na menj a picsába, egyetemre jársz de egy rohadt mondatot nem tudsz leírni ezer hiba nélkül? Most hülyének nézel minket vagy te vagy az má' ne haragudj.
Sőt, előszőr "vallást" írt! Most vallás vagy válás? Oké, a szövegkörnyezetből megérti az okos ember, de aki szakdolgozatot ír, az figyeljen egy kicsit jobban!
Kedves Szülők ! Végzős pszichológus halgatókénta diplomámat a vallással kapcsolatban írom. Ezért keresek olyan, eggyütműködő családokra, ahol egy vagy két 8-15 éves gyerek van és a vállás 3 éven belül történt. A gyerekekkel 4, a szülővel 2 tesztet vennék fel. A teszteket akár E-mail-ben is el tudom küldeni. Igény esetén visszajelzést is tudok küldeni a tesztek, illetve a vizsgálatom eredményéről. Ha résztvenne családjával munkámban, kérem jelentkezzel az alábbi E-mail címen, és elküldöm/átadom a teszteket.
nem, mivel van kapcsolatom, csak a lánnyal hosszú ideje ismerjük egymást, de a barátságnál többről nem is volt soha szó, de azért nagyon aggódok miatta, de sajnos mindig kifogja a rosszabb pasikat, de hiába mondom neki, hogy ismerje meg jobban, nem mindig hallgat rám se
Kedves Krisztian,en komolyan veszem kerdesedet ,mert mindne korosztalyban azonos problemak vetodnek fel,a fiatalabb,tapasztalatlanabb szerelmeseknel is.
A visszautasitasnak van ongerjeszto hatasa. Amenyivel szilardabb a visszautasitas annal ertekesebb lesz (igazsagtalanul) a visszautasito..ez mar igy van. A dolog azonban idovel es konzekvens elutasitasnal valamikor abbamarad (vannak tragikus kivetelek is de remelem az eseted a nagy tobbseghez tartozik).
Van egy barátnőm, aki csak barát, de nagyon nagy problémája van.
Van pasija, igen van sajnos... bár ne lenne. Elmondása és tapasztalatom szerint, ez a pasi nagyon szereti őt. Túlságosan nagyon. Állandóan azt mondja neki hogy nagyon szereti, örökkön örökké vele akar élni, megad neki mindent csak szeresse, ezt mondja ha nála van, jah meg rá akar sokszor mászni. A probléma: a csaj 17 éves, a pasi 24... azt akarja hogy ha 18 éves lesz költözzön hozzá, legyen az asszony, megad neki mindent, csak szeresse. De a csaj ezt nem bírja, mert a pasi nem engedi el sehova, ha velem találkozik, azt is csak titokba, a szülei is ellenzik, de azt mondja neki hogy oldja meg, elmegy dolgozni akkor is e-mailen mondja hogy szereti. Próbált már szakítani vele, de nem tud. Először is mert nem meri megbántani. Másodszor mert ha összeveszik vele, akkor is azt mondja hogy szereti, meg ha elhagyja, akkor meg csöndbe fogja szeretni. A pasi nem fogja fel hogy a csaj szakítani akar vele. Olyan mintha egy rab lenne. Nélküle egy senki a pasi mert elmondása szerint még sose volt szerelmes, és ez az első barátnője. A csaj barátnője anyjának súlyos betegsége van, ezt elmondta a pasinak hogy most ritkábban fognak találkozni, hogy segítsen neki meg minden, erre meg az volt a válasza hogy mikor dugnak. Tehát nem éppen egy épeszű.
Ha a lakás a tiéd, akkor te döntesz. Ehhez különösebben bíróság sem kell. Vagy megbeszéled vele, hogy elmegy, vagy ha nem lehet vele kommunikálni, akkor zárcsere, cuccok pedig az ajtó elé. Ha mindezt azért nem tudod megtenni, mert nem érzed fair-nek, akkor vagy sántít valami a történetedben, vagy balek módjára viselkedsz.
Viszont nem biztos, hogy az expasidra kéne dühösnek lenned, ha engedted visszaköltözni. Mert ezzel végülis te adtad alá a lovat. Ha elköltözött, akkor onnantól kezdve nem a te gondod lett volna, hogy szerencsét próbált vagy hogy mit gondol a fia. A pasas felnőtt ember, nem a te ügyed, hogy van-e hova mennie. Ha annak érzed, akkor készülj fel rá, hogy ezt akár életed végéig is simán kihasználhatja. Te magadért és a fiadért tartozol felelősséggel. Nem mellesleg a gyerekednek mutatsz példát azzal, hogy tudsz-e dönteni.
A fickó helyzetéről te döntesz, a gyerektartásról meg a bíróság. Bár ha nincs normális bejelentett munkahelye, akkor nem igen van miben reménykedni.
