Soul Asylum, who helped shape the newly emerging contours of college radio alt-rock in the 80s before becoming Grammy-winning multi-platinum superstars in the 90s, will celebrate the band's third rockin' decade with a brand-new studio album - slated for release in summer 2006.
Én is még csak képen láttam egyenlőre. Meg annyit, hogy 2900 pénz. De nem mondtad, hogy mi legyen a Faces and Names CD-vel. Bár ezt mailben is megbeszélhetjük, hogy hol és mikor.
Persze semmi akadálya, sütök neked egy CD-t. De nem gond ha csak a jövő hét elejére igérem, mert most eléggé be vagyok táblázva. Akkor el tudom küldeni, vagy összefuthatunk, ahogy jobb neked.
Szóval a Musiclandben még találni érdekes darabokat.
Utánanéztem és a jelek szerint már kapható az új live (legalábbis rendelést felvesznek rá). Ezek szerint az okt. 5. volt az igazi, a sokféle dátum közül.
Akkor ezek szerint már kapható? Mert az egyik lehetséges időpont október 5. volt de hallottam már hogy csak januárban lesz kinnt. Amúgy kár hogy nem dupla mivel így 4 szám lemaradt, de végre egy hivatalos live album. De miért csak most?
April. 1997. A devastating flood destroys thousands of homes, communities and businesses in the Grand Forks, North Dakota region. One of most devastated groups in this unprecedented catastrophe was the junior-senior classes of Red River and Central High schools. Later that spring community activists invited a nearby local band named Soul Asylum to perform at the two schools joint prom held at the Grand Forks Airbase hangar, previously used as the refugee camp after the flood. This is the document of that phenomenal night that showed the strength of a community, the heartfelt thanks of an incredible band and a rebuilding of lives and spirits.
This historic show includes performances personally chosen by the band as well as poignant commentary from Dan Murphy (co-founder of Soul Asylum). This is also the first live album from the phenomenal Minneapolis natives.
School's Out
2
Misery
3
Black Gold
4
See You Later
5
Without A Trace
6
Losin' It
7
Somebody To Shove
8
Just Like Anyone
9
The Tracks Of My Tears
10
Runaway Train
11
We 3
12
I Know
13
Sexual Healing
14
The Game
15
I Can See Clearly Now
16
Black Star
17
To Sir With Love
18
Rhinestone Cowboy
Én '92-ben Runaway Train-nel szerettem meg őket, és azóta sikerült egy szimpla magyar fanatikus szintjére küzdenem magamat:) Szóval az összes cd + Runaway, Misery, Promises Broken, Just Like..., I Will Still... maxik, és minden olyan fellehető egyéb cd amin előfordulnak, összes videó,és néhány giga ritkaság mp3-ban.Hallottad már Dave szólóalbumát? Kissé elüt az eddig megszokottaktól de ez is egyfajta zenei fejlődés, de úgy érzem hogy a Candy vonalát vitte tovább. De amennyit az új albumról eddig halottam, szerencsére jobban tükrözi az SA korábbi rockosabb oldalát. A napi hírek szerint júlisban mégis folytatódni tudnak az új album körüli végső munkálatok már amennyiben Karl állapota lehetővé teszi ezt. Ez az új album nagyon ránkférne, mert azért a Candy óta eltelt lassan 6 év.
Persze, hogy van, aki szereti őket.:)
Én négy éve fedeztem újra a zenéjüket, a Grave dancers albummal kezdtem, ami nagyon bejött, aztán a LYDLS,ami überelte minden eddigi elképzelésemet...a Live ep, ami ugyancsak nagyon jó, viszont a CFAS már kevésbé tetszett, de nem rossz lemez az sem...
Azóta begyűjtöttem 2 féle Runaway train, Misery és Somebody to shave maxit, és a Hang time meg a Horse rode in cd-ket..szóval a rajongás tart, meg van pár ritka mp3am is.
Hi.
Hát sajnos úgy néz ki, hogy az új lemeznek lőttek, de ami még rosszabb lehet hogy a Soul Asylumnak is,(amit nagyon nehezen viselnék) mert Karl-nál a basszusgitárosnál rákot diagnosztizáltak néhány héttel ezelőtt.
Viszont a volt kiadójuk állítólag augusztusban megjelenteti a '97.06.28.-i koncertet "Live at Grand Forks Airbase" címmel.Ráadásul dupla cd-re lehet számítani, sok ritkasággal és feldolgozással.:)))
Mindenesetre én baromira reménykedem, hogy több mint 20 év után nem így ér véget a dolog.
Tudom hogy kissé késve jöttem, de ha valaki szereti még errefelé őket, akkor írjon és lendítünk a fórumon.:)
>Szóval szerintem leginkább egy akusztikus-gitáros zenekar, amiben van torzított gitár is.<
Szerintem is; nem tudom, van-e értelme matricákat ragasztani a zenekarra meg az albumaikra ("folk-grunge", "country-grunge", "westcoast" stb.), a SA mindenesetre ezt sose tette meg magával szemben (ezért is szeretem őket).
