Abban a konkrét esetben, amit írtál, arról van szó, hogy specrelben a hely és idő koordináták a Lorentz transzformációval transzformálódnak egyik koordinátarendszerből a másikba.
Az idő koordináta is transzformálódik. Ha először egy hozzád képest álló rendszerben írod le a távoli esemény idejét, majd elindulsz, és most egy olyan új rendszerben írod le, amely megint csak áll hozzád képest, akkor egy új rendszerben írod le a dolgokat. A régiből az új rendszerbe áttérni Lorentz transzformációval kell, a távoli esemény hely és idő koordinátái is megváltoz(hat)nak.
Ennek van egy egyszerű geometriai ábrázolás, különösen két dimenziós esetben, vagyis csak x és t tengely van. A koordináták áttranszformálása ilyen esetben egyszerűen ferde tengelyekre vetítéssel megtehető.
Kúp akkor lesz, ha két tér és egy idő dimenziót ábrázolnak. 3 tér meg egy idő ábrázolása már nem olyan látványos, nem vagyunk szokva 4d-hez.
Megjegyzem, hogy amit írtál, az sík téridőben érvényes. Görbült, bonyolult téridőben, elég nagy távolságokon már nem nagyon lehet értelmes egyidejűséget definiálni.
Keresek egy youtube videót, amit láttam egyszer, de nem találom.
A videó a következőről szólt:
(1) Tegyük fel, hogy egyidejüség van az én inercia rendszerem és a messze-messze távoli galaxis egy bolygóján. Ott is "most" van, itt is "most" van. (2) Felülök egy kerékpárra (járműre), és elindulok az egyik irányban. (Nem tudom mi történik, de ezért is keresem a videót, hogy újra megnézzem.) Ekkor, attól hogy valamelyik irányban haladok a térben, a távoli "MOST" valahol a jövőbe kerül, az itteni "MOST"-hoz képest. (3) Elindulok az ellenkező irányban, és az történik, hogy a távoli "MOST" a múltba helyeződik át.
Ezt az esemény "kúp"-on történő metszett irány változásával magyarázta valahogy a film. Szeretném átgondolni, megérteni. Ezért keresem a videót.
A kvantumelméletben a térbeli hullám az impulzust jelenti, az időbeli hullám pedig az energiát.
Ha a relativitáselméletet nézzük, melynek objektuma térbelileg pontszerű, időbelileg folytatólagos, akkor ennek egy állapotát egy energia-impulzus vektor jelenti a téridőpontban. Ha ezt Lorentz-transzformációval egy másik inerciarendszerből vizsgáljuk, akkor e-szerint transzformálódik az, és kész, nincs probléma.
A kvantumelméletben térben nem lokális az objektum, így az állapota sem. Az objektum, illetve állapotának időbelisége egy igen nehézkes (problematikus) dolog itt. Az állapotváltozás leírása tulajdonképpen lehetetlen egzakt módon. Az állapot időbelisége (hogy abban lokális vagy nem lokális) ellentmondásos. A relativisztikus Lorentz-transzformáció itt értelmetlen, a leírás újradefiniálását kényszeríti ki. A kvantummezőelmélet sem relativisztikus tulajdonképpen, csak olyan formára van hozva, hogy kovariáns kinézetű mennyiségek szerepeljenek benne.
A kvantumelméletben nem lehet keverni a teret az idővel, az nem kompatibilis, mint némileg a relativitáselméletben.
Ha azonban csupán egy stacionárius állapotú síkhullámot tekintünk, akkor éppen nincs gond.
Mivel az atomorbitálok eleve az időtől független Schrödinger egyenlet megoldásai, nem csoda, hogy a megoldások is időfüggetlenek.
(Természetesen az érdekes, hogy volt egy-két olyan év (1924-25), amikor de Broglie-féle anyaghullámokról már tudni lehetett, de Schrödinger még nem volt készen az egyenlettel.)
Kérlek, gondold át még egyszer – mert (még) az időutazás sem úgy működik, ahogy azt tudni véled.:-)
Először is, a jövőbe tett látogatásom során voltam ruppótlan – az okait vázoltam. Másrészt, a jövőben bekövetkező események pillanatait átélve a már megtörténteket, vagyis a múltat tapasztaltam.
Tévedés, és nem is értem miként lehetségesen általános, hogy a jövő eseményeinek ismeretében tudunk változtatni azon a múlton, aminek következménye, az időutazás révén megismert jövő.
Világosan leírtam: nem tudunk abba a jövőbe utazni, ahol már nem létezünk, mint ahogy abba a múltba sem, ahol még nem léteztünk. Nem az idő utazik velünk. (A nagypapa-paradoxonnak, egyáltalán csak a felmerülése is… na mindegy, de legalább nem az én szégyenem.)
