Erdély és Olténia határán, a Fogarasi-Havasok árnyékában húzódik a Cozia Nemzeti Park.
A „nagy testvér” közelsége miatt kicsit háttérbe szorul, nem tartozik a felkapott túracélpontok közé, a magyarok számára szinte ismeretlen...érdemtelenül. A Cozia nem más, mint egy csodálatosan épített sziklaerőd, melyet a természet évmilliók alatt stilizált.
A túrák, a nagy szintkülönbség és az erősen tagolt felszín miatt erősen embert próbálóak..
Egy „izmos nap” krónikája következik, ezúttal filmes dokumentációban...
Déli-Kárpátok...a legtöbb embernél, ha meghallja, a vadság, monumentalitás és a lenyűgöző természet formák ugranak be elsőre. Nem véletlen, a közel 250 km hosszú hegységrendszer rászolgál a hírnevére. A kilenc nagy hegységből és megannyi kistestvérből álló „Erdélyi Alpok” felfedezésével évek óta próbálkozunk, nem egyszerű a történet, főleg, ha az ember mindenre /is/ kíváncsi.
Ezúttal a történelmi Magyarország ezeréves déli határát térképezzük fel, a túrázáson kívül, romantikus gasztroblokk, Ceaucescu elhagyott olympia faluja, táborhely keresés a semmi közepén, napirendi pontok is színesítik a most következő utifilmet...várok mindenkit szeretettel a képernyő elé.
Bár a Retyezát-hegység nem a Déli-Kárpátok zászlóshajója, de mindenképp a legkülönlegesebb darabja. Felszíni formái, mikroklímája, látványvilága egyedülálló. Ebben a vad, lakatlan, zord hegyi világban, melyet még a hódítók is messze elkerültek, túrázni, igazi kihívás. Bármerre indul az ember, mindig hozza a klasszikus magashegyi feelinget. Kanyonok, sziklák, tengerszemek gyephavasok és persze medvék is. Alaphelyzetben a magasabb /2000m feletti/ régiók meghódítása a völgytalpakról több napos feladat, mi mégis megpróbáltuk belepréselni egy napba. Hogy hogyan sikerült, sikerült-e egyáltalán, kiderül, akik velem /velünk/ tartanak a most következő túrafilmben
Mikor Isten osztogatta a természet látványosságait, Erdély már hajnalban beállt a sorba. Az eredmény magáért beszél, se szeri se száma a tekintélyt parancsoló hegyeknek, idilli völgyeknek, hihetetlen sziklaképződményeknek, kanyonoknak, tengerszemeknek. Ezek bejárásához, feltérképezéséhez egy élet kevés. Azért mi próbálkoztunk. Egy monumentális túrasorozat keretében ezúttal a Déli-Kárpátokat céloztuk be. De, hogy izgalmasabb legyen, hosszában. Lesz itt Retyezát, Páring, Cozia, Fogaras, csak így a teljesség igénye nélkül.
Bemelegítésnek a Hunyad-megyei kanyonokat próbáltuk meg feltérképezni. Az a kifejezés, hogy „majdnem beletört a fogunk”, nem járt messze a valóságtól. Az eseményekről készült hátborzongató akciófilmet ajánlom a kedves érdeklődők figyelmébe….
Maltatal, nem csak, Karintia legszebb völgye, de talán Ausztria egyik legkülönlegesebb helyszíne is. Az alig 30 km hosszú völgyben, több, mint 80 vízesés található, többek között, a Karintiai csúcstartó is. Ausztria egyik leghíresebb túraútvonala, a Maltainer Wasserspiele is csábitóan hívogat, ahol annyi vízesés "jön szembe", ha valaki nem vigyáz, még bele is eshet. És, ha már a legeknél tartunk, túránk csúcspontja a közel 2000m magasan található Kölnbrein-tó, Ausztria egyik legnagyobb, 200 méter magas duzzasztógátjával, a mögötte található kristálytiszta vizű, 4,5 km hosszú tározóban annyi víz van, hogy 1,4 milliárd ember fürdőkádját lehetne vele megtölteni. Az izgalmak fokozására megemlíteném a völgytalpon kanyargó panorámautat, a Malta Hochalmstraße -t, mely a kelet Alpok egyik legnagyobb alagút-komplexumával rendelkezik.
Végül, hab alá a torta, ne felejtsük a völgyet díszletként körülölelő havas háromezresek látványát sem.
Akinek ennyi kedvcsináló nem volt elég, ne kattintson a most következő túrafilmre...illetve, de, kattintson
Az „Alpok” szó hallatán minden bizonnyal a hatalmas, erős sziklabástyák, a függőleges falak, a merészen égbeszökő tornyok jutnak eszünkbe. Mennyire mozdíthatatlannak, szilárdnak tűnnek e hegyek...
