Általános egs az ifjú jövevény és az egész családja egészségére! Remélem, az apuka is bent volt a szülésnél -- ennél nagyobb csoda ugyanis a világon nincs!
Jó egészséget, boldogságot, meg mindazt a jót, amit magadnak, magatoknak kívánsz!
Nekem is volt hasonló élményem, mint Szacsának és gondolom mindegyikőtöknek. Velem egy nedvesesten esett meg hasonló, amit nagyon kis társaságban tartottunk meg, a gimnazista osztálytársaim, akik átestek a keresztelkedésen és a fivérem. Azt hiszem, hogy eddigi életem egyik legnagyobb élménye volt. Hiába is írnék bármit, bármeddig ecsetelhetném, ezt nem tudom átadni. A lényeg, hogy bármennyire is volt ez egy megható, elgondolkodtató esténk, csoportos lerészegedés követte és az egész így volt kerek. Mindenesetre nem szeretném, ha minden összejövetelen ennyi és ilyen érzés gázolna át rajtam.
Aztán következzék egy kis nóta, felszólalásokat általában nóta követ. http://www.youtube.com/watch?v=mtU6Fs2Jyn0&feature=PlayList&p=E98D73E51672A7DD&playnext=1&playnext_from=PL&index=6
"napi szintű és rendszerességű szimpla berugásra...".
Így már érthető, hogy mire gondolok.
Máshogy fogalmazva, ha a diákélet kimerül annyiban, hogy ébr-kak-zuh-beba-alsz-ébr-kak-zuh-beba-alsz..., akkor arra nem lehet emlékezni. Ha az amúgy nívósnak, szellemesnek szervezett rendezvényt (legyen az a legkisebb bensőséges beszélgetés) kiegészítjük pár pohárkával, akkor tuti az ügy.
Mondok egy példát:
néhány éve csatlakoztam egy olyan társasághoz, akik éppen "bátor, vagy őszinte" játékot játszottak. Egy ideig figyeltem, miket mondanak, kérdeznek egymásnak, egymástól.
Volt ott:
- megmersz-e enni egy döglött bogarat,
- fingottál-e már órán,
- mersz eks-et inni... és egyéb "nívós" kérdések.
Valahogy rám került a sor, én tehettem fel kérdést:
"Van-e itt olyan a társaságban, akire rá mernéd bízni az életedet?" először vihorászás, majd amikor látták, hogy komolyan kérdezem, döbbent és elgondolkodó csend következett, majd válasz. Kaptam egy bónusz lehetőséget is. Következő kérdés:
"Mikor mondtad szüleidnek, testvéreidnek, hogy szereted őket?"
A fiatalok "elkapták a fonalat", nem volt több idióta kérdés. Volt vidám kérdés is sok, de nem idióta kérdések. Észre sem vettük, hogy repült az idő, hogy hajnalodott ki.
Sok minden igazán fontosat tudtunk meg egymásról és saját magunkról. Ezt segítették a kérdések, de a válaszok is. Közben volt, hogy kacagtunk, de voltak lopva eldörgölt könnyek is. Nekem ez egy örök és szép emlék, pedig be is rughattunk volna...
"A napi szintű szimpla berugásra nem lehet emlékezni."
Jobb esetben ezért van a tanszéknek krónikása, aki feljegyzi az eseményeket. hogy a filmszakadtak is tudják mi történt előző este. :) Bár volt olyan bejegyzés nálunk, hogy: Hnknsi njijioj kjkakél skaléksopihufrh erjiowjiom, jeiwjiojeqw !!! Azt hiszem akkor már mindenkinek elmentek otthonról. :D
Ezt a nosztalgiát nem lehet átadni. Ez a fajta fogékonyság "otthonról jön". Az, hogy van-e valamire emlékezni, az egyéni és közösségi "szervezés".
A napi szintű szimpla berugásra nem lehet emlékezni. A tartalmas/szellemes eseményekre és az azokhoz kapcsolódó élményekre, érzésekre, benyomásokra lehet, sőt kell is emlékezni.
