Éppen ez az! Na ja, itt kapcsolódik össze a tudomány és a misztikum. Persze az ezoterikusok jelentős része kókler. Na de a valódiak már több ezer éve is tudtak valamit? Mert az ilyen jellegű dolgok már elég közel állnak a természetfeletti dolgokhoz, holott nagyon is reálisak!
- Az "Univerzum-léggömb" esetében a "szél" az a pont, ahol a felfúvódását időben visszafelé figyelve léggömb mérete olyan kicsivé válik, a görbülete pedig olyan naggyá, hogy a benne folyó eseményeket többé nem tudjuk az általunk ismert természeti törvényekkel jellemezni. Ez a szingularitás.
Vagy a természeti törvényeink alkalmatlanok általánosságban, és korrekcióra szorulnak (ahogyan a newtoni fizika is arra szorult), vagy el kell vetnünk a természeti törvények szimmetriáit, vagy pedig az ontológiai felvetéseink hibásak. (Bele se merjünk gondolni, melyik a rosszabb, és egyben izgalmasabb :D)
Egyébként (ez csak egy amolyan költői kérdés), mi van, ha mi csak azért tapasztaljuk a természet törvényeit térben és időben mindenhol azonosnak, mert a térnek és az időnek csak egy nagyon kicsit szeletét tudjuk ellenőrizni, ahol az esetleges eltérések még annyira minimálisak, hogy azt észre sem veszzük? Pont mint az óember, aki szerint a Föld lapos, mert olyan kicsit szeletét látja csak át, hogy az általános görbület ott nem látszik (a hegyek-völgyek okozta szinteltéréseket kiejtheti a képleteiből, mivel a görbületet a gravitációval, az ő korlátozott képességeinek megfelelően levegőből elengedett golyók estének irányával ellenőrzi).
A távolbalátó eszközeink által szolgáltatott adatokat nem tekinthetjük mérvadónak ezen dolog eldöntésében, ugyanis azokkal az adatokkal éppen azt kívánnánk bizonyítani, amit az adatok értékelése során már előfeltevésként felhasználtunk (az pedig logikai circulus).
Szerintem a kozmológia egy nagy üres lufi.... tök jól mutat, én magam is imádom, olvastam Einsteint (A kiskönyve olyan nekem, mint egy filozófiai aranymetszés), de sajna akkor is csak egy üres lufi...
Nekem meg az jut eszembe róla, hogy ha két részecske össze van kötve, mondjuk két foton cirkulárisan poláros, az egyik jobbos a másik balos, akkor ha az egyiket megvizsgálod, ezzel pontosan lehet tudni a másik foton polaritását akár megvizsgálod a másikat akár nem.
Megvizsgálhatod őket a laborban, akár 10 millió fényévnyire egymástól eltávolodva, az eredmény mindig ugyanaz lesz. Ehhez nem kell fénynél nagyobb sebesség. Hiszen össze vannak párosítva.
Ez a fenysebessegmaximum szerinted ala van tamasztva valamivel?
Mivel a fénysebesség az anyag végtelen tömegét jelenti, ezért lehetetlen azt átlépni. Persze, ez nem zárja ki a féreglyukak létét. Na meg akkor az idő megáll, ezért annak a túllépésekor elvileg visszafelé kellene haladnia, azaz eljutnánk az időutazáshoz. Na de akkor mi lenne az anyag tömegével?
Persze az abszolút nulla fokra is azt mondták, hogy elérhetetlen, de a múltkor azt olvastam, hogy igaz, csak hajszálnyit, de túllépték. Erre azt a magyarázatot adták, hogy elérni nem lehet, de túllépni igen. Matematikailag ez korrekt lehet, mert nullával osztani nem lehetséges, de - 0,1-gyel már igen! Na de hogy léphetek túl a nullán, ha nem érem el? Ez paradoxonnak tűnik.
Van egyáltalán széle a robbanásnak? Mert legikább egy felfúvódó léggömb felületével szokták modellezni a táguló világegyetemet, és ott pl nem látszanak szélek.