Mai cél, az újkori történelem legnagyobb vízügyi katasztrófájának helyszíne. A természet által, de emberi hiba folytán átformált szürreális táj, ma már nyugalmat sugároz, de az üszkös romok, elhagyott házak, ipari torzók, örök mementóként emlékeztetnek arra, hogy itt alig néhány éve még a halál volt az úr. Mivel a „gyilkos”, a világ akkori legnagyobb gátja, még ma is áll, egy körtúra keretében, amolyan katasztrófa turisták módjára, kerékpárral bejártuk a helyszínt, feltérképeztük, rekonstruáltuk az eseményeket..
Alpok-túránk talán leglátványosabb, de mindenképpen legmegdöbbentőbb túranapja következik filmes formában
Útvonal: Ospitale di Cadore-Thermine-Longarone-Codisaccio-Diga del Vajont-Casso-Sentiero il Lago-Pineda-Lago di Vajont-Passo di San Osvaldo-San Martino-Erto-Val Zemola-Galeria del Vajont-Longarone
A Karni Alpokat a „Dolomitok „peremkerülete”-nek is szokták nevezni. Méltánytalanul, mert szinte minden téren felveszi a versenyt „nagy testvérével”. Lélegzetelállító helyek, fantasztikus útvonalak, és még sorolhatnám. A Piave-forrásvidéke nem szűkölködik látnivalókban, bár a panorámát nem adja ingyen a természet.
Mai nap dióhéjban...illetve nem dióhéjban, mert azt nem találtam a spájzban, csak így szavakban: „Rögtön egy lyukra futással kezdünk, majd a keleti Dolomitok leghosszabb alagútja, ráadásul kétszer, aztán a nap csúcspontjaként a Karni Alpok legszebb panorámaútja, mely sport szempontból is feladatnak bizonyul. Egy gyötrelmesen gyenge gasztro-kitérő után még két kanyon is befigyel, végül, de utolsó sorban, a szokásos sunnyogással egybekötött birtokháborítás is fokozza az izgalmakat.”
Újabb intenzív nap, különleges helyszínekkel a napfényes Itáliából,…
Ha Észak-Olaszország, akkor a legtöbb embernek a hegyek ugranak be elsőnek. Nem véletlenül, itt húzódnak az Olasz Alpok égbetörő gerincei. A felkapott Dolomitok és a nyugati óriások árnyékában, mondhatni, háttérbe szorulva, sok különleges, érdekes hely bújik meg, melyek, mind látványvilágukban, mind sport szempontból kihívásokat tartogatnak. Mai cél Olaszország egyik speciális abandoned átjárója, mely az állandó földcsuszamlások miatt 30 éve lezárt terület, amolyan senki földje
Kalandoraink ismét a tilosban járnak...vajon sikerül-e a lehetetlen küldetés? A válasz, a most következő utifilmből kiderül… Jó szórakozást
Monte Paularo...e név senkinek nem mond semmit elsőre hallásra...valószínüleg másodikra sem. A gyengébbek a „monte”szóból már kikövetkeztethették, hogy egy hegyről van szó. De, nem is akármilyenről. A Karni Alpok ékköve, a valamikori vulkáni kráter kalderája ma már békésebb képét mutatja. de, még mindig igazi vad hegyi világ. Szokványostól eltérő látványvilága leírhatatlan, erre szokták azt mondani, „Ezt látni kell!”. Aki csípi az alpesi feelinget, fogékony a különleges helyszínek iránt, most a képernyő előtt a helye...
Tartalom: "Különleges nap, különleges helyszin".. Cél, egy rögtönzött sportfeladat. Az osztrák hadsereg által épített sziklába vájt első világháborús hadiút igazi panorámás kilátással kecsegtet, de vajon megkéri az árát? A lehetetlen helyeken kanyargó burkolatlan szerpentinezés túlélő túrává fajul vagy sétagalopp lesz, már egy jó kérdés, sőt az is, hogy vajon a semmi közepén, hol hajtják álomra fejüket kalandoraink…”
Az osztrák-olasz-szlovén hármas határon fekvő Karni-Alpok eléggé viharvert vidék. Kettős értelemben is igaz, a hosszú égbetörő sziklás gerinc szeszélyesen kiszámíthatatlan időjárás szempontból és a történelem viharai sem kerülték el. Ráadásul a közeli Dolomitok, Juliai Alpok és Karintia árnyékában megbúvó igazi hegyi világ a tömeg turizmus által szinte érintetlen üde színfolt Európa palettáján.Az itt készült kerékpáros útifilm újabb epizódja megtekintésre készen áll
Tartalom: „Kalandoraink a „Halálút”-ként elhíresült első világháborús átjáró meghóditására készülnek. Hogy az említett viharok bekavarnak-e menet közben, a bónusz programként tervezett bunker-túra horror históriává fajul-e, valamint a magashegyi hütte gasztronómiai választéka hozza-e az elvárásokat, remélhetőleg kiderül a filmből…”
„Egy bicikliút, ahol tekerni nem kell, csak élvezni a csodát.”
