Én, mint Verdi szerető a természetjárást, túrázást nem társadalmi eseménynek, társalgási fórumnak tekintem. De, ha mégis úgy adódik, hogy összehoz a sors olyannal, aki ha tudom, hogy a Tankcsapdát szereti, és zöldet vizel a világ egyik legnagyobb klasszikusától - akkor lelke rajta -, de én bizony nem akarnám meggyőzni semmiről, mert nem ez a "fórum" alkalmas erre. Tiszteletben tartom az ízlését - ezt persze elvárnám tőle is -, de ettől még remek utitársak lehetünk.
Miért gondolja az emberek többsége azt, hogy ahol már ketten vannak, állandóan beszélgetni kell?! Fel nem foghatom...
A természetben, erdőben, hegyek között, mi emberek csak vendégek vagyunk, akiknek nem lenne szabad visszaélni a vendégjoggal azzal, hogy csörtet, növényt tapos, hangoskodik - és had ne soroljam azokat a negatív tapasztalatokat, amiket állítólagos profi természetjárók társaságában több mint egy évtizede megélek egy-egy túra alkalmából. A minimális alázattal és kultúrált viselkedés alapjaival sem rendelkeznek ezek az emberek, de ami közös bennünk, hogy mint egy baromfiudvar úgy kárálnak, és csak locsognak, hangoskodnak, azt sem tudják hol járnak...
Nem tudom. Ha En szotlanul szeretnek jarkalni, akkor azt megtehetem egyedul is. Mondok egy sarkitott peldat: Te szereted Verdit, En meg a Tankcsapdat. Na most elkezdesz Verdirol beszelni En maszok a falra - vagy sziklara :-) -, ha En a Tankcsapdarol, akkor Te. 5-6 oran keresztul jarjak valakivel ugy, hogy egy szot nem szolunk hozza? Jo nyilvan lesz kozos tema. De most ha ilyent mondok: Atvettem az aggrot Azturnal, mert tul lottem a Pereniummal az Enfot Stygjet, es a doc nagyon gyengen healelt, short HoT -ra meg nem volt eleg nanom, es az utolso kockanal haltam -ra mit szolsz? Biztosothatlak, hogy ertelmes mondat volt, nem orultem meg, csak nem tudod mirol beszelek. Tehat ha vagyunk 4 -en "beavatottak" es egy idegen az ugyanolyan kellemetlenul erezheti magat, mint mi ha egyaltalan nem beszelnenk a tegnapi kozos raidrol. Megoldas persze ha 2 tarsasag osszeverodik, vagy senki nem jon egyedul.
Akkor felvilágosítalak az én fogalmaimról: kutyasétáltatás az, amikor pórázon vezetem a kutyámat lakott területen (akár közlekedési, akár eü célzattal), kutyafuttatás az, amikor elutazom (mivel közelben nincs) a legközelebbi kutyafuttatóhoz és eltöltünk ott 1-2 órát. Ezek a hétköznapok, mert ugye nem szabad póráz nélkül. Kutyás túra, pedig az, amikor akár egyedül, akár nagyobb társasággal és kutyá(k)val reggeltől estig a természetben haladunk. Kutyát pórázra akkor veszünk, ha : 1. lakott területre érünk; 2. nem elég fegyelmezett (nevelése még folyamatban van) 3. én az egyik kutyámat, ha más közlekedővel találkozunk, mert szétugatja :) Én még soha nem találkoztam szemét vadásszal (bár tudom, hogy vannak); az is igaz, hogy természetesen figyelünk a kutyákra és nem engedjük őket messzire (látótávolságon kivülre) elcsatangolni, vadat hajtani, stb. Nem hiszem, hogy bármilyen kiránduló/túrázó csoport többet látna a természetből, mint mi. Kiválóan összeegyeztethető a kutyázás, a természetre való figyeléssel (ahogy a túratársaidra, magadra is tudsz figyelni a látnivalók mellett). Nekünk az egész napos útba (ami 10-20 km között változik, körülményektől függően) belefér minden, ha olyan a hely és a kedv, akkor letelepszünk, ha nem, akkor megyünk, stb, rugalmas minden. Egy nem fér bele: pl közös múzeumlátogatás kutyákkal :))
Új emberek: eddig minden túrán voltak új emberek. Természetesen többségében olyanok, akiket valaki hozott magával (tehát legalább 1 ismerőse volt), volt olyan, akit csak neten irogatva ismertünk és volt vadidegen is, aki valamelyik túrafelhívásra jelentkezett. Sőt, volt már olyan is, aki tulajdonképpen nem szerette a kutyákat sem, mégis jól érezte magát eddig mindenki (vagy ha nem, akkor azt nem a társaság, hanem pl időjárás váltotta ki).
Van, aki a kutyát és a másik embert is a természet részeként szemléli. Az alkalmazkodás nem egyértelműen veszi igénybe a teljes figyelmet. (Ellenben az írás igen - most jól leittam magam kávéval.)
Ezzel most megint jól eltérsz az eredeti témától, de nem baj.
Természetjárás címszóval engem egyáltalán nem érdekel, hogy a másiknak mi az érdeklődése, mert nem locsi-fecsizni megyek az erdőbe, hanem járni, kikapcsolódni, szemlélődni, feltöltődni stb. Ha csak ez az egy közös pont van csak kettőnk érdeklődésében, akkor nekem édes mindegy, hogy amúgy mit preferál, mert én a természetnek vagyok barátja, és nem feltétlenül annak, akivel megyek.