Biztosan velem van gond, de nem csak ilyen volt, viszont ezekről marad rám a szar..már bocsi :)
Amúgy valóban túl jóhiszemű vagyok, sokáig bízok a helyzet javulásában.
Úgy varrták a nyakamba, hogy szerintük mi nem szakítottunk, csak szerencsét próbált vidéken. Nomeg a pasi is úgy gondolta, hogy neki úgyanúgy itt van mindene, meg néha küldött némi aprópénzt az adósságok részleteihez, ezért joga van pár hónapot itt lenni.
A fia kerek perec kijelentette, hogy igenis találjuk meg újra a hangot és éljünk békében. Ő hozta fel kocsival is, övé lett a lenti ház... én is szabadulni akarok tőlük. Csak baromi nehéz.
Azt tudom hogy max 6 hónap, de pont az indulás az ami nekem sem tiszta, azért köszi.
En anno a birosagon inteztem. Bementem, ott segitettek es megirtuk a papirt az elmaradasrol es ok kuldtek a vegrehajtonak.
De hallottam rola, hogy lehet a rendorsegen is...de teny, hogy max vissza 6 honap.
A 12 ezer (ezt miert neked irom?? :DDD) meg nem is olyan nevetseges... vagyis hat persze az, de hat ugye vannak es nem kevesen akik ennel is kevesebbet kapnak. (en vegre 10-et...de volt ez ugye 3000 is :DDD)
Valamit nem értek. Mi az, hogy a családja a nyakadba varrta?!? Felnőtt ember, nem a te felelősséged, mi történik vele. Ha már itt tartunk, a gyerekednek tartozol felelősséggel, talán nem egy olyan léhűtő gondját kéne felvállalnod, aki miatt ő is nehezebb helyzetbe került... (Magyarul: a farkánál fogva kéne kivágnod a lakásodból és az életedből, de minél előbb.) Nem gyanús, hogy mindig ilyen megbízhatatlan pasikkal van dolgod?
Egyébként a gyerektartást hat hónapra visszamenően tudod megreklamálni, de nem tudom, hogy a bíróságon vagy a rendőrségen kell intézkedni.
Az en tanacsommal nem sokat ersz mert en osztrak jogasz vagyok s a MO torvenykezesei nem eppen logikusak. Annyi biztos hogy azt az ossezget amelyet megiteltek neked behajthatod nem tudom emnyni itt a prescripcio deaz minden fizetesu kotelesegu honap elejen ujra kezdodik.Ha a gyermek,vagy a fizetesre koteles fel helyzetebe valtozas tortent ujra lehet nyitni a pert uj eltartasi kotelezetseget megalapitatni. De magyar jogaszt kell megkerdezned.
Így rögtön elsőre tanácsért jövék, ha tudtok esetleg gyakorlati rúgást adni nekem...nem tudom hogyan induljak el, de már sajna muszáj lépnem. Elváltam 2002-ben, szépen, közös megegyezéssel ( ekkor már két éve nem éltünk együtt - így könnyű volt) de mivel a volt férjem mindig is egy kötelezettségkerülő alak volt, természetesen csak valami mondvacsinált tartásdíjat rögzítettek. ( 12.000 Ft ) A bírónő kérdezte is , hogy jajj szegény munkanélküli ember, meg tud majd élni? ( két műszakot nyomott akkor nyomdászként - természetesen bejelentés nélkül..szóval volt pénze rendesen) én meg is jegyeztem : mondja bírónő, nem mindegy mit írunk le, úgysem fogja ezt sem fizetni..
Így is lett..azóta nagy ritkán - szülinap, karácsony, húsvét - elviszi egy hétvégére a gyereket, akkor ad neki némi aprópénzt és ennyi. Viszont engem meg a legutóbbi élettársam belevitt egy lakásvásárlásba, az én nevemen, mivel nekem volt rendes jövedemem - aztán rámhagyott még ezen kívül egy rakás adósságot, az ő hitelét amiben kezes voltam, az autót - amit visszavett a bank, de maradt rajta jócskán..illeték stb. Levonult vidékre, hogy majd üzletet csinál...persze nem lett belőle semmi, most visszajött pénz, munka nélkül pluszként a nyakamra...
A fiam ma 13 éves, és már szeretnék neki nyugalmat. Úgy volt, hogy az élettársammal megszakítottuk a kapcsolatot, mikor levonult vidékre. De a kedves családja visszavarrta a nyakamba, két hónap haladékot adtam neki, hogy találjon itt újra munkát, keressen pénzt és költözzön el. Február óta itt van a nyakunkon és már végrehajtások sorát nyögöm, amiből nagyon elegem van. Kirakni nem tudom hová..állítólag OVB-nél képzik brókernek..aki tudja mi ez, gondolom sejti, hogy abból sosem lesz rendes lé..