Az egykori Millenniumi vasútvonalra épített kerékpárút az egyik legizgalmasabb és legszebb európai útvonal. Bár a szinte már unalomig felkapott útvonalat mi is érintettük, a valódi cél nem ez volt. Az igazi kalandot egy látszólag nem létező „titkos átjáró” felfedezése jelentette. A helyszin, a Juliai Alpok olasz részén található Montasio csoport. A kiszemelt célpont nemcsak, hogy hozta a elvárt látványvilágot, de izgalmas fordulatokban is bővelkedett. Az eseményeket egy fergeteges bringás akciófilm keretében foglaltam össze...
A majdnem expedíciós túra első epizódját ajánlom a kedves nézők figyelmébe…
Ha valamire igaz ez a mondás, akkor ide biztos. Mondhatni legek gyülekezete. Itt van a Lázbérci-tó, a „Csendes fjord”, mely polipszerüen kigyózva a hegyek között méltán érdemli ki az ország egyik legszebb tava minősítést. A Damasa-szakadék szintén egyedüálló geológiai és természet látványosság, az Upponyi-szoros pedig hazánk legmélyebb kanyonvölgye. A szurdok csúcsán ékeskedő Kalica-tető, 360 fokos panorámájával különleges atmoszférát teremt az ide látogatóknak.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve a teljes túrakört bepréseltük egy napba, az eseményeket filmes formában is rögzítettem, az alacsony napállás és a téli világ adott egy szürreális hangulatott a látványvilágnak.
Ha valaki kerékpártúrában gondolkozik, elsőre nem valószínű, hogy a Tisza ugrik be. Egyrészt, mert a mai magyarországi szakaszán szinte végig síkvidéken folyik, másrészt, ez egy folyó, amin nem túl egyszerű bringázni. Ennek ellenére, vagy éppen ezért mi erre vállalkoztunk. Az ártéri erdők, holtágak, morotvák, a forró nyár, remekül asszisztáltak egy vérbeli alföldi vadontúra hangulatához. Az Eurovelo talán egyik leglátványosabb szakaszát jártuk végig, az erről készült filmes dokumentációt ajánlom megtekintésre
A nagy magyar Alföld nem tartozik a Kárpát medence legváltozatosabb tájai közé, már ami a látványvilágot illeti. Mondhatni, unalmas, viszont legalább a mienk. Persze, ha talál az ember valamilyen „tereptárgyat” ami feldobja az egyhangúságot, úgy már mindjárt más. Jobb híján itt van például a Tisza. A folyó árterében a megannyi holtág, mocsárvilág igazi paradicsom, nemcsak a vizitúrázók, hanem a kerékpárosok számára is. Egy intenzív nyári nap krónikája következik filmes formában.
Szlovákia, mikor a isten természeti látványosságokat osztogatta, jó helyen állt a sorban. A közkedvelt Tátra, Fátra, Szlovák Paradicsom, stb. árnyékában jó pár ismeretlenség homályába burkolózó gyöngyszem is lapul még felfedezésre várva.
„Fekete Kárpátok”...alias, Kassai havasok, alig pár kilométerre a magyar határtól már igazi magashegyi hangulatot hozza. Az alcím is árulkodó „Szlovák Dunakanyar”. Ezen, a nagyrészt még mindig érintetlen, vad vidéken tett expedíciós túránk filmes adaptációjának második részét szeretném megtekintésre ajánlani...Kellemes időtöltést!
„Crna gora”...Fekete hegyek...első hallásra mindenkinek Montenegró ugrik be. Kevesen tudják, hogy északi szomszédunknál is létezik egy hasonló nevű hely. A Kassától északra húzódó, 8 különálló részből álló hegységrendszer, a nagyközönség számára szinte teljesen ismeretlen, pedig látványügyileg nagyon a TOP-on van. Fő attrakciója a „Szlovák Grand Canyon”-ként elhíresült polip-szerüen kanyargó Hernád szurdok, melyet a 70-es években tóvá duzzasztottak. Mára igazi turista paradicsommá nőtte ki magát. A Ruzsin-tó kedvelt üdülési övezet több rejtélyes zuggal, néhol csaknem a civilizáció által érintetlen hellyel. Utazás a smaragdzöld víztükrön, a sűrűn övező erdőkben, felejthetetlen élményt nyújt. A tó fölé magasodó Sivec sziklakúpja méltán viseli, „Kelet Szlovákia legszebb Panorámája” címet.
