Szerinted miért hátrál ki a kapcsolatból ,és miért nem vállalja?
El tudom mondani az én álláspontomat. Jelenleg épp még nem nősülnék, ha egyáltalán lenne barátnőm, de tegyük fel, hogy van, és már nősülősdit is játszanék, ámde neki van egy gyereke. Nos, ezesetben azért nem mennék bele a kapcsolatba (mélyebben), mert mint gondolom a legtöbb férfi ebben a korban még nem feltétlenül a totál kötöttségre vágyik, mint friss házas, pedig egy gyerek leginkább azt jelenti. Az meg csak hab a tortán, hogy nem az enyém. Egész más lenne a helyzet, ha már amúgy is letettem a lantot a gyerekvállalás mellett, esetleg már van is egy saját. Akkor azt hiszem (feltételezve, hogy amúgy gyerekpárti vagyok) nem lenne különösebb fenntartásom egy gyerekes anyuka ellen.
nem értem miért kellene félned??????????????? (vagy csak nekem van túl meleg! :))
különben is. nekem csak egy lefüggönyözött VW buszom van (22 éves! én ebben is az idősebbeket szeretem).az sem fekete.
egyébbként kösz minden építő jellegűt....!
üdv:szobiszörp
a hologrammos az igazi! :)
most jut eszembe! a barátomnak tényleg mercije van, de szürke.... Molly! te valamit tudsz!
köszönöm. azt hiszem igazatok van. most mindezt megmutatom a barátomnak( és egy kicsit megfogadom én is).
off:
moll!
nem biztos, hogy "bebuktad"!
ált. nem úgy viselkedek mint egy 16 éve nős. (ügyesen takargatom)
de ilyen cipőben (mint a barátom) voltam én is.
Akkor ezt a házasságdolgot veled kapcsolatban rendesen bebuktam. :))
Tanács a barátodnak: hagyja már azt a szerencsétlen not élni maga mellett ha tényleg szereti! :))
El kellene dönteni, hogy a papírba, a fehér ruhába, az egész házassági ceremóniába, abba, hogy valaki felvette a nevét és -né lett belole v. mibe szerelmes? Ne haragudj de ahogy elnézem a te írásod alapján valahogy abszolut nem az érdekli mit szeretne a barátnoje, hanem mit _akar_ o!
Ha hiszed, ha nem: megértem, mert szerelmes, de egyáltalán nem értek egyet vele. Ha tényleg annyira szereti mint ahogy te leírod akkor nem így viselkedik. :)
Ez az egész nekem elég eroszakosnak tunik és lehet, hogy én is fejvesztve menekülnék ha minden áron az oltár elé akarna bárki citálni, csak azért mert o úgy gondolja. Két emberes a játék, figyeljünk már a másikra is! Ez persze nemcsak elváltakra vonatkozik. :)
Feltettél egy kérdést vitainditódban, mit akarnak az elvált nők ?
Ha azt mondom csaknem ugyanazt mint mindenki más, csak picit ovatosabban, elhiszed.
Boldogan élni , egy megfelelő társsal. NOS ?
kedves Moll!
(sajnos) minden szavadat értem.
mint azt a topic elején kezdtem, tényleg a barátom jár ilyen cipőben, bár én is járhatnék.(vagy már játam is, de ez nem lényeg) én még csak 16 éve vagyok nős. elég sok mindent tudok az együttélésről, bár több dolgot nem értek, többek között azt sem ami ennek a topicnak a címe.
továbbra is azt mondom, az elvált nők nagytöbbsége az új kapcsolat teremtésénél sokkal óvatosabb, mint más. valahol ez érthető, és lehet hogy a férfiak is így vannak vele, de én ezt nem tudom. szerintem sokkal féltékenyebbek, több kaput is nyitvahagynak a visszavonulásuk érdekében, melyből legtöbször nem is csinálnak titkot. de ezt viszont fordítva nem tűrik.
a házasság, vagy együttélésről meg van a saját véleményem (talán ez egy külön topic lehetne) de ezt most inkább nem.
