képes ily kis csomagolásban megőrizni egyéniségedet. Az első találkozás után már felkeltetted az érdeklődésemet, s nem tudtam levenni rólad szemeim. A második találkozás után már tudtam: valami elkezdődött.
Akkor te is észrevettél, rám nevettél, és a két száradból halkan suttogtad: Bonts ki! A harmadik találkozás után biztos voltam benne, hogy te vagy az, akire eddig vártam. Megvettelek.
Ezek után az együtt töltött napok örök emlékként ágyazódtak lelkem legmélyébe. S ha itt a távolban gyötör a magány, csak felszabadítok egy rejtett zugot, és magam előtt látlak.
Látom, amint a szennyestartóból kifelé kandikálsz, érzem azt az illatot, ami miatt először csodálkoztam, hogy nincsenek csúszómászok a lakásban, és látom gyönyörû színedet, amit az ARIEL-lel való találkozás után visszanyersz. Látom az agyonmosott cérnaszálaid, mint apró csövecskék szippantják fel a friss illatot, és kibocsájtják helyette azt a mámorító ködfelhőt, amit vetekszik a legjobb drog hatásával.
Felejthetetlen dolgok ezek, hiszen ki lenne képes erre, rajtad kívül? Csak te, drágám, csak te! Te, aki úgy szereted megkeseríteni az emberek életét. S közben röhögsz, de olyan decibellel, hogy a delikvensnek félbetörik az üvegszeme. Ha csak eszembe jut, elpattan a kezemben a kávéscsésze. A múltkor láttam egy filmet a vízilovakról, és te jutottál az eszembe. Pont olyan hangot hallatott, mint a te pihegéseid , amint este lerogysz az ágy mellé. Hát nem szörnyû, hogy mennyire téged látlak mindenben! Ha elmegy reggelente a kukásautó az ablakom alatt, s érzem a szemetes konténerekből kiáradó sárkánybűzt, szememet elönti a könny, hisz este ismét közelről érezlek, és a csótányok átköltöznek a szomszédba. Nagyon jól tetted, hogy elüldözted a villanyszámlást, aki rókabarlangnak nevezte a lakásomat.. Istenem, micsoda erő szorult beléd. Ha annak idején az Eger várát védő nők között lehettél volna, a török már a látványodtól visszafordul. S te fegyelmet tartasz egy olyan helyen, amit csupa más szennyesek látogatnak. Büszke vagyok rád!
Hamarosan hazautazom, majd megírom, mikor, de kérlek, ne várj az állomáson. A múltkor is olyan kínos volt, amikor az egész rokonság kivonult a vonat elé, s csak a rendőrség rátermettségének és a tűzoltók fecskendőinek köszönhetően tudtuk magunkat a viszontlátás örömének átadni. Amikor rám vetetted magad, azt hittem,az ég szakadt rám. Hiába, szenvedélyes vagy, s ezen a vadállati ösztönön nem tudsz uralkodni.
Most befejezem, s magam elé képzellek, amint sunyi módon rohansz a előre, hogy egy új illattal kedveskedj. Aztán elfoglalod megszokott helyed az ágy mellett, illatod csendesen úszik a szobában, majd lassan mindenről elfeledkezve, eszméletemet vesztve elalszom.
Csókolnak: a lábaim
Tanult kollégám feltevése azt igazolja, hogy a padlások, ahol "a zoknik fényesen suhogva, keringtek szálltak a magasba" szinguláris pontok gyűjtőhelyei.
Úgy emlékszem, hogy a József Attila vers így kezdődik (lehet, hogy tévedek, rég volt már, hogy utoljára be kellett magolnom):
"Talán eltűnök hirtelen
Mint megannyi társam
Többé gazdám sem lesz nekem
Hogy mosószerbe mártson"
Egyébként J.A. gyűlölettel viseltetett a zoknik és a mosás iránt, mint azt a Mama című költeményéből is kiderült. Úgy érezte, hogy moónő mamája korai halálát az eltünedező zoknik okozták, amikkel a mama nem tudott elszámolni munkaadója felé.
