Hm. Leírok valamit, ami talán segít néhányaknak. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy a krónikus lustaságom annak köszönhető (najó többek közt), hogy alacsony a vérnyomásom!!!
Eddig soha nem ittam kávét, mert nem akartam rászokni, erre idesanyám javaslatára próbát tettem és már tanulni is tudok! (a heverészés helyett :-)
Szóval nem árt megvizsgálni, hogy milyen biológiai oka lehet még a dolognak.
(Ez egyébként pl. a rossz közérzetre is igaz (éhség mondjuk))
Lusta voltam végigolvasni az eddigi hozzászolásokat;)))
Amugy mindenhez lusta vagyok...
Lusta vagyok még élni is.
Gyogyithato?:))
Ááááááá nem mindenhez...:)
Forumba irogatni nem vagyok lusta...;)
De...de ,mégis....De ezért ezt csinálom;)
Szisztok!
Aszittem, az ilyen horror mértékű lustaság csak rám jellemző... Ezexerint mégsem.
Kicsit nekem is bejött az a módszer,mint aromo-nak: a lehetséges negatív következményekkel és az azzal járó sok macerával ("a rest kétszer fárad"... ) ijesztgetem magam.
Na, most még tovább folytatni is lusta vagyok, meg - kivételesen - dolgozom is egy kicsit...
De mindenesetre figyelni fogom ezt a topicot.
hat ez az... nem csak hogy a celjaimat nem irom le, de a folyamatban levo intezendo dolgaimat sem, ezert mindent elfelejtek, aztan mindent jol meg is szopok.
Ismeros az erzes, melobol hazaerve korulnezek...itt egy zokni, ott egy zokni, tanulni kenne hazidolit irni, mosogatni kenne..
Ehelyett bedoglok a tv ele, vagy bekapcsolom a gepet, hogy na most aztan vegigjaccoma starcraftot, da ahhoz is lusta vagyok mert sokaig tart. Melohejen: levelet kene irni ugfyfelnek, cuccokat megrendelni, londoni irodat felhivni...stb.
en egyebkent nem lustasagnak hivom, hanem energiahianynak...:)
Szal..en nem ijen voltam.
Szerintem amit tenni kell az az hogy celokat kituzni magaunk ele, elhatarozni. De vazzeg ahhoz is lsuta vagyok hogy leuljek es egy darab papirra leirjam a celjaimat.
aromo_:
Ez nagggyon jo volt. A legtobbre en is rajottem, de jo sokaig tartott. A buntudat legyozese, pontosabban a feleslegessegere valo raebredes volt a legnehezebb. De mar megvan :-)
Nekem is vannak "porgosebb" korszakaim, amikor csak ugy intezem a dolgokat, hogy sutty :-) de mostanaban mintha megint... (sot!)
Pl. meg kene tanulnom rendesen C++-ban programozni, de ide-oda kapkodok, nem tudom, hol kezdjem, stb. es vegul a nagy semmi lesz belole.
Velek is van ugy, hogy mindent azonnal akartok? Velem ez van. Hihetetlenul turelmetlen vagyok ilyen teren. Iszonyu idegesito, hogy nem tudok vegigolvasni nyugodtan pl. egy cikket, vagy megirni egy programot, mert valami belso - iszonyu eros - kenyszer hajt, hogy tovabb, tovabb!
Nem tudok leallni.
Pl. a szakdolgozat iras kesz remalom, mert ugye ott tervezni kell, anyagot gyujteni, szepen fokozatosan elkesziteni.
En is lusta voltam, megis 3 ora alatt lemostam a kocsim, kiporszivoztam, es vegre megcsinaltam az autoradiot is. Nagy szenvedes volt az egesz, de vegulis igy utolag mar csak az eredmeny van, az hogy szar volt csinalni, elszallt.
:-) van konkrét javaslatom, nekem bejött. (Vagyis bejön.)
Mérlegelés:
Tényleg lusta vagyok? Ennek eldöntésére a következő módszer működött a legjobban: vettem egy problémát amiről úgy éreztem, hogy a lustaságom okozza. Eldöntöttem, hogy tényleg probléma-e. ( pl. nem vittem vissza a könyvtári könyveket: probléma mert fizethetek mint a katonatiszt, ellenben összevissza vannak dobálva a CD-im: nem probléma mert nem sérülnek, nem vesznek el, nem foglalnak több helyet...)
Ha úgy tűnt, hogy tényleg probléma, akkor elemzés:
Mi a rossz abban ha nem viszem vissza a könyveket? Pluszköltség és idegeskedés ha eszembe jut.
Mi a rossz abban ha visszaviszem?
Hát... el kell odaáig menni, ott pedig ki kell nyögni, hogy három hónapja kellett volna visszahozni, látni a könyvtáros rosszalló arcát... brrrr
(érdekes módon sosem a fizikai nehézségek voltak a riasztóbbak, hanem az emberi kapcsolatokban jelentkező cikis helyzetek.)
Ha a halogatás több hátrányt ígért mint a tevékenység, akkor bizony felvettem az elintézendők közé.