ha nem térünk el barátom esetétől, akkor a helyzet a követkző. valószínüleg nem tartjátok "hülye, konzervatív, fiatal baromnak",de ő úgy képzeli el az élete hátralévő részét, hogy megismerkedik valakivel (aki már nem az első) akivel nagyon szeretik egymást, majd házasság, gyerek(ek) stb. és ezt csak egyszer szeretné.(van aki így gondolkozik, bár ez elég irreális manapság. én is így kezdtem) namost a véletlen kiválasztott éppenséggel egy nála idősebb elvált nő. (szerintem is csakis ezek az igaziak)
és ekkor jönnek a már korábban említett bajok. a nő féltékenyebb, bizalmatlanabb, és amikor komolyabb dolgokról van szó, jön a már említett fék.
a barátom türelmes ember, csak nagyon szerelmes. ebből kifolyólag nem tud várni. szeretni akar, nagyon, azonnal. (szerintem is csak így lehet)
szóval van recept?
Remélem a zenés üdvözletet sikerrel csomagoltad ki.
Mondtam én sok közös dolog van,amit hasonlóan látunk, mint pl, itt : ne rohanj az anyakönyvvezetőhöz.
Aki már egyszer megégette magát - itt most tök mindegy kinek a hibájából - másodszor biztosan óvatosabb lesz. Az élettársi kapcsolat miért nem jó, vagy két évig ? Ott is mindent szabad csak abból lényegesen könnyebb kilépni.
Nem véletlenül mondom, magam is végigjártam, két év elégnek tűnik megismerni annyira a másik embert, hogy talán nagy meglepetés ne érjen.
Talán az öröklési jog ami nem preferálja ezt a formát, de fiatalon ennek a jelentősége gyakorlatilag elhanyagolható. Nem véletlen a 90 nap kivárás sem, mert sok hebehurgya ember van, aki ma ezt akarja , holnap mást, igy marad ideje tökölödni...
Én ezt javaslom, ugyanugy mint TE, türelem, de lehet lépni ugy hogy hagysz egy hátralépési lehetőséget.
Nekem semmi hátrányom nem volt belőle, pedig mind a négyünknek más a neve, a mai magyar anyakönyvi szabályozás lehetőségei miatt.
Mégis válaszolok neked, még van idom. :)
Az a bizonyos fék! Nem árt ha tudod, hogy nem csak az elvált noknél, ráadásul nemcsak a noknél van házasság elott. Egy elvált nonél két ok is belejátszik ebbe ha nem több. Ezen túl lehet és általában túl is szoktak lépni.
Szerintem te még nem voltál házas. Ez valahogy úgy néz ki, hogy amíg eljegyzés van az tök klassz dolog. Aztán eljön az ido, házasság, esküvo napja. Ez akár bevallod magadnak akár nem, amellett, hogy csak egyetlen döntés a sok közül az életben valahogy úgy érzed, hogy akkor most itt vége a világnak. Mostmár erre az életre ehhez az emberhez vagy kötve és kész. Esküvo után már nem mehetsz bulizni, nem élhetsz úgy ahogy eddig éltél, papíron is tartozol valakihez. Ezen félelmek nagyrésze persze hülyeség, mert nem egy papír köt össze és nem is az választ el két embert egymástól. Semmi olyan nem történhet szerintem ami papír nélkül ne történhetett volna meg, de adott esetben könnyebb a papírra fogni.
