Ott álltunk. Megkönnyebbülésemhez pár lépés hiányzott, mégis elválasztott az áhított wc-től a zárt ajtó.
Megrémültem, mert az emberek jöttek-mentek körülöttünk és én tudtam, a szemük láttára fogok megszégyenülni.
A barátnőm javasolta, intézzem el az utcán, de én féltem. Egyrészt kellemetlen úgy pisilni a szabadban, hogy tudod, bármikor megláthat valaki. Másrészt fura emberek járnak éjszaka az utcán.
Szóval hazamentünk. Szerencsére csak be kellett sétálni, nem volt szükség tömegközlekedés használatára már - otthonunk annyira közeli volt mégis az a kis idő nekem éveknek tűnt.
Lakótársnőm közben megállás nélkül biztatott, amitől idegesebb lettem. Zavart, hogy beszél, hogy oda kell figyelnem. Ő pedig görcsös rángásaimtól és majdnem kétrét görnyedt járásaimtól úgy érezte, szükségem van lelkesítő szavaira.
A legrosszabb a liftezés volt, ugyanis azt éreztem, mennem kell, járnom kell haladnom előre, a wc-ig nem állhatok meg és hólyagom ácsorgásomért vizeletem kilökésével akart büntetni, ami ellen már szinte lehetetlen volt küzdeni. Ott álltam, toporogtam, enyhén reszkettem és kezeimmel nem tudtam mit kezdeni, csak a szoknyámat rángattam.
Végre beértünk a lakásba. Elérkezett a nagy pillanat. De nem bírtam megtenni. Gondolataim parancsolták, hogy eresszem el magam, de érzéseim csak vittek a mellékhelyiség felé. Nem mertem vagy nem akartam bepisilni... A mai napig nem értem, de hosszas küzdelmem után csak le akartam tépni a harisnyám és hagyni, had csorogjon úgy mint még soha. Azt akartam sikerüljön. Ki akartam érni időben.
Lenyomtam a kilincset. Zárva. Rögtön kiszólt a barátnőm párja, hogy "Foglalt!".
- Neee - nyöszörögtem majd megfordultam. Ijedt lakótársnőmre néztem. - Pisilnem kell... - hangom hosszas szenvedésemtől halk volt, tele meggyötörtséggel. A levegőt apránként kapkodtam és két szaggatott sóhaj között ismételtem magam. - Pisilnem kell... Pisilnem kell...
Közben a barátnőm bekiabált a párjának, hogy siessen, mert sürgősen be kell mennem. Még pár másodpercig bírtam, aztán egy utolsó inger. Hólyagom végső üzenete; már nem azt jelezte, azonnali felszabadulásra vágyik. Szimplán, hogy feladja. Időm se volt küzdelembe kezdeni ellene. Rögtön elkezdett ereszteni. Éreztem, ahogy a forróság egyik pillanatról a másikra árad szét térdemig minden porcikámon majd hallottam, ahogy hangos sisteregéssel csapódik a földnek a visszatarthatatlan vízesés.
Próbáltam megrökönyödni, szégyent színlelni. De arcomra a megkönnyebbülés ült ki, más érzelmet nem engedve maga mellé. És alig hallhatóan sóhajtottam hosszasan minden levegővétel után. "óóóóhhh... óóóóhhh... óóóóhhh..."
Közben láttam, hogy a lakótársnőm a nem mindennapi látványt nézi sajnálkozó tekintettel.
És csorgott... Csorgott hosszasan... elapadásra nem vágyva... csorgott egy örökkévalóságig... pssssss
- Jó, hogy nem durrantál ki - hüledezett a barátnőm.
És igaza volt... Máskor is pisiltem sokat - de ez tényleg túltett minden eddigin.
De olyan jó volt végre érezni a csodás könnyedséget, ami minden egyes másodperccel édesebbnek tűnt. Nem bírtam válaszolni semmit.
Néha lenéztem. A két térdem közötti távolság volt az átmérője a pisinek, ami a harisnyám minden pontjából ömlött, a földre, bokacsizmámba, ahova csak ért.
Közben hallottam, ahogy a wc-t lehúzzák, kinyílik az ajtó, majd egy "Mi a..." kíséretében a barátnőm párja is bámulni kezdett.
Végül az utolsó csepp is kicsobogott és ott álltam testem tengerének kellős közepén. Néztem a szemeibe a barátnőmnek. Éreztem a párjának a tekintetét rajtam. A némaság elviselhetetlenül kellemetlen volt.
- Bepisiltem - törtem meg hosszas hallgatás után a csendet. És a jeget is;
Lakótársnőm biztató mosollyal kezdett nyugtató szavaiba, miközben párja kihozta a felmosót és összetakarított.
Magatehetetlenül álltam reszketve. Ők cselekedtek helyettem. Hozták ki pizsamámat. Toltak a kádhoz. Barátnőm segítette le ruháimat. Hihetetlen volt ahogy a csizmámból öntik a wc-be a pisit.
És csak akkor tértem magamhoz, amikor tisztába tettem magam.
Bár megbénított azokban a percekben. De most izgatottan és boldogan gondolok vissza rá.
Azóta nem beszéltünk róla, de mindenképp akarok olyan szituációt, amikor felhozhatom a témát és átbeszélhetjük részletesen. Mi járt pontosan a fejében. Akkor, amikor pisilnem kellett és akkor amikor pisiltem.