én a joghoz ugyan nem értek, de a MH szerintem sem közölt "valótlan és sértő tényállást".
A MH azt "közölte", hogy mit mondott VM. És azt helyesen tette, nem ferdített. Józan paraszti ésszel így néz ki.
Télleg nem értem. Ezek szerint SM-nek VM-et kellett volna perelnie nem a magyar Hírlapot?
XXII: évfolyam 22. szám
2000. junius 3.
HVG:
"Áttörés a sajtójogban?
A sajtó felelősségével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat módosulásáról látszik árulkodni a Fővárosi Bíróság hétfői döntése, amely jogerősen elutasítja Schmidt Máriának, a kormányfő tanácsadójának a Magyar Hírlap ellen benyújtott sajtó-helyreigazítási kérelmét...."
"...Hétfőn a Fővárosi Bíróságon Tóth Ödön tanácsa - az első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi BÍróság ítéletétől eltérő indoklással, de - másodfokon is visszautasította a felperes helyreigazítási kérelmét, aki szerint a napilap valótlan és sértő tényállást közölt..."
sz'al a két ügy nem ugyanaz.
Az ÉS az írta, közérdekű vélekedés, hogy stb, stb, .... (Hogy jogos-e, nem tudom, ha a Magyar Fórum leírná, hogy közvélekedés, hogy Horn lőtt '56-ban, nem igazán kötelezném helyreigazításra.)
A MH viszont idézte VM felszólalását. Ha SM-et zavarja, perelje VM-et, aztán köteleztesse arra, hogy keretes hirdetésként, ugyanakkora terjedelemben.... jelentessen meg bocsánatkérést.
Röviden: szerintem a két dolog köszönőviszonyban sincs egymással. Gondolj bele, mi mindent mondanak politikusok választások előtt. Ha az ezeket a beszédeket közlő újságokat mind beperelnék, kis idő múlva már másból sem állnának az újságok, mint helyreigazításokból.
"Jogerős ítélet másodfokon születik"
Bocs, de én úgy tudom, hogy ez nem így van.
Ha az elsőfokú bíróság ítélete után egyik fél sem fellebbez (most hagyjuk, hogy határidőig, meg gondolkodási idő, stb.) akkor az ítélet jogerőssé válik.
Noha nem precedens jog van Magyarországon, a LB ítéleteivel maga is irányvonalat szab, törvényformáló erővel rendelekezik. A bíróságoknak tekintetbe kell venniük a korábbi LB döntéseket és iránymutatásokat döntéseiknél.
Nem is erről akartam csacsogni, hanem arról, hogy van néhány értelmezésbeli problémám az ítélettel.
Én az alábi dolgokat látom, kérlek jelezd, ha valahol tévedek:
1. Az egyik Fidesz kontra ÉS perben -ha jól tudom- az volt a vita tárgya, hogy az ÉS egy másik újságot nevezett meg forrásként állításaira.
2. Abban az ügyben született bíróságí ítélet az én szememben azt jelentette, hogy az újságok nem jelölhetik meg egymást forrásként, amire körkörös módon hivatkozhatnak.
3. A SM kontra VM perben az elsőfokú bíróság ítéletének indoklásában hivatkozott -az akkor még jogerős ítélettel le nem zárt Fidesz-És per másodfokú ítéletére. (ami ott az ÉS-nek, itt VM-nak kedvezett).
4. A kapcsolatot íly módon a két ügy között egy bíróság találta, s nem az én szüleményem.
5. Ha tehát van kapcsolat - feltételezem, hogy van, hisz egy bíró miért mondaná, ha nincs - akkor a Fidesz-És per immár jogerős (Fidesznek kedvező) ítélete miért nem hivatkozási alap a SM vs. VM ügy következő fordulójában?
Hol itt a logika?
Ez az ítélet tényleg azt jelenti - amit már többször leírtam itt - hogy magánbeszélgetésen elhangzott -akár legsúlyosabb rágalom- is közölhető, hiszen az újságíró csak vélemányt közöl, amiért nem tartozik felelősséggel, míg a magánbeszélgetésben elmondottakért szinteén nem vonható senki felelősségre?