Ha egy évet töltünk el, a mondjuk 20 évvel későbbi jövőben (azt is, lehetségesen csak akkor, ha egyébként 20+1 év múlva még léteznénk), akkor legfeljebb 20-1 évet tudunk vissza utazni a múlt(unk)ba.
Igen, eleve determinált a jövő – ekként a jelenünk is. Persze tudom, nagyon gáz ezzel szembesülni, de a szabad akarat (is), pusztán illúzió. Jó szívvel ajánlom: és ezért senki ne pattintsa fel az ereit… valamint, ha elfogadtok egy tanácsot: ezen nem érdemes agyalni. (Homok a szélben.)
Nem is tudom miként lehetne ezt a lehető legmegnyugtatóbb módon közölni, de azért megpróbálom.
Mindenki nyugodjon le, van jelentősége/szerepe az életének. Mi mind, egy folyamat részesei vagyunk. Egy olyan folyamat részesei, amely folyamat nem megmásítható. Hogy mi a jó hír? Hogy létezünk.:-)
Ha akár csak néhány lottó telitalálatot megjegyeztél, hamarosan lesz lóvé is, ismerős is. Én pl. a vendéged vagyok egy igazi tokaji termésű kókuszpálinkára.
Öt évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy előre utazok az időben húsz évet. Hogy miért pont húszat, azt meg nem mondom - de már nagyon elegem volt a jelenből.
Hogy miként voltam erre képes? Nem nagy ügy. Van ez a toll méretű kütyü (amit a Blahán ma is megkaphatsz néhány tízezerért), amivel megtalálhatod azokat (az állítólag végtelen számú), a mindenkor relatív z tengelyre eső merőlegeseket metsző pontokat, ahol is kiléphetsz a 4. dimenzióba (vagy mibe, ami egyébiránt egy kétirányú sztráda), és ahányat tekertél a cerkán jobbra, annyi évet haladsz a jövőbe; ahányat meg balra, annyi évet a múltba.
Na szóval. Öt évet csöveztem a jövőben. Mert arra persze nem gondoltam az indulást megelőzően, hogy az érkezésem pillanatától számított mínusz húsz év óta nem létezek - mármint abban a húsz évben, amit átléptem. Kerültem is minden helyet amit valaha ismertem, és mindenkit, akik még (meg)ismerhettek.
Se lóvé, se ismerősök. Azt meg ugye mégse mondhattam, hogy időutazó vagyok; éspedig a múltból, hiszen ezzel ma is, mind így vagyunk. Senkinek nem ajánlom azt a jövőt, amit megtapasztaltam. Ahhoz képest a jelenünk, maga a paradicsom. Mindegy, hajtott a kíváncsiság, ami öt évig tartott. Ja, majdnem elfelejtettem! Húsz évvel öregebben érkeztem a jövőbe.
Öt év után úgy voltam vele: inkább visszatérek oda, ahonnan és amikor elindultam... de persze, mert nem olvastam el az időgéphez mellékelt apró betűs használati útmutatót, kiderült: annyi évet mehetek vissza a múltamba, ahány évet előre tekertem, mínusz azoknak az éveknek a száma, amennyit a jövőben töltöttem.
Ekkor döbbentem rá, hogy mekkora szerencsém volt akkor, amikor nem 100 vagy 1000 évet tekertem jobbra.
Na mindegy. Épp tegnap érkeztem vissza a jövőből. Öt évvel azután, hogy elindultam. Most húsz évvel fiatalabb a testem, mint tegnap volt. De legalább már tudom, hogy húsz év múlva halnék meg (vagy válnék halhatatlan hajléktalanná, aminek miértjét még mindig nem pontosan értem, de egyelőre úgy tűnik, az időutazás nagy szívás)… hacsak nem most rögtön tekerek jobbra 25-öt a cerkán, vagy 45-öt balra.
Ez úgy lenne igazán elegáns, hogy megcsinálod a fórumot, és közlöd, hogy 3 héttel ezelőtt lehet csatlakozni. És elég lenne csak az első nap benézni a fórumra, ha nincs újonnan(tandoddandott) tag, akkor szomorú, de ez van. :)
Üdv mindenkinek! Várom olyan emberek jelentkezését, akiknek van ötletük az időutazásra! Egy google zárt fórumot alapítottunk ami direkt ezzel foglalkozik. Ezen az e-mail címen lehet jelentkezni: dandiaf95@gmail.com
"Az előző üzenetemben visszaküldtem nektek a nyerő számokat. Ezt most azzal szeretném kiegészíteni, hogy mivel hatmillióan találták el mind az öt számot, a nyeremény a szelvény árának fele."