Hú de elkanyarodtam, bocs mindenkitol! :)
Na röviden: a házasság, tök mindegy, hogy elso v. második valahogy visszavonhatatlannak,
megmásíthatatlannak és örökérvényunek tunik. Az egyház, a társadalmi konvenciók stb. ezt diktálta belénk. A reakció, mármint az a bizonyos fék ettol még teljesen emberi reakció. Ennél sokkal kisebb döntésektol megijednek és határozatlanok lesznek emberek.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Írtad, hogy a szerelem, megértés, türelem teljesen rendben van. Forgatókönyvet senki nem tud neked írni, mert nincs két egyforma eset. Amit szerintem tenni lehet, hogy hagyod egy kicsit a témát pihenni és nem szedegeted elo nap mint nap, mert ettol csak még jobban megijed. Hagyni kell, hogy megértse a no mit akarsz, hogy te tényleg komolyan akarod. Ne siettesd, ha neki volt már egy házassága (mert ugye errol az esetrol beszélünk) tényleg nem biztos, hogy egy szóra az anyakönyvvezetohöz fog veled rohanni. Ha tényleg szereted megérted ot és megvárod. Itt azért nem évekrol van szó, de arra a "türelmi idore" asszem nagyon szükség van. :)
Ez persze csak az én véleményem és egy elmélet, hogy én hogyan viselkednék adott esetben.
Köszönöm a figyelmességedet, bár a kép letöltésével vannak még gondjaim , de hálás vagyok hogy gondoltál rám, a nagy össznépi rohanásban.
Mindenesetre Kellems Ünnepeket mindenkinek aki itt
valamilyen szinten is hozzászól és nmegosztja gaondolatait velünk.
Várd a sok locsolót...
Nagyon felpörgött ez a topic, már alig tudom követni. Magvas gondolatokat írni sajnos nincs most idom és -valljuk be oszinén- egyébként sem jellemzo rám. Ettol még olvaslak benneteket amikor van idom.
tama_i: veled most teljesen egyetértek. :)
off
Köszi az üdvözletet, remélem Te is megkaptad amit küldtem. :)
Mollyka
on
szobiszörp: remélem a jövo héten a kérdésedre tudok válaszolni, most csak köszöngetek nektek.
Mikor szólítottál meg rosszul? Vagy ennyire hülye vagyok? Mert én nem vettem észre, hogy rosszul szólítottál volna meg.
A korábbi leveledhez pedig nem tudok mit hozzáfűzni. Ja, hát ilyenek a fiatalok. Én a tesómon látom, hogy mennyire ki van borulva azon, hogy a környezetében a fiataloknak mindenük megvan nagy-nagy szülői segítséggel, neki pedig semmi. Minket nem tudnak sehogy, de még csak erkölcsileg sem támogatni a szüleink. A tesóm pedig azt látja, hogy egyedül, önerőből nem jut semmire, amiben szerintem van egy jóadag igazság.
A korban annyira van valami,hogy van egy véleményem. 30 körül ,még ha néhány körülmény ennek ellentmond is ,mint pl. gyerekszülés ajánlott korábban, nem volna szabad házasságot kötni, mert addigra már van egyisztenciád, anyagilag sojkkal jobban állsz, van több emberismereted, jobban tudsz alkalmazkodni, szóval minden esélyed megvan a sikeres házasságra, még akkor is ha sok fiatal ezzel nem ért egyet.
Ja és a felelősságérzet is kifejlődik, ami a mai fiataloknál szerintem igen gyenge.
22 és 18 év a két gyerekem kora , minden szimptomát látok rajtuk is, ami az élet fontos dolgait illeti. És bizonyos fontossági sorrendeket, amitől néha csak hüledezem...
Szó szerint éretlenek és igy indulnak neki az életnek...Biztosan vannak kivételek , de a dolog átsúlyozodott 15 évre visszamenőleg.
Mikor a legtöbbjük arról kábitja a mmásikat hoigy semmi munkával a haver hülyére keresi magát, csak mosolygok mert én már tudom a pénzt nem adják ingyen a mennyisége és minősége a fizetéssel arányos a felelősságről nem beszélve.
Szóval a naivitás... De mikor a jogokról van szó, azért képesek harcolni, hogy mindent megkaphassanak, mert hisz az természetes...
Én sem gondolom, hogy a szolárium...az élet értelme lenne, tényleg nem.
De szerintem egy mai huszonéves teljesen máshogy gondolkodik, mint 13 éve gondolkodott egy huszonéves. És igen, én most huszonévesről beszélek, talán hibásan, mert leht, hogy egy huszonéves még nem érett annyira, mint amennyire Te voltál 32 évesen.