Ha ez tényleg így van, ez normális dolog?
-könnyen lehet, hogy mindent félreértelmezek, ezért szeretném megvitatni a dolgot. -
Vajon Schmidt Mária azért a cikkért is be fogja perelni a Magyar Hírlapot, amelyik a Fővárosi Bíróság itéletéről tudósít ?
Azt írták ui.:
" Jogerősen lezárta tegnap a Fővárosi Bíróság a miniszterelnök tanácsadója által a Magyar Hírlap ellen február közepén indított sajtóhelyreigazítási pert, és az első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét helyben hagyva elutasította Schmidt Mária keresetét.
Helyreigazítási kérelmében, majd - miután azt a lap elutasította - keresetében a tanácsadó a Magyar Hírlap 2000. január 17-i számában megjelent cikk egyik tényállítását kifogásolta. A "Bírálta a közszolgálati médiát a Nyilvánosság Klub" című tudósításban a lap Vásárhelyi Mária szociológust idézte, aki "példaként említette, hogy tévések beszámolója szerint Schmidt Mária, Orbán Viktor tanácsadója rendszeresen egyeztetett szerkesztőkkel a híradó tartalmáról".
Tehát újra előkerült az ominózus "híresztelés". Esetleg a bíróságot is be kellene perelnie ?
(Most tűnt csak fel, hogy az idézett mondatban két olyan utalás is van, ami miatt alkalmilag perre lehetne menni. :-) )
off
ezexerint már beszélgettünk korábban is ?
Milyen nicken voltál ? Két tippem is van, de amíg nem tudom eldönteni, addig legjobb lesz ha süland-nak hívlak... :-)
on
Szóval a copy paste már megy, de azért hadd említsem meg, hogy a magyar jogorvoslati rendszer két fokozatú.
Jogerős ítélet másodfokon születik.
Azt hogy elsőfokon a helyi-, vagy a megyei (Fővárosi) Bíróság jár-e el azt az eljárásjog szabályai döntik el, hogy melyiknek van az adott ügyben hatásköre (tipikus példa erre az összeghatár).
Másodfokon pedig mexületik a jogerős ítélet, mely ellen fellebezésnek helye nincs és végrehajtható.
A másik dolog, hogy Magyarországon nem precedensjog van ! Ez az angolszász államokra jelemző, vagyis egy korábbi bírói ítélet nem köti a bíróság kezét. Mindazonáltal a Legfelsőb Bíróság Kollégiumai törekednek a bírói gyakorlat egységesítésére (irányelvek) fenntartva a konkrét ügyekben eljáró bírák teljes szuverenitását az ítélethozatalnál.
(nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem vagyok gyakorló jogász, így bármilyen hasonlóság az írásaim és a való élet vagy a hatályos joxabályok között csak a véletlen egybeesés műve lehet)
Én nem úgy fogalmaznék, hogy a "közélet hatalmon lévő tagja", hanem úgy, hogy "a politikusok". Politikusból egyszerű, igen/nem választ kihúzni lehetetlen.
10. § (1) Első fokon ítélkeznek:
a helyi bíróság (városi bíróság, kerületi bíróság) és
a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság).
(2) Másodfokon ítélkeznek:
a helyi bírósághoz (városi bírósághoz, kerületi bírósághoz) tartozó ügyekben a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság),
a megyei bírósághoz (Fővárosi Bírósághoz) tartozó ügyekben a Legfelsőbb Bíróság.
(3) Ahol a törvény helyi bíróságról rendelkezik, ott ezen városi bíróságot és kerületi bíróságot, ahol pedig megyei bíróságról rendelkezik, ott ezen a Fővárosi Bíróságot is érteni kell.
Jól van na. Vannak olyan ügyek, melyeknél az első fok egyből a megyei bíróság vagy a fővárosi bíróság. Ilyen péládul a bűncselekmények egy meghatározott köre.