A zoknik nem tűnnek el, hanem meghatározott pályákon mozognak. Möbius-szalagok milliárdjai hálózzák be a teret és ezen közlekedve, egy szinguláris ponthoz érve átlépnek egy másik dimenzióba. Keressetek szinguláris pontokat és megtaláljátok az elkóborolt zoknikat.
Már József Attila is megírta :
"Talán eltűnök hirtelen
Mint erdőben a vad zokninyom"
(bocs)
Gryllus 1993 (Móra – Kaláka zenés könyv 1988)
GMC 007
A Nemes Nagy Ágnestől kölcsönzött címen Kaláka dalok
gyerekeknek a minket körülvevő tárgyakról, bútorokról,
hangszerekről, játékokról, szerkezetekről, ruhadarabokról.
A felvétel az Intersound stúdióban készült 1988-ban
1. Nemes Nagy Ágnes: Az asztal
2. Kányádi Sándor: Három székláb
3. Nemes Nagy Ágnes: A szekrény
4. Takács Zsuzsa: Fiók
5. Hárs László: A könyvespolc
6. Nemes Nagy Ágnes: A lámpa
7. Ágai Ágnes: Tegnap egy gépgyerekkel
8. Rigó Béla: Óra-dal
9. Laura E. Richards: Ele-telefon (ford. Rab Zsuzsa)
10. Győri László: Porszívó
11. Kosztolányi Dezső: Ódon, ónémet, cifra óra
12. Weöres Sándor: Három egész napon át - Szól a nóta halkan
13. Csoóri Sándor: Nyenyerés
14. Csoóri Sándor: Duda
15. Tóth Bálint: Varázsduda
16. Kosztolányi Dezső: A játék
17. Zelk Zoltán: Kóc, kóc
18. Nemes Nagy Ágnes: Labda
19. Tandori Dezső: Ami kinyomozhatatlan - Az asztal
20. Csorba Piroska: Reggel csak fél zoknit találok 21. Weöres Sándor: Kalapszalag
22. Christian Morgenstern: Az ümög (ford. Szabó Lőrinc)
23. Thorbjörn Egner: Semmit sem talál az ember (ford. G. Beke Margit)
24. Petőfi Sándor: A tintásüveg
25. Ágh István: Itt a bicska, bugylibicska
26. Rákos Sándor: A létra
27. Kiss Jenő: Tányérok a falon
28. Kiss Anna: Bögre-bál
29. Kiss Dénes: Korong forog
30. Tarbay Ede: Dagadj dunna
31. Károlyi Amy: Kulcscsomó
32. Weöres Sándor: Alszik a vánkosom
off
A "Hol a nadrágom" c. remekmű eredetileg a Három jószívű rabló c. mese egyik dala. A könyv hátulján szerepel a kotta is. Gyermekkorom egyik kedvence volt...
on
Nekem egy olyasmi rémlik, hogy: „Hol a nadrágom?” stb., meg a refrén: „Este megvolt, becsszavamra megvolt...” Ebben van zoknis rész, vagy az egész dal a zokniról szól? Az általam idézett dal (ha jól emlékszem) a Nálatok laknak-e állatok? című lemezen van.
Végigfutottam a szálon és nem láttam, hogy bárki is említette volna azt a Nagy Zoknifalót, amit Kalákáék is megénekeltek. Ha hirtelen költőt is kellene mondanom, akkor Tandorira tippelnék, de sajnos nem vagyok benne teljesen biztos.
Én egy fordított kapcsolatra emlékszem: Faludy sem hordott zoknit, és ő hivatkozik Einsteinre, ha nem csalnak emlékeim...
Egyébként van egy rövid történetem:
Az egyik klubtársam megjelent edzésen felemás zokniban. Megjegyzéseinkre jött a válasz: — Benéztem a szekrénybe, ott egy ugyanilyen felemás pár volt...
kaviat Mesterem anyagveszteséges elmélete érdekes gondolatokat indított meg bennem. Arra jutottam, hogy a fuszeklik valószínúleg csak bizonyos emberi testnedveket - izzadság - szeretnének magukkal vinni, a hozzá tapadó kosz csak járulékos teher, ami megnehezítheti az átjutást, és csak az igazán rátermett zokniknak sikerül. Ezért nem tud mind eltűnni, illetve kevés a páros eltűnés.
Az imént került a kezembe a "Világirodalom legszebb zokniversei" című kötet, amelyből látom, itt már többen idéztek. Mindenki ismeri pl. Petőfitől a "Talpra, zokni!" kezdetű örökbecsűt.
Egyébként érdekes irodalomtörténeti tény, hogy Faludy György ugyan nem viselt zoknit, de titkon mindig is vágyakozott a zoknikurdásra. Ezt bizonyítja az is, hogy lefordította Villon egyik zoknitémájú szösszenetét:
"Zokni vagyok, 100% pamutból,
Mely láb alatt büszke volt, s merész
S most elárvult lógok egy szárítókötélről
Mert páromat elnyelte már az enyész"
Sir!
Bár ilyenek lennének a legnagyobb tévedéseink! Személy szerint örülök, hogy eleveztünk a líra irányába. Zseniálisak vagytok! Hány nagy alkotó Múzsája lehetett a Zokni? Sersé lá soszét!
( Nálunk a ma reggeli leltár alpján 5db fehér,15db színes félpárzokni található, a helyén!)
Internetikus felkiáltás: - Félpárzoknik Gyertek haza!
Láttam zoknicsiptetőt a West End-ben. Szívem örvendezék. Vettem 40 darabot (egy doboz) 1800.- jó magyar rhénes-kénes forintokért. Hazavittem őket. Pároztattam. Csiptettem. Ők visszacsíptek. Mosógépbe raktam. Várakoztam.
Szerintem itt a probléma nem oly egyszerű.
Nézetem szerint a zoknik itt is vannak és ott is vannak. Csak váltogatják a dimenziókat: egyszer itt, máskor ott.
Mi nem is tudjuk, hogy szinte minden alkalommal más zoknival van dolgunk - cserélgetik a helyüket állandóan, mindig más gazdát keresnek - mert olyan ügyesen oldják meg a cserét, hogy nem lehet lebuktatni Őket.
Csak aztán - mint mindenhol - vannak renitensek, akik felrúgják a cserélgetés örök szabályait, megunják a gazdát és soha nem jönnek vissza.
Ezért kis kódex-et adnék közre: - kérlek szeressétek a zoknijaitokat !
- sose hagyjátok feleslegesen magára Őket !
- a lehető leghamarabb mossátok ki Őket, ne kelljen koszban élni a fél életüket (belegondoltál, hogy van amelyik akár egy, vagy két hetet is eltölt piszkosan, utána egy napot tisztán, de aztán máris újra koszos lehet a következő tisztálkodásig...)
- osszátok be a zokniviselést a lehető legoptimálisabban (egyes számítógépes naptárprogramok már figyelembe veszik az élet eseményeit (kirándulás, Operalátogatás, szülinap, bulinap, stb.), és ezek segítségével minimalizálni lehet a zoknik kosz általi igénybevételét, mosási periódusait !
- sose tároljátok Őket a cipőitekben !
Vercsellemcés
(Amuty Don Fülig di St. James halyósgappitánj móttyára)
Héj, a nác asz mek hol marat itten, tán a zavaron?
Csersző: http
Asz elcső ferszak a poétafon porulátomását feti fel, annag okán, hoty félik-metik homájt emleket, de uralkodoi titulucsompol fagatolak eszt nem emlitém mek nekije. A félhomáj látácsát a göltö sztrovatsek áramcüneti agtucs –falamint öröggfényesülö Sekinekcse Alfonc detestárcsunk- révén érszékeklé. A simulkató tolog asz mexokot nála, mer mintik pe fan rukva, écs törkölöcik. Coknija mek mék nem is fót mék a hádán se.
A pénctárkép jelekü tártyagat mek csak cembesütés algalmáfal tagagya le.
A cálmotás mek amuty sem mety neki ikaszán, eszért tsak a büdös rémámai lácanak mek deliriumos gredencében.
A töpi sorokpan mintenféle alatomosákokat irtott lefele, amineg semi értelme sincsen, és mék a fele sem biszonyiték!
einstein is zokni nélkül járt. Biztosan ő is feladta. Lehetséges, hogy lázasan kutatta a dimenziók közötti zoknivándorlás okait, és a relativitáselmélet e kutatás hitvány mellékterméke lett...
