Speaker!
Ezen ismeret megszerzéséhez szivesen ajánlok forrást.
A Szabadság Kb. 1992-es egyik lapszámában nagyterjedelmű riportban a kérdésedre egyfajta választ kapsz.
Ha tényleg érdekel a Munkáspárt szóvivője biztos segit Neked.
Űdv:
KEMÉNYKE
Speaker!
Ezen ismeret megszerzéséhez szivesen ajánlok forrást.
A Szabadság Kb. 1992-es egyik lapszámában nagyterjedelmű riportban a kérdésedre egyfajta választ kapsz.
Ha tényleg érdekel a Munkáspárt szóvivője biztos segit Neked.
Űdv:
KEMÉNYKE
SPEAKER!
1.) Az elvtárst ne erőltesd, mert Neked ez nem áll jól.
2.) Ha időd engedi a 6549 vitaíratodat olvasd el. A kérdésedre a magad válaszát megkapod.
Es milyen minosegedben csevegtel vele az elet nagy kerdeseirol, ha nem titok ?
Grosz et tenyleg nem volt semmi, emlekeztek arra, mikor aszonta, ha tobbpartrendszer lesz, es nem ok gyoznek, persze, akkor itten káhosz és anarkia lesz ?
Speaker!
Örömmel veném annyi lekicsinylő véleményed után, ha egyszer mondjuk Grosz Károly gondolataival is ismerkednél. Persze az az apro dolog elvárható, hogy próbálj objektiv lenni.
No látod eddigi írásaid alapján ebbe nem igazán hiszek.
Ezek után valojában Neked mindegy, hol van a Grosz szellemi hagyaték.
Nekem egyszer Grósz elvtárs megmutatta a naplójegyzeteit. Utóbb igencsak beteg lett. Elgyengült, még talán hitt is. Legalábbis Istenrôl vitatkoztunk. Emlékszem, a tó felôl besütött a nap, annakelôtte horgásztunk is… Szerettem Grósz elvtársat… Volt benne emberi természet. Nemcsak párttermészet. Olyan kesernyésen nevetett. Akkor is… És olvasott, még sajnáltam is. Ott leírt mindent. A Picit, a Pozsit, a hazai Sztalint – Aczélt hívta így –, valahogy félt tôlük. Szorongott. Ahogy ôt – ô írta – kijátszották. Ahogy ügyesen elgáncsolták… Átdobták.
Elvtársak, azt mondja már meg valaki, hogy ma, amikor már annyi minden megjelenik,miért nem adják ki Grósz elvtárs emlékiratait? Annyit írnak! Minden pártvezér. Mindenki tisztázni akarja magát. Bizonyítani, hogy ô már akkor… Nos, ennek a Grósznak az emlékeiben benne van. Nem kíváncsi rá a párt? Saját maguk? Kis magyar történelem. Neki már nem volt kedve szépíteni – a halál árnyékában. Mért nem adják ki? A múltat végképp eltörölni? Emlékeztek még a dalra, ti is danolhattátok, ha kényszerbôl is…
Csak az igazság számít.
Sajtószabadság, helyi kis csetepaték, kuratóriumok, parlamenti disznóságok… Hallottatok már káromkodni valakit a parlamentben? Mindegy. De abban a naplóban, higgyétek el, Grósz elvtárs, már megbocsássatok, de mindent leírt. Ezekrôl az új szocdemekrôl! Miért titkoljátok? Abból megtudják, kik ezek! Abba belebukna ez az új kommunista párt. Én szerettem Grósz elvtársat.
