Az tényleg mindegy, hogy kinek milyen műve, ha az elindít benned valami pozitív dolgot. (Ez a topic címének második feléhez tartozik.)
De egy hasonlattal élve: Azzal semmi gondom, hogy valakit egy falusi templom freskója megindít, de ne keverje össze egy Michelangelo freskóval. Márpedig a d-moll Tocc.&f. a Bach-orgonaművek középszintjét sem éri el, nem is beszélve Bach többi egyházi darabjáról, vagy az orgona-irodalom többi vallásos ihletésű darabjáról.
Kedves Valentine!
A d-moll tocc. & f. műfajáról: A középrész egyértelműen fuga, ezt nem lehet kétségbe vonni. De az egész darabot nézve: inkább a főként Bach előtti generáció által használt u.n. "stilus fantasticus" formája illik rá.
Bach idejében még nem teljesen szilárdult meg a hangnemeknek dúrra és mollra való szétválása. Nagyon sokszor van Bach bé-s hangnemű darabjainál dóros lejegyzés. Erről a műről sem lehet megállapítani, hogy a szerzője d-mollban, vagy d-dórban írta le. De ez nem változtat a hangokon, csak "kukacoskodás".
De azt hiszem, hogy ezzel a témával már nagyon offtopicok vagyunk, úgyhogy ha valakit érdekel még, akkor vagy nyisson egy új topicot (és értesítsen), vagy folytassuk emilen!
Sajnos a sors botfüllel vert meg, de a zene így is nagyon fontossá vált számomra.
Azt hiszem, hogy mindenkinek rendszeresen ki kell ütnie magát valamivel azért, hogy megszabaduljon önmagától. Ezt a legtöbben alkohollal vagy más pszichoaktív szerekkel érik el, amit én elvből elutasítok. Ha el akarok menekülni a világtól, akkor olvasok vagy zenét hallgatok.
Az olvasás egyszemélyes tevékenység, a zenehallgatás viszont közösségi élményt is nyújthat
ami szerintem ( ellentétben Le Corbusier-vel, aki szerint: "A gramofon hűen visszaadja a Bach-fúgákat, feleslegessé teszi a koncertek látogatását, amivel megkíméljük magunkat a náthától és a virtuózok vonaglásától.") nagyon fontos.
1. Nem vagyok zenetörténész.
2. Nem teljesen mindegy, hogy ki szerezte? Miért élnek a nyugatiak névmániában, hogy mindenről tudni kell, hogy ki, hol, miért mennyire és egyáltalán?
3. Nem teljesen mindegy, hogy mi a műfaja, ha egyszer elindít valamit az emberben?
4. Az állítást, hogy ez a mű szinte mindent elmond a zene és a hit kapcsolatáról továbbra is fenntartom.
Ha már d-moll toccata és fuga, Bachtól...
Információim szerint
- Nem Bach írta
- nem nevezhető toccatának
- nem nevezhető fugának
- ezekután kérdem, d-moll????!
Off!
Ha már Bach, és ha már orgonamű, akkor inkább mellőzzük a d-moll-t! (Ui. mind a szerzősége, és mind az, hogy orgonára íródott erősen kétségbe vonható!)
Ha már zene és hit, + a fenti kategóriák, akkor említhetném a h-moll Praeludium & fuga-t (ha már nagyböjt van...), vagy az Esz-dur Praeludium & fuga-t (Szentháromság), vagy a korálelőjátékokat, stb...
Minden zene. A lepeseid az aszfalton. A szived dobbanasa. Nyugodt szuszogasod almodban. Az evoeszkozok csorompolese a konyhaban. A kiejtett szavaid.
Ha orulsz, akar meg enekelsz is. :-)
>>Ilyen értelemben én is válogatós vagyok. Pfuj house, acid meg egyebek. Amiben nincs emberi hang, csak egy monoton dübörgés, lehet azt még zenének nevezni?<<
Ez kérdés volt, vagy kijelentés? Bár kérdőjel van a végén, mégis inkább kijelentésnek tűnik, sőt kinyilatkoztatásnak.
"Ilyen értelemben" én is válogatós vagyok, de ahhoz nem venném a bátorságot, hogy bármely stílusra úgy egészében rámondjam, hogy ez nem zene, vagy értéktelen, urambocsá kutyakaki :) Az általad "monoton dübörgés"-ként jellemzett zenéket amúgy én kifejezetten szeretem. És tudod, hogy lehet ezeket zenének nevezni? Így:
Ebbe az 'emberi hang'-os dologba én is majdnem belekötöttem, de résen voltam, és rájöttem, hogy a "Amiben nincs emberi hang, csak egy monoton dübörgés" egyben értendő. Tehát szerintem itt nem az emberi hangon, hanem a monoton dübörgésen van a hangsúly (amiben ráadásul egy emberi hang sincs.)
