Keresés

…én nem találok szavakat…
A nem-olvasó nőtársaim nevében is KÖSZÖNÖM !

:)))))
Hogy maga miket tud!!! :o)

nos, megemelem, mert bár az "ünnep" elmúlt, de a gondolat több mint egy napra szól, mosolyt csalandó a szép hölgyek ajakára...(hííí, eztet nem fogják nyelvtani példamondatként a NAT-ba építeni)

És én vagyok az első, aki elolvasta?

Meg vagyok hatódva.

Csók!

Liao bu qi !!! Utolérhetetlen! :)))

Mesterem ez nagyon ott volt, tömör, lényegretörő, 1szóval királyság betüid halmaza

.kav]4t r.e.b.

Ezzel a szöveggel a Heti7esben a Váncsa pozícióját erősen veszélyezteted.
Bármi más, már csak szófecsérlés ezek után.

Sajnos nem rólam szól, de nadon érzékletes.
Éjjjenek a Nölkök.

boldog nőnapot, remélem minél több hölgy elolvassa :))

Óh, hát számból vetted ki a szót :-)

Ez tök jó...

Boldog nőnapot, hölgyek.

napersze, törv. védve :)))

:)-meg6ódott mosoly

... Tőle megszokott stílusban...:)))

Az ország off-line lakossága érdekében követelem, hogy publikálj újságban is!!!!!!

Egyetértek! :-))))

:-))))

nos, beállok a sorba és az alábbi szösszenettel meggratulálom a nőciket e jeles napon:

az jutott eszembe, hogy egy ilyen nap pont arra jó, hogy az ember rá legyen kényszerítve a hétköznapi evidenciák újragondolására, felismerje a természetesnek tűnő csodákat...a csodákat, melyek bizony nem három napig tartanak...a nő a férfi számára a legfőbb táplálék-, és keresetkiegészítő, öröm-, és bosszúságforrás, az a gyengeség, amitől erősnek érezheti magát az ember, vagy az az erő s hatalom, mely papucssorba silányítja (de oly boldog ettől is, mint a fehéregér a terráriumban, amint meghallja az ismerős zacskó-zörgést, és tudja, hogy nemsokára égből hull a szárított egértáp-manna)...karon végződő rablánc, s egyben életet adó infúzió is, ami nélkül egy perc múlva feltűnik, hogy valami van, de nem az igazi, egy óra múlva égetően kiszárad a szív, egy nap múlva a delikvens már vadul forgó tekintettel követeli a megszokott adagot, mint a heroinista az áldott tűszúrást, egy hét múlva meg már üresen kong a lélek, egy partra vetett rozsdás hajótest, benne már csak emlékkép a hétköznapokban megszokott, édes-bús jelenlét, gyengédség, a hüjén kinyitott konzervdobozok, a gondosan előkészített ruhák és a „férfisoviniszta" háztartások elmaradhatatlan kellékeként minden este intercity pontossággal a damasztabroszra kerülő melegvacsi-bónusz, mely - ha tradícionálisan magyar - megalapozza a későbbi infarktust...ifjúkorunk botladozó lépései az élet színjátékában pont a női nemhez kapcsolódnak, bár eddigre legtöbben már megtanulunk valamennyire hazudni, szeretni, látni és láttatni, félni és félni hagyni...a nő az első jelentősebb frusztrációk valamint sikerélmények kiindulópontja, a boldog, gond-mentes gyermekkort lezáró, rovarokra jellemző teljes átalakulást megvalósítani hivatott férfivá érésben a legfontosabb "segítő és versenytárs" meg néha egy kicsit ellenfél (de nem ellenség), aki végigkísér minden hímneműt addig a pontig, amikor kitárja szárnyait és felröppen, meg azon túl is, és aki megtanít arra, hogy hol fáj, hol jó, hol lakik az úristen...emocionális síkon pedig mindenféle szerelem, gyűlölet, kétségbeesés, mosoly és egy boldogság-pirula, mely néha begurul az ágy alá, s van, amikor már soha nem lehet kikotorni alóla, pedig a legtöbbször megérné...döntéselőkészítő-terelgető ravaszság, színészi alakítások, melyek mellett a legnagyobb hollywoody megasztárok szerep-interpretációi is csak kezdő szárnybontogatásnak tűnnek, és minden egyéb... megnyugtató érzelem-borogatás, mely lüktető lelkünkre borítva, az apró kezek símogatásától kísérve lecsillapítja a mindennapi kihívások és a környezet által felsértett érzékenyebb pontokból szerteszéjjel sugárzó fájdalmat...ez is a nő, meg más is, több is meg kevesebb is, meg minden...