De egy alap ügynél ami kerületi bíróságon indul, ez a lépcső.
Kerületi, Városi bíróság -elsőfok
Fővárosi/ Megyei bíróság -másodfok
Legfelső Bíróság - harmad, illetve felsőfok
Egy ítélet akkor jogerős, ha az első és a másodfokú ítélet után nem fellebbez egyik fél sem, illerve a legfelső bíróság ítélete után.
huhuhúúúúúú !
Jogi Egyetem közelébe ne nagyon menj, mert sokat sérülhet az önbecsülésed... :-)
Kerületi, Városi bíróság -elsőfok
Fővárosi/ Megyei bíróság -másodfok
Legfelső Bíróság - harmad, illetve felsőfok
Egy ítélet akkor jogerős, ha az első és a másodfokú ítélet után nem fellebbez egyik fél sem, illerve a legfelső bíróság ítélete után.
Engem az zavart a SM által indított perben, hogy az elsőfokú bíróság egy olyan ítéletre hivatkozott precedensként, mely akkor másodfokú volt és NEM volt jogerős. Az LB ítélete aztán a másodfokú ítéletnek ellentmondott. Kifogásoltam a bírói gyakorlatot.
Számomra a SM ügyben nyújtott bírósági indoklás - vagy legalábbis az erről szóló tudósítás -meglehetősen zavaros, nem derül ki például, hogy miért emelkedett jogerőre az ítélet: miért nem fellebbezett SM.
Első olvasatomban a Fidesz kontra És ügyről szóló LB döntés nem harmonizál ezzel az ítélettel és veszélyes precedenst is teremt. Hiszen mostantól a MN lehozhatja azt, hogy egyesek állítása szerint Horn Gyula volt az, akit a kupiból kimenekítettek. Hiszen majd találunk valakit, aki ezt állítja. Ráadáául őt nem terheli felelősség, hiszen magánbeszélgetésen hangzott el az állítás. Szerintem ez nem normális dolog.
Ettől függetlenül, ha tévedtem hát tévedtem. A tévedés jogát fenntartom. :)
Kaya!
Akinek nem inge ne vegye magára. "Mert nem az."
:))
"Szóval távol álljon tőlem, hogy azt mondjam, hogy Kaya egy tetű. Mert nem az.
De azért kiváncsi leszek, hogy indít-e topicot majd a jogerős ítélet kihirdetése után is."
"Nem tudom, hogy a Legfelső Bíróság ítélete Fidesz kontra ÉS ügyben mikor született, de feltételezem a Schmidt Mária féle ítélethirdetés után."
A Sch.M. féle, március 2-án született ítélet indoklásában olvasható: "A Fővárosi Bíróság a közelmúltban egy politikai tartalmú publicisztika kapcsán keletkezett sajtó-helyreigazítási perben, amelyben a FIDESZ-MPP egyes vezetői tekintetében tettek közzé egy híresztelést, 47. Pf. 28.615/4. sz. jogerős ítéletében arra az álláspontra helyezkedett /.../".
Feltételezhető, hogy a bíró nem hivatkozott egy még meg sem született jogerós ítéletre. Tehát létezett a Fidesz kontra ÉS perben jogerős másodfokú ítélet, amit később - a Sch.M. féle per után - harmadfokon (!?) módosítottak. Meg tudná valaki magyarázni, hogy mi az a harmadfok?
Kedves Okos Mikulás!
Ime a jogerős itéletről szóló hír.
Csók
SM
A Magyar Hírlap közleménye
Budapest, 2000. május 29. (OS) - Az Országos Sajtószolgálat
az alábbi közlemény kiadására kapott felkérést.
Jogerősen pert vesztett Orbán tanácsadója az MH ellen
Jogerősen elutasította a Fővárosi Bíróság tegnap Schmidt
Máriának, a miniszterelnök tanácsadójának keresetét a Magyar
Hírlap ellen indított sajtóhelyreigazítási perben. A fellebbviteli
fórum kimondta: objektív ugyan, de nem korlátlan a sajtó
felelőssége, amikor egy nyilvános eseményen elhangzottakról
tudósít.