Szóval oda jutottam, hogy a gyerekemnek már az is gond, ha az ebédjét kell befizetni, vagy a bérletét kell megvenni. Hó végén meg már a kaja is veszélyben forog, pedig a főállásomban jól keresek és azóta mellékállásom is van..éhbérért. Mégsem elég semmire.
Összesítve, oda jutottam ,hogy szeretném végre igénybe venni a gyerektertást, csak nem tudom, hogyan indítsam el az eljárást. A volt férjem lakóhelyének megfelelő bíróságot kell felkerenem a listával melyen szerepelnek a volt férjem által most bitorolt dolgok, ez ugye vicc? Mert ennyi információt találtam csak a témában..
Az nem "gondoskodás", amikor valaki uralni, sőt, birtokolni akarja a másikat. Legalábbis én nem tartom annak.
Mindenkinek szüksége van szabadságra.
Az nem fair, hogy az egyik éli az életét, dolgozik (tudom, sokan boldogan lemondanának róla, de próbáljatok csak meg éveket otthon tölteni!), baráti társaságba jár, a másiknak pedig csak az marad, amit a társa elmesél otthon.
Vagy ami még jó lehet, ha mediátor jelenlétében próbáljátok meg megbeszélni a problémáitokat.
Az lenne a szerencsés, ha a férjed megértené, hogy csak úgy marad egyben a családja, ha figyelembe veszi a te igényeidet, szükségleteidet is -és itt nem elsősorban anyagiakra gondolok.
Az szerintem egy sehova sem vezető parttalan vitát eredményez, ha kicsinyes, pitiáner módon elvesztek a részletekben és a múltat hánytorgatjátok. Az biztos, hogy nem lesz konstruktív, előrevivő. Ezt próbáld megértetni vele szépszóval.
Egyébként azon gondolkoztam, hogy milyen fura az élet. Te több önnállóságot, "saját életet", szabadságot szeretnél, az én exem meg olyan partnert keresett- és talált-magának, aki úgy gondoskodik róla, mint a férjed...:))
Ő amolyan önkéntes igazság bajnoka, aki nem jogász ugyan, de imád a jog útvesztőiben bolyongani. Szent meggyőződése, hogy ezt az igazságtalan világot a törvények betartatásával sokkal jobbá lehetne tenni. És hogy mindenkinek kötelessége lenni fellépni a jogtalansággal szemben. Nem sajnálni rá az időt.
Ő az a típus, aki folyton levelezik az ilyen-olyan ombudsmannal, a BKV-val, stb.
Ha nem kap meg 200 forintot, ami pedig jár, képes tíz levelet írni, akár 2 évig vacakolni. Nem a 200 forintért hanem azért, mert őt jogtalanság érte.
Még éppen csak összeismerkedtünk, kifejtette, hogy mennyire igazságtalannak tartja, hogy szinte automatikusan az anyának ítélik a gyerekeket. Nyilván nem láthatta előre a jövőt, akkoriban még csak nem is voltunk házasok. Mégis riasztó volt, ahogy belelovalta magát a témába. Mintha személyesen érintve lett volna.
Azóta is a fülemben cseng.
Mellesleg a barátnőm kolléganőjétől vették el a gyerekeit. A barátnőm elmondása szerint azért, mert a nő összeszerelmesedett a szomszéddal és odáig jutott a dolog, hogy együtt akartak élni. És szépen naivan a férj elé álltak és elmesélték a dolgot, kérve őt, hogy egyezzen bele a válásba.
És ezen az alapon a nő hibájából mondták ki a válást, a gyerekek a férjnél maradtak.
Persze részleteket nem tudok. Lehet, hgoy más is játszott. Nem tudom.
Egyébként a nő azóta házasságban él a szomszéddal, szült egy gyereket.
Nem, nem vagyok drogos sorozatgyilkos:) Egy teljesen átlagos kétgyerekes anyuka vagyok.
Egyébként borzasztóan hangzott, amit írtál. Én nem akarom tönkretenni a férjemet! Nem akarom kiforgatni a vagyonából és nem akarom megfosztani a gyerekeitől sem.
Létezik olyan, hogy két ember megegyezik abban, hogy már nem tudnak együtt élni, ezért szétválnak, tehát különköltöznek, de a gyerekek érdekében mégis megarad a napi kapcsolat? Vagy ez csak utópia?
Valószínűleg igazad van abban, hogy a gyerekeket mindenképpen megviseli a válás. Merő önzésből ne rúgjunk fel egy házasságot? Mit értünk önzés alatt? Ha azt mondom, hogy nem tudom már elfogadni, tisztelni, képtelen vagyok felnézni rá, tele vagyok rossz érzéssel, ezért nem akarok vele élni tovább? Ez önzés? Végülis a válások azért történnek, mert valamelyik vagy mindkét fél számára nem jó az együttélés! És jobbat akarnak. Lehet, hