" Az ember „vad, szörnyű teremtmény. Úgy ismerjük, mint amit megtört és megszelídített a civilizációnak nevezett valami, és természetének esetenkénti kitörései megráznak bennünket. De ahol és amikor a törvényes rend zárai, láncai leesnek, és anarchia alakul ki, megmutatkozik, hogy micsoda valójában”. Szemben Hegellel, az emberi történelemnek nincs semmi célja, a Szellemnek nincs haladó kifejlődése. Hogyan lehet akkor kitörni abból a szenvedésből és nyomorból, amibe az akarat visz bennünket? "
Schopenhauer műveiben több buddhista-védista zárványelemet épít be, ahogyan kotyvasztja másoktól lenyúlt tézismintákat, saját gondolatnak eladva...
ha piásoknak, az idő már nem jelent semmit, sem azon események, lehetőségek, amik elrohantak mellettük észrevétlenül, mintha egy képzelt kertben csak egy virágot locsolnának folyamatosan és már a virágot sem látnák...
" A boldogság és a gyönyör csak időleges, mert az akarat soha nem kielégíthető, és mindig többre vágyik; az értelem az akarat eszköze, testünk is akaratunk tárgyiasulása. "
Valós kijelentések ezek, vagy mesterkélt ok-okozati tényezőnek beállított ámítás?
Mindig irritálóak voltak számomra az olyan öntelt, át nem gondolt összekapart kijelentések, amik első olvasatra logikusnak tűnt, majd valami hiányérzet, egy űrt generált a fogalmakra és feltettem a kérdést, ez egy szívatás, ámító jellegű gondolat, eszményi, vagy mi alapján gondolta?
Lassan rá kellett jönni, hogy megint egy egy vallási hitrendszerből kokettálták, importálták.... egy szép kereknek formált spanyol viasznak!
" Schopenhauer fő műve azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy „a világ az én képzetem”. Komolyan véve Kant feltételezését, hogy a tudat struktúrái határozzák meg a megismerést, Schopenhauer azt állítja, hogy a jelenségvilág léte a róla való tudatunktól függ. "
Schopi az ind vallásbölcseletet, buddhizmus tanait használja az új trend felépítésére, ami eddig csak nagyon kis mértékben szivárgott át a nyugati filozófiába, bár a hellenizmus kotyvasztóműhelyei elég alapot adtak...
Mindig az a kérdés, hogy a magányos, a világból kifordult depresszív elmék hulladékelméletei győzik e meg a hiszékeny embereket arról az önös igazolású eszmei teóriákat létrehozva, hogy kitűnjenek méltóbb, általuk kiválasztott magasabb tudással rendelkező áldozataikat, majd sárba dagonyázza olyan művével, amit összeolvasott vallási képzetekből, elvont filozófiák kivonataiból, sajátjaként megírva, hogy egy új elméletet állítson bárki ellenében..., aztán idővel kiderül, hogy az övé sem jobb alternatíva, sőt zagyvasággal teli...!
Idővel sokan rázizzennek, mintha egy géniusztól tanulnának, ám az idő meghozza az igazságot..., mint emberi mivoltának megismerésében és a tudás fejlettebb szintjének visszatükröződése által...
Sajnos sok ilyen " filozófus " mű téveszt meg komoly gondolkodó embereket is!
Hát nem semmit feltételezel rólam. Hogy az én hitem ingatag. És nem köszikla? Eztán jobban figyelem magam. Kicsit gyanús volt nekem is ez a fene nagy önbizalom. Kössz hogy kinyitottad a szemem.
Barátom, neked a legnagyobb igazság az, ami számodra a legfontosabb jelenleg, mondom jelenleg, mert ez is idővel változhat!
Nekem meg a hablagy nem lehet igazság, erre azoknak akik göngyölték idáig 1900 éven át stafétázva generációkon bukdácsolva...., semmit nem bitonyított más, mint azt, hogy náluk nem az igazság van, akkor mi lehet, hitetés, szélhámosság, tudatmodosítás?
Hááát nekem a Hunvulf. Könnyen emészthető amiket mond. Találó és jók a hasonlatai. Pár szóban kitud fejezni bonyolult téziseket, szerény és érthető. egyszóval jó olvasni és hallgatni is. Építő minden korosztály számára. Tényleg mindenkinek tudom ajánlani.
Igazad van, kedves Skorzeny (ha ez a Nick attól van kölcsön, akire gondolok, akkor te magad is élő példája vagy a nietzschei eszme egyfajta félreértelmezésének, hiszen Skorzenytől csak egy lépés Hitler, Hitlertől az antiszemitizmus, és N. nem volt antiszemita, amint az valamelyik topicban el is hangzott már. De tételezzük fel, hogy Skorzenyben csak az Übermenscht látod, ami viszont már nincs ellenemre).
Szóval, igazad van a kiragadott részleteket illetően, de ezek mögött a részletek mögött ott áll az örök referencia, N. személye. Én ugyanis elsősorban Nietzschében az embert látom az Ő sorsával, és csak másodsorban a Filozófust. A filozófiája nem olyan izgalmas, mint Ő maga. De Ő aztán lenyűgöző!
Mindig vonzódtam azokhoz a művészekhez, gondolkodókhoz, akik bizonyítottan cölibátusban éltek. Nietzsche is (legalábbis saját köreiből biztosan nem volt nővel, kurvával legfeljebb) ezek közé tartozik. Persze nem egyszerűsítem le erre a szintre ezt a megszállott apostolt, csak jó összegyűjteni a személyiségének formáló jegyeit. Minden gondolkodó a saját világából táplálkozik, és a félreértelmezések elkerülése végett ezt a "saját világot" sosem téveszthetjük szem elől. S mivel ez a "saját világ" az Ecce Homóban a legtettenérhetőbb, nyilvánvaló, hogy ezt a könyvet preferálom. De a Zarathustra is ilyen tükör - Róla. Meg tkp. minden könyve. A fenébe is, eléggé belekeveredtem, mindegy azért elküldöm. Na, látod, annyit elértél, hogy újra felnyúlok a Nietzsche-polcomra, s pár nap múlva, ha még él a topic, folytathatjuk a beszélgetést.
Nekem Szokratész..........és Spinoza..........most a kedvenc filozófusom.
Igaz van vagy tizenöt legalább akiknek értekezéseik, téziseik megfognak és gondolkodásra ösztönöznek......., a többit se lehet azért nélkülözni..., hisz ők is szelektálodtak mára témánként!....
Az igazságot kutatom én is.....mindenben ami éppen számomra fontossá vált....
Osztom véleményed, nálam is Nietzsche a No.1.
Viszont úgy gondolom N-ből részleteket nem lehet kiragadni mert ez az elferdítéséhez vezet.
Ecce Homo, Morál genealógiája valamint a Vidám tudomány számomra nélkülözhetetlen.
Mit gondolsz az betegségéről?
Nietzsche a tragikus filozófus. Érdekes, hogy pontosan az ellentetjét szerette volna elérni, mind a műveiben, mind az életében...
Nekem Nietzsche, elsősorban a Zarthustra és az Ecce Homo miatt. Persze a többi miatt is, és az élete miatt is (1889 jan 3, Torino). A teljes Nietzschét nem tudom befogadni, kicsi az agyam, de részleteket belőle igen. Ezenkívül Hamvas véleménye is sokat lendített rajtam, miszerint N. az utolsó, bár halványan megnyilatkozó szakrális szubjektum (azt hiszem jól írtam, Scientia Sacra).