Az idősebbek legfeljebb azt tudják megtenni, hogy olyan programokat mutatnak, amelyek lehetőséget teremtenek a színvonalas élmények megszerzésére.
pl: más városokba történő látogatás szakestély alkalmával. Ez ne merüljön ki abban, hogy kocsival időre odautazni, szakestélyen berugni, majd félrészegen hazaindulni. Igenis tessék megadni a módját. Korai indulás vonattal, készülődni a szakestélyre, módos fogadás, ismerkedés a várossal, közös készülődés/mókázás a helyiekkel, stb.
Azt mondja meg valaki, hogy érzést hogyan lehet átadni, közvetíteni? Mondjuk, amikor Sopron határába ér az ember vagy grubenes, waldenos fiatalokat lát és összeszorul a szíve, nedves lesz a szeme? Ez nem tisztelet, hiszen gyakran nem is ismerem őket. Hacsak nem az egyenruha tisztelete.
" Aki szereti a szakmáját az nyilván, az nyilván jól is fogja azt művelni..." tehát sikeresen vizsgázik, ha nem vizsgázik sikeresen, akkor nem műveli jól, tehát nem szereti igazán. Láttunk már olyat, akit egyenruhában vágtak ki a sokadik szakmai vizsgájáról? Legalább önmagának ne hazudna...
Jól írod a pilléreket, legalább is naprakészen. HIÁNYZIK A TISZTELET!!!
1. Szakmaszeretet: Aki szereti a szakmáját az nyilván, az nyilván jól is fogja azt művelni, így nem hoz magára, barátaira, évfolyamára és az Alma Materra szégyent.
2. Barátság: Hogy ne legyen precedens arra, hogy valakit otthagynak a társai, miközben eszméletlenül fetreng a villanyoszlop alatt. Ezzel fejezted be a mondanivalódat, úgy gondoltam, hogy ezt a példát hozom fel, pedig kismilliót írhattam volna.
3. Vidámság: Bánatosan nem lehet mulatni, csak inni.
4. Kollegalitás: Egy mindenkiért, mindenki egyért. A Cantusok Körének honlapján olvastam egy Riedl Gyula vasdiplomás erdőmérnökkel készített riportot. Egyébként az Ifjúsági Kör titkára is volt egy időben. Tőle fogok most idézni, kedves történet lesz, ígérem. "Az egyik szakestélyről a kora hajnali órákban hazajövet, a Deák téren elkezdtük a „Tóbiást-t”. Egy nagyon kedves barátunk, Benedek Bandi, bányamérnök hallgató elfelejtette eloltani a bányamécsét, mikor a Tóbiás-ra előkerülő rendőrök elől egy bokorba bújt. Mi többiek szétszéledtünk, de láttuk, hogy az egyik rendőr észrevette a bokorban fénylő világosságot. Meg kellett mentenünk Bandit. Véssey Róbert, „Öcsi”, hátulról becserkészte a rendőrt és a fülig nyomta be csákóját. Amíg az a fejfedőjével vesződött, addigra mindannyian kereket oldottunk. Bandi barátunk hangos szóval kereste barátját: - Öcsi hol vagy? – kiabálta. A derékszíj övéről leolvasott 462-es számú rendőr barátunk már nem tudott elfogni senkit. Csak az Öcsi nevet jegyezte meg magának. Feljelentésére a rendőrség a Főiskolán kereste az „Öcsit”. Dolguk végezetlenül fejezték be a nyomozást, mert a megkérdezettek mindegyike „Öcsi” becenévre hallgatott. "
Nakkösség: én tudlak, ha visszakapom a Selmecbányaiak Emlékkönyve könyvemet, amiben részletesen írnak róla.
Helyes út = Balektízparancsolat + négy alappillér.
Nem olyan bonyolult ez.
Ismételjünk:
1. balek kus!
2. balek kuss!
3. balek kusss!
A baleknak (gólyának, pogánynak) egy joga van a kötelességét teljesíteni. Leginkább csendben maradni, figyelni, tanulni. Ez nem zárja ki azt, ha valami nem megfelelőt lát, akkor ne tehetne ellene, de azt a megfelelő (ha ő is firmává válik, nem pedig avatják) időben és helyen.
4. balek légy illedelmes!
