Akkoriban annyira kívülről szemléltem az eseményeket, hogy nincs értékelhető képem Csengey Dénesről.
Azonban az alábbiak érdekesek. IMHO.
Sándor György: 2000. április eleji közérzet
Sok a szó, Dénes! Ha nem is elhallagatni végleg, de legalább egy kicsit a - nagyon! - jobb, ha csendben maradunk. Minden évben összegyűl itt egy maroknyi ember, a megemlékezők is szinte mindig ugyanazok, minden évben elmondunk tetszetős féligaz szavakat, aztán ki-ki megy a maga útjára , ki jól fizető állásába, ki munka nélkül hiszi - még mindig -, hogy nem csak a saját élete változik majd meg.
Minden előadó hiányodat említi, holott ha itt lennél, talán igazságosabb igazságot tennél, amiért már sokan nem lelkesednének, ennyire sem. Mindnyájan úgy vagyunk itt, hogy valahogy méltatlannak érezzük a Te halálod évfordulóját felhasználni - pedig egyeseknek több megnyilvánulási alkalom nem is igen adódik -, szóval valahogy visszafogjuk magunkat az utolsó pillanatban, nem öntjük ki évről évre a felgyülemlett újabb keserűségünket, nemhogy nem vádolunk senkit ezért - pártot, konkrét személyeket -, hanem szinte meghatódunk egymástól, mennyire hűségesen szeretünk, még mindig kitartunk melletted, Dénes! S a közös nevező - e felvázolt, nagyon is szakadozó szeretetlánc mellett - a közös ellenségkép, s az iránta/irántuk kifejezett indulat.
Holott a rendszerváltozás nem miattuk nem történt meg - nem csak miattuk -, hanem elsősorban miattunk. Mégpedig azért, mert ha azt mondjuk, ők, nagyjából - pontosan - tudjuk, kiket értünk ezen, de ha tisztázni kell, kikből áll a mi, kikkel vállalok - ma is - még közösséget, hát az egy kezemen S ugyanígy van ezzel - itt is - külön-külön mindenki. S biztos, hogy egy-egy jelenlevőnek az ő öt vállalható embere nem ugyanaz, mint a másiké, és abban te sem, én sem vagyok esetleg benne. Ugyanakkor elítéljük például a Charta fedőnevű gyülekezetet, de lám, ők egy nyilvánvaló hazugságért, legutoljára is a sajtószabadság hiányáért, mennyien s mi - éppen őmiattuk - a tényleges sajtószabadságért, egyáltalán az igazság kimondásáért-meghallásáért csak ennyien. És még itt is - holott annyira kevesen vagyunk, hogy nem merítem ki a közösség miatti izgatás bűncselekményét sem - szóval még itt is, miközben mondom ezt az eleve már öncenzúrázott szöveget, még itt is sandán körülnézek, oldalra pislantok, és mérlegelem, megéri-e újabb ellenségemmé tenni bárkit is, egyáltalán tovább osztani az amúgy is megosztott sereget.
Hát így állunk, Dénes, illetve így nem. Itt is - máshol is, ha összefutunk egykori "elvbarátainkkal", Antall-évforduló, temetőmise, szoboravatás névjegyet cserélünk - már akinek van, és fontosnak tartja ezt - megkérdezik a jelenlegi államtitkárok, satöbbik, hogy "mi van magával?", mintha nem ők - is - tehetnének arról, hogy "mi nincs". De ezt egyszerűbb, ha mindenki magában tudja le, tudat alatt sem gondolom magam különbnek, nem tudom, mennyire bírnám a gyűrődést, a két tűz között levést. A sokféle és sokfelé való megfelelést.
Ilyen felemás lett itt az élet, Dénes, kegyetlen, amit kimondok, persze csak a magam nevében, hogy anélkül, hogy visszasírnám a Kádár-Aczél időket, egyszerűbb volt a képlet, átláthatóbb, ki kivel, mára viszont a "Rettegés birodalma" olyan globálisan elhatalmasodott, annyira megfoghatatlan lett már minden, a hazugság művészete olyan fokot ért el, hogy jobban hihető, mintha valaki igazságot mond - vagy szolgáltat - a megnyomorított-kisemmizett-kiárusított nemzetnek. S ezért az egység, a szolidaritás teljes hiánya. Mindenki egyedül próbál boldogulni-ügyeskedni, akár a másik kijátszása árán is, s aztán itt, előtted talán egy pillanatra megtisztul, fogadkozik, elérzékenyül, s aztán jövőre megint elmondja-elmondjuk kis beszédünket kis részvétel mellett. S azután ha közeledik majd az új választás, új csoportosulás próbál egy emléktáblánál is toborozni újabb híveket, demonstrálni a hovatartozást, akkor egy - azaz 1 - alkalomra megjelenik itt is kampányfogásból.