Egy kerékpártúra keretében feltérképeztük a környéket, az itt készült monumentális filmeposz első részét fogadjátok szeretettel….
Erdély nem csak természeti szépségei miatt kiváló úticél, épített látnivalói is „ott vannak a szeren”. Amerre az ember jár szinte sugárzik a történelem, s a múlt árnyai szerencsére nem szellemként kisértenek. Ennek ellenére legendák vannak rendesen, így van ez magos Déva várával is. A kalandosan hangzó „Befalazott asszony nyomában”-terv gyakorlati megvalósítása keretében bejárjuk az impozáns erődítményt töviről-hegyire. Az eseményeket egy filmes napló formájában rögzítettem. Jó szórakozást!
A Slovensky Raj, Európa egyik legfelkapottabb turista paradicsoma. Az Alpokat meghazudtoló környezet szinte csábít a felfedezésre. Október végén, szezon után, emberek, főleg tömeg nélkül a természet már az igazi arcát mutatja. Az időpontválasztásnak viszont ára van, Az állandó pára, hideg, nyirkos idő, igencsak csúszóssá, szinte életveszélyessé teszi a terepet, egy rossz lépés is beláthatatlan következményekkel járhat. De, mi van akkor, ha még be is sötétedik?
Ebben a részben túrázóink megtapasztalják, milyen az, amikor a „paradicsom” szürreális rémálommá válik
Ha Szlovákia, akkor mint túracélpont mindenkinek a Tátra jut elsőre az eszébe…és sajnos másodszorra is. Pedig északi szomszédunk igencsak el van látva természeti látnivalókkal.
A Szlovák Paradicsom (Slovensky Raj) egész Szlovákia egyik legnépszerűbb kirándulóhelye. A magyarok körökben is közismert, az utóbbi időkben Káposztafalvi-karsztnak is hívott sziklabirodalom, páratlan célpont elsősorban a kalandos túrázást kedvelő bakancsos turisták számára. A hely számomra szinte „hazai terep”, majdnem heti rendszerességgel túrázgatunk arrafelé, megunhatatlan. Az ősz vége, alacsony napállás, a ködös, párába burkolózó kanyonok adnak egy szürreális feeling-et az ide látogatóknak.
Egy küzdős nap története következik, filmes formában, jó szórakozást!
A Donauradwegben az a jó, hogy a természeti és az épített látványosságoknak, nincsen kontrasztja., nagyon összeillenek, egységes egészet alkotnak.
Túránk utolsó szakasza, amolyan örömbringázás, a Duna itt már szelídebb arcát mutatja. Az altatósan megnyugtató vadvízország látványa felettébb feldobja a kerékpártúra ezen szakaszát. Zárásként, városnézés Kremsben, kalandoraink átvergődnek egy különleges hídon, lesz önfeledt csobbanás egy vegyi gyár üzemvíz csatornájában, útba ejtenek egy abandoned atomerőművet, végén pedig, bónusz programként egy váratlanul befigyelő meglepetés grillparti is színesíti az eseményeket…..
Dürnstein, a Wachau régió gyöngyszeme. Nem nehéz kitalálni, ez is a szőlő és a bor hazája, de a várakkal, kastélyokkal jócskán „megszórt” vidéken a természet is erősen ott van. A sziklák közé épült idilli kis város, már alapból is, maga a történelem, viszont, ami körülötte van, az teszi igazi álom célponttá. Innen indul a környék egyik leglátványosabb túraútvonala, erről ajánlanék egy kis filmes ízelítőt megtekintésre…
Wachau, a Donauradweg leghíresebb ausztriai szakasza. A hegyek közé szorított Duna, Ausztria legismertebb szőlő és borvidékévé tette a helyet. A dunapart-ról nézve napsütötte lankás táj, igazi vad hegyi világot rejteget, mely mind sportszempontból, mind látványügyileg, egész komoly izgalmakat tartogat. Kalandoraink itt, az „osztrák Tokaj”-ban folytatják útjukat, lesz vártúra, csobbanás a jeges Dunában, sőt még egy bombanő is bemutatkozik a paleolit korból..