Nincs. A legalapvetőbb szimmetriánk a térbeli eltolás szimmetriája. Azaz: a fizika törvényei mindenhol ugyanazok. Itt is, másik kontinensen is, másik naprendszerben is, másik galaxisban is.
Ezt már az ősember is tudta. Akárhol is volt, az eldobott lándzsája ugyanúgy repült. A tűz ugyanúgy égett. A víz ugyanúgy nedves volt, a gyerek ugyanúgy sírt. Semmi nem utalt arra, hogy hol van. Még azt sem vette észre, hogy másodpercről másodpercre máshol van. A Föld ugyanis kering. (A Nap körül).
Minden földi állat ismeri a térbeli eltolás szimmetriáját. Ugyanígy ismerik az időbeli eltolás szimmetriáját. Ezért merik tanítani a kicsinyeiket ismereteikre: számukra is igaz lesz minden, amit a szülők tudnak.
Ugyanúgy ismerik az elforgatásszimmetriát. Egyik sem vesz észre semmi különbséget abban, hogy északra fut vagy keletre. A föl-le az kicsit különbözik, de annak más oka van. Itt van alattunk ez a sárgolyó, azért más. De semmi másért.
A sebességek szimmetriájára már kicsit várni kellett az egyszerű halandónak. Kellett hozzá egy vasútállomás legalább 2 vágánnyal. MIndenki tapaszalhatta, hogy ha elindult a szomszéd vonat, akkor fogalma sem volt arról, hogy most a szomszéd vonat indult el, vagy mi magunk. Mit kellett tenni az igazság kiderítéséhez? Keresni 1 fix pontot. Mondjuk az állomást. Ha ezt megtaláltuk, akkor megnyugodhattunk: nem mi megyünk. De ha nem lett volna állomás? Akkor honnan tudjuk meg, hogy ki indult el? Sehonnan.
Na, most már az összes fontosabb szimmetriát ismeritek, és nem képzelitek úgy el az ősrobbanást, hogy repülnek a repeszek a nagy fekete semmiben. Nincs legszélső repeszdarab. Nincs széle. Ahogy közepe sincs.
Nem egeszen, a tudomany jelen allasa (bar nem szeretem tudomanynak nevezni a fizikat) szerint a nemletezo ter a fenysebesseget sok sokszorosan meghalado sebesseggel felfuvodott. Mi ez ahhozkepest a csekely 1 millio fenysebesseghez kepest.
A fizika jelen allasanak fogalma sincs mi a gravitacio, mibol keletkezett az anyag a semmibol es kepes azt a baromsagot allitani hogy a ter meg az ido az osrobbanaskor keletkezett. Kepes azt allitani, hogy ez a keletkezett ido megall ha a fekete lyuk gyorsan forog. Meg ha nem forog gyorsan.
A tudomany jelen allasa meg mindig azon kesereg, hogy nem tudja hol a sotet anyag, de a Vilagegyetemet felepito hidrogent nem hajlando tudomasul venni, talan szegyeneben.
A tudomany jelen allasa nem kepes hatart szabni a fekete lyuk kozponti nyomasanak es azt kepzeli, hogy ott szingularitas van.
A tudomany jelen allasa a Higgs bozonokat kergeti, de valahogy sehol sem talalja.
Ez a fenysebessegmaximum szerinted ala van tamasztva valamivel? Nincs. Einstein a hasara utott es azt mondta: ennel nagyobb sebesseget meg nem lattam, tehat nincs. Ennyi a fenysebessegmaximum. Nem folytatom de hosszu a lista.
Van egyáltalán széle a robbanásnak? Mert legikább egy felfúvódó léggömb felületével szokták modellezni a táguló világegyetemet, és ott pl nem látszanak szélek.
Tetelezzuk fel, hogy a (kozmologiai) voroseltolodas sebesseget jelez (ami ugye nem bizonyos, de feltetelezni lehet). Es kepzeljuk azt, hogy egy tuzijatek egyik szikrajan elunk.
Sajnos barmelyik szikran ulsz, azt latod, hogy MINDEGYIK szikra toled tavolodik, akarmerre nezel. Nezhetsz a robbanas iranyaba vagy az ellenkezo iranyba, nem latsz kulonbseget. Az egyetlen megkotes az, hogy ne lassad a szélét, a frontját a robbanasnak, mert odaig nem latsz el.
Na most az Osrobbanassal ez a helyzet, mert a szelso galaxisok sebesseglimitje c2, ezert ezeket a galaxisokat soha nem lathatod meg, mert gyorsabban tavolodnak mint ahogy a feny ideerhetne roluk.
A legjobb lenne, ha nem kéne elmenni, hanem telepatikus úton (lassan már ez sem Sci-Fi) rávenni a legközelebbi lakott bolygó lakóit arra, hogy odaraknak egy prizmát vagy tükröt, ahogyan mi a Holdra raktunk.
Amúgy tudják már, hogy hol a világ közepe? (Vépen van, de ezt a csillagászok valamiért nem veszik figyelembe...) Ugyebár az ősrobbanás után kezdtek egymástól távolodni a galaxisok, így a szélén lévőknek gyorsabban kellett távolodniuk, mint a belül lévőknek.
Most, amikor milliárd fényévekről beszélünk, akkor megállapítható az, hogy X galaxis vagy Y galaxis tőlünk mekkora sebességgel távolodik? Mert ebből kikövetkeztethető lenne az, hogy hol lehetett az ősrobbanás epicentruma.
Hát, egymás mellet nem látnád, mert ahhoz vissza kellene ugranod ide, de ez mellékes.
A csillagászok azt próbálják kibogarászni, hogy hogyan fejlődnek a galaxisok meg a csillagok, ehhez állnak rendelkezésre a millió fajta "időlenyomatok" mivel a sok csillagnak mind különböző a fejlődési állapota, különböző "korúak" de mindet egyszerre látjuk, hasonlóan mint ahogy a gyerekeket is meg az öregeket is egyszerre látjuk. Velük könnyebb a dolgunk, mert ugye tudjuk hogyan születik a gyerek, hogyan cseperedik meg mi lesz a vége.
A galaxisokkal pl nehezebb, mert ki kell találni, hogy honnan vannak a spirálkarok, azok éppen befelé tartanak a központi nagy fekete lyukba vagy netalán éppen abból jönnek kifelé (erre is van elképzelés), összeugranak a galaxisok halmazokká vagy szétrepülnek, meg egyáltalán hová tartunk, honnan jöttünk.
Egy biztos, nem a semmiből lettünk és nem is semmisülhetünk meg, az anyag nem vész el, csak átalakul.
Aki azt mondja, hogy tér keletkezett az Ősrobbanással, meg ráadásul az anyag is, az hazudik. Vagy csak rendkívül buta.
Na ja. Érdekes, amit írsz. Viszont felmerül a kérdés, hogy a távolabbi galaxisok gyorsabban távolodnak-e, mint a közeliek, mertha egyenletes lenne a tágulás, akkor sokkal nagyobb lenne a galaxissűrűség, ha meg nem egyenletes, akkor a legtávolabbiak mekkora sebességgel távolodnak egymástól?
Visszatérve az eredeti kérdésemre, a Nap vagy Föld megfigyelése távolról azért más, mert a távoli galaxis esetén, csak a régmúltat ismerem, míg a Nap esetén egymás mellett látnám a pár évtizeddel-évszázaddal ezelőtti múltat és a jelent (ami már szintén múlt, mert 8 perce történt).
Van valamilyen módszer arra, hogy mondjuk az 1000 évvel ezelőtti Napot és Földet megfigyeljük?
Igen, van. Megkérsz egy ebet, hogy ugorjon el veled 1000 fényévre és akkor egy baromi erős távcsővel (mondjuk viszed magaddal a Hubblet) megfigyelheted a Napot. Ha megtalálod a csillagos égen. A Földet persze nehezebb lesz, mert a Naptól nem látsz semmit. Miért is jó ez neked? Na jó, költői kérdés volt, nem jó semmire.
Ennél sokkal egyszerűbb, ha a sok ezer évvel ezelőtti csillagokat vagy galaxisokat figyeled meg. Ha felnézel az égre, a néhány naprendszeri objektumon kívül a sok milliárd csillag és ugyancsak sok milliárd galaxis mind ilyen, a sok ezer, millió évvel ezelőtti állapotukat látod.