A balek tartsa be az alapvető viselkedési szabályokat.
5. balek ne légy falánk!
A balek na zabáljon, ne vedeljen, ne habzsolja az élvezeteket, kvázi tartson egy határt.
6. balek ne légy konfidens!
A balek ne akarja jobban tudni azt, amit még nem is látott. A balek ne akarja a firmát/firmáját kioktatni, kritikát megfogalmazhat, de azt is csak magában, abból a célból, hogy ő már ezt ne tegye meg. (pl ne csináljon olyat az elsőévessel, ami neki sem tetszett 3-4 évvel korábban)
7. balek mutatkozz be!
Ez nem ám csak a név elmondására vonatkozik. A bemutatkozásba beletartozik a mindennapi és a nem mindennapi viselkedés is. Általában ezen bukik a dolog.
8. balek illedelmesen köszönj!
A balek köszöntse azt és azokat amivel és akikkel közösséget vállal. Ha közösség, ahová csatlakozik tajtparaszt/alkoholista/semmirekellő, akkor a balek is úgy fog viszonyulni. Ha a közösség mindenben megengedő, akkor a balek azt fogja megtanulni. Ha a közösség tiszteli és betartja a saját törvényeit, akkor a balek is úgy fog viselkedni. Sőt, az igazán értékes emberek nem az elsőnaptólalkoholisták közül kerülhetnek ki.
9. balek a Firmák asztalához csakis engedéllyel ülj!
Ebben az esetben az asztal egy kép, hasonlat. Az asztal mint ősi szimbólum, ahová mindenki, MINDENKI elhelyezi a munkájának gyümölcsét/zöldségét/húsát/savaborsát, kvázi a teljesítményét. Akinek nincs teljesítménye, annak nincs semmije az asztalon, tehát nincs helye az asztalnál.
10. balek válassz magadnak Firmát!
Firma az, aki a fentieket zsigerből tudja, ismeri, elismeri, használja, életvitelszerűen alkalmazza. A többi az legfeljebb ivócimbora, szexpartner, ismerősidegen, bármi csak nem olyan személy, akivel bensőséges, baráti viszonyt lehet kialakítani.
A négy alappillér sem bonyolultabb, mégsem szokott sikerülni. Miért sikerülne, ha a szakmaszeretet abban nyílvánul meg, hogy sikertelenül vizsgázunk belóle? Miért sikerülne, ha az önzetlen segítségnyújtás addig jut, hogy hagyjuk a társunkat lerészegedni, hülyét csinálni önmagából, majd ha okádik, akkor ott hagyjuk, sőt ki is röhögjük?
Karrier nálunk a bALEKhéten nem lehet beszélni üldözésről, megrémítésről. Azon az állásponton van mindenki, hogy ez egy Gólyatábornak meghirdetett program, ahol a legfontosabb cél az, hogy megismerkedjenek egymással a gólyák, még csak nem is pogányok. Az, hogy valaki elment második nap, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy elvesztettünk egy embert, lehet hogy megkeresztelkedik és akkor "nyertünk" egy megbízhatatlan embert, egy niemandot, aki csak hígítja az amúgy is elég híg levet. Ismétlem magamat nálunk nem szokás az, hogy ordibálunk velük, maximum Silentium. Ellentétben gépészéknél szerintem nincs menekvés, pedig ők a folyó másik partján mozognak ebben az esetben. Tehát az engedékenység oda vezet, hogy 15 gólya otthagyja a csapatát, a szigor meg összekovácsolja az embereket? Szerintem igen, ettől függetlenül nekem szimpatikusabb az az út, amit mi járunk.
A kőzetgyűjtős feladat tényleg ötletes, de ugye mind emlékszünk rá, hogy végül betévedtek egy kocsmába, ahol elitták a pogányok összes pénzét.
Szacsa a te kérdésedre már nehezebb a válasz. A helyes egy szubjektív fogalom, szóval csak arról beszélhetek, hogy nekem mi a helyes. Ismételni tudom magamat, a Firmák megnyilvánulásaiból táplálkozom. Vagy teljesen más a utat járnék az illetővel, de az is lehet, hogy részben igazat adok neki. Azt viszont el kell fogadni, hogy mind emberek vagyunk, különböző előélettel, ezért soha nem valósulhat meg az, hogy valaki rámutat arra, hogy na ez a helyes út és azt mindenki elfogadja, s helyesnek is tartja.