A Pearl Jam- vagy Nirvana-vonulattal szemben ők sosem gyártottak egyértelmű grunge-lemezt, de ettől még mindig voltak egyértelmű grunge-számaik, méghozzá a többiek előtt.
Nem tudom mennyire volt grunge a SA. Az elején valami punk-izé volt, folk beütéssel, ez ment kb. '87-ig, aztán hardrockosabb lett, '88-ban a Hang Time album erejéig, aztán '90-ben (Soul Asylum and the horse they rode in on) vissza a folkhoz, valami folk-rock banda lett, aztán vissza a punkhoz (Clam Dip and other delights), aztán nem tudom a Grave Dancers Union micsoda, talák folk-grunge, a LYLDS meg country-grunge. A Candy From a Stranger meg már inkább westcoast-blues-rock keverék. Ha meg az új felvételeket nézem, azok még érdekesebbek: egy kis New Orleans blues, egy kis soul, hard rock. Már kíváncsi vagyok az új dolgokra. Szóval szerintem leginkább egy akusztikus-gitáros zenekar, amiben van torzított gitár is.
Egyszer olvastam a Zenészmagazinban, hogy az EDDA dobosa majdnem elment dobolni a SA-ba, valamikor úgy 89 táján, mikor a SA kivágta Sterling Campbell-t.
Mert a többség a Kalasnyikov-kolléga féle "szakértői" véleményt osztja (miszerint a SA mindig szar és hamis volt), miközben elfelejti, hogy a SA anno elég nagy szerepet játszott a 'grunge'-ként elhíresült műfaj létrehozásában, és rocktörténeti helye már most biztosított. Más kérdés, hogy a babérokat a Nirvana meg a Pearl Jam aratta le; Eddie Vedder még bőven Eddás volt, amikor Pirnerék már együtt zenéltek.
Soul Asylum recently celebrated the group's twentieth anniversary with a show at First Avenue in Minneapolis. "It was extremely touching," says singer/guitarist Dave Pirner. "It seemed like First Avenue was overflowing with love. I'm getting emotional just thinking about it. I really couldn't get a grip on the fact that we had been together for that long."
Now that the balloons are popped and the champagne bottles drained, Soul Asylum are back doing what's kept the group together these last two decades: writing new music. "We don't know where or when we're going to put this out," says Pirner of the five songs finished so far during self-produced sessions in New Orleans and Minneapolis. "The stuff that's finished is kind of a typical smattering of styles. Some of it is loud, fast and aggressive, and some of it is really introspective and sounds like I was born in a barn."
After releasing a pair of platinum-plus albums (Grave Dancers Union and Let Your Dim Light Shine) 1998's Candy From a Stranger hit with a thud and Soul Asylum were unceremoniously relieved of their contractual obligations to Columbia Records.
"It's sort of sad to say, but you could see the whole grunge-rock-band thing getting totally over-saturated and people were looking for something new," Pirner says. "We needed to reassess how far we've gone and how much further we're going to go and which way we want to go and what we do right and what we do wrong. It was kind of time to take inventory."
While taking stock, Pirner recorded a solo album in his adopted hometown of New Orleans, the tentatively titled "Mudd," which Pirner hopes to have out in June of 2002.
"It's a little more personable," Pirner says. "I don't know if 'personal' is the right word, but 'personable' might be. It's somewhat groove-oriented and a little less loud guitar-oriented. Some of it's pretty laid back I guess. It attempts to be more inviting [rather] than hitting you over the head."
With songs like "Faces and Names," Pirner says he tried to stretch his songwriting and let outside influences seep in. "It's a story song, which is something I really like to pursue, because it's difficult to really get a story across that's a little bit more than I woke up and had lunch," says Pirner. "This rhythm and cadence of words is probably influenced by being in New Orleans and using that rhythm as a backdrop and adding my thing over it. I wasn't quite sure I could do it."
Pontosan ahogy mondod, jó, hogy még valaki emlékszik; az is hozzátartozik, hogy David akkoriban minden turnéra magával vitte Winonát, akit a bosszúszomjas Cpg-tagok egyszer alattomban leitattak és partib.... nem is folytatom--talán, remélhetőleg, csak mítosz.
Amikor a SA elozenekara volt a Cpg, -akkor meg biztos Neotonos voltal, ha nem emlekszel a sztorira- kicsit hajbakaptak a gazsi miatt az egyik bulin, azota nem szereti egymast a ket egyuttes, meg a nem felejto osrajongok se.
Kiskoromban mindig potyogtak a könnyeim a Csellengők alatt, amikor benyomták a számot, úgyhogy üsse kavics, számoljatok +1 szavazattal, megyek a sziget honlapra.
Ti meg csak szavazzatok nekem a Massive Attack-re buzgón. :-)))