Hiszek benne hogy ma sem lennék más ember, mint akkor és most sem tennék másként, de laighanem a párom is maradt mint volt.
Amugy meg soha nem jutott eszembe , ha hiszed ha nem, hogy más gyerekeit nevelem. Ugyanugy megkaptak mindent , mintha a sajátjaim lettek volna.
De azért még valami: akkor 32 éves voltam, a koromhoz tartozó ésszel és nem egy fiatal gyerek aki még azt sem tudja mit fog holnap csinálni.
A mobil , meg a szolárium...stb nem az élet értelme, ha meg az , akkor ott baj van és kihat a döntésekre és házasságra is.
Különben is , a feleségem két gyereke adva volt, első pillanattól csak ugy kalkulálhattam hogy együtt vagy sehogy, tán csak nekem ilyen egyszerű, de azonnal és jól döntöttem én nem rágodtam ezen.
Igen, de szerintem ez 13 éve még máshogy működött. Lehet, hogy én vagyok hülye, meg tudom, hogy mindig mindenki a maga problémáját találja a legnagyobbnak, de szerintem 13 éve még nagyobb nyugi volt, no mobil, no szolárium, no ilyenek. Szerintem toleránsabbak, empatikusabbak, emberiebbek voltak az emberek.
DE most sem szeretnék általánosítani ám! Nekem is van olyan ismerősöm, aki neveli a nem saját gyerekét is.
Akkor ugy láétszik én kivétel vagyok, a dolog ragyogóan műkődik, ja és.... 13 éve.
Nekem ez egypillanatig nem okozott gondot és igen jól megvagyunk a gyerekekkel is...
Szóval nincs mitől tartanod, csak magadat add.
Szerencsére a legtöbb szót hozzátetted , igy nem mondom általánositásnak, és ez igy van rendjén.
Nekem eddig valami miatt az volt a tapasztalatom, hogy többnyire, ha már egy nőnek gyermeke(i) van(nnak), a legtöbb faszi kihátrál a kapcsolatból, és nem vállalja fel azt, hogy "más" gyermekét is nevelje...
szerintem csak jokat kefelni akarnak, ugyanazt ami mas ferjezettnek otthon naponta (esetleg tobbszor is) megvan, legyen allo kemeny fasz amivel jatszhat, utana pedig frocsogjon a geci amit izlelhet; legalabb is a 98%-a ezt akarja
Kedves szobiszörp!
Botrányosan hosszú élettapasztalatom szerint nem ez a jellemzô. Sokkal inkább az, hogy az elvált asszonynak akaródzik inkább a házasság.
Amúgy pedig: ha nem nôsülsz meg, de jól érzitek magatokat, az nem nagy tragédia. Sôt! Fordítva rosszab a helyzet: ha megnôsülsz, és utóbb kiderül, hogy nem jöttök össze, akkor bizony baj van... Méghozzá nagy.
Örömmel fedeztelek fel itt is , miközben egy üdvözletet is kaptál...
Csak röviden most: az elvált nők pont azt akarják amit az elvált férfiak, csak másodszor már sokkal sokkal okosabban, mert több avesztenivalójuk.
Tudom én is igy jártam, most boldog házasságabn élek, mindkettőnknek második nekifutása volt .
Fog az menni, maximum cak abból a pasiból buktál meg, de cseppet nem biztos ,hogy a TE hibád.
Örömmel fedeztelek fel itt is , miközben egy üdvözletet is kaptál...
Csak röviden most: az elvált nők pont azt akarják amit az elvált férfiak, csak másodszor már sokkal sokkal okosabban, mert több avesztenivalójuk.
Tudom én is igy jártam, most boldog házasságabn élek, mindkettőnknek második nekifutása volt .
