„Az iskolában úgy magyarázták: azért nem sugároz, mert nem kering.
Ámbár az elektronnak van perdülete. Valószínűségi áramsűrűség. Mágnesességet is kelt.
Na de akkor végülis miért nem sugároz?”
Amikor stacionárius, megállapodott állapotban van, akkor nem sugároz. Ha kibillen ebből az állapotból, vagy gyorsul, akkor már sugároz. De miért csak akkor???
Demokritosz felvetette, hogy létezik legkisebb darabkája. Atomoknak nevezte őket, oszthatatlannak.
(Ma már tudjuk egyrészt, hogy atomok összekapcsolódása is másik fajta anyagminőséget eredményez: molekulák. Másrészt az atom is osztható, persze az anyagminőség akkor is megváltozik.)
Évszázadokon keresztül nem fogadták el ezt az elképzelést.
És mire elhitték, gyorsan meg is dőlt, amikor J.J.Thomson felfedezte az elektront.
(Az ókorban biztos nem volt még fésű, és nem voltak szintetikus ruhák. Azért kell öblítőt használni mosásnál, hogy a műszálas ruha ne szikrázzon. De ezt évszázadokkal ezelőtt még nem tudták: a dörzselektromosságot?)
Rutherford pedig felfedezte a pozitív atommagokat.
Amikor kiderült, hogy az atommag körül elektronok vannak, egyből gyanús lett, hogy a gyorsuló töltésnek sugároznia kellene. Bohr azt mondta, hogy bizonyos energiaszintek stabilak - azért mert csak.
Landau is kiszámolta a róla elnevezett pályákat, tévedett?
Kezdetben úgy gondolták, hogy egy pontszerű elektron kering az atommag körül. Mini naprendszer.
Később de Broglie és Schrödinger felfedezték a hullámokat.
Az iskolában úgy magyarázták: azért nem sugároz, mert nem kering.
Ámbár az elektronnak van perdülete. Valószínűségi áramsűrűség. Mágnesességet is kelt.
„Aztán vannak mezők, amelyeknek az előző kettőről "halvány sejtelme sincs". Vagy van. De semmi nem írja elő, hogy a természetnek tartalmaznia kell olyan "mezőket", akik tökéletesen megértik.”
Amennyiben a részecske egy szoliton, egy energiagombóc, ami nehezen pukkan szét, akkor ezekből vannak a detektorok, amik viszont szétszedik a gombócot. Tudok neked mutatni egy olyan mezőt, ami tökéletesen érti önmagát, és a gombócokat is. (talán csak a nőnemű gombóchalmaz lehet a kivétel)
„Az Akasa krónika egy empirikus tudástár, vagyis olyan tudati dimenzió, amely az egyes lelkekből és az útjukról készült rezgés-feljegyzéseket tartalmazza. A tudati dimenzió a láthatatlan világ olyan birodalma, amelyet mi, emberek a minőségén, jellemzőin vagy jellegzetességein keresztül tudunk azonosítani és érzékelni.”
Persze a detektor is mező. Csak valamitől ő a detektor, a másik meg így járt. Aztán vannak mezők, amelyeknek az előző kettőről "halvány sejtelme sincs". Vagy van. De semmi nem írja elő, hogy a természetnek tartalmaznia kell olyan "mezőket", akik tökéletesen megértik.
„Engem pl. érdelne, ha lenne saját matekos írásaid ?”
Sajnálattal közlöm, hogy ilyenre nem számíthatsz. Csupán kíváncsiságból foglalkozom a fizikával, kozmológiával, és csak filozófiai alapon. Tehát nem tudok semmit „számszerűsíteni” az elgondolásaimból. Akit érdekelnek az írásaim, ezen a blogon elolvashatja őket: https://agondolatteremtoereje.blog.hu/
„Tőled pedig, egy őszszakállú öregembertől, igazán fura látni, amikor nem bírsz magaddal, s olyan dolgokba is belekurjongatsz, amelyekről halvány sejtelmed sincs.”
