Amikor a sors úgy dönt, hogy kiszabadítja a lelket a testből, ezt a napot „jelentősnek” tekintjük: van a születés napja, és a „halál” napja. Számomra – ami Vangelist illeti – nincs halál napja. Egyszerűbben szólva: Vangelis tovább él alkotásaiban, zenéjében, szívből jövő nevetésében, hangjában, eszméiben, hitében, intenzív érzelmi világában. Nemcsak zeneszerző volt, hanem egy állandó és sokoldalú alkotásban élő ember. Nem tekintette magát művésznek Platón klasszikus értelmezése szerint, sokkal inkább tudósnak – egy igazi tudósnak a hangok és rezgések világában. Zenéjéből egyértelműen kiderül, hogy rendet teremtett a káoszban, és harmóniává alakította azt. Az a fogékonyság, amit a nem-létező („Μη Ον” görögül) világának szemléléséből merített, hozzájárult kivételes szellemiségéhez, és azzá tette, aki volt. Gyakran mondta, hogy a zene révén olyan tudást és bölcsességet szerzett, ami messze meghaladja az átlagosat. Talán ilyen érzés lehet az, amikor valaki megelőzi a korát! Ez az egész spirituális utazás mára már az én létezésem része is lett. Így hát, a magam szerény módján, továbbra sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy Vangelis halála óta idő telt el. Inkább azt mondogatom magamnak, hogy csak elment messzire – egy nagyon más világba, amelyhez a kapcsolat mindig homályos; de úgy érzem, ha eléggé figyelünk, még most is hallhatjuk a hangját, és beléphetünk ebbe az egyedülálló világba.
Az elmúlt hetek egybeestek édesapám halálával is. Ez számomra másfajta veszteség volt: egyrészt elveszíteni az apámat, aki életet adott nekem, és megtanított értékelni az élet értékeit – másrészt pedig Vangelist, aki minden szeretetet megadott, ami csak kellhet ahhoz, hogy jól fejlődjünk ebben az életben. Bevallom, bár ők ketten teljesen különböző emberek voltak, amikor találkoztak, mindketten nyomot hagytak egymásban. Nagyon élénken emlékszem az 1997-es atlétikai világbajnokságra, ahol Vangelis megalkotta a varázslatos nyitóünnepséget. Ezt az eseményt Athén azért nyerhette el, mert az akkori miniszterelnök két évvel korábban apámat nevezte ki atlétikai nagykövetnek, ő pedig diplomáciai érzékével és természetes karizmájával elintézte, hogy a rendezvény hozzánk kerüljön. Ez a nyitóünnepség, amire Vangelis nagyon büszke volt, megnyitotta az utat két másik lenyűgöző, felejthetetlen esemény előtt: a Mythodea koncert a Zeusz templománál 2001-ben, valamint a Qatar Concert for the Alliance of Civilizations 2011-ben. Vangelis mindegyik pillanatát becsben tartotta, és ezeknek a rendezvényeknek az egész felépítése az ő filozófiájának és víziójának sűrítménye volt: látomás és hang összeolvadása. Többé már nem csak zeneszerző volt – egész elméjét és lelkét beleadta e koncertek koncepciójába. Ez volt az ő ajándéka nekünk – egy ajándék, amely messze túl fog élni mindezeken az eseményeken. Amikor visszatérünk az ő alkotásaihoz, még mindig megragadhatjuk legalább egy részét annak a csodának, amit az ő kreatív zsenije jelentett; ő mindig tudatában volt annak, hogy műveinek költői és lírai jellege kéz a kézben járt egyfajta misztikus, szimbolikus világrenddel. Ezt akarta közvetíteni a világnak – alázattal és erkölcsi egyensúllyal.
– Laura Metaxa
„A zene, ez a belső adatállományunk, egyben a legjobb barátunk. És a lelkünk DNS-e.”
Érdekes, mert én azt hittem, hogy a halála után félévente fog kijönni egy "Best of" kiadvány. De semmi említésre méltó újdonság, sőt még reissue-k se nagyon jöttek ki, egy-két japán cuccot leszámítva.
Csatlakozom. Abszolút pesszimista vagyok a témában. Eddigsem, és valószínűleg ezutánsem fognak megjelenni eddig kiadatlan anyagok. Jönnek a szokásos "Best of" lemezek és annyi. Tűzszekerek és tsai orrvérzésig.
Persze ettől még lehet jó minőségű kiadvány, de az biztos, hogy nem hivatalos.
Azért egy-egy CD leírásánál ez elég erős/vicces: "Copyright EMF 2019. All rights reserved." :D
Ahogy telik az idő egyre kevesebb reményt fűzök ahhoz, hogy bármilyen korábban kiadatlan anyag napvilágra fog kerülni, hivatalos kiadványként. Talán majd lesz egy-két "best of", és ha szerencsénk lesz, arra felkerülhet 1-2 korábban kiadatlan dal.
Apránként vásárolgatom a remaster CD-ket, ma a Spiral rendelésem érkezett meg a Media Marktba. Sok pénzért vegyes élmény. A címadó dal rövidítését nem sajnálom, nekem mindig is sok volt az ismételgetés az első felében. Érdekes felismerni a helyet, ahol össze van fércelve, szép munka, csak a fade végén a dinamikából visszavehettek volna egy kicsit. A 3+3 ezzel szemben tragikusan csúnyán szól!!! Ezt a végeredményt vajon hogyan sikerült elérni?! És Vangelis mit szólt hozzá? Hiába állítják, én alig hiszem, hogy túl sok köze lenne neki a remastereléshez, hallva az ilyen bakikat. Azt hiszem, több csalódás már nem kell, ezzel le is zárom a sorozat vásárlását. Jók lesznek nekem a régi kiadások.
Sajnos nem játssza le, privát videónak jelöli. Nem nyitja meg. De ha beírom hogy Nuclear niw Vangelis akkor sem talál ilyen videót. Nagyon kíváncsi lennék erre az új zenére.
Nem tudom meddig lesz fent, szóval érdemes lehet letölteni. Egyelőre csak a vége-főcímhez tekertem és nem csalódtam. Nagyon megérintett, hogy ez valóban egy végefőcím-zene....Vangelisnek is az utolsó soundtrackje.... :(
Köszönjük szépen ezt a fantasztikus utazást Vangelis életművén át. Elképesztő mennyiségű információt gyűjtöttél egybe, igazi enciklopédia. Jó volt olvasni az egyes albumok hátteréről, vonatkozásairól.