Ennek viszont nagyonis van jelentősége, mert a fizikusok azt képzelik, hogy a tér tágul, ezért ha látnak egy kvazárt mondjuk 13milliárd fényév távolságban akkor azt nem tudják hogyan került oda, hiszen szerintük az Univerzum csupán 13 milliárd éves. Dehiszen ez a fény már 13 milliárd éve jön felénk ! És akkor hol marad az Ősrobbanás, amihez idő is kellene, hogy a kvazárunk odáig repüljön ahol ezt a kvazárfényt kibocsátotta?
Igenám csak tér nincs, téridő sincs, tehát nincs ami felfúvódjon.
Tágulni csak az Univerzum tud, mert az Univerzum létezik és csak létező anyag tud tágulni. És itt jön a baj, mert akkor a 13 milliárd éves Univerzum életkora nem elég ahhoz, hogy kvazárunk 13 milliárd fényév távolságra eljusson, ahol ő a fényét kibocsátotta és ez a fény további 13 milliárd évig jött felénk. Mert ez a kettő együtt már 26 milliárd év.
Na persze ha a robbanás c2 sebességgel történt, akkor nem kellene olyan hülyeségeket feltételezni, hogy a nemlétező tér tágul, meg a metrika így meg úgy hókuszpókusz, akkor beleférne az időkeretbe a távoli kvazár. Is.
Na, ezzel a c2 sebességgel ugorhatsz el 1000 fényévnyire is (a gyengébbeknek ez a c2 kb 1 Mc sebességet jelöl).
Van valamilyen módszer arra, hogy mondjuk az 1000 évvel ezelőtti Napot és Földet megfigyeljük? A Nap által kibocsájtott, és egy távoli bolygó felületéről visszavert fénysugarat fognánk be valahogyan. Persze ez nem a szabad szemmel látható méret kategóriája lenne.
Na ja, de ezek apróságok. Ha sokat utazol Concorde-on, akkor pár millisecundummal tovább élsz. Ha meg rendszeresen űrhajózgatnál, akkor még inkább így lenne.
Azaz be lehet avatkozni a (még nem ismert) múltba.
Azért érdekes lenne, ha nemcsak egy fotonnál nagyobb dolgok esetén is működne ez.
Na meg az egyik Facebookos viccoldal képes poénja szerint. Szóban valahogy így jönne át: Ha te egy tükröt raksz 25 fényévnyi távolságra, akkor láthatod a világot 50 évvel korábbról.
Szóval elvileg* látható, a múlt...
*Bár nemcsak elvileg, mert a távcsővel nézett csillagok nem a mai állapotukat mutatják, hanem azt, amikor onnan elindult a Földre a fénysugár.
> És ha nem fotont gyorsítunk, hanem valamilyen atomot vagy elemi részecskét? Akkor mi a helyzet? Azzal semmi gond.
> Amúgy meg nem értem ezt a sebességösszeadósdit. Miért nem V=v1+v2 ?
Mert a specrel-ben így számolják... Itt és most nem tudom a specrel mibenlétét elmagyarázni, de a lényeg kb a következő: annak a feltétele, hogy a sebességeket így össze lehessen adni, az lenne, hogy a tér és az idő abszolút legyen, azaz független a mozgó testek sebességétől, márpedig a specrel szerint ez nem így van: aki hozzád képest mozog, az szerinted 'lelassul' és 'összehúzódik', és persze fordítva, őszerinte meg te 'lassulsz le', és 'húzódsz össze'.
Mi van akkor, ha a részecskegyorsítóban felgyorsítok egy fotont c/2-nél nagyobb sebességre? És egy másik fotont szintén. És ezeket egymással szembeküldöm és ütköztetem? Akkor az egymáshoz viszonyított sebességüknek nagyobbnak kellene lennie c-nél. Ami meg nem lehetséges. Akkor ez hogyan van?
Fogalmam sincs. Nem vagyok én tudós. Nekik kellene tudni. Ha ők sem tudják, akkor ők se legyenek benne biztosak! Mondják azt, hogy: "Csak puszta feltételezés!"