Most nehezen idézek két sort befejezésként, dr. Jelenits István piarista atya és tanár Betű és lélek könyvéből (Isten ments ugyanis, hogy bárkiben felmerüljön akár egy pillanatra is, hogy én itt valamiféle ádáz prófétai szerepben tetszelgek).
De Rád, Dénes, s ellentétben Veled, a Hozzád-állásra annál jobban rímel.
"Könnyű megdicsőíteni - így az idézet - a halott prófétákat, s ezen a címen az őket körülvevő tisztelet fénykörében népszerűséget keresni. Igazi nagyság ahhoz kell, hogy az élő próféta szavát elviselje s életelvének elfogadja az ember!"
(Elhangzott április 7-én Csengey Dénes halálának kilencedik évfordulója alkalmából, az egykori utolsó lakhelyén felállított emléktáblánál.)
"...Engem megnyugtat, hogy medwe kartács még a mai napig is utálja Csengey Dénest. Azt hiszem Csengey is
csalódott lenne, (ha ismerte volna medwe kartácsot), és ez nem így lenne..."
Ez egeszen biztosan igy van. Hiszen pont a medwe-felek ellen kuzdott egesz eleteben. Azon meg vegkepp ne csodalkozzunk, hogy medwenek nem tetszett a Szabad Magyar Televizio transzparens es Csengey. Annyira megviselhette az esemeny, hogy meg ma is szukseget erzi egy kis mocskolodasnak. Nem baj,a tucat-figurak elmulnak, Csengey emleke viszont nem.
38 sor profán dalszöveg Csengey Dénes testvérünkért
"Az ember azért kapja az
életet, hogy eldönthesse,
milyen testhelyzetben érje a halál."
(Pentti Saarikoski)
Ez most már visszavonhatatlan tény lesz:
nem imádkoztam veled és nem beszéltem
az alkohol-lehelettel erdőket fölégető
finnről sem aki csöndben megtalálta a
maga halálát - nyomában gyáva és irigy kis vadorzók! -
csak refrénként dúdolgattam egyszer rohanó autódban
egy szelídebb dél-szaki költőmet s lám újra
dúdolom: "nem zsoldosok ügye a forradalom".
Most is az éj közepén már túl
de a hajnal partjain még innen
gitár vijjog érted
betűzöm hangonként a refrént
hírt hoz felőled
kiszöksz kiszökkensz a jó álom
légteréből
- valahai farmeres stoppos -
Paks és Szekszárd között
szépen leintesz.
És benne vagy a legsötétebb labirintban
örök futó az örök kanyarban: győzhetnél is éppen!
s Ő szól utánad: valamit elvétve botlottál Testvér
ha ily szégyennel érsz a reggeli állomásra
ahol fény kerül minden homályra
de nem úgy világosul meg ahogy szeretnéd
arcod és szép szemed tüzétől
a kínban kipréselt mondat
hitted-e ezt a sunyi kis világot? -
már majdnem egyedül vagy!
Mert Ő szabadon engedett felnőtté ütött hamar
győzzél és tévelyegj csak a hajnal bozótosában
ha álmodat befogta már egy kiéheztetett radar.
Mit álmodhattál mit szóltál ellene
hogy eddig ívelt a fény finom szikéje
s barbárul fölhasogatta mégis
földrésznyire nőtt szívedet érte?!
És nem lángban nem gyertyafényben
köröző csukló s kézfej éjjelében
mindig kigyúlnak cigarettacsonkjaid: - hajnalodik.
Az az érzésem, hogy vagy nem olvasol el
mindent, vagy csak az jut át a koponyacsonton,
amit meg akarsz hallani.
Ezokból talán nem is vita az, ami közöttünk
zajlik.
Másnak viszont nincs értelme....
Kedves Székkutas !
A dühödt indulat nem Elnyomottnak szólt, medwének irtam, ugy emlékszem valami olyasmit irt, hogy Csengey valamit *dühödt pofáfal* kiabált, vagy valami ilyesmi. Most nincs előttem a szöveg, ugyhogy nem emlékszem szó szerint.