Ki tudna valaki engem okosítani a Steingrubei Nakközség ördögűzéséről?
Nem is olyan régen tettem egy javaslatot az újvárosi fiatalságnak, amely szerint ha lehet szervezzenek maguk közé mindig egy olyan embert, aki nem, vagy kevesebbet iszik és van kontroll, van segytség ha kell. Válasz: ne akarjam nekik megmondani, hogyan igyanak és különben is, szacsa te is voltál részeg...Ennyi.
Pici, Karrier, Tőr! Mit válaszolsz arra a kérdésre, hogy kinek a dolga megmutatni a helyes/helyesebb irányt? Hiszen láthatjuk, hogy a mai firmák hangadói nagyon téves úton járnak.
A gond a sorrenddel van. Hiába mutatná meg egy Firma, hogy törődik a balekkal, ha a balek el sem jut odáig...
"...voltak akik a második napon eltávoztak köreinkből, mondván ez nem nekik való. Isten lássa lelkemet örültem neki, hogy nem fogják rombolni a csapatokat."
Ez igen nagy hiba, hogy így gondolkodsz. Mert vesztettetek/vesztettünk pár embert. Amikor a firma arra büszke, hogy hány embert üldözött el már a balekhétről, az baj. Ha ez a mérce. Hogy mennyire tudja kikészíteni a másik embert...
Hol van az az ugratás, hogy egy profnak álcázott Firma a Garamberzencéről Selmeczre sétáló pogányoknak azt mondja, hogy jól tömjék meg a zsebeiket kövekkel, mert kell az iskolai gyűjteménybe, attól, hogy egy láthatólag a kiborulás szélén egyensúlyozó, totál gátlásos, anyuci kezét még 18 évesen is remegve fogó lányt egy 2m magas firma beparancsolja a pocsolyába és még rá is ül a hátára??? Azért a kettő között van különbség... azt hiszem. Persze a megoldás, hogy ne vegyünk fel lányokat. :) De ez a kurva liberális szellem nem teszi lehetővé. :) Amikor a meglett férfiemberek mesélik nekem, hogy látták ezeket az "állatokat", és remegve szorult össze a gyomruk, mert a legrosszabb katonaszivatásokat elevenítette fel bennük a dolog... És mindezt a nyílt utcán, részegen, kontroll nélkül. Még ha a botankertben lenne, de ezek arra se képesek hogy ott csinálják.
Eszembe jutott egy rég elfeledett mesterség: fuhrwerk és a saufcomissar. Szerdán és szombaton kötelező ivászat volt, nyilván nem józan állapotban fejeződött be a dolog, de részeg/fetrengő egyetemistát a város sosem látott. Az ő dolguk volt, hogy ez ne történjen meg, mert hazavitték a nyomorultakat. A többi, aki meg "jókedvű" volt, nyugodtan tóbiásozhatott, és szaladhatott a karhatalom elől, ha kellett. Ilyen ma nincs, az a normális ha részegen óbégatnak mindenhol ahol csak lehet.
Nem is az italozással van a baj, hiszen tényleg mindig hozzátartozott a selmeci diákélethez. A probléma az arányokkal van. Ma úgy érzem, hogy inkább az italozásnak része a diákélet és nem fordítva.
A rönktolásról valami tudósítás, képanyag, egyéb valamerre?
Szerintem a bALEK az általa ismert Firmák személyiségéből táplálkozik, vagy úgy gondolja, hogy xy a. zs az ideális példakép, vagy úgy hogy xy a. zs biztosan nem olyan, mint amilyen én lenni szeretnék, esetleg az általa ismertek jó tulajdonságaiból táplálkozik. A hagyományokban való részvétel nem merülhet ki abban, hogy valaki csak az ivásban vesz részt, legalábbis nem lenne szabad. Az ivással addig nincs baj, amíg az nem okoz kellemetlenséget, szerintem. Ha eltűnik a szellem és csak egy üres váz marad, akkor sajnos nem sok különbség lesz a közösségünk és a külsős hagyományőrzők között, talán csak annyi, hogy mi utódintézménynek nevezhetjük magunkat. Volt szerencsém részt venni a bALEKhéten, voltak akik a második napon eltávoztak köreinkből, mondván ez nem nekik való. Isten lássa lelkemet örültem neki, hogy nem fogják rombolni a csapatokat. A megszervezett programok során már kiderült az, hogy kik lehetnek majd az évfolyam vezéregyéniségei, s majdan szakestélyeink tisztségviselői. Az ivászatra pedig visszatérve, mindig része volt a diákéletünknek, ezt tükrözi rengeteg nótánk. Hiszem azt, hogy a nóták ismeretével, átgondolásával juthatunk el leginkább a Bursch élet lényegéhez, vagy alappilléreihez.
Holnap újra elindul egy rönk, ráadásul Sopronból. Az úticél Dunaújváros. A rönktolás oka az 1953-ban alapított Kerpely Antal Kohászati Technikum, később Kohó és Fémipari Főiskolai Kar Miskolcra való átköltöztetésének negyvenedik évfordulója. A rönk augusztus 30-án indul és vélhetőleg szeptember 7-én érkezik meg.
Nem az italozással van a baj, hanem, hogy nincs mellette egyéb teljesítmény.
Megalázzák az elsőst... blablabla liberalizmus (hamarosan beiktatják a balekombudsman-). Cefrééket csapágygolyóval lövöldözték a Firmáik, minket kihajtottak kedden délután kettőkor a főtérre strihelni, ha valami nem tetszett már kaptuk is a nyakast, olykor bányajáróval. Nem volt ezzel baj, mert mellette figyeltek ránk, segítettek a tanulásban, felkeltettek és berugdostak órákra, zéhákra, a vizsgák előtt/alatt/után velünk voltak.
Egyszóval közösséget vállaltak velünk, miközben a tradícionális nehézipari módszerekkel mutatták meg, ki az úr a háznál. ELfogadtuk, természetes volt, hogy a baleknak CSAK KÖTELESSÉGE VAN.
Manapság az a módi, hogy a baleknak vannak a jogai, majd a jogai, majd a jogai, utána a jogai, esetleg némi kötelessége is.
Aki megalázottnak érzi magát, az menjen a büdös francba, sírjon anyuci szoknyája mellett, HA A SELMECI DIÁKOK ELITKÉNT VISELKEDNEK! Persze azt is tisztázni kell, mitől lesz a selmeci diák elit...
Egy biztos, a részegen fetrengéstől, majd hőbörgéstől nem.
Mókás azt látni, hogy a mostani ifjoncfirmák azokat a viselkedési formákat csinálják, amelyeket néhány éve még kritizáltak. Ez is kettősmérce.
Egyértelműen tévúton vannak. Kinek a dolga megmutatni a helyes irányt? Hiszen önmaguktól nem tudják, látható. Ha tudnák, arra mennének.
Most, hogy Gólyatáborok/Balekhetek vannak újra felmerül a kérdés, kinek a dolga megmutatni a helyes, selmeci irányt? Egyáltalán kell-e a selmeci irány (számomra nem kérdés, hogy IGEN)? Vagy hagyjuk és végignézzük, hogy a selmeci gondolatok elvesznek a drogos/térdnélülepesnadrágos/csinoshajú/egytucatcsajospasis/globalizáltfosos masszában.
Az ivászattal nincs baj amíg nem azt a képet mutatjuk vele a külsősöknek hogy itt csak ez van. Anno mikor tankört vezettem akkor mi is legurítottunk 1-2 sört, de soha nem voltunk talaj részegek. Amikor a tankört letettük, akkor persze lement a többi adag is de azt a nagyközönség már nem látta. :) Illetve volt hogy 1-2 pogány arra tévedt és ők beleláttak a dologba, viszont másnap reggel talpon voltunk és csináltuk tovább amit vállaltunk.
