Alan Wilder Mark Hollis halála kapcsán: "As someone commented yesterday (which summed up my feeling too): Funny how things affect you. It makes no difference functionally since Mark Hollis disappeared from public life in 1998, and I certainly never knew him personally, but Im heartbroken. I think the most likely reason he stopped producing music altogether is because he became paralysed by the conundrum of trying to create absolute perfection, which is of course unobtainable. It is the most worthy of dilemmas noble but ultimately negative. He was an exceptional and unique talent the later key Talk Talk albums leave a legacy to be proud of. "
Egyszerű a helyzet, Alan nyugdíjas........... 36 éves kora óta.
Mint egy sztárfocista, aki magas szinten (Barcelona, Real Madrid, MU, itt DM) kb. 15 év alatt lenyomta a karrierjét, a csúcson (legalábbis szerinte) BL-győzelem, VB-győzelem=Devotional Tour abbahagyta, majd a következő 40-50 évben kimegy a kert végébe focizgatni a gyerekekkel (egy kis Recoil, egy kis Dede).
Esetleg egy kis mozizás, autogramosztogatás a régi rajongóknak.
Közben újra tejelnek a régi bakelitek, fogynak a pólók, szatyrok...
Sajnos én így látom, tényleg kár érte. (de lehet hogy én is így csinálnám)
Ott látom az igazságot, hogy valószínűleg tényleg dolgozgat ő, de valóban csak a fióknak. Mint valami lelkes amatőr. Ötletek, félig-meddig kidolgozott dolgok, témák, de ennyi.
Nem hiszem, hogy ezer éven belül egy Talk Talk tribute és egy Dede izé, ami kikerülne a kezei közül és ezzel ennyi volna a mozgolódás.
Szerintem azzal van megverve, hogy éppen az inspirálja (a másokkal való együttműködés, a mások munkájának továbbcsiszolgatása, tökéletesítése), amihez nem fűlik a foga (másokat pátyolgatni, mások művészi szeszélyeit elviselni). Talán, hogy a Recoil projekttel kipróbálta ennek a kollaborációnak a kötetlenebb, több szabadságot meghagyó formáját, rájött, hogy még ez sem elég kötetlen neki...