Üdv: Anyuxxx
"nem szeretem, ha a halottakról, haláluk évfordulóján, ilyen dühödten, indulattal beszélnek."
Kedves anyuxxx!
Ha újra elolvasnád elnyomott beírását, rájönnél, hogy a realitás és jogos kritika mellett sem indulat, sem gyűlölet nincs benne. A kritikai észrevételek akár Csengey életében is elhangozhattak volna. (baráti figyelmeztetésként lehet, hogy el is hangoztak, nem egyszer)
Írod, hogy József Attila megítélésénél nem zavarnak a negatívumok, ugyanakkor közlöd, hogy neked Csengey negatív megnyilvánulásai jutnak eszedbe, és ez olyan fokú ellenszenvet vált ki belőled, hogy vele kapcsolatos indulataidat a homoszexuálisok iránti megvetésedhez hasonlítod.
Csengey nem igazán volt politikus, legfeljebb annyira, mint Petőfi, azaz részt vett ugyan az eseményekben, állást is foglalt, de nem volt irányítója, vezetője, és nem vállalt politikai, állami funkciót soha.
Nem tudom, hogy József Attila mit tett volna egy forradalom idején (mert én a rendszerváltozást annak tartom), ilyesmi nem adatott meg neki, de biztos, hogy valamelyik oldalhoz csatlakozott volna. Csengey is ezt tette, és költői-írói tehetségét az általa fontosnak tartott eszmék támogatására használta. Ezt mindenki aszerint itéli meg, hogy saját politikai nézetivel mennyire vág össze. Nyilván, hogy aki az SZDSZ által kieröltetett, értelmetlen, káros és a demokráciát lejárató négyigenes szavazást támogatta, az nehezetel Csengeyre. Én meg azokra neheztelek, akik azt annak idején támogatták. A politika már csak ilyen.
Ez a topik csak arra volt kiváncsi, ki hogyan emlékszik, emlékszik-e egyáltalán a rendszerváltozás egyik jellemző alakjára. Mint látjuk, sokan emlékeznek. Én azért nem neheztelek senkire, ha nem szerette Csengeyt, és a jóizlés határain belül maradó kritikát is elfogadom. Egy politikusról való vélemény nyilvánításnál még a jóizlés határait is tágabbra szabom, mert azzal egyetértek, hogy aki politikai közszereplést vállal, annak ezt is el kell viselnie. Csengey azonban valójában- ismétlem- nem volt politikus, csak politikai álláspontját hangoztató íróember. Persze ennek ellenére lehet gyűlölni, megvetni, azonban néha -tekintettel a gyűlölködőkre- ez a gyűlölet csak emeli az illető emberi, művészi, politiai rangját, értékét, tisztességét.
Engem megnyugtat, hogy medwe kartács még a mai napig is utálja Csengey Dénest. Azt hiszem Csengey is csalódott lenne, (ha ismerte volna medwe kartácsot), és ez nem így lenne.
Írod "a mítoszteremtés szerintem is igenigen negatív gyakorlatát kárpálta egy asztaltárs"
A kárpálni szót például nem is ismerem [1]....
De hát mi okon is érezzük mi, ugyi, magunkat feljogosítva, hogy valamit. amit valaki más mond, csak úgy ab start és per pillanat mítosznak tekintsünk? Mert ugye, én, a Jóisten, bármikor megmondhatom, de Te, kmedwes medvebocs, maximum a retyezáti havasok egy félreesö barlangjában itélkezhetsz.... De csak halkan, kérlekszépen, mert nem jó, ha meghallom... :-)
Noszóval, ez engem arra emlékeztet, kmedwes kartács, hogy "mi szeretünk, mások b@sznak"
Egyébként pedig igen kellemes vasárnap délutánt kívánok.
Üdv
szalonna
[1] Legfeljebb a Waldbauer-Kárpálni vonósnégyesre emlékeztet...
Nem emlékszem, nem is akarok vitatkozni Veled erről, mert én ilyen mélyen nem merültem bele a politikába, csak nem szeretem, ha a halottakról, haláluk évfordulóján ilyen dühödten, indulattal beszélnek. Ha annyira irritált szellemisége, megnyugodhatsz, Ő már nem fog zavarni.
igazad van!
nem kell ezekről tudni, különösen akkor
nem, ha te szeretsz valakit, és mások
azzal próbálnak meg rongálni téged, ha
felhívják a figyelmedet az illető gyengéire.
Nem érdekel, hogy J. Marais homi volt, mert
szerettem minden alakítását, a Kartustól
a fantomaszig.
Érdekel viszont József Attila életének minden
mozzanata, különös tekintettel a halálára, mert
őt kiemelkedően szeretem. És a negatívumok
nem
befolyásolják a megítélését.
A politikus más. Az ő magánéletének több köze
van ahhoz, amit hirdet. Épp azért, mert hirdet
és mások életére akar befolyást gyakorolni.
S ha meghallom a nevét, épp egy negatív politikusi
megnyilvánulása ugrik be, olyan, amit ma
már talán ő is szégyellne,
amikor eszelősen gyűlölködő pofával beolvasta,
hogy "nem megyünk el, nem szavazunk".
Erre biztos emléxel.
Nem erről beszélek.
Nem akarok senki magánéletébe belelátni. Nem akarom tudni azt sem melyik szinész homoszexuális,melyik iszik, válik rossz apa stb.
Vessetek meg érte, nem érdekel.
Nincs közöm hozzá, csak azt akarom tudni és szeretni , ami rám tartozik belőle, müvészetét, hangját, (müvész esetében) netán lángolását, okos megfontolt gondolatait. Mindenkinek szive joga mit publikál, nekem meg az, hogy ne tetsszen.
csak mielőtt elkezdődne itt is
a többi topikban halálra unt vita,
a kádárkérdést jó lenne el sem
kezdeni azzal, hogy nem két politikus
hasonlítódott össze, hanem a mítoszteremtés
szerintem is igenigen negatív gyakorlatát
kárpálta egy asztaltárs.
Biztos vagyok abban, hogy egy évforduló
nem a legmegfelelőbb alkalom egy régen elment
ember hibáinak a kitárgyalására, de milyen
apropóból beszélnénk bárki emberi mivoltáról
(included hibák) évfordulókon kívül?
Én CSengey (mert remélem, róla van szó, Csengőyről
nem hallottam) Dénest személyesen nem ismertem,
nem olvastam tőle semmit, csak a politikai
életben való szerepléséből tudom megítélni.
Szimaptikus volt addig, amíg az MDF-nek nem
szállt a fejébe a győzelmi mámor. Utána már csak
egy kis gyűlölködőt láttam benne. Kár érte,
meg értem is.
Nekem is van halottam. *Ha egyszer szétfolyt, elpárolgott a drága, ismételhetetlen keverék - megalázó és fölösleges a tört edény mellett térdepelni, sirni*(Jókai A.), de azért az emlékét sem gyalázom meg.
Kedves Elnyomott !
Azért ne emlitsük már egy napon Csengőy Dénest Kádárral. Hány kivégzett, meghurcolt, megkinzott ember szárad Csengőy Dénes lelkén ?
Kedves elnyomott! Mindnyájan másként fejezzük ki magunkat és mást tartunk elfogadhatónak, azt hiszem, ez a természetes. Én például - és ez magánvélemény, nem akarok senkit sem befolyásolni - feleslegesen durvának tartom azt, ha valakit a halála napján elfajzottnak minösítenek. Üdvözöl: szalonna
Jót vagy semmit? Ez annak jó, aki ki akarja használni az emberekben rejlő érzéseket!
Én kedveltem ezt a fiút addig, amíg közelről ismertem, de sajnáltam, amikor rossz útra tért! Egy író, tudós, orvos ne úgy politizáljon, hogy otthagyja azt, amihez ért, maradjon csak meg a saját kaptafájánál, sokkal többet ér vele!
Egyébként akkor vajon "szegény Kádárról" vajon miért nem csak hozsannák zengenek?
Elnyomott olvtársunk bemutatott egy hús vér embert. Mindnyájan sejtettük, hogy Csengey nem búra alatt élt, nevelkedett. Nézeteit -már amennyit ismertem belőle- csak részben fogadtam el. De tiszteltem őszinte lelkesedését az ügy iránt, amelyet szolgált és képviselt. (Ady-ról, József Attiláról, Latinovitsról is sok "rosszat" tudunk. Nem azért, de azzal együtt szeretjük őket.
Jövőre elosztjuk Magyarországot. Ebben csendes kérlelhetetlenséggel egyetértünk. Ez a haza a miénk. Szegénységében, szabadságában.
Szeretetben?
Nem árt, ha az osztozkodásig magunk között marasztaljuk az angyalt. Kisegíthet minket jó tanáccsal, egy-egy szenvedélyes pillanatban.
Sok lesz a teríték. Igen hosszadalmasak, igen átfűtöttek lesznek az imák. És nagyon kevés lesz, amin végül megosztozunk.
Senki követelései nem fognak teljesülni. Látjuk előre, hogy senki nem fog igazán jóllakni.
De azért nem fogunk rárohanni Magyarországra. Nem, fogjuk szétmarcangolni.
Ugye?
mélyrepülés
fn 1.Kat Rep Vadászgépeknek veszélyes földközelben végrehajtott (általában támadó célzatú) repülése.
2.átv. Vmilyen közkeletű gondolathoz képest radikálisan új, a dolgok belsejébe, lényegébe hatolni igyekvő gondolati művelet, melynek során a tévedés, a megtorlás és az értetlenség veszélyével egyaránt számolni kell.
3.átv. Senkitől és semmitől meg nem zavart, teljes lélekkel, odaadással úgysz. tettleges elmélyülés, amely alanyát a világban működő erők egyikévé avatja.
4.pejor Hanyatlás, zuhanás, lezüllés, leáldozás izgatott, ajzott, néha egyenesen önkívületben végbemenő leépülés, melynek során az alanyt elkápráztatják és elvakítják, valóságos helyzetére érzéketlenné teszik a szabadság, a méltóság, az emelkedettség, a tisztaság, a barátság, a szeretet, a becsület stb stb tévképzetei (bizonyos geometeorológiai régiókban igen elterjedt kór, már-már népbetegség).
A ~t nem vezérelhetik irányító központok, a ~ néha közös ügy, de mindig személyes vállalkozás. A ~ben semmiféle műszerek vagy egyéb segédeszköznek nem vehetni hasznát, a ~ben csak az idegrendszer és az ösztönök szolgálhatnak útmutatással. Ez a tény adja a ~ meglepetésszerűségét, ugyanakkor ebben rejlik a tévedés, a hibás navigálás, az önpusztítás eshetősége is. A ~ben haladó személy vagy tárgy ellen nem építhető ki hatékony légvédelmi rendszer. Az elhárító rakéták irányítása bonyolult, igen nagy a földbe csapódás vagy a földről visszavert jelek miatt bekövetkező önrobbanás veszélye.
átv., magy., ált., haszn., ját, kedvesk, kül, nem hiv, pejor, pol, szépítő, tréf, vál, vulg, hangut: "A légvédelem megpukkad."
Nem hiszem, hogy jól tette, legalábbis nekem nem tett jót vele. Nem akarom tudni ivott-e és mennyit, nem akarom tudni hithü katolikus volt-e vagy sem. Nem érdekes. Ha már megszerettünk valakit, megtörtént az elfogultság, fölösleges pellengérre állitani a halála évfordulóján.
Nem tudom mi az, ami egy embert olyan helyre visz, mint Dénest,... de nem neki való volt, ahová került!
Nem tudhatom ki ismerte közületek, nekem az egyin közös baráti körben volt a feleségével, a régi íröszövetség pénzelte Bari Kárcsikával, a mitugrász kis nyíregyházáról az MSZP vezetése felé ácsingózó volt környezetvédő miniszterkével együtt...
Milyen volt? Hát nem olyan hithű katolikus, mint amilyen temetést kapott, mint az MDF kis híjján hőse, miután vélhetően többet ivott a kelleténél, s egy baleset vagy a mája elvitte, s itthagyta azt a fiatal teremtést özvegyen és árva gyerekkel. Igaz ugyan, hogy nem éltek a végefelé már jól, nem sokat törődött a családjával, mert belemászott az MDF-el együtt abba politikai fertőbe, ami nem neki való volt...
Milyen volt? Csendes, bagós, mélázó, vitázó, sok területen tétovázó... Nem kell őt misztifikálni, író alkat volt, nem mocskos politikus fajta, s szerintem ezért ivott a végefelé többet, mint amennyit bírt a szervezete... Eltették láb alól? Közvetetten talán, egyszerűen az asztal alá bukott egyedül és nem élte túl, csak eltussolták, mert rosszul jött volna a politikának...
Sajnáltam, hogy elfajzott, s sajnálom mind a mai napig az özvegyét...