...hát, nem tudom van-e kutyád, de inkább ne legyen, mert állatkínzás, ha a kutyát csak akkor viszed sétáltatni, ha eljött a szükség órája.
Az állatnak ugyanúgy szüksége van a napi mozgásra, mint az embernek. Persze, közben elvégzi a szükségét is, de a sétáltatás több, mint a salakanyagoktól való megszabadulás céljából rászánt 5-10 perc.
Szerintem meg kolcsonos. Tehat ha most harmunkhoz-negyunkhoz csatlakozna valaki azt sem tudna mirol beszelunk, esetleg orultnek is nezne. Ez utobbiban meg lehet hogy igaza is van :-). Ezert irtam, hogy nem osszehasonlithato egy muzeumlatogatassal, ahol mindenkinek van kozos temaja: A muzeum. Par orat eltolteni egy teljesen idegennel, akinek esetleg teljesen mas az erdeklodese nem 1xu, inkabb a forditottja mukodik: Kozos erdeklodes, es meg a termeszet szeretet.
Ezzel azért vitatkoznék, bár nem akarok flamet belőle ! Szóval szerintem a kutyasétáltatásnak azt nevezzük, amikor azért visszük a kutyát a szabadba, mert eljött a szükség órája. A természetjárás, meg az, amikor kimegyek járni a természetbe, de ettől még jöhet velem a kutya is, ha elég fegyelmezett és bírja a tempómat.
Ez így elég tág megfogalmazás. Szoktam menni nyugdíjasokkal, és bizony vannak köztük olyanok, akikkel nehéz tartani a tempót ! Nagyon sok túraajánlat van, ki kell választani egy neked megfelelőt. Előtte nem árt felmérni, hogy mi a saját tempód, illetve mennyit bírsz/szeretsz menni. És esetleg rákérdezni a túravezetőnél, hogy mi az ő tervezett tempója.
Van még egy verzió, a miénk :P : nem rohanunk, de nem is vagyunk öregasszonyok, és minden idegent szívesen látunk. Nálunk a bibi: 1. kutyákkal jön a többség 2. havonta 1x megyünk és mindig más helyszínt választunk (bár a többség Pestről jön).
Én is így szeretek menni, de itt nem egyénekről van szó, hanem az volt a kérdés, van-e olyan túrista csapat.... Erre volt a válaszom, hogy ilyen csapat nincs, illetve vannak csapatnak/csoportnak tekinthető zárt baráti közösségek, akik nem nagyon kedvelik az "idegeneket".
Mindenkinek van egy sajat tempoja, az enyem mar inkabb a "nyugdijas" kategoria :-). A teljesitmenyturat En sem preferalom, de mindenkinek van hobortja. El kell fogadni hogy nem mindenki egyforma, de szerintem a mienk elegge kozepes/megfelelo. Csak azert hogy X km -t megtegyunk Y ido alatt nem rohanunk, ha akad latnivalo akkor akar fel orat is megallunk. Egyebkent En is ilyen megfontolasbol nem preferalom az elore meghirdetett turakat, inkabb megyunk ritkabban ismerosokkel - mind a harommal ... -, de akkor elhulyeskedunk, jo levego, termeszet, stb ... Altalaban En vagyok a "turavezeto", es mint ilyen kotelessegemnek erzem a rovidetesek megtalalasat, amibol jopar meter + szint, es kis kitero ossze szokott jonni :-). De pl. penteken igy lattunk a Pilisben egy oz csaladot.
Azaz ha megyek,akkor haladok, de megnézek mindent, amit tudok. Térkép alapján próbálom azonosítani a hegyeket, nézelődök, és probálom felelni a természet értékeit, nyított szemmel járni.....
10 éve keresem ezt a "kategóriát", de sajnos nincs ilyen...:-(((
Vagy teljesítménykényszeres rohanós túrák vannak a fiatalságnak, vagy konyhai recept cserélős, cukrászda járós és egészségügyi problémákat megbeszélős kirándulások vénasszony sétáltatás gyanánt.
Sziasztok, van közöttetek olyan túracsoport, aki nem teljesítménytúrázó, hanem természetjáró jelleggel túrázik, de mégsem nyugdíjas tempóban? Budapest környéki indulással?
Csokoltatom azokat, akik hegyteton alakitja ki a turak indulopantjait. Mar masodszor futottam bele, 1x Doboko, most Lajosforras. Inkabb Szlovakiba jarunk at, de az a logikus, hogy faradtan menjunk felfele a kocsihoz ... A 2 helyszinbol latszik, hogy Pilis, mas hegysegeinkben is igy van?
Köszönöm a hivogatást, ott leszek immáron 3x is. Ha lehetne egy kérésem, akkor a teljesítmény túra topikban tegyed/tegyétek közzé a szalagozók tapasztalatait az út föld- sár- víz arányáról. Nagy segítség lenne. Sok társunknak kell futócipő kontra bakancs között tépelődni. Vagy a folyékony agyagban fetrengeni - ami önmagában nem baj, hiszen a terep része a túrának.
Én.... hogy is mondjam..... azt hiszem még nem voltam túrázni. Vagy csak kicsit. És régen. Ha egyáltalán akkor max. 7 km. Mi a forgatókönyve konkrétan?