Jogerősen lezárta tegnap a Fővárosi Bíróság a miniszterelnök
tanácsadója által a Magyar Hírlap ellen február közepén indított
sajtóhelyreigazítási pert, és az első fokon eljárt Pesti Központi
Kerületi Bíróság ítéletét helyben hagyva elutasította Schmidt
Mária keresetét.
Helyreigazítási kérelmében, majd - miután azt a lap
elutasította - keresetében a tanácsadó a Magyar Hírlap 2000.
január 17-i számában megjelent cikk egyik tényállítását
kifogásolta. A "Bírálta a közszolgálati médiát a Nyilvánosság Klub"
című tudósításban a lap Vásárhelyi Mária szociológust idézte, aki
"példaként említette, hogy tévések beszámolója szerint Schmidt
Mária, Orbán Viktor tanácsadója rendszeresen egyeztetett
szerkesztőkkel a híradó tartalmáról".
Schmidt Mária szerint a Magyar Hírlap ezzel a mondattal
valótlan és sértő tényállítást híresztelt, ezért arra kérte a
bíróságot, hogy a lapot helyreigazítás közlésére kötelezze.
Az első fokú bíróság tanúbizonyítás lefolytatása után 2000.
március 2-án kihirdetett ítéletében elutasította Schmidt
keresetét.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletének indokolásában
egyebek mellett leszögezte: a szociológus egy ténylegesen létező
vélekedést, véleményt közölt, ami véleményként, politikai
értékítéletként kezelendő. Ezért a keresetet elutasította (a jogi
szabályozás szerint a sajtó csak tényállításokat igazíthat helyre).
A miniszterelnöki tanácsadó fellebbezése után a Fővárosi
Bíróság tegnap kihirdetett másodfokú határozatával ugyan
helyben hagyta a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét, az annak
indoklásában szereplő érvelést azonban nem osztotta.
A Fővárosi Bíróság szóbeli indokolásban kimondta: a
sajtószervnek ugyan objektív a felelőssége, de nem korlátlan
(jelen esetben az objektív felelősség azt jelenti, hogy az idézett
tényállítás valódiságáért a lapnak kell felelnie, vagyis
helyreigazítási perben a sajtónak kell bizonyítania az idézett
kijelentés helytállóságát).
A fellebbviteli bíróság utalt a Legfelsőbb Bíróság Polgári
Kollégiuma 14. állásfoglalásának II. pontjára, amely szerint "nincs
helye a sajtóhelyreigazításnak, ha a sajtószerv valamely
büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően
tájékoztatta olvasóit a vádirat tartalmáról, a nyilvános
tárgyalásról vagy a nem jogerős bírósági ítéletről". Ez az
állásfoglalás is bizonyítja, hogy vannak olyan esetek, amikor a
sajtót nem terheli objektív felelősség. A Fővárosi Bíróság
hivatkozott még a sajtótörvény 2. paragrafusának (1)
bekezdésére is. Eszerint a sajtó feladata a hiteles, pontos és
gyors tájékoztatásról való gondoskodás. Az 5. paragrafus pedig
azt mondja ki, hogy "a sajtó - az érdekeltek hozzájárulása nélkül is
- tájékoztatást adhat z állami szervek, a gazdálkodó
szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek, valamint
ezek bizottságai nyilvános üléséről, továbbá a bíróság nyilvános
tárgyalásáról".
A másodfokú bíróság megállapította: jelen esetben a sajtó egy
nyilvános eseményről adott korrekt tudósítást.+++
Nem tudom, hogy a Legfelső Bíróság ítélete Fidesz kontra ÉS ügyben mikor született, de feltételezem a Schmidt Mária féle ítélethirdetés után. Mindazonáltal nem vagyok benne biztos, hogy helyes bírói gyakorlat-e nem jogerős ítéletet precedensként való hivatkozásra használni.
Számomra tragikus, hogy egy bíró ilyen ítéletet hozott. Kis értelemzés:
1. Én azt mondom Kaya Ibrahimra, hogy egy tetű.