Halvány sejtelmem az lenne, de az éles kontúrok kitapogatásához már nincs meg a kellő energiaadagom. Már csak arra várok, hogy a „szolitonom” becsapódjon a detektorba, és bevéssék a másik dátumot is az első mellé a kőre, aminek tartósabb a hullámcsomagja, mint az enyém.;-)
Nincsenek azok feldarabolva sehogy se, se megszámlálható, se nem megszámlálható részekre. Hanem különböző fajta mezők gerjesztik egymást, kölcsönhatások útján terjedő energiacserékkel. Az elektronmező, a fotonmező (EM mező), a kvarkmezők, a neutríó mezők, stb. S ezek a rövidebb hosszabb gerjesztések, vagyis hullámcsomagok kattantják be a detektorokat, őket észleljük részecskék gyanánt. Az ilyen gerjesztésekkel átadott energiaadagok maguk az elektronok, a fotonok, a kvarkok, a neutrínók stb.
Tőled pedig, egy őszszakállú öregembertől, igazán fura látni, amikor nem bírsz magaddal, s olyan dolgokba is belekurjongatsz, amelyekről halvány sejtelmed sincs.
"Nincsenek részecskék. Részecske: kijelentés, hogy a detektor kattan. Mezők vannak.”
Ha ez igaz, akkor a mezők vannak feldarabolva megszámolható egymástól elkülöníthető részekre. Ebben a meződarabolásban, (földosztásban) a kommunisták voltak a legjobbak 1945-ben. ;-)
"Nincsenek részecskék. Részecske: kijelentés, hogy a detektor kattan. Mezők vannak. A relativitáselméletnek ellentmond az individuális részecskék létezése."
Persze a jó axiómák erejét az mutatja meg, ha nem csak azt adja vissza a rá épülő modell, amit addig is tudtak. Hanem új, váratlan dolgokat is előre jelez, amiket aztán a kísérletek is megerősítenek.
Az altrel erre a legjobb példa, volt, amit száz évvel később sikerült kimérni. Pl. frame dragging, meg gravitációs hullámok.
Az axiómákat a fizikában nem találomra mondják ki. Nem is azért, mert valaki igaznak hiszi, és mindenáron ragaszkodik hozzá. Hanem azért, mert az ezekre épülő modell jobb, mint ami addig volt.
Meg kell nézni a kvantummechanika axiómáit. Senki se hiheti ezekről, hogy azért választottá éppen ezeket, mert olyan magától értetődőek... :-)
Méregettek, próbáltak modelleket illeszteni a mérésekhez, aztán megnézték, milyen axiómákból jönne ki éppen ilyen modell. A Planck állandó esetében ez nagyon szépen látszik.
Próbált képletet találni a spektrum mérések eredményére. Talált egy egyszerű képletet, ami nagyon jól működött. Aztán gondolkodott azon, hogy mi a francból következik egy ilyen furcsa képlet. És talált hozzá egy akkori szemmel teljesen abszurd, elképesztő axiómát.
Előfordul, hogy nem elég jó és körültekintő a matematikai jelentés pontos és egyértelmű szintaxizálása.
Elfelejtik jelölni, hogy meddig terjed a deriváló operátor hatása.
[p,F(q)] = pF - Fp = (pF)
Itt a végén a zárójelezés azt fejezi ki (jelenti), hogy ha a p operátor deriválást tartalmaz, akkor annak hatása, vonatkozása nem terjed túl a zárójelen.
Nagyon érdekesnek ígérkezik a következő AtomCsill előadás is...
"A részecskefizika – ami az anyag legalapvetőbb(?) szerkezetének megértését tűzte zászlójára – olyan kérdésekbe ütközött, amiket meglepően egyszerű megérteni, de nem igazán látszik hol keressük a választ."
"Az előadás bemutatja ... a méréseket végző szuper-mikroszkópokat azaz gyorsítókat"
Valahogy definiálnod kéne, mi tulajdonság és mi szerkezet.
- Áron, ez most komoly?
- Az.
- Jó, mert viccnek durva lenne.
Tulajdonképpen a szerkezet is egy tulajdonság. :o)
Azonban a priori tulajdonságnak azt nevezném, ami nem a szerkezet topológiai leírása, hanem attól (látszólag) független. Tehát ami a sokaságban megjelenik nem várt módon.
Egy víz molekola még nem folyadék. Nincs hőmérséklete, viszkozitása, olvadáspontja.
(Habár például a párolgáshőt Feynman egy molekulából ki tudja számolni - jó közelítéssel.)
Nem arra válaszoltam a mondatommal, amit te most, mint kérdést, beállítasz. És ez roppant idegesítő. Ne csináld ezt! Az értelmes kommunikációnak nem ez a módja.
