Keresés

Részletes keresés

Denon x4300 Creative Commons License 15 órája 0 0 14467

Természetesen 0 forint lenne a különbség a vételár és eladási ár között, viszont csak július 15-20 körül lennék Bp környékén, aztán még 2 hétig Szegeden. Nem tudom, hogy a Média Markt fogja-e árulni és mennyiért. Tudomásom szerint pl. a szegedi MM főleg az Amazonról szerzi be a cuccait. 

 

Előzmény: m61petyus (14466)
m61petyus Creative Commons License 16 órája 0 0 14466

nem bízod a véletlenre :-) ha bejön a kettő akkor lehet az egyikre vevő lennék ha nem nagy a marginod :-)

Előzmény: Denon x4300 (14465)
Denon x4300 Creative Commons License 17 órája 0 0 14465

Lehet rendelni a boxot - mind a német, mind pedig az angol Amazonon! Az angolon kicsit olcsóbb (nálam 125 GBP az angolon, 130 GBP-nek megfelelö ajró a németen). Mindkettön megrendeltem, majd látom hogyan alakulnak az árak. Legrosszabb esetben marad mindkettö és késöbb jó pízért eladom az egyiket - úgysem csináltam még ilyet :)))

m61petyus Creative Commons License 22 órája 0 0 14464

Ökör vagyok, természetesen véletlenül hagytam ki. Az Epsilon sokat forog nálam :-)

 

Alátámasztást adott közelebbi viszonyod által megérzésem Ulrich kapcsán. Én sajnálom, és kívánom neki megtalálja lelki és művészi stabilitását az alkotásban és emberként is. De tudom ha valaki nem érez biztos talajt a lába alatt az könnyen megbillen, pláne ha hiper érzékeny.  De ilyenek a művészek. Szenzitívek és kétségeik prése alatt kerülnek ki a legjobb dolgok a publikum számára. nagyon ellentmondásos. Pl. a legtöbb nagy jazz zenész felégeti szervezetét lelkét miközben improvizál és elvarázsol sok hallgatót! nehéz szakma a zenész élet :-)

Előzmény: GG (14463)
GG Creative Commons License 23 órája 0 0 14463

Ulrich egy iszonyú érzékeny srác, és valóban, konstans láncdohányos, mint Schmoelling. És művészileg bár közel van Edgarhoz, a vezetői képességei és a karizmája sajnos hiányzik. Viszont a látásmódja, a filozófiája, a felelősségérzete, a világot megközelítő gondolatai tényleg nagyon hasonlítanak, rengeteget beszélgettem vele a legkülönbözőbb dolgokról, onnan derült ki számomra. És nagyon úgy tűnik, hogy Edgar is így gondolta. (Sajnos Ulrichot egyébként a TD jelenleg igen bizonytalan helyzete nagyon-nagyon őrli - és ezt tényleg Edgar kedvéért vállalja. )

 

Ha Edgar szólólemez, akkor talán véletlenül felejtetted ki az Epsilont? Elektronikus zenei alapmű!! :) És ott látszik, hogy az egyébként Franke által kikísérletezett szekvenszertechnikát Edgar milyen gyorsan magáévá tette! Igazad is van, Edgarnak is kellett ez az alkotóközösség.

 

2000 után Edgar még menedzserként és vizionáriusként is teljesen tévúton járt - de legalább egy olyan úton, ami nem a szó leghétköznapibb értelmében értelmetlen. Megpróbált még ekkor is újítani, de ez a glamour-vonal amellett, hogy senkit sem hozott, mindennél több rajongót eltántorított. És mégis, még ebben a nehezebb szakaszban is több lemezre való nagyon jó anyagot össze lehet söpörni a megjelentek közül! és ez a nem semmi.

 

 

 

Előzmény: m61petyus (14460)
Denon x4300 Creative Commons License 24 órája 0 0 14462

m61petyus Creative Commons License 1 napja 0 0 14461

Magunkfajtáknak csináltak egy csemegét, de azért az üzletszaga a sokadik bőrlehúzás ia benne van. Persze bejön nekik, mert én is megrendelem :-) 

Előzmény: Denon x4300 (14459)
m61petyus Creative Commons License 1 napja 0 0 14460

Köszönöm türelmed a válaszodban! Most már jobban értem amit definiálsz a TD evolúcióról, mint közösségi állandó metamorfózisban mozgó kultusz. Legyen igazad és éljen túl még pár generációt hagyatéka. Edgar ott fent megérdemli ha ez az életművének küldetése.

 

Nagyon sok jó gondolattal most jobban azonosulni tudtam soraid kapcsán. Nem vagyok ellendrukker, remélem 2030-ban azt írhatom neked, GG jól fejtetted ki a dolgok velejét 2019-ben és a TD kultusz éppen egy sokadik generációt ér el éppen akkor. Örömmel veszem majd, ha károgásom nem igazolódik. Ha igen, akkor sem fogok heurékázni, remélem levetted. 

 

Egy apró védőbeszédem azért maradt: az adott időszakban Edgar is alkotói válságba került csak ő a TD-én belül. Szóló munkái azért neki sem ütnek. Nálam az Aqua és Stuntman amit többször meghallgatok, de katarzisról nem beszélhetek. Jerome és mindenki eljut egy idő után a kiégéshez, depihez. Ez minden művész sorsa. Fent-lent és állandó önigazolás, identitás keresés. A csúcs meg csak egy van minden karrierben, hisz kettő senkinek sem adatik, leffeljebb utóvirágzás jó esetben. Edgar 2000-től, szinte mint TD managger működött már csak jól. Bocsánat tőle részemről, de így láttam. Mondtam lentebb Franke rajongó nem vagyok, szóló munkája, filmzenéi egy kiégett ember kommersz munkája. De abban védeném, ő egy nagy ív végén megkeseredetten lelépve állt hozzá úgy aminek. A 92-es koncert nekem viszont kedvenc mert összefoglalja amit ő kb. a TD-be tett és az remek számomra. Haslinger valóban kiugró tehetség volt, de ő pont a csúcspontján a felívelésekor lépett le kevesebb mint 4 év után az Edgar műhelyből. Míg Franke belefáradt vesztesként dutzzogva került a helyzetébe, addig Haslinger parittyaként használta ki a TD-ét és kompózeri csúcsát már magára fordította csak. Nem mindegy ám az időzítés sem. Nagy tehetség, sajnálom élőben nem hallgathattam soha. Valami ilyesmi a gondolatom a szóló életutakban zárásnak. Élethelyzet, életút szakaszon is múlik, ki mire jut egyedül. Edgar ha szolóban zenélt volna mint Franke, Schmoeling stb. félek nem sokkal jutott volna tovább régi társainál, félő a 2010-es éra unalmas TD lemezeinél is alább szállt volna a nagy Mester. Mert ő ettől még a Mester a történetben!  Őt a TD álma vitte tovább. Jerome is azért működött jól a TD-ben 90-től, mert akkor még egy fékezhetetlen csikó ambíciójával kreatív tolta dolgait a TD kultuszba. A legjobb saját munkája a Neptun album és az első DM-ek is akkor kerültek ki keze alól. A LOOM-ban már csak vehemensen ismételte játékában csúcs időszakát. Mára a velem egy korú 50 éves zenész, keserű motiválatlan lett, káoszt hagyott maga után, Bianca szerepét apja majd a TD életében még halála után is képtelen feldolgozni. Emberből van csak ő is, jönnek az újabb dinamikus generációk ő már nem az. Ulrich talán most van alkotói karrierje csúcsán, Torsten meg szolgálja mint annó a Mestert fegyelmezetten. Valami ilyesmi viszi még ezt a szekeret. Ulrich ha leszálló ágba kerül, ki viszi tovább a stafétát a Mester vigyázó szemei nélkül ez kérdés. Pletykák szerint Ulrich és Torsten között is nagy ai feszkó sokszor. Ez az After Dream is elég illékony lehet, bármely pillanatban. Ozorán láttam Ulrich az idegtől vagy egy doboz cigit láncban elszívott komcert køzben viselkedését nézve füves lehetett, persze ott ezt 1000 tették kaptam is passzív módján én is adagot :-) . Egy gyøtrődő őrlődő figurát láttam, míg Torsten a rohadt melegben is a nagykabátjában sálában pózolt miként mindig látom és. mintha ő tök jól érezte volna magát. Levettem azért nincs akkora egység gyötrik ők os egymást a kedves Hoshiko kevés ezt csillapítani közöttük. Én csak a borzasztó sok hozzászólásommal arra irányultam, én jobban élveztem a Mester és Franke gyötrődésének gyümölcsét :-) A belebbemtett nagy box gyüjzemény ebből amkorszakból engem is 100x jobban felcsigázott mint a sessionok hallgatgatása. UFF tényleg befejeztem :-) 