2. Az ÉS ezt lehozza, mondván, hogy ezt hallották tőlem.
3. Kaya bepereli az ÉS-t.
4. Az ÉS azzal védekezik, hogy ők tőlem hallották, ezért őket nem lehet felelősségre vonni.
5. Én a bíróság előtt elmondom, hogy valóban tettem ilyen kijelentést, de nem vagyok büntethető, hiszen szűk körben tettem, és az Alkotmányban meghatározott véleménynyilvánítási szabadság miatt nem vagyok én sem felelősségr vonható.
Szerintem ez elég veszélyes gyakorlatot indítana el idehaza, amellett nyilvánvalóan nem harmonizál jogszabályainkkal és az alkotmányban rögzített jó hírnévhez való joggal.
Szerintem másodfokon (a Fővárosi Bíróság helyreigazításra fogja kötelezni a lapot.)
Szóval távol álljon tőlem, hogy azt mondjam, hogy Kaya egy tetű. Mert nem az.
De azért kiváncsi leszek, hogy indít-e topicot majd a jogerős ítélet kihirdetése után is.
Tetszett a bíróság által kihallgatott Exterde Tibor Úr korrekt véleménye.
Egy régebbi levelem reá vonatkozó része, eredeti másolatát adom, a forma az én hibám, mert Caps Lock beragadt. Elnézésüket kérem a hibámért.
Az eredeti szöveg:
„A KÉRDEZŐK SEM ANGYALOK, A REND MEGTARTÁSA PEDIG A HÁZIGAZDA DOLGA….LENNE! EXTERDE TIBORNAK AZ 1999. FEBRUÁR 13.-I ESEMÉNYEK FIRTATÁSA SORÁN KÖZBEVETETT KISZÓLÁSA:
"ÉS A FASISZTÁK?" ELSŐSORBAN ŐT JELLEMZIK, DE RENDRE NEM UTASÍTÁSA A SZÓVIVŐ HÁZIGAZDA IGEN KOMOLY SZEREPTÉVESZTÉSE; A KORMÁNYSZÓVIVŐI TÁJÉKOZTATÓ NEM BÍRÓSÁG, NEM ÍTÉLŐSZÉK,NEM A PARLAMENT, ÉS NEM A KOCSMA, HOGY TÁVOLLÉVŐKRŐL ILYEN KIJELENTÉSEKET LEHESSEN TENNI ,MEGJEGYZÉSEKET MINDEN KÖVETKEZMÉNY NÉLKÜL EL LEHESSEN ERESZTEN!.
EZ HIBA. VALÓSZÍNŰLEG HIÁBA ÍROM LE, NEM LESZ VÁLTOZÁS, MARAD AZ A LEHETŐSÉGEM, HOGY EZEKET AZ OLDALAKAT TÖBBÉ NEM KERESEM NEM OLVASOM. EZ IS MEGOLDÁS.
BUDAPEST, 1999. MÁRCIUS 20.”
A kormányszóvivői tájékoztató azóta sem érdekel.
Az ítéletet nem kommentálom, csak a tanú személyére tettem megjegyzést.Ennyi.
Tisztelettel
Tiborc
A másik ilyen sajtógörénykedés a "cáfolta" használata a "tagadta" helyett.
Pl: "Vancsik cáfolta, hogy a fiával közös háztatásban él."
Ezt legfeljebb tagadhatta. A cáfolat az állítás elleni meggyőző bizonyítékok, érvek felsorolását jelenti, míg a tagadás ugye ennél kevesebbet, egyszerűen az állítás elutasítását jelenti.
A cáfolás az állítóra vet rossz fényt, ezért is alkalmazza a bal-lib sajtó minden esetben az ő köreikhez tartozókra kedvezőtlen állítások elhangzása esetén.
