Erről Kiss József László regénye jut eszembe. Parancsolsz egy kézigránátot? Ott, a táborban, ha volt hús, akkor még ilyenebb volt. Leginkább nem volt, ezért szereztek őzet, szarvast, pisztrángot.
"Bikának", vagy vmi ilyesminek hívták azt a csekély 40 tonna körüli ruszki tankot, amin a stabilizátoron forgó lőtorony helyett egy daru volt - de nem az a tollas fajta.
Na, egy ilyenen voltam "parancsnok", Nagyatádon.
De egy kicsit vissza a madarakhoz: "rigó"-ként (és vegetáriánusként) töltöttem be a posztot. Viszont minden alkalommal éltem a bebaszás lehetőségével, pfúj.
Szerencsés vagy! Ahol én voltam, rendszeresen rossz volt a hús hűtő. Ezért a következő napra megfőzendő húst, ecetbe áztatva kaptuk meg másnap. Pedig volt sertés hízlalda a laktanyában, de valahogy a süldőket, meg a kolbászt nem a sorállomány kapta, hanem a HT-k. Az élm.szolg. főnök írnoka, egy reggel fejbe is lőtte magát emiatt....
A friss kucsmákat az alant említett hagymás-kolozsváris-borsos alapon meg szoktam kicsit futtatni (egy újabb baromság), majd némi tejszínnel bolondítom - és úgy öntöm rá a frissen főtt, vajban kissé megfürösztött hosszúmetélt tésztára.
A tejszín mellé egy fél pohár bor is mehet mártásba.
(A mínuszolók meg rendeljenek jó rágós, kihűlt pizzát lapos kartondobozban.)
Régi sztori, mamám mesélte. Valamelyik szomszédjához ment a postás, alá kellett írni valamit. Mondja a néni, hogy "tiszta ám a kezem, csak a tyúkokat tojóztam!"
Én csak önmagában forgattam egy villával, de előtte csináltam egy hagymás, (bükkfán füstölt) kolozsvári szalonnás alapot egy marék barna csiperkével és sok borssal. Petrezselyjmet is tettem bele.
Hivatásos újságíróul, szóvivőül a hol kérdésre is kielégítő a Sydney-be. Államtitkárokról és egyéb magasműveltségű pozíciójú megszólalókról ne is beszéljünk.