Cselekvés
Amiről az előző pontban beláttam, hogy meg kell tennem, azt a _lehető leghamarabb_ meg kell tennem! Ha lehet: most. Ez nagyon fontos! Ne mondd azt, hogy 5 perc múlva elmosogatok, de addig még döglök egy kicsit. Ez maga a halál :-)
Nem szabad egyszerre túl sok dolgot tervbe venni, mert annak szintén halogatás lesz a vége. Egyszerre csak annyit írj elő magadnak amennyit tényleg meg tudsz csinálni.
Ne légy túl szigorú magadhoz! Ha valamit mégsem csinálsz meg, pedig eltervezted, akkor ne gondold azt, hogy vége, visszaestem. A változás egy folyamat, nem egy határ amin át lehet lépni. Szóval szeresd magad, de azért ne légy elfogult :-)
Értékelés
Ha valamit megtettél, élvezd ki és utána ne foglalkozz vele többet. "Milyen szép a vécé, most, hogy csillogóra domesztoszoztam, király." Ha túl sokáig ápolgatod a sikereket magadban, akkor fennáll a veszélye, hogy az elvégzett munkák fölött fogsz elégedetten merengeni és megint csak gyűlik a szennyes :-)
Hát, ennyi... ezt a módszert magam dolgoztam ki magamnak, nemtom, hogy másnak mükszik-e.
Három dolgot emelnék ki:
Ha valamit megtehetsz most akkor tedd meg most!
Vedd észre, ha igazából nem is a lustaságról van szó, hanem valami másról. (mint nálam a cikis helyzetektől való félelem; ha pontosan tudod, hogy mitől félsz már nem is olyan félelmetes.)
Ne útáld magad! (Amíg a bűntudat mocsarában dagonyázol - ami sok esetben csak öntudatlan öncsel a cselekvés elodázására - addig biztosan nem csinálsz semmi értelmeset :-)))
Az állat sose lusta! Csak ember lehet lusta:((((( Én nem vagyok lusta, mert ha semmi dolgom, akkor itt lógok a neten:-)))))) Tulajdonképpen a netezés is lustaság, mert a billentyűzés fáradtságos:((((DDDDDD
Erdekes, amit mondasz.
En is volt ugy, hogy untam mindent, nem tudtam mi johet meg uj. Es hirtelen erdekelni kezdtek az autok. Addig csak egy kispolakom volt, nem erdekelt tulzottan a sebesseg. Aztan valahogy beleszerettem egy Renault 5-be, es vettem egyet. Ezzel aztan jo par honapig elvoltam. Az uj dolgok mindig erdekesek egy-ket honapig. Ezalatt aztan egy csoma minden mas teruletre is elkalandoztam, pl. ennek kapcsan indultam ra az index-re is.
Ez csak egy gyenge pelda, ezt lehet nagyban is csinalni, pl. uj baratno, uj lakhely, uj munkahely. btw: Te most mit dolgozol?
"Ami erdekel, arra kepes vagyok erot idot feccelni."
Sajna, kezdem elveszteni az érdeklődésemet, néha már úgy érzem, hogy mindenen túl vagyok, és már nincs új dolog... ,vagy nagyon-nagyon fárasztó... Valószínűleg új munkahely kéne, de sajnos nincs piacképes képzettségem, mert hát lusta voltam/vagyok tanulni... : (
Lustább vagyok, mint amennyire szeretnék... De viszont teljesen reménytelen eset sem vagyok, szerintem.
Lusta vagyok, mert:
1. nagy késéssel válaszolok azokra a levelekre, amiket pedig szeretteim írnak
2. 16-ikán lesz az 1. vizsgám a négyből, a végére hagytam őket a vizsgaidőszaknak
3. simán alszok 13 órát/nap (de simán alszok 0 órát/3 nap is!)
4. inkább hallgatom reggel a csörgőórát negyed óráig csörögni, ahelyett hogy felkelnék és lekapcsolnám (végül a szobatársam lekapcsolta)
5. lustának tartom magam.
6. stb.
Nem is vagyok lusta, mert csupán nincs elég erős motiváció előttem. Ha lenne, nem jelentkeznének a lustaság tünetei rajtam és nem lennék lusta.
Mikor megláttam a topic címét, ledőltem a székről a röhögéstől: "Ez én vagyok!"
Több napra elegendő élelem + víz van a szobámban, hogy ne kelljen kimennei. Felkelek délben és mire észbekapok már este és ismét alszom.
Kegyetlen jo ez a topic.
En meg a baratnomhoz is lusta vagyok elmenni. Csakis akkor, ha van realis esely egy numerara. Es mindig elkesek, mert lusta vagyok idoben indulni.
Felkeles utan lusta vagyok bemenni a munkahelyre. 1 oran at csak bamulok ki a fejembol. Lusta vagyok enni. Lusta vagyok elmenni edzeni. (tavalyelott meg napi 40km-t tekertem, iden osszesen eddig 300km-t)
Erdekes modon a munkahelyen nem vagyok olyan nagyon lusta. Ami erdekel, arra kepes vagyok erot idot feccelni.
A megoldas szerintem, hogy valtoztatni kell az eleteden. Pl. ha meg otthon laksz, koltozz alberletbe. Vagy uj munkahely. En nem vagyok egy nagy bulizos, de most nagyon gondolkodom, hogy jol leiszom magam, es mindenfele noket felszedek, csak ugy. Eleg az unalombol!