Sajnos én is látom, hogy az "oktatás" egyre inkább az ivászatról szól. (Mert feltételezem, hogy a balekoktatásról szól a beszámolód.) Mindenféle büntetés, próba, vizsga az ivászattal kapcsolatos. Pedig a hagyományainknak és a nevelésnek nem ez a lényege. Lehet jópofának lenni józanul. A mi balekoktatásunkon az esti sörözés volt a jellemző. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egy reggeli hajtás előtt nem húztuk meg a pálinkás butykost, de ez amúgy is hozzátartozik a vadászathoz. Az pedig, hogy egész nap megittunk 1-2 sört főleg a melegnek volt tudható. Ettől még nem lett egyikünk se "hót" részeg, de még csak kapatos se. És az este se az ivásról szólt, hanem a nótatanulásról, amihez természetesen öblögetni is kell. És akár hiszitek, akár nem, de volt olyan is köztünk, aki kóla, narancs, stb. társaságában ülte végig az estét, de ezért senki nem tett neki szemrehányást. Tudomásul vettük, hogy nem iszik és örültünk, hogy a társaságunkban van. Nagyon olyan érzésem van a mai diákok szakmai tudásával kapcsolatosan, amiről egyik oktatónk beszélt. "Aki az erdőn elveszíti a tekintélyét, az a kocsmában még visszaszerezheti." A mai diákok ezek szerint egyből ara készülnek, hogy szakmailag leszerepelnek, de mivel a kocsmában jól teljesítenek, ezért majd tisztelik őket? Ha ez így van, akkor az elég szomorú.
Vagy az én ingerküszöböm lett alacsonyabb, vagy "azénidőmben...", de azért néztem most nagyokat, hogy a Firmák mit meg nem engednek maguknak. És még csodálkoznak is, hogy néhányan hazamennek. Ahelyett, hogy elgondolkodnának azon, hogy veszettünk néhány embert, aki lehet, hogy miattuk még az egyetemre sem jön vissza. Elgondolkodtató, hogy hol van a megalázhatóság határa. Hogy meddig "jópofi" és játék, amibe még ismeretlenül is belemegy az ember, mégha megalázónak is tartja, és mikortól lesz kegyetlenkedés. A létszám siralmas, csak közgáz adatot tudok mondani, 110ből 45 jött el.
Marci viszont tapsolt a nyakamban amikor bambapék módjára, a vágóhídi állatokként, fosrészegre leitatott pogányok és fosrészeg firmáik (kiseffel) bőgték a jóóószerencsétet. Nem tudom mit gondolhatott, de neki tetszett. Nekem nem. Azt hiszem öregszem. :) Kezdek olyan gyöpös lenni mint Szacsa. :D
És hát az adott szó ugye... Ha egy csoportot személyesen jelentenek be a múzeumba úgy, hogy névvel telefonszámmal van beírva reggel 9 órára, akkor utána kár azt mondani, hogy mi nem mondtuk mert segget csinál az arcából, pláne, hogy egész délig vártuk őket. (hm... ...erdészek... ...hm). És megint általánosítottam, pedig azt ugye nem szabad.
Szerintem a külsőségek helyett jó lenne a belső tartalommal foglalkozni. 20-25 évvel ezelőtt csak pár embernek volt sapkája. Nekem is volt, de elhagytam és azóta se csináltattam másikat. Akkor most az erdészek sapka nélkül járnak? Azon kívül nekem van "szabályos" waldennadrágom is (fekete gabardin nadrág, zöld csíkkal az oldalán), de ez se jellemző mindenkire és én se hordom csak jeles alkalmakkor. Szóval az ilyesmiből szerintem kár messzemenő következtetéseket levonni. A gruben, walden, veblen pedig számomra egy olyan "egyenruha", ami jelzi az összetartozást, de mégis egyedi és nincs belőle 2 egyforma. Pontosan mint a bennük levő emberek.
Így van, soproni közgazdászként remélem elég hiteles forrás vagyok:) A Veblen alapító okiratát sajnos én nem olvastam, de az biztos, hogy az elmúlt kb. 3 évben közgazdászon, közgazdász sapkát nem láttam. A emlékeim szerint az Egy balek tudnivalóiban van egy ilyen fél mondat, hogy a közgazdászok nem hordanak sapkát.
