Na, megnéztem. Kicsit olyan Repentlessből kimaradt érzése van így elsőre. Nincs túllihegve, de az is átjön, hogy King nem akar tatter módra a kandalló mellett kígyókat számolgatni. Lehet nem lesz folytatása, sőt, esélyes, hogy ez egy egyszeri produkció.
A kommentszekció a cikk alatt gyászos, hányinger, hogy még mindig Hanneman-t emlegetik és hogy Slayer így meg úgy. Az az idő elmúlt, talán örülni kellene egy kicsit, hogy a nagykutyák közül még mindig van, aki letesz valamit az asztalra. (szerintem lassan Hetfield-ék is bedobják a kanalat, Mustaine szintén, az Anthrax meg nálam mindig is utolsó volt)
Kíváncsi vagyok, hogy a tempósabb számok milyenek lesznek. Bostaph előtt kalapot le, ha 60 évesen még élőben is lenyomja (biztosan lesz Slayer is a listán). Szóval jöhet a teljes anyag!
Nem volt az valami szerencsés párosítás. Két külön műfaj. Még akkor is, ha bizonyos átfedés lehetséges a rajongótáborok között. Nyilván voltak, akik meghallgatták és a maguk módján élvezték is mindkét koncertet (egy barátom pl. akiről tudtam, hogy előszeretettel hallgat MH-et is, páros lábbal szökdelte végig annak műsoridejét).
Ezzel szemben én mondjuk tartoztam inkább abba a táborba, akik az előzenekart kifütyülték és vérben úszó szemekkel követelték a FŐzenekar mielőbbi színpadra vonulását.
Életemben nem mentem ki koncertről, de a Machine Head annyira szar volt, hogy őket otthagytam. Többem éreztük így, mert sokat kellett sörért sorba állni:)
Érdekes, hogy a könyvben pont King írja, hogy neki meg tetszett a zenéjük.
Nekem a Machine Head is kimaradt. Anno a Slayer előtt láttam őket, de a legnagyob ovációm az volt, amikor King báttyó kinézett a színpad oldalán, hogy mennyire van beindulva a tömeg a Gépfejre. Egy-két percig nézte, figyelte az eseményeket és gondolom elkönyvelte, hogy bemelegítésnek ez nem lesz rossz.
Azóta nem sokat hallgattam, kicsit elmaradt mostanában.
Kb 2 hete előástam a Burn my eyes-t. Már a 90-es években is úgy voltam vele, hogy az évtized legjobb albumai között van a helye, most meg abszolút le tudok padlózni, hogy mennyire megállja a helyét ma is, masszív anyag, az biztos. A következő album már egyértelmű lejtmenet, ami azóta sem nagyon állt meg. Talán a Blackening ami hallgatható, de az sem az igazi.
---
Korn-t még soha nem hallottam, anno a Hammer tele volt vele, soha nem érdekelt, összességében az akkori numetal teljes egészében kimaradt (már akkor is öreg voltam :-)).
Ma az Enthrone darkness album-ot veszem elő, az se mai anyag. :-)
Nekem sem zeném a Tool. Vannak ismerőseim, akik méltatták és mutatták, de nem igazán fogtak meg vele. Ez nem feltétlenül a Tool hibája, egyszerűen csak jobban szeretem, közelebb állnak hozzám az old school megközelítésű és felfogású metál zenék, mint az elvont nyavalygások, mert végülis a Tool és társai (pl Korn) típusú zenék számomra sápítozásnál nem többek, még ha "művészi" köntösben is tálalják.
