Gratulálok! Sok boldogságot és jó egészséget! Az egészségükre történő alkoholos italfogyasztási rítust pedig majd elintézzük személyesen. Úgy mégiscsak közvetlenebb.
Örömmel értesítek mindenkit, hogy tegnap hajnalban megszületett a kisfiam Cseke Zsolt Ákos. Anyuka, gyerkőc jól vannak, de a h1n1 miatt a kórházban látogatási tilalom van, így fotó nincs... :-(
Mindenkinek a vendége vagyok, de mindenki koccinthat egyet baráti körben és vidám pohárcsengés között
Finomság gyanánt belinkelek egy videót, a Szerencse fel a tárna vár (Glück auf der Steiger kommt) hangzik fel benne már az elején, az érdekesség 1:20-nál következik.
Jó rég jártam erre, de most olyí alkalom van, hogy mégis.
Egy invitációt szeretnék idde beilleszteni. Ki tudja, olvassa:
Invitatio
Jó Szerencsét!
Ha Te Sopronba az EFE vagy SE vagy NYME hallgatója voltál és nem vetetted meg hagyományainkat, akkor itt a lehetőség, hogy megismerd a környezetedben élő, az egyetemhez, diákhagyományokhoz köthető embereket, valamint találkozz a régi barátokkal. Természetesen sör és további a-val kezdődő fogyasztása mellett, teljesen kötetlen formában.
Persze, hogy változnak az idők, úgy általában elmondható. Abban, hogy egy bál a hét mely napján legyen, eddig még nem változott. Én erre utaltam. Legyen az leopárdbál, vagy más céllal szervezett.
Megnyugtatlak Szacsa, hogy az idők változnak (ha Te úgy érzed, hogy nem, akkor az jó), de ezek szerint a Leopárd Bál napja nem. Legfeljebb én vagyok tudatlan.
Biztos forrásból tudom, hogy az idei Sztálinvárosi Leopárd Bál 2009. november 13.-án lesz. Ha valaki szeretne résztvenni, akkor minél előbb jelentkezzen, mert a helyszín befoagdó képessége korlátozott.
Általános egs az ifjú jövevény és az egész családja egészségére! Remélem, az apuka is bent volt a szülésnél -- ennél nagyobb csoda ugyanis a világon nincs!
Jó egészséget, boldogságot, meg mindazt a jót, amit magadnak, magatoknak kívánsz!
Nekem is volt hasonló élményem, mint Szacsának és gondolom mindegyikőtöknek. Velem egy nedvesesten esett meg hasonló, amit nagyon kis társaságban tartottunk meg, a gimnazista osztálytársaim, akik átestek a keresztelkedésen és a fivérem. Azt hiszem, hogy eddigi életem egyik legnagyobb élménye volt. Hiába is írnék bármit, bármeddig ecsetelhetném, ezt nem tudom átadni. A lényeg, hogy bármennyire is volt ez egy megható, elgondolkodtató esténk, csoportos lerészegedés követte és az egész így volt kerek. Mindenesetre nem szeretném, ha minden összejövetelen ennyi és ilyen érzés gázolna át rajtam.
Aztán következzék egy kis nóta, felszólalásokat általában nóta követ. http://www.youtube.com/watch?v=mtU6Fs2Jyn0&feature=PlayList&p=E98D73E51672A7DD&playnext=1&playnext_from=PL&index=6
"napi szintű és rendszerességű szimpla berugásra...".
Így már érthető, hogy mire gondolok.
Máshogy fogalmazva, ha a diákélet kimerül annyiban, hogy ébr-kak-zuh-beba-alsz-ébr-kak-zuh-beba-alsz..., akkor arra nem lehet emlékezni. Ha az amúgy nívósnak, szellemesnek szervezett rendezvényt (legyen az a legkisebb bensőséges beszélgetés) kiegészítjük pár pohárkával, akkor tuti az ügy.
Mondok egy példát:
néhány éve csatlakoztam egy olyan társasághoz, akik éppen "bátor, vagy őszinte" játékot játszottak. Egy ideig figyeltem, miket mondanak, kérdeznek egymásnak, egymástól.
Volt ott:
- megmersz-e enni egy döglött bogarat,
- fingottál-e már órán,
- mersz eks-et inni... és egyéb "nívós" kérdések.
Valahogy rám került a sor, én tehettem fel kérdést:
"Van-e itt olyan a társaságban, akire rá mernéd bízni az életedet?" először vihorászás, majd amikor látták, hogy komolyan kérdezem, döbbent és elgondolkodó csend következett, majd válasz. Kaptam egy bónusz lehetőséget is. Következő kérdés:
"Mikor mondtad szüleidnek, testvéreidnek, hogy szereted őket?"
A fiatalok "elkapták a fonalat", nem volt több idióta kérdés. Volt vidám kérdés is sok, de nem idióta kérdések. Észre sem vettük, hogy repült az idő, hogy hajnalodott ki.
Sok minden igazán fontosat tudtunk meg egymásról és saját magunkról. Ezt segítették a kérdések, de a válaszok is. Közben volt, hogy kacagtunk, de voltak lopva eldörgölt könnyek is. Nekem ez egy örök és szép emlék, pedig be is rughattunk volna...
"A napi szintű szimpla berugásra nem lehet emlékezni."
Jobb esetben ezért van a tanszéknek krónikása, aki feljegyzi az eseményeket. hogy a filmszakadtak is tudják mi történt előző este. :) Bár volt olyan bejegyzés nálunk, hogy: Hnknsi njijioj kjkakél skaléksopihufrh erjiowjiom, jeiwjiojeqw !!! Azt hiszem akkor már mindenkinek elmentek otthonról. :D