A Duna-saga újabb része megtekintésre készen áll...Jó szórakozást!
Aki a Duna kerékpártúrára vállalkozik, több sarkalatos, érdekes, látványos hely esik útba. Én azt gondolom, a Passau-Bécs szakaszon a legimpozánsabb, a Melki apátság. A „Habsburg-sárgára” festett hatalmas épületegyüttes az egyik legszebb barokk építészeti emlék Európában, első látásra inkább egy hercegi kastélynak tűnik. A 17-ik században várrá erődített építményt, megnéztem, feltérképeztem, a kamera is velem volt.
Egyfajta virtuális »ingatlan bejárásra« invitálok mindenkit a képernyőn keresztül, remélem tetszeni fog..
A Duna osztrák szakasza deklaráltan, Ausztria egyik „leg”-je. Nincs könnyű dolga, mert az Alpok, mint erős vetélytárs is itt integet a szomszédban. Javára legyen mondva, hogy a természeti látnivalók mellett, az épített infrastruktúra is intenzíven jelen van. Persze, Ausztriában vagyunk, sógoréknál nem lehet mellényúlni, a díszlet mindenhol gyönyörű és erre még rábifláz a késő tavasz egyedi hangulata
Duna-menti kerékpártúránk újabb szakaszáról készült útifilm, megtekintésre jelentkezik…
Donauradwegnél nincsenek meglepetések, Passau és Bécs között meg végképp nem, mivel Európa legfelkapottabb kerékpárútjáról beszélünk. Tájügyileg abszolút hozza a formáját, nyilván nem Alpok kategóriában kell gondolkozni. Hamisítatlan osztrák környezet, útninőség penge, tisztaság, idilli, rendezett falvak és szinte minden sarokból ránk köszön a történelem.
Ezek után nem meglepő, hogy igazi örömbringázást kap, aki bevállalja
Újabb epizód, újabb szakasz, újabb film...Kellemes időtöltést!
„A jó öreg Dunából sosem elég” ...az állítás több szempontból is igaz. Ausztria tavasztól őszig a kerékpárosok paradicsoma, ahol minden korosztály megtalálhatja a számára ideális útvonalat. A Donauradweg egyik ilyen, ha nem, az első számú választás. Lehet nyugisan, kényelmesen, lehet sportosan tekerni, de útba esik néhány kötelező feladat, amit nemcsak, hogy nem érdemes, de nem is illik kihagyni. Ilyen Mauthausen. Az újkori történelem egyik legsötétebb korszakát visszaidéző hely, ma már örök mementóként, a nyugalom szigete.
Dunamenti bringatúránk újabb epizódját ajánlom mindenki szíves figyelmébe….
Magyarország egyik legtitkosabb és egyben legtitokzatosabb helye volt évtizedeken keresztül Lillafüreden, a Hámori-tó felett található „Szikla” fedőnévre hallgató katonai komplexum.
Már építésekor, a 30-as években is sötét legendák övezték, majd, a közel 60 évig szigorúan titkos lezárt területnek minősített objektum létezése, az idők folyamán még izgalmasabb lett.
Egy, manapság divatos „urbex-túra” keretében bejártuk a nyirkos pincéket, sötét termeket, szellem járta folyosókat.Ha valakit kíváncsi, hogy az egykor a hazai légvédelem központjaként funkcionáló, bunkerré alakított, részben természetes barlang rendszer, nyomokban tartalmazza-e még a dicső múlt emlékeit vagy sem, ajánlom megtekintésre a következő filmet…
A Duna menti kerékpárút osztrák szakaszára szokták mondani, „nagyobb a füstje, mint a lángja”. Tény, hogy jó a PR, de azért van tartalom is. Nyilván 2000-es hegycsúcsok, tengerpart nincs, de egy biztos, unatkozni nem lehet, a folyó állandó látványa minimalizálja az üresjáratok arányát. Ebben az epizódban, többek között, útba esik túránk legnagyobb városa, Linz, az „acélváros”. E név hallatán néhányan legyinthetnek...Kit érdekel? Javaslatom: Ne hagyjátok ki, lehet, hogy meg fogtok lepődni…..
A Donauradweg egyértelműen legizgalmasabb szakasza, az Osztrák Dunakanyar-ként elhíresült Schlögener Schlinge. Szinte minden katalógus az innen készült fotóval reklámozza a kerékpárutat, megjegyzem, nem véletlenül. Az évmilliók óta formált „eróziós csapda” ,mára lenyűgöző természeti látványossággá alakította az amúgy is impozáns tájat..
A Passau-Bécs kerékpáros utifilmünk legkülönlegesebb része következik, jó szórakozást!