 

Bocs mindenkitől, de én azt szeretem ha egy felvetett kérdést, több oldalró körbejárunk. Ha ez a téma a TD csak nem baj itt :-)

 

Mandarinos Húsvétot Mindenkinek! 

Előzmény: GG (14458)
Denon x4300 Creative Commons License 1 napja 0 0 14459

Bizony! Ez olyan “Szent Grálja” lesz minden (az igazi) TD rajongónak! A leírásokat olvasva, szerintem mindent kihoztak ebből a periódusból amit ki lehetett hozni!

Előzmény: m61petyus (14457)
GG Creative Commons License 1 napja 0 0 14458

A TD-t szerintem nem kell átmenteni, a TD pont egy olyan szerkezet, ami a poptörténelemben teljesen egyedülálló módon, és egyébként nem is tudatosan a sok megújítástól-megújulástól ilyen organikus szerkezetté vált, ami ráadásul nem egy alkotó vagy cég vagy csoport tulajdona, hanem úgynevezett lovemark - a közönség közösségének tulajdona. Mindössze annyit kell tenni, hogy a feltételeket biztosítsuk hozzá, és a dolog szinte önmagától életben marad és fejlődik. A poptörténelem szinte egyetlen olyan eleme, amelyhez túlnyomórészt pozitív a hozzáállása emberek óriási tömegének, nemcsak a rajongóknak! Hanem szinte a teljes popszakmának, filmszakmának és sok lazábban kötődő zenehallgatónak. Edgar azt mondta a dokumentumfilmben, hogy első célja a zenéjével az emberek közösségben egyesítése, mert az individualizáció az csak fikció, nem valóság - kizárólag egyénként nem lehetünk sem boldogak, sem hatékonyak a munkában, ezt én tettem hozzá a múltkor. EZt a misszióját 150 százalékra teljesítette Edgar, és érdemes az erőfeszítéseit nem hagyni visszahullani a semmibe.

 

Mert ha elhagyjuk, a semmibe fog hullani, ne legyen kétséged. ÉLehet, hogy a te lányod felfedezte a Beatlest, de a fiatalok legnagyobb tömegeinek már nem létezik. Most volt pár éve a botrány: McCartney állt Kanye West mellett egy bulvárfotón, és kommentelők ezrei kérdezték, hogy ki az az ürge West mellett. Olyan világ lesz most, amelyben az idő sokkal gyorsabban kikezd bármit.

 

A TD ráadásul egy olyan idea volt mindigis, ami aktuális volt, plusz hozzákötötték a technikai fejlődéshez, plusz beletettek egy egészen elképesztő mély filozófiát. A 68-as diáklázadások és a pszichedélia, a hetvenes évek sci-fi láza, majd a 80-as évekre Európa keleti nyitása, a lengyel szükségállapot, 90-ben a Fal leomlása, az elektronikus tánczene brutális térhódítása mind-mind direktben hatott és megjelent a TD zenéjében - azt gondoljuk, a mostani világ nem reflektálható a TD filozófia mentén? Ugyan miért nem? Nekem Ulrich produceri munkája pont ezt teszi. Ennek a srácnak minden számából az a kettősség árad érzésként, ami mindannyiunk életét meghatározza szerintem. Elérkeztünk arra a pontra, amit egész életünkben vártunk, minden ember hallathatja a hangját, mindenki alkothat szabadon, egyre kevesebb az erőszak a világban, egyre kisebb a szegénység, bármit megtehetünk józan keretek közt, normál fizetésből körülutazhatjuk a világot, és boldogsáég helyett valahogy mégis annyira keserű az egész. Ulrich kompozícióit hallgatva egyszerre rohan meg az eufória és a szomorúság. Így reagál ma szerintem a TD a világra. A régi keretek között.

 

Más, Chris: igen, tényleg ketté kell venni a munkáját és az emberi mivoltát - bár a kettő hatással van egymásra. Az eredményoldalról azt látjuk, hogy körülbelül egyszerre kezdték a szólókarriert Haslingerrel, Franke sokkal jobb névvel és kapcsolatrendszerrel rendelkezett, mégis, most 30 év után azt látjuk, hogy Franke a gyönyörű stúdiójával együtt elfelejtett, nem igazán foglalkoztatott művész, Haslinger pedig egy kis hollywoodi legenda. És itt nehéz szétválasztani, hogy miért: mert Haslinger zeneileg sokkal képzettebb, az tény, de Frankéról rebesgetnek mást is, határidőkhöz való viszonyulást, meg nem túlságosan kooperatív természetet, amik most mind számítanak, nagyon.

 

És innentől kezdve azt kell, hogy mondjam, hogy Edgar keményebb szavai a könyvben teljesen hihetők Chrisről. Oké, biztos sok dologgal lehet árnyalni a túloldalról a képet, de a vége mégiscsak az, hogy Edgarral világsztár zenész volt, Edgar nélkül pedig - szinte senki.

 

Jerome sajnos hasonló téma, én személyesen szeretem a dolgait, és jó volt vele dolgozni, hasonló a humorunk, az ízlésünk eléggé - de amint nem Edgar mellett dolgozott, minden kifolyt a keze közül, még a saját zenekar, a Loom is szégyenszemre nélküle folytatja (nyilván a nevet fel nem használva). Az egyszem lemezt, amire nem is nagyon vannak szavaim, majdnem egy évtizedig csinálta. Szóval róla is azt gondolom, hogy alapvetően Edgarnak igaza lehet vele kapcsolatban. Az eredmény oldaláról nézve a dolgokat.

 

A Thorsten vs. Chris meccsben egyébként nekem is az utóbbi jön ki győztesen, mindettől függetlenül!

Előzmény: m61petyus (14456)
m61petyus Creative Commons License 1 napja 0 0 14457

Ez nagyon brutál kollekció!

Előzmény: Denon x4300 (14453)
m61petyus Creative Commons License 1 napja 0 0 14456

10 év múltán újra megvizslatjuk melyikünk aspektusa lett inkább a valóság vagy kap némi igazolást :-) Mit jelent majd egy TD formáció 2030-ban, ha lesz még. Meglátjuk. Akkor még csak 63 éves leszek.

 

Ez a Te megítélésed CF kapcsán, el kell fogadjam! Te fogadd el én meg TQ tevékenységének súlyát töredékére értékelem az én ízlésvilágom és megítélésem szerint már az Edgar éra alatt, mint CF-ét. Ezzel semmi gond, mindenkinek van saját belső szintezése a zenei élmény mélység mértéke által. Ettől színes a világ, nem vagyunk egyformák.