Hát nekem nagyon úgy tűnik, hogy Bach d-moll Toccata és Fuga-ja is zene, ráadásul a legjobbak közül való, és egy emberi hang meg nem nyikkan benne.
Mellesleg a fenti műben minden benne van zene és hit kérdéséről.
A zenét én is szeretem. Miért, van olyan ember, aki nem szereti?
Legfeljebb más stilust szeretnek egyesek.
Ilyen értelemben én is válogatós vagyok. Pfuj house, acid meg egyebek. Amiben nincs emberi hang, csak egy monoton dübörgés, lehet azt még zenének nevezni?
Na jó, más mufajokba nem kötök bele, csak annyit akartam jelezni, hogy amikor a félholt srácok a diszkóban ablaktörlo módjára lépegetnek a bal lábukról a jobbra erre a monoton csoütögetés jellegu zajra, azt én már nem tekintem zenének.
Mára meg volt beszélve egy volt évfolyamtársammal, hogy találkozunk, és megmutatja, mennyit fejlődött kedvenc számaink (Scorpions, Metallica) elgitározásában. Előtte bizonyos okokból elég padlós voltam, de a gitárt hallgatva és a szövegeket énekelve sokkal jobb lett minden. Mostanság oly gyakori padlós hangulataimban megváltás a jó zene, mind azok az énekek, melyek "rólam szólnak, mintha én mondanám őket", meg azok a gitárjátékok, melyek oly sok érzelmet ki tudnak szöveg nélkül fejezni... Ez segít túlélni e kegyetlen mindennapokat...
Kedves Jungfrau!
nem vagy egyedül, nekem is nagyon fontos a zene, talánezért van, hogy annyi mindent szeretek. A jó (megfelelő stb) zene sokat segíthet.
Én hiszek a zene erejében.
Kedvenc témámhoz visszakanyarodva:
én a rastafarianista hithez is a reggaen át jutottam el, és nagyon szimpatikus vallás, de szóval a regi az erőt sugároz, (főleg, hogy ismerem a vallási-kulturális(-társadalmi) hátterét) az az a zene, amitől én mindig feltöltődök.
"természet feletti eröket megszólaltatott lélek"-> Robert Nesta Marley.
csáó, majd még jövök.
Most is egy jó számot hallgatok, sokszor beleremeg a szívem. Ahogy az ételben, itt is szeretem a változatosságot, ha csak klasszikust, vagy csak bluest, vagy csak ezoterikus zenét hallatok, egy idő múlva telítődöm, és váltok.
Végeztek kísérleteket klasszikus zenével, szántóföldek szélén hangszórókat szereltek fel, és jóval nagyobb lett a termés.
Most is egy jó számot hallgatok, sokszor beleremeg a szívem. Ahogy az ételben, itt is szeretem a változatosságot, ha csak klasszikust, vagy csak bluest, vagy csak ezoterikus zenét hallatok, egy idő múlva telítődöm, és váltok.
Végeztek kísérleteket klasszikus zenével, szántóföldek szélén angszórókat szereltek fel, és jóval nagyobb lett a termés.
Én is így vagyok vele, Jungfrau. Engem a zene a legmélyebb pontokon segített át. Egyszer úgy, hogy hazarohantam, bekapcsoltam a szintimet, és órákig játszottam, másszor, hogy a fejemre tettem a fülhallgatót és hagytam hogy az egész átjárjon. Hihetetlen hatása tud lenni a jó zenének. Nevetsz tőle, esetleg sírsz - és itt nemcsak a Beatles-rajongó tinilányokra gondolok, akik visítoznva őrjöngtek. Én azt hiszem, zene nélkül még félember se lennék.
Én is zenerajongó vagyok,kár,hogy én magam nem tudok ezen a területen alkotni.Ha újrakezdhetném az életemet és az általánost,akkor biztosan beíratkoznék a zeneiskolába.
Mindegy mit hallgatok,csak zene legyen.Engem is megnyugtat,el tudok menekülni a világ elől;álmokat ad nekem a zene...
Úgy gonolom, a hit mélyén rejlő igazságok és érzések emberi szóval elmondhatatlanok és értelemmel felfoghatatlanok. A művészetek alkalmasak arra, hogy e leírhatatlant valahogy közvetítsék számunkra.
:)
Számomra a zene a lélek hangja....., megnyugtat, örömöt ad,erőt, és szeretetet....., de mélyről felszakadó érzéseket is, ami sebeket szakit...
Valamikor gitároztam és írtam verseimre dallamokat is..... Néha még ma is előveszem ha rám jönnek az emlékek.....
Asszem a legfontosabb dolog az életemben a zene, mindig is ez határozta meg döntéseimet és ez hozzott ki a határozatlanságból - de gondolom nem vagyok egyedül ezzel.
Nektek mennyire fontos az ember által, természet feletti eröket megszólaltatott lélek?