Fog az menni, maximum cak abból a pasiból buktál meg, de cseppet nem biztos ,hogy a TE hibád.
kedves Solar Plexus!
lehet, hogy az igazság nálad van, de ezt nem lehet csak úgy elfelejteni.
megismersz valakit, minden tökéletes, óriási szerelem oda-vissza, aztán amikor komolyodni kezd a dolog, akkor jön a "fék". és te továbbra is nagyon szereted, és nem érted, hogy ő miért "ilyen". nem lehet ezért otthagyni. a dolog nem ilyen felületes. valami "gyógymód" kellene....
még kedvesebb Moll Flanders!
téged is értelek, de hidd el én( barátom )is tudja, hogy "ezekben az esetekben" nagyobb figyelem és több kedvesség kell.(már amennyiben egy egyébbként fülég szerelmes férfi még fokozni tudja a "mindent") egyébként mindez megvan, és ált. totális a szerelem. (ha nem így lenne, nem lenne olyan nagy a dráma)
de mint fentebb már mondtam, egyszer csak jön az a bizonyos fék! akkor mit kell tenni?
kedves Solar Plexus!
lehet, hogy az igazság nálad van, de ezt nem lehet csak úgy elfelejteni.
megismersz valakit, minden tökéletes, óriási szerelem oda-vissza, aztán amikor komolyodni kezd a dolog, akkor jön a "fék". és te továbbra is nagyon szereted, és nem érted, hogy ő miért "ilyen". nem lehet ezért otthagyni. a dolog nem ilyen felületes. valami "gyógymód" kellene....
még kedvesebb Moll Flanders!
téged is értelek, de hidd el én( barátom )is tudja, hogy "ezekben az esetekben" nagyobb figyelem és több kedvesség kell.(már amennyiben egy egyébbként fülég szerelmes férfi még fokozni tudja a "mindent") egyébként mindez megvan, és ált. totális a szerelem. (ha nem így lenne, nem lenne olyan nagy a dráma)
de mint fentebb már mondtam, egyszer csak jön az a bizonyos fék! akkor mit kell tenni?
Mit akarnak az elvált nok? Ugyanazt mint bármelyik lány. Szerelmet, figyelmet, érzelmi biztonságot...etc. Attól, hogy volt egy rossz döntésünk még az élet megy tovább. "Elozo életünk párját" nem nekünk szülték, de ezen túl lehet és kell lépni. Az sem törvényszeru, hogy nagyobb "hendikeppel" induljunk mint bármelyik lány aki nemrég csalódott az elozo barátjában, de sajnos elofordul és ezért néha több türelem kell hozzánk. A következo házassággal kapcsolatban "soha nem mondd, hogy soha", a következo lehet, hogy sikerül. :)
A nap felkel, a jövo tele van lehetoségekkel, tudni kell vele élni. Az, hogy papírom van róla, hogy egyszer már megbuktam férfi-no kapcsolatból nem feltétlen minosítés és nem érzem magam kevesebbnek tole. Talán csak óvatosabb vagyok, de az sem mindig. :)
Az is magánvélemény, hogy az a no aki nem dolgozta fel az elozo házasságát ill. annak végét/"kudarcát" ne kezdjen egy új kapcsolatot, mert lehet, hogy azt az embert "büntetné" aki legkevésbé szolgált rá és legkevésbé felelos a múltért.
Szal: mi is minden jót akarunk/szeretnénk. Leginkább teljes kapcsolatot. Az "elvált" egy állapot, de semmiképp sem minosítés.
Nekem nincs gyerekem, abból a szemszögbol nem tudnék véleményt mondani (ezt megteszik mások), esetleg csak elvi elképzelést.
Kezdehetném úgy is:( tényleg igaz )
- Több barátommal megtörtént( de lehet ez általános is ): Megismerekedtek egy náluk idősébb elvált, ( ált. gyerek is van ) nővel. nagy szerelem, stb... Majd kis( kinek több ) idő múlva ( egy-két átvészelhető konfliktus után ) jön a nagy gond. A fiú nősülni akar,( szerelmileg minden OK ), családot akar, gyerek, stb..
Míg a nő mégegyszer "soha!". Mi legyen most?
-Drámai szakítás?
-Térdenálás,stb..? ( ez eddig nem jött be )
-Hogy lehet meghódítani az elvált nőket?????????????