 

Én amikor egy produktumot hallgatok, olvasok, nézek teljesen leválasztom az esetleg általam személyesen ismert alkotó hétköznapi személyiségét. Mint írtam sok művész gyarló ember a hétköznapokban, de ettől még a művészete elvarázsol. De van fordítva is, kedves figura, jó haver, de középszerű ott fent. Mint publikum rám az tartozik mi jön le a színpadról hozzám. A magánügyük milyen emberi küzdlemek és kicsinyességek zajlanak a háttérben. Soha nem voltam backstage sztori rajongó egy formáció esetében sem. Baromira nem érdekelt annó Gilmore és Wauters viaskodása, a Meddle, Atom Heart Mother ect. mindig élmény számomra és ők alkották. Edgar emlékiratát is inkább az adott korszak leírása miatt olvastam élvezettel, persze mint TD rajongó azért izgatott, ő maga a szülője az egésznek mit miként élt meg és idős fejjel miként emlékezik vissza. De a könyv elolvasását követően sem változott semmit az adott albumok értékelési vagy élmény szintje belsőmben, mert az egy önálló kapcsolat a mű és közöttem. Sőt most sem látom az összes többi formációban megfordult tag súlyát vagy tevékenységét sem másképp.

 

Már írtam sok konfliktusnál az életem területén megtapasztaltam, ha mégis pontosan akarunk látni olyan dolgokban ami annyira nem tartozik ránk, azért a másik fél véleménye és sérelmi oldala az adott konfliktusról is érdeklődésre tartana tanúbizonyságot. A sérelmek érzelmi alapúak, emberek között. A racionális probléma góc a két konfliktus forrás között keresendő. Erre írtam érdekes lenne egy emlékirat CF részéről is 1971-88 közötti időszakról pl.! Szinte biztos vagyok lennének érvei Edgar miben hogy vezette meg vagy miként uralkodott zenész társai felett stb. ki tudja. Az is lehetne, hogy megkövetné Edgart - igaza van gyarló voltam stb. bár kétlem. Ha én meg közeli ismerőse lennék CF-nek vagy Jerome-nak bárkinek aki kivált idővel, tuti teljesen ellenkező előjelű sztorikat adna át sok esetben és akkor - fúú Edgar milyen egy nyomulós másokon taposó figura volt, képet festhetnénk fel akár. Mert ezek az emberek kellettek álmaihoz valahogyan mégis. Én erre sosem ültem fel, nem nekem kell igazságbírónak lennem stb. Közöm nincs hozzá. De amíg egy mostani közeli kapcsolat folytán, egyik irányból van infónk a legbelsőbb emberi konfliktusok kapcsán addig azt kell mondjam az nem infó, hanem sérelem egy irányból persze valós dolgok megélése mentén, de nem biztos racionálisan. Visszatérve, mint TD zene élvező lehet megvetéssel néztek rám, rettenetesen nem érdekel konkrétan mi volt magánemberként a konfliktus a munkájukban, hisz a könyvből is kiderül nem volt semmi mélyebb emberi kapcsolat közöttük. Dolgoztak valamin együtt szerencsénkre! Egyik lehet pénzért, a másik álomért, a harmadik brahiból, a negyedik hírnévért, az ötödik mert apja rá szólt, engem mint hallgató nem érdekel ki miért küzdött a másikak mellett. A végtermékük, művészetük beépült lelkembe, életöröm amit jelentenek ezek a tételek számomra stb.  

 

Ettől még a Cyclone-t én pl. én imádom, nekem mint prog-rock rajongó kimondottan unikum a B oldal. Én Steve-t is kedvelem, őrült kísérletező avantgard művész volt a csávó. Tény akkoriban sokan visszahőköltek tőle :-) A Force Majeure, Quichotte szekvenciáin nem hinném Baumann dolgozott vagy bárki Chris-en és Edgar-on kívül és nálam egy prog-rock etalon lemez Edgar szerintem legnagyobb gitáros előadásával és könnyfakasztó szekvenciákkal. Igen Baumann ízének is hiánya rögtön észrevehető volt 77 után a TD-én. De ez igaz Schmoeling, Jerome távozása után is. Pont ezt feszegettem. Nem a név a fontos igazából, hanem milyen művészi teljesítmény épül a művekbe az éppen aktuális alkotók által!

 

Hogyan mondják, -az idő mindent eldönt. Persze az én zenei ízlésem már eldőlt, az nem fog változni :-) Ami most nem tetszik többszöri tuszakolásra sem az valószínű nem fog forogni gyakran nálam a nappaliban a hangládákon, tök mindegy TD-nek vagy -After Dream-nek hívom.

 

Én TD rajongó vagyok, de szerintem túldiemnzionálod a TD-t mint formáció elnevezést! Vagy nem? Miért gondolod ennyire lényeges a TD művészeti (könnyűzenei) formációt 2020-ban is élő valaminek tekinteni! Sok érved olvastam, de nem adott tiszta magyarázatot. Nyilván az én megítélésemmel van baj, nekem Edgar halála után egy belső lelki temetésen a Ricochet hallgatása közben mint élő formáció megtörtént a búcsú. Három évig próbáltam hol lelkesedve hol fordítva valahová tenni ezt a feltámadást, noha nálam a 90-es évek végén halt meg igazán a TD. Pedig Edgar még jó egészségben volt akkoriban. TD -t utoljára csúcs érzéssel élőben 1997-ben a Pecsában és LOOM A38 hajó koncerten éltem meg. Ez is példa arra nem az aktuális élő formáció hozza feltétlen az élményt, hanem az alkotók. A 2012-es LOOM nekem TD volt :-)

 

Tényleg érdekel ebben lévő hited (mert az láthatóan erős) miben  gyökerezik? Tényleg egy mai 18 évesnek nagyon fontos, hogy a TD-ét egy színpadon láthassa, ami évtizedekkel van az alapeszmeiség korszaka után? Ne mond, hogy a TD az egy 100 éven átmenthető művészeti irányzat élő csapatként! Ettől még 2050-ben is ha valaki fiatalon meghallgatja a Stratosfeart és mellbevághatja, mint engem 1982 körül. Wagner mióta nem él, ettől kultusza nagyobb mint valaha a komolyzenében De a Beatles, Hendrix sorolhatnám hasonlóan, elég a 24 éves lányom ráébredését látni. Mi különféle zene hallgatók adjuk át amit tudunk az új generációknak, nem egy TD show műsor 2040-ben majd pl. a színpadon. A TD szójáték Edgar egy pillanatnyi impressziója volt 1967-ben, azért ne akarjunk művészeti ágazatot rápakolni. Mondom úgy, hogy a bringás sisakomon is ki van írva - Tangerine Dream -  :-)

Előzmény: GG (14455)
GG Creative Commons License 2 napja 0 0 14455

Szerintem viszont a TD nem egy ilyen összecsomagolom-elrakom márkanév. Egy sima sikeres rockzenekar, ami becsülettel végigtol néhány évtizedet nagyobb fordulatok nélkül, az igen. Ott le lehet zárni hiányérzet nélkül. A TD totál más filozófia, azt mutatja be, hogy egy kereten belül hogyan lehet mindig újat, frisset, teljesen mást hozni - amellett, hogy ez aztán vagy bejön, vagy nem. Biztos, hogy Edgar nélkül a dolog sosem lehet ugyanaz. De egyelőre óriási mennyiségű embernek okoz nagy örömet, és nem hagyja elfelejteni ezt az ügyet.

 

Frankéval kapcsolatban nekem sok olyan sérelmem van, amit itt nem mondhatok el, legyen elég annyi, hogy nagyon sok ronda és elfogadhatatlan dolgot tett Edgar ellen amióta kilépett. A londoni koncertje és a szólólemezei nekem mindig érdektelenek, sterilek és élettelenek voltak,de ez ízlés kérdése, nagyon hiányzott fölé a főnök, hogy megmondja, ez igen, ez oké, az borzalmas, hagyjuk. A koncertbe életet csak a zenésztársa vitt, ahogy láttam.

 

De az igazi benchmark Franke megítéléséhez Baumann kiválása. A 78-as turné és a Cyclone nevű lemez. Amit Edgar el is ismert a könyvben, hogy sajnos anyagi okokból kellett megcsinálni, de ő maga is borzalmasnak talált mindig. Itt az addigi, 75-77 közötti virtuóz szekvenszerjáték visszazuhant az 1974-es szintre, ugyanis Edgar elmondása szerint az egész poliritmikus trükközés a szólamokkal Baumannak volt köszönhető, az ő szinkronizált analóg szekvenszerével bolondította meg a Franke által nyújtott monofón bass line-okat. Amint elment Baumann, Edgart szó szerint megölte az unalom a színpadon, ezért lett katasztrofális a 78-as turné - az egyébként viszonylag kedvező közönségvisszhang ellenére. Franke, Mr. Sequencer képtelen volt megfelelni, ezért a Cyclone után Edgar ki is rúgta.

Előzmény: m61petyus (14451)
falum Creative Commons License 2 napja 0 0 14454

Nekem is,de marad a FLAC..

Előzmény: kiralev (14452)
Denon x4300 Creative Commons License 2 napja 0 0 14453

Állítólag csütörtök - péntektől lehet majd hivatalosan rendelni. 

Előzmény: kiralev (14452)
kiralev Creative Commons License 2 napja 0 0 14452

KELL!!!

Előzmény: tomtom4 (14448)
m61petyus Creative Commons License 2 napja 0 0 14451

Tibi és GG ismételt kifejtése és megközelítése aspektusuk szerint izgalmas és érdekes volt.

 

Én úgy vetítettem le magamban a képletet: mindig adott hallgató viszonya és értékrendje fogja saját képletes "polcán" az adott zenei (egyéb művészi) tételeket besorolni és korszakokra differenciálni nem a szakértők. Ha úgy vesszük pusztán a név ami alatt kiadják a műveket nem határolja ezt be, az éppen a produkcióban kollaboráló személyiségek és egyéniségek annál inkább az éppen adott évtizedekre jellemző sablonokkal. Manapság 2020 felé haladunk, hát olyan is a mai formáció és főként fiatalabb rajongói is (poz/neg értettem). Azzal egyetértek egy egészséges optimum nagyon jól jöhet egy formációban. Ehhez művészi intelligencia is kell, hogy erős személyiségek a produkció oltárán kicsit vissza képesek fogni a saját egyéni jellegüket a közös műért. EF és CF ebben voltak nagy művészek! A könyvből kiderül remekül csiszolódtak egymáshoz és keményen dolgoztak, totál vissza fojtva sok egyéni elképzelésük. Nem véletlen Edgar szólóban is nyomult, oda rakta 100% saját elképzeléseit. Ulrich ezek szerint ezt követné csak ........ 

 

Én a TD 1973-1984-et nem BS-nek aposztrofálom a 80-as pop irányváltást semmiképpen. De én mint rocker imádom 80-85 közötti popos TD-ét a mai napig, amiben JS szerepe szerintem 70%-ban benne van! Hatalmas formátum a pasas és állítólag ő magánemebrként is egy kedves, kellemes társaság!

 

Én tartom, egy régi kultusz már lezárt névformációkkal hatásosabban adható át új generációknak, mintha kiterjesztjük és úgy próbáljuk tovább éltetni! Az új generációs zenészeknek is hasznosabb ha névben is már saját identitásuk mentén komponálnak és éltetnek, építenek tovább akár régi már lezárt korszak legendákat. Itt inkább a bizonytalanságot látom bennük, hogy Edgar végrendeletre (persze lehet legenda, senki nem hallhatta), mit is és hogyan pakoljanak a szerzeményeikben a név alá. De ez maradjon a saját gondolatom.

 

Éljen az -After Dream- a lényeg kísérletezzenek tovább, érdeklődéssel követem, ha lehet élőben meghallgatom ismét őket, viszont erre nevezem át folderüket (AD) a zenei vinyómon.  :-) 

 

Amúgy CF 1991-es London koncertje tökéletesen megmutatja a TD 50% ő maga volt a megismételhetetlen csúcs korszakban. Tehát érthető a jogok jó részét magával ragadta mikor besokalt! Noha a 85-89-as érában Edgar által is felkapott csilingelős csemballós hangzás is hallatszik az alábbi koncerten, de hogy CF motívumai alapvetően a TD nagy része, ezt hallgatva vitatni furcsa lenne. Másrészt azért elég jól klimpírozik sokszor, igaz segítséggel :-)

 

az egyik komment a sok hasonló közül a Franke London felvétel alatt :-)

old stuff is the best specially with franke, baumann and schmoelling

Tangerine Dream IS F..N CHRIS FRANK !!! ........no wonder

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=Dex4WWd3xng

 

Nekem ez élmény ma is! A polcomon a legfőbb rack-be került. Az After Dream nagyon más szekció a polcomon ez maradjon a saját értékrendem szerint, bocsánat.

m61petyus Creative Commons License 2 napja 0 0 14450

Gyönyörű pakk :-) 

Előzmény: tomtom4 (14448)
falum Creative Commons License 3 napja 0 0 14449

Ez nagyon durva! Még végig olvasni is fárasztó volt.Amúgy köszi.

Előzmény: tomtom4 (14448)
tomtom4 Creative Commons License 3 napja 0 2 14448

http://www.superdeluxeedition.com/news/tangerine-dream-in-search-of-hades-the-virgin-recordings-1973-1979/?fbclid=IwAR2Qc3NaNfWnbkZzBkIzRIYHGuuFNe5WAGYDujZGh_zFrR_PKxz87ZKYJJ4 

 

Tangerine Dream – In Search of Hades: The Virgin Recordings 1973 – 1979

 

CD One: “Phaedra” – Released as Virgin V 2010 in 1974

  1. Phaedra
  2. Mysterious Semblance at the Strand of Nightmares
  3. Moments of a Visionary
  4. Sequent C
  5. [Bonus track] Phaedra (Steven Wilson 2018 stereo remix)
  6. [Bonus track] Sequent C (Steven Wilson 2018 stereo remix)

CD Two: November 1973 – Phaedra outtakes volume one – previously unreleased

  1. 2nd Day (20.30)
  2. Flute Organ Piece (10.58)
  3. Phaedra Out-Take version 2A (20.36)

CD Three: November 1973 – Phaedra outtakes volume two – previously unreleased

  1. Phaedra Out-Take 1 (11.42)
  2. Phaedra Out-Take 2B (5.42)
  3. 2nd Side piece 1 (13.05)
  4. 2nd Side piece 2 (9.18)
  5. Organ piece (5.48)

CD Four: “Live at the Victoria Palace Theatre, London – 16th June 1974” Previously unreleased

  1. The Victoria Palace Concert Part One

CD Five: “Live at the Victoria Palace Theatre, London – 16th June 1974” Previously unreleased

  1. The Victoria Palace Concert Part Two
  2. The Victoria Palace Concert – Encore

CD Six: “Oedipus Tyrannus” – Recorded in July 1974 Previously unreleased Mixed by Steven Wilson

  1. Overture (10.58)
  2. Act 1 (16.42)
  3. Act 2: Battle (10.05)
  4. Act 2: Baroque (8.53)
  5. Act 2: Zeus (5.39)
  6. Act 3 (22.08)

CD Seven: “Live at the Rainbow, London – 27th October 1974” Previously unreleased

  1. Introduction by John Peel
  2. The Rainbow Concert Part One
  3. The Rainbow Concert Part Two

CD Eight: “Live at the Rainbow, London – 27th October 1974” Previously unreleased

  1. The Rainbow Concert Part Three
  2. The Rainbow Concert Encore

CD Nine: “Rubycon” – Released as Virgin V 2025 in 1975 Mixed by Steven Wilson Previously unreleased

  1. Rubycon Part One
  2. Rubycon Part Two
  3. [Bonus track] Rubycon (extended introduction)

CD Ten: “The Royal Albert Hall, London 2nd April 1975”

  1. The Royal Albert Hall Concert – Part One

CD Eleven: “The Royal Albert Hall, London 2nd April 1975”

  1. The Royal Albert Hall Concert – Part Two
  2. The Royal Albert Hall Concert – Encore

CD Twelve: “Ricochet” – Released as Virgin V 2044 in 1975

  1. Ricochet Part One
  2. Ricochet Part Two
  3. [Bonus track] Ricochet Part One (Steven Wilson 2018 stereo remix)
  4. [Bonus track] Ricochet Part Two (Steven Wilson 2018 stereo remix)

CD Thirteen: “Stratosfear” – Released as Virgin V 2068 in 1976

  1. Stratosfear
  2. The Big Sleep in Search of Hades
  3. 3am at the Border of the Marsh from Okefenokee
  4. Invisible Limits
  5. [Bonus track] Coventry Cathedral – The original film soundtrack
  6. [Bonus track] Stratosfear (single edit) [Recorded at Coventry Cathedral – 4th October 1975, Previously unreleased]
  7. [Bonus track] The Big Sleep in Search of Hades (single edit) [Recorded at Coventry Cathedral – 4th October 1975, Previously unreleased]

CD Fourteen: “Encore” – Released as Virgin VD 2506 in 1977

  1. Cherokee Lane
  2. Monolight
  3. Cold Water Canyon
  4. Desert Dream
  5. [Bonus track] Encore
  6. [Bonus track] Hobo March

CD Fifteen: “Cyclone” – Released as Virgin V 2097 in 1978

  1. Bent Cold Sidewalk
  2. Rising Runner Missed by Endless Sender
  3. Madrigal Meridian
  4. [Bonus track] Haunted Heights
  5. [Bonus track] Barryl Blue

CD Sixteen: “Force Majeure” – Released as Virgin V 2111 in 1979

  1. Force Majeure
  2. Cloudburst Flight
  3. Thru Metamorphic Rocks
  4. [Bonus track] Chimes and Chains

Disc Seventeen – Blu Ray: 5.1 Surround Sound & 96 kHz / 24-bit stereo Steven Wilson Mixes

  1. Phaedra [Phaedra]
  2. Mysterious Semblance at the Strand of Nightmares [Phaedra]
  3. Moments of a Visionary [Phaedra]
  4. Sequent C [Phaedra]
  5. Overture (10.58) [Oedipus Tyrannus – Recorded in July 1974]
  6. Act 1 (16.42) [Oedipus Tyrannus – Recorded in July 1974]
  7. Act 2: Battle (10.05) [Oedipus Tyrannus – Recorded in July 1974]
  8. Act 2: Baroque (8.53) [Oedipus Tyrannus – Recorded in July 1974]
  9. Act 2: Zeus (5.39) [Oedipus Tyrannus – Recorded in July 1974]
  10. Act 3 (22.08) [Oedipus Tyrannus – Recorded in July 1974]

Disc Eighteen – Blu Ray: 5.1 Surround Sound & 96 kHz / 24-bit stereo Steven Wilson Mixes

  1. Ricochet Part One [Ricochet]
  2. Ricochet Part Two [Ricochet]
  3. Tangerine Dream at Coventry Cathedral [Visual content]
  4. [BBC TV “Old Grey Whistle Test” – 3rd October 1976] Signale aus der Schwäbischen Strasse – Tangerine Dream documentary & performance (NDR / SFB TV Germany – 23rd May 1976)
GG Creative Commons License 4 napja 0 1 14447

Na ezért érdemes fenntartani a zenekart pl:

 

https://www.theguardian.com/music/2019/apr/11/the-50-best-songs-about-europe-ranked

 

Ha nem lennének folyamatosan hírek, aktualitások, a régi dolgokra is sokkal kevesebb figyelem fordítódna, ez alapszabályosság a médiában.

 

Tibi sorain megint sokat gondolkodtam, nagyon jó az ő oldaláról is vizsgálódni. Aztán pedig fordulni egyet. PL. míg ő a TD-jelenséget egy ilyen BS-keretként értelmezi, én erre sosem gondolnék. A BS-címke nálam egy specifikus jellegű másolattömeget jelent Can Atilla és Redshift által fémjelezve, a TD munkássága ennél sokkal szélesebb, a zenei kimenet nagy része egyszerűen nem is BS, köze nincs hozzá.

 

A másik fele viszont, hogy a specifikus BS pedig éppen egy jót újult az elmúlt pár évben, erre jó pé,ldát szolgáltat az Ulrich által válogatott Neo BS-lemez, ami tavaly jelent meg egy újságban. 70 percnyi tömény, azonosítható BS, egyetlen közhelyes hang nélkül, nagyon fiatal alkotóktól.

 

Vagy amit Michael Sternék a Stranger Thingshez csinálnak, az szinte tökéletes. Hallod, hogy BS, de nem úgy.

 

Maga Ulrich viszont a szóló lemezein sosem BS, és ez egy újabb csavar. Hogy a TD-ben mit csinál, hova kategorizáljuk, azt csak később fogjuk megmondani szerintem - a Madagasmala és a Quantum Gate utolsó száma viszont két TD-csúcsmunka, vagy nem? A közönségreakciókból úgy veszem ki, és én is imádom őket.

 

Tibi még egy nagyon fontos kérdést érintgetett, a TD berobbanása körül, a különböző személyiségek összeverődése révén létrejött alkotóközösség, az adott történelmi-technikai helyzetbe kerülésük, ezek olyan faktorok voltak, amik nem megismételhetők, nem reprodukálhatók most. Belegondoltunk abba egyébként, hogy a TD korábban lett sikeres, mint az ABBA? Hogy egyfajta punk hozzáállást hoztak a zenébe sok évvel a punkmozgalom előtt? Úgy, hogy a tagok szinte alig beszélgettek egymással?

 

A dolog millió és millió aspektusát a közönség abban a pillanatban és azóta sem látta/látja át, mégis, aki ebben a játékban akár csak hallgatóként részt vesz, és megérez bármifajta érintettséget, nyugodtan érezheti magát beavatottnak, a dolog részének. Ez a zene közösségi zene, és a folyamat, amit beindított, a zenekészítés nagyon erős demokratizálásává vált, ami a teljes iparágat, a full vertikumot átalakította. Még a zenéről alkotott képünket is.

 

Az ember legfőbb dolga hogy micsoda, arról már sok fejtegetés született. Hogy maga legyen, elsősorban, az nekem egy szélsőségesebb gondolat, mert amikor mindenki hirtelen maga akar lenni, abból lesz a legtömegebb tömegkatasztrófa. Az én nézetem egy egészséges arány valahol az egyén-közösség tengelyen - lelkileg is ezt tartom megbízhatóbbnak, és a hatékonyság oldaláról is jobban igazolható. 

 

Hoshi egyébként tényleg szuper elektronikus zenész, Edgar halálának első évfordulóján az ott lévő száz-százhúsz ember döbbenten hallgatta 15-20 perces szettjét, ahol analóg szekvenszerrel variált, miközben loopolt a hegedűvel. Edgar akkor sem volt hülye, amikor őt választotta, ebben is ki lehetne egyezni :)

 

Denon x4300 Creative Commons License 5 napja 0 0 14446

Az első bekezdeshez nem tudok hozzászólni, de a 2. ill. 3.-al teljesen egyet tudok érteni! 

