Nem is volt soha ilyen jellegű illúzióm... Én azért figyellek fél szemmel, hátha egyszer rájössz valami hasznosítható mentális morzsácskára, bár erősen kétlem...
A mai kvízkérdés a következő:
Kinek ajkait hagyták el az alábbi szavak ?(ebben a sorrendben):
"...mint a vízbe dobott kő, amely koncentrikus köröket ír le..."
Na, pöcspörköltek! Ma kiben van mersz, hogy beszóljon nekem?
Amúgymeg most a topik előcsalogatott egy már-már
elfeledett emléket: A röplabdapálya salakján
ahova mindig rövid röppálya után hullt alá
a tenyeremet vánszorogva, mintegy életúnva elhagyó súlygolyó, nos ezen a terepen 3 centis
jégpáncél szerzett nyakra-főre karcolásokat, amit
a rozoga, nagy sebességgel haladó szék okozott, rajta és mögötte egy-egy vidám lurkóval, akik
azt hitték akkor még, hogy megváltoztathatják
a világot, de tévedtek... a világ változtatta meg őket
Messzemenően nem érdekel, amit ide írok...
Rájöttem valamire, de nem mondom meg... Pedig
a válasz minden kérdésre ott vibrál a pébránok
felületén, te mégsem veszed észre a kézenfekvő
vákuumfluktuációkat, és emiatt neked szerfelett
viszontagságos jövőbuborékok üvöltenek kaotikus
rémálmaidban. Késő? Talán igen, talán nem: Isten
nem kocka.