Teljes szereptévesztésre vall az ötlet, hogy Schmidt azt gondolja, hogy korlátozhat egy újságot egy eseményről való tudósításban. Egy újságnak az a dolga, hogy tudósítson, és nem az, hogy igazságot szolgáltasson. Arra ott van a bíróság. Ha Vásárhelyi azt mondta, amit mondott, és a MH ezt híven továbbította ("híresztelte", hát nem aranyos?, újságíró igéje, 11 betű :))), akkor pofa súlyba.
SchM megkérhette volna a MH-ot, hogy tegye közzé az ő véleményét is a kérdésről, de nem helyreigazításként. A MH belengetett, amihez joga van.
Schmidtnek azt ajánlom, hogy perelje be Vásárhelyit, és szokjon le a média egzecíroztatásáról. Érdekes, rólam például nem híresztelnek ilyen marhaságokat. Nahát! :)
Ott kellett volna lennem. Szóhasználattal lehet érzékeltetni, hogy miről van szó. Például a hírekben, amikor azt akarják érzékeltetni, hogy nem felel meg a valóságnak, akkor gyakorta azt mondják, hogy "szerint".
Pl. Korrekt: Torgyán József azt mondta, hogy Nagy Tamás alaptalanul jelentette fel őt.
Inkorrekt: Torgyán József _szerint_ Nagy tamás alaptalanul jelentette fel öt.
MIndenesetre a Magyar hírlapnak volt már két esetben elég nagy botrányt kavaró inkorrekt kiemelése. Az egyik Kövér László beszélgetéséből emelte ki a "zsidókérdéses" miondatot, a másik éppen Schmidt Mária előadását zanazásította félremagyarázva mondandóját.
Néhány ilyen eset után úgy érzem, joggal élhet a gyanúperrel bárki.
Magam, ha a Magyar hírlap által követett politikai vonal híve lennék, valószínűleg kihagytam volna ezt a mondatot, mert valójában Vásárhelyi Mária önmagát járatta le.
Persze, ha valaki annyira elfogult, hogy nem képes ezt belátni, akkor mindegy mit válaszolok neked.
Micsináltam én má' megin', amikor nem tudtam magamról? A sárga házba' nem voltam benne, úgy tudom legalábbis, meg a Trebitsch sem vihetett oda a bérelt csomagtartóba', mer' valamiér' kerüli a doktorokat és a bírákat is, és hamistanuzni sem szeret... A bíróságba' meg engem nem is engednek be, mer'hogy a kapuba' mindig megmotoznak és elszedik a Söreimet illetékül az illetéktelenek, anélkü' meg aztán vili, hogy ilyeneket írkálnak, ami neked érthetetlen, de nem biztos, hogy bárki bolondjózan ezen eligazodna... Egészség!
Te foglakozol újságírással. Szerinted, hogyan lehet tudósítani mondjuk egy sajtótájékoztatóról, ahol valakit megvádolnak? Mit kellett volna tennie a lapnak?
P.s. Igazából azt nem értem, ha leírták, h. Vásárhelyi Mária ezt és ezt mondta, akkor miért a lapot perelték be.
Kedves Trebitsch!
Egyetértek. Először be is írtam az előző hozzászólásom végére, hogy a felperes valószínűleg "eltévesztette a házszámot", de túl hosszú lett az egész, és ezért töröltem. :-)
Szerintem az egész per így annyira abszurd, hogy az eredménye csak az lehet, hogy még több helyen, még többször fogják idézni VM kijelentéseit. Ha Schmidt Máriának az kell, hogy mindegy, hogy hogyan, csak foglalkozzanak vele, akkor ezt elérte. :-)
Üdv.
K.
szerintem Schmidt Mária rossz ügyvédi tanácsot kapott. Nem a lapot kellett volna beperelnie, hanem Vásárhelyi Máriát, mondván h. Vásárhelyi hazudik és rágalmaz, és ezért fizessen 10-20 millió forint erkölcsi kártérítést. Aztán vagy tudja bizonyítani Vásárhelyi Mária, amiket mondott, vagy pedig ráfizet a hazudozásra.
Az illeték az sajnos elég sanyarú -de nincs mese, elő kell teremteni.