Előzmény: tybycsoky1 (14445)
tybycsoky1 Creative Commons License 5 napja 0 1 14445

 Konkrét megszólításodra: Anno volt egy belépőm, hogy ismerősökkel és szakmabeliekkel nem vagyok hajlandó vitatkozni. Ezt mindenki menekülési útvonalnak vélte... Ismerőssel azért nem mert méltatlan a forma és többet ér a kapcsolat, mint a nyílt magánügyi üzengetés egy marhaság mentén. Szakmabeliekkel meg azért nem, mert nem akarom őket égetni, ha szamárságokat mondanak, ami eleve oly nagy szokása az embereknek...  A véled való "vitából" én mindig azért szálltam ki mert ezt a fórumot leginkább a tiednek tekintem és tisztelem, a hozzám fűzött jó szándékúságaid, azonban kevés felvetéseddel értek egyet, sőt erősen vitatkoznék így most jutottam arra a pontra, hogy feltárjam mindezt, különösen az elfogultságoktól tele emberek után. Kétségtelen, hogy az általad postolt Lehotka link egy pocsék előadást mutatott de Lehotka az a ritka előadó, aki ennek ellenére tökéletesen tudta eljátszani az adott számot és e változat terjedt el. (Persze további kellemetlenkedés tárgya, hogy mi az a "tökéletes", ha százféle interpetáció létezik és mindegyiknek ugyanaz a kottai forrása.. Ennek elég jól körbeírt alapjai vannak, ami túl megy az itteni kereteken, de, ha valaki a kétestől is lúdbőrzik, akkor a mű már célhoz ért, nincs több dolgunk vele. ). Az objektív / szubjektív kérdése meg a legvaskosabban már a Kanti kifejtésben lett megokolva, amihez képest világunk szintúgy nem tudott felnőni, mint fogalmakhoz, "célokhoz", a kiválóságokhoz és a zenéhez. Ezért javaslom vigyázzunk a dolgokkal! Pont, úgy, mint az emberek által való megítélésre alapozással.

 

 Ugyanis a világba soha nem fogunk tudni semmi magasabb ideát meggyökereztetni. Következésképp kizárt dolog, hogy a "mozgalmi" jelleg, ami a tömegeket a TD-szerű világ felé viszi, az az legyen, ami, a TD lényege. Ugyanis (hú de szép gondolat lesz) a TD úttörő korszakára a legtisztább metafizikai törekvések voltak a jellemzőek. Itt-ott kicsit megbillenve és töményen megtámogatva egy erős akaratossággal, ami ütné a metafizikai jelleget, de oly mértékben a léttől, a zsigeri szándékoktól eltávolodva tették, hogy pl. az erőteljes basszus, ami a törekvések, kíméletlen és elsöprő jellegét képviselik, hát arra voltak jók, hogy a felette lebegő galaktikus végtelent célozzák meg az erők, ráadásul tökéletes egységgé kovácsolódott 3 különböző személyiség által, ami tükrözi a kitűzött célok univerzális jellegét, eltüntetve minden egyedi fontolkodás, más-értelmezhetőség lehetőségét, ami félrevinné a küldetést. A sok összeverődött ember vajon mit értett meg mindebből? Ráadásul úgy, hogy az ennek alapot adó kor teljességgel megszűnt, ami implicit módon mindannyiunkat fogékonnyá tett erre a sci-fire... (A koncertlátogató közönség mindenhol közönséges, sokan a részegségig és, hogy sokan táncolni akarnak, ahogy erre módot ad egy ritmus, az megint sokat elmond.) Bármennyire is jó és valamennyi önállóságot belecsempészett egy utánzenekar, ezt az ideát, nagyon töredékesen tudták megjeleníteni, pedig elvileg minden elemük össze van állva. Hogy lehet ez? Hogy van az, hogy nincs BSchool 2-8 lépéses sequencer nélkül és, ha van, akkor sincs egy hang, egyetlen megoldás sem, amit ne hallhattunk volna több százszor? (Épp ezért az Exit-White eaglet messze a BScool fölött álló jelenségnek tartom). Másképpen: el tudunk képzelni BS zenekart, aki még újat tud mondani? Még a régit se'... Nem attól holtág a dolog, hogy hányan művelik/élvezik, hanem, hogy kik, attól, hogy: A- eleve a csoda, az ufóvárás, ami életre keltette a TD világot az megszűnt, B-hogy mindenki, azt hiszi, hogy attól kél a tartalom, hogy formát utánoz.  Még egy ember megfogja azt a kurvoid mellotront és bármennyire is szuper a karakter, én arczlemezen sújtom! Pont ebből a mellotronkodásból lehet a legjobban lemérni a dolgok tarhatatlanságát. A maga idejében több száz zenekar használta mert nem volt más és az eszközök függvényében az ízlésünk is naívabb volt. De ma, amikor elvileg minden lehetséges, mégis állandóan azt szajkózni, amit a másik szájából húztak ki, az a teljes önállótlanság, következésképp arctalanság, vagyis a művészet hiánya, vagyis teljesen méltatlan emberek kezében van az, ami egyébként művészet lehetne,  vagyis massza, azaz "Music for the masses". Már pedig emberekre ne alapozzunk, kérem mert állandóan háborúznak, Budhát nem követik, Jézust megfeszítették, (és velem is csak vitatkoznak....) . Akárhogy nézem az egész döglött még akkor is, ha tetszik. De eleve a BSchool egy problémás dolog: nincs benne dallam, akkordváltásokra nem alapoz, tehát, amíg a Beatles/Joao Gilberto/Bach gitárkivonatokkal a sarki zenész jól fog keresni, mégpedig a világ végéig!!! Addig a Bschool gitárkivonatokból játszani próbálót megkövezik, hogy hülyének nézik őket, legfeljebb, mint Uhrin Benedeket fogják mutogatni, aki szintúgy tömegeket vonzott. Már pedig láttam már 12 éves fiút virtuóz módon játszani a Ravel bolerót minden ritmus elemével egyszerre gitáron, ami a kor BSchoolja lehetne.  Ennél konkrétabban nem akarok már vitatkozni, mert az óhatatlanul mélyebb, az ember megváltoztathatatlan belső késztetéseinek is megcélozná. Arra meg nem szokott bocsánat lenni.... Azt tudom mondani zárszóként, lehetőleg minden vitára, mint a Szabó István filmben: Az álmodozások kora (sajnos) lejárt...

 

 A kor, ami meg most van az a nincs. A nincsségekből van összefércelve egy nem-telenség. A nem-emberek igenlik a legjobban az életet!... Az ember legfőbb dolga maga lenni, ami kizár minden mozgalmi vonatkozást és fordítva... Végem.

Előzmény: GG (14431)
Denon x4300 Creative Commons License 5 napja 0 0 14444

MÁJUS 31!

m61petyus Creative Commons License 6 napja 0 0 14443

Köszönöm nagyon érdekes volt, még nem láttam! Egy tehetséges zenész hölgy hangpróba kísérletébe nyerhetünk bepillantást. Állítom Yamane nagyobb karriert futhatna be pl. nálunk mint Havasi produkció, szóló zenészként. A Haslinger gitárszóló hegedűre ültetése zseniális volt a 2016 Poland koncerten. Kalapot is emeltem hallgatva szólóját!

 

Félreértettél nem a személye tehetsége volt a példám okán ütköztetve, most ő van középen! 

 

Zárásnak, hogy mindenki értse nekem mi a TD ami érzelmileg lázba hó és elvisz magával! Így egy lusta, szürke eminenciás szösszenete:

 

 https://youtu.be/o-4ukQaTXTI

 

Kb. 12 975-jére hallgattam meg most újra, lúdbőr hegyek és elérzékenyülés!

 

világos?

