Óh hogy a nyavaja essen beléd! :)
Nem lelőtted itt a poént! én még nem láttam!!!!!!
Jó tudom, hoyg szóltál de ki bítja megállni, hogy ne olvasson tovább? :)
lehet, hogy úgy érzed, ismersz egy rendszert ill. "fölötte állsz", belátod, érted. De tényleg ezt érzed? Biztos, hogy ez a valóság? Nem csak ezt akarják elhitetni veled?
Válaszod korrekt, és precízen részletes, ám továbbra is az a véleményem, hogy nincs esélyed tudni, hogy valóban felette állsz-e minden rendszernek. Csak arról lehetsz megbizonyosodva, hogy fölötte állsz némely rendszernek, de azt nem tudhatod, hogy te még rabja vagy-e egy másiknak.
Mivel csak az általad teljesnek hitt rendszert ismerheted meg, így arról azt is hiheted, hogy teljes egészében ismered, de mivel semmiképpen nem láthatsz azon túlra, így nem is tudhatodsz rajta kívűl másról. Ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy létezik egy felsőbb rendszer, de ki sem zárja azt.
Krisz.hu kérdése és DcsabaS_ szellemes es logikus válasza eszembe juttat egy analógiát.
Az alvás mint tudati állapot hasonlitható egy rendszerhez. Ha valaki álmában kimondja a saját nevét, azonnal felébred. Ki lehet próbalni. A tudatunk egy magasabb szintje, - amikor tudatosan vagyunk kepesek egy elöre meghatarozott feladatot elvegezni, - csak ébren müködik.
Na mar most, ha valaki gyakorolja, hogy ki tudja mondani a nevét almaban, de megsem ebred fel teljesen, akkor megtalalhato az u. n. ”lucid-dream” allapot, amikor, noha alszunk, egyidejuleg tudataban vagyunk, hogy ez csak alom es ilyenkor ki lehet probalni olyan dolgokat is, melyek egyebkent pl veszelyesek lennenek.
Nos ha feltetelezzuk, hogy van az ébrenletnél is magasabb tudati állapot (vagyis tovabb tudunk lepni a rendszerben) akkor erdekes lenne azt is megtudni, hogy mit kell ahhoz kimondani, milyen ”varazsszót”, hogy megjobban felebredjunk :-))))
Van egy érdekes teoria, mely szerint az ember tulajdonkeppen (legalabb) negy-dimenzios, és amit a haromdimenziós vilagban felfog azt csak a furcsa módon tudatosodott ”haromdimenziós árnyéka almodja”.
S mivel nem tudhatjuk, hogy az arnyekunknak (azaz a ketdimenziósnak) van-e tudata és az akkor milyen, nem tudhatjuk azt sem, hogy a háromdimenzióban árnyekok vagyunk-e, vagy ennyi az egész:-)))
1.optimista verzió
A következo részben Neonak sikerül az emberek jó részét lekapcsolnia és a mátrix nagy részét kitörölnie. Erre utal a film címe is: The Vector.
A harmadik résznek csak a címét árulom el, tartalmának kitalálását rád bízom: The Scalar.
2.pesszimista verzió:
Agent Smith egyik segédügynöke, aki Smith elpusztításának tanúja volt és elmenekült, egy titokzatos ügynök segítségével rájön, hogy o tulajdonképpen egy inteligens robot agyának a programja, aki az emberek által készítet virtuális világban (mátrix), rendorködik. A testét a csúnya emberek egy nagy darab elem elektródájának használják, savba lógatva. Miután rájön az átverésre megkezdi heroikus kuzdelmét a Mátrix ellen és kungfuzni kezd.
Nekem végül is mindegy, hogy mi lesz a következo rész tartalma, csak kungfuzzanak jó sokat.
A 13. emelet című film is erről szól. Meg merem kockáztatni hogy jobb mint a Mátrix, csak nem olyan látványos. Viszont ott ez a probléma alkotja a lényeget.
Hogy kívül van-e, vagy belül, arra vonatkozóan feltevésre kényszerül. Ha kívül van, akkor ebből az következik, hogy rá nem érvényesek a Mátrix bizonyos speciális belső törvényszerűségei (vagyis átalakíthatja és/vagy kicserélheti azokat). Persze csak azon nagyobb rendszer belső szabályai szerint, amelyen mégis csak belül van. Mert egy rendszert belülről csak a saját szabályai engedte mértékben és formában lehet megváltoztatni. Ez a rendszer lényege.
Szóval akkor mondhatjuk, hogy túljutottunk (avagy kívülre kerültünk) egy rendszeren, ha olyasmiket is meg tudunk csinálni benne, amiket a rendszert definiáló szabályok szerint nem. De az, hogy egy konkrét szabálygyűjtemény által definiált rendszerből kijutottunk, még nem jelenti azt, hogy minden rendszerből kijutottunk volna. Csupán csak egy tágabb rendszerbe jutottunk.
A fentiek szerint, ha a Mátrix (véges) szabályrendszere pontosan definiált, akkor egyértelműen eldönthető, hogy kívüle vagyunk-e, vagy sem. De ha a Mátrix szabályrendszerének csak egy részét ismerjük, akkor legfeljebb azt tudhatjuk, hogy kiljebb jutottunk, de hogy a Mátrixon is kívülre-e, azt nem.
Gondolkozva arról, hogy mi is lehet majd a Mátrix folytatásában, (sőt folytatásaiban), egy érdekes dolog jutott eszembe.
Az, hogy a főszereplőn, egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy tényleg kijutott a Mátrixból.
Tudjuk azt, hogy a Mátrix egy olyan rendszer, amelyben a trutyiban fekvő emberek energiát termelnek, és közben az agyukba azt nyomatják, hogy normális emberi életet élnek, jönnek-mennek.
Főhősünk, ugye kiszabadult ebből a rendszerből, és többé nem része a Mátrixnak. Rendben
DE MI VAN AKKOR, HA EZT IS CSAK A MÁTRIX NYOMATTA AZ AGYÁBA, ÉS Ő MÉG MINDÍG A TRUTYIBAN FEKSZIK, ÉS CSAK ENERGIÁT TERMEL, ÉS KÖZBEN AZT HISZI, HOGY MEGVÁLTOTTA A VILÁGOT, MERT EZT HITETIK EL VELE?
Ezt ugye ő biztosan sohasem tudhatja. Sőt, ha ezután bárki segítene neki kilépni ebből a Mátrixból, akkor sem tudhatja biztosan, hogy az nem még mindig egy Mátrix-e.
Az a kínos, hogy SOSEM LEHET BIZTOS abban, hogy már valóban kívül van a Mátrixon, hiszen sosem bizonyosodhat meg száz százalékig arról, hogy nem egy számítógéppel előállított illúzió-e az, amit éppen átél.