 

 

Előzmény: 033attila (14441)
m61petyus Creative Commons License 6 napja 0 2 14442

Mindenek előtt azt jegyzem meg, itt nem vita hanem érzelmi kötődés érvelése zajlik – Kinek mit jelent a TD -. Pl. mindenki tudja, nyílt titok, Te szoros emberi kapcsolatban vagy a jelenlegi felállással, nagy rajongás és produktumaik tetszése mellett. Én másképp kötődöm érzelmileg a TD-hez és ez alapján fogalmazon meg számomra ez mit jelent. Tehát eszem ágában sincs senkit győzködnöm miért szeresse úgy a TD-t, ahogy én, hisz semmi értelme. Irracionális mint a szerelem. GG a megnyitón is mint hazánk talán legautentikusabb zenei szakértőjének aposztrofálva szólítottalak fel a DS esten a színpadra (ittuk szavaid) , viszont ez esetben a legszemélyesebb belső kötődésünk alapján érvelünk, de fel sem merülhet a győzködés, értelmetlen. De talán ha nem unják annyira a többiek még, ki fejteném amúgy megint sok mindenben teljes egyetértésem mellett kommentedre érzelmi síkon az én verziómat.

 

Hoshiko-ra majd 0033Attila kommentjére reagálok zárásként.

 

Kultusz éltetés stb. : Szinte teljesen osztom a szemléleted, azonban egy példával felvázolom az érzéseim, gondolataim eltérését. Talán ismeritek van egy  - Keep Floyding – hungarian tribute zenekar, akik pont ezt teszik a PF vonatkozásában. Nagyon színvonalasan interpretálják a PF zenéjét és hatalmas fesztiválokon aratnak sikert külföldön, pedig vagy 100 PF tribute banda van a világon. Ez a hiteles kultusz éltetés, rájönnek a zenészek, a saját zenei mondanivalójukat, önálló külön projectekben próbálják ki. De ha egy fiatal aki 2019-ben hallgatta meg először a Meddle vagy bármelyik ikonikus PF albumot, annak egy feldolgozását és ha lehet autentikus felidézését szeretné átélni egy élő koncerten, nem érdeklik az új zöngék. Ezzel él tovább a kultusz és adódik át. Miközben az eredeti kultusz formáció több tag halála miatt már semmiképp nem működő csapat. Talán ez még jobban izgatja a fiatalokat egy legenda a múltból és újra felfedezi a hang hordozókon, neten, átéli, ha kell tovább gyúrja ha ő is zenész. De ha tovább gyúrja azt már saját identitása mellett teszi. Számomra Ulrich aki relative sikeres szóló karirrerel bír, nem érthető miért akar szerzőként egy olyan formációban ugyan ezt művelni, mely nem ő. Hiába tiszteli szereti, de nem az ő alkotói identitása. A szemeben ezzel pont beletenyerel a kultuszba, nem építi, zavart kelt a mai új hallgatókban is. Ez a TD? Kérdezik tizenévesek. Ha engem kérdeznek rávágom, nem dehogy! Torsten nem is érdekel, mert ami önálló munkaként fent van tőle hát…. végképp nem ér el. Ulrich-nak legalább van egy hangzásvilága egy saját védjegye, persze ami megosztó, de legalább karakteres.

 

Franke vagy bárki:

Én sok művésznek (zenész, író, színész) készítek promóciós fotókat (headshot, lemezborító, flas video ect.) és tisztelet a kivételnek elképesztő linkek, megbízhatatlanok, sokuk pénzéhes, irányomban kicsinyesek anyagilag, szeszélyes stb. Borzasztó kín sokszor a leszervezett projetekben a kész helyzet elé állva állandóan rugózni hozzájuk. Nejem sokszor röhög, megint min örjöngsz? Borzalmasak mint magánember, elviselhetetlenek köztük apám a hires író is. De ha dolgozni kezdünk végre vagy a könyvük , albumuk, előadásuk feltárul előttem össze viezelem magam olyan katarzist képesek kiváltani belőlem. Ha valami katarzist ér el nálam, teljesen indifferens a szakmai kritika vagy egyéb visszacsatolások milyen irányúak. Isteníthetnek nekem zseniket, ha elalszom rajtuk és nem izgat milyen szorgalmas, korrekt, megbízható, tehetségesnek tartott emberek. Nem érint meg nem érdekel.

GG nemrég itt egy kommentelő Lehotkával mint elismert orgonaművész példálózott. Emlékszem mindketten felhördültünk, hogy mi meg elmenekülünk az említett hazai berkekben ünnepelt zenész hallgatása elől. Borzalmas neked is nekem is, sokan meg elájulnak tőle.

A lusta és megbízhatatlan Jerome pár szösszenete erősen kedvelt és pár esetben katarzist adó dolgokat tud bennem előidézni. Ha valami még TD-nek volt tekinthető  számomra a 90-es években az ő generációs szellemiségének beépülése a dologba. És igen érdekes Chris második apjaként nagyon sokat foglalkozott Jerommal a hosszú 70-es turnék idején, míg apja organizált, mamája meg fotografált. Jerome ezért egy picirit még vitt magában valamit a valódi TD kultuszból. nagy kár válságba került és eltávolodott a kultusztól nem alkot már. Rettenetes válságprodukció a 2018-as társalkotós albuma :-( Amúgy pár éve én meg Jerommal leveleztem a LOOM A38 koncert után. Nagyon érzékeny gyerek ez a baj. Megsértődött a világra Bianca-ra stb, pedig szememben ő tehetség!

 

a lényeg részemről:

Edgar 1967-ben impresszióból talált egy nevet TD és elindult egy útkeresés felé. 5 évig úgy működött a TD, hogy a német káposzta rock irányzattól, a kísérleti jazz-ig mindent be próbált az útkeresésben egy rakat tag cserével. Az Electronic Meditation is ennek része Shulcze és Conrad triójával. De a TD akkor született meg TD-nek mikor ez az unalmas, lusta, pénzéhes, megbízhatatlan jazz dobos figura CF kollaborálni kezdett Edgar-al. Onnantól (nálam az ATEM az első mérföldkő) minden TD albumot végig lúdbőrzök 1984 Poland-al bezárólag 19 789. meghallgatás után is, üljek a kocsiban, vagy fürdés közben gagyi aktív hangszórón hallgatva elvarázsolódom és csoda ér!

Nem vagyok Franke rajongó! Kimondottan szürke háttér karakter olyan svábos backstage művész. A korai interjúkat nézve sem ragad meg személyisége mint magánszemély. De érdekes 1988-tól mikor lelépett a lustaság, unalom háttér ember a színpad közepéről, meghalt a TD és csúcs korszaka is! Edgar vagy 20 zenészt megforgatott azóta a produkciókban, de a TD kultusz korszakához ez már nem csatolható. Még Brian May is kevés volt ehhez :-)

Kellett ez az unalmas szürke figura ahhoz mint szerzőpáros, hogy pl. a levedlett Rolling Stones sequencer-el elkezdjen játszani hajnalig és bíbelődni (Digital Ghotic-ból idézve). Jerome is leírta gyerekkoráról, Chris volt a kütyübolond érdeklődő az apja álom ideál hajhász akarnok de nagy művész volt. A racionalitás, hogy hangzás is legyen erősen Franke-nek is köszönhető. A Phaedra, Rubycon, Ricochet albumokat a bass sequencer alapja tette legendává 90% sokunk számára. Ez pedig CF munkája mint ritmikai szakember! Ezt ne feledjük. Lehet tehetségtelen zenész volt, de szeretnék úgy dobolni amit ő a Ricochet-en utólag stúdión feldobolt a part1-hez vagy maga a Green Desert alapja. Én nem tartom virtuóznak, de zenei tehetségnek és kultusz legendának mindenképpen. Miként Edgar-t is szuggesztív gitáros prog-rock zenészként is imádom. Szerintem Edgar egy kitűnő gitários is lehetett volna egy pl. King Crimson féle bandában. De volt egy víziója és ment utána szerencsénkre. FM, Thief szólók stb. számomra igenis virtuózok. Nem Al' di Meola, Satriani virtozitás, de egydi íz és hangzás, szenvedély. Lúdbőr és kész, nagy gitárművész is volt szememben! Baromira nem érdekel a szakma hova sorolja. Könnyem csorog a FM B oldal első részének gitárszólója hallatán 1000-x is. 

Ha CF jó helyen ült jó időben, akkor TQ,-US rossz helyen ül, rossz időkben :-)  Az én érzelmi kötődésem ezt mondja. Igen jól írtad ő hozzáadott, sőt megteremetett valamit az adott pillanatban TD-nek hívják! A mostani csapat csak illúziót tud elvenni számomra minden pillanatban ha nem vállalják fel ez a saját munkájuk és nem TD-nek hívom a produkciókat. A legutóbbi session 4-es óta biztosan nem. Borzalmas csalódás! 

 

Márkahűség?

Ok, de nem kell a márka brand alatt! Én példaképem pl. Edward Burtynsky  vagy Markovics Ferenc fotográfus munkássága és kultusza előbbi a 90-es, utóbbi a 70-es évekből. Sok felvételemen részben követem is őket, de ettől még photoPBranyi a brand ami kijön kezem alól :-) Markovics Ferivel barátok is vagyunk a 30 év korkülönbség ellenére. Sőt ő magánemberként is szerethető művész. A kultuszuk terjesztem viszem tovább. A zenei fomációknál az a zavaró, hogy több ember együttműködése, mint pl. a színház társulatok, vagy táncművészeti csoportok esetén. Mindig gond van ott is ha pár évtized alatt lecserélődik az egész tagság, a műsor már nyomokban sem követi az egykori kultuszt, de pont a piaci eladhatóság miatt azért viszik tovább. Ezzel inkább ártanak! A fiataloknak össze mosnak dolgokat, akik csak épp érdeklődnek, saját alkotói tevékenységüket nem vállalják fel saját égiszük alatt. Ezt érzem a mai TD-vel kapcsolatban és elfogadom képzett, ügyes, pontos, megbízható, emberileg szerethető figurák, de ha nem jön a lúdbőr, akkor nem jön. És számomra ők After Dream formáció. A QG megjelenésekor, még tetszett is és bizakodtam, de már ösztönből a zenei vinyótáramon nem a TD diszkográfia folderbe mentettem el az albumot hanem nyitottam egy After Edgar nevű könyvtárat. Ez mindent elárul szerintem oldalamon, mint pavlovi reflex. De nem pocskondiázok senkit, akik imádják őket mint TD. Sőt engem érdekel amit csinálnak csak olyan élményt adnak mint sok más ambient zenész napjainkban akik nem TD-nek hívják munkásságukat. Ők is kultuszt visznek tovább a fiatalok felé. De szerintem korrektebbül. Minden kultuszban az is benne van egy bizonyos zárt időintervallumra vonatkozik! Élénken tudatban tartani kötelességünk, de meg toldani, ki terjeszteni az idők végtelenségéig nem lehet! Ha Edgar így gondolta akkor saját csapdájába esett.

 

Azt hiszem az érzelmi síkon történő elemzéseim ezt alaposan körbe járták :-) Részemről zárásnak akkor 033Attis-nak, hogy zenében fejezzem ki érzéseim és kötődésem. Természetesen a többiek érzelmi kötődése nagyon érdekel a TD-hez. kinek – mit jelent? Figyelem örrömmel. Ne feledjétek itt nem lehet és kell egymást meggyőzni, igazából a TD rajongó tagság személyiségeit ismerhetjük meg és ettől lesz emberi és nem virtuális közösségünk! GG-t tisztelem és iszom szavait, nagyon tájékozott a területen, a LOOM koncertet ami életem egyik csúcs élménye is Neki köszönhetjük és sok mindent! Érzéseink eltérnek, más a személyiségünk. A TD-t imádjuk ez közös :-)

Előzmény: 033attila (14441)
033attila Creative Commons License 2019.04.11 0 0 14441

Érdemes megnézni ezt a videót:

https://www.youtube.com/watch?v=LW55ypBNxYk

Többről van itt szó, mint hogy Hoshiko végigunatkozza a koncerteket, nem gondoljátok?

GG Creative Commons License 2019.04.11 0 0 14440

Hoshiko már rég nem csak a hegedűt húzza, és nem is csak a laptopot - egy pitch-to-midi konverterrel be van kötve Thorsten Memotronjába nyár óta, a Mellotron-hangokért azóta ő felel többnyire - egy TD nevű produkciónál ez meglehetős nagy felelősség...

 

A fiatalok közötti TD-kultusz egyáltalán nem a régmúlt időknek szól - illetve, persze, részben annak. Sajnos a zenekar sztorija nagyon kevéssé ismert, ezen segíthetne a könyv, de nincs igazán jól terjesztve, hogy finoman szóljak. A fiatalok most a zenekart a GTA játékból, meg a Stranger Things sorozatból, meg a nyári fesztiválokról ismerik, meg arról, hogy minden második hollywoodi filmnél az az instrukció, hogy TD-szerű zenét kérnek a zeneszerzőtől - szóval aktivitás nélkül nincs semmi. Főleg ebben a mai információkkal túlterhelt világban. De a jó hír az, hogy a TD annyira időálló márka, hogy simán bírja a versenyt!

 

A Franke-kérdéshez: az a fickó az adott történelmi pillanatban nagyon jó helyen, nagyon jót produkált. Nagyon távol volt a zenei zsenitől az én fogalmaim szerint, és nagyon kellett Edgar ízlése, hogy elfogadható dolgok kerüljenek ki a keze közül. Ami utána, a szakítás után történt vele, az elmagyarázza őt. Rögtön szerzett egy jól fizető hollywoodi nagyfilmet - aminek nem volt folytatása, nem igazán keresték a producerek, ami Edgar interpretációja alapján annak lehetett köszönhető, hogy rettenetesen lusta volt, és soha semmilyen határidőt nem volt képes betartani, és minimális felelősségérzet sem volt benne. Hollywoodban egyedül, magára hagyva csak maradékokat, B C kategóriákat dolgozhatott- kivétel - Babylon 5 -, míg Haslinger pár évvel később indulva nagy karriert futott be, ugyanazzal a háttérrel.

 

Nyilvánvaló, hogy mindenkinek vannak és lesznek kedvencebb tagjai, és Chris Franke amit az adott pillanatban betöltött, arra nincsenek szavak. De hozzá képest szerintem nem értelmes mondjuk Ulrichot kirekeszteni, aki egy lényegesen képzettebb srác, ugyanúgy Edgar választottja - már a kilencvenes évekből! -, saját erőből befutott egy fantasztikus szólókarriert, tehát a zenéje legalábbis néhány millió hallgató plusz a teléjes szakma számára okés, emberileg klasszisokkal Chris fölött áll, és a TD márkához való hűsége pedig még sokkal inkább vitán felüli, mint Chrisé, akinek az egész egyébként főleg csak a pénzről szólt. Meg a domain és a mesterszalagok illetéktelen lenyúlásáról.

 

 

Denon x4300 Creative Commons License 2019.04.11 0 0 14439

Persze, hogy értjük ... Hoshiko-nak ugyanolyan létjogosultsága van ott állni egy szál hegedüvel meg egy laptoppal mint Chris-nek, US-nak ugyanolyan létjogosultsága van ott állni egy laptoppal meg egy fülessel a fején mint Baumann-nak, Schmoelling-nek, Haslinger-nek ... és a legvégén a legjobb: TQ-nek ugyanolyan létjogosúltsága van ott állni mint EDGAR-nak. Ez így mind rendben van ... hiszen ök jobbak mint az eredeti!!! - Ezt értsd már meg Kedves Petyus!!! :))))))))))

Előzmény: m61petyus (14438)
m61petyus Creative Commons License 2019.04.11 0 0 14438

most Hoshiko Yamane áll ott.

 

Talán mindenki érti miről beszélek :-)

Előzmény: m61petyus (14437)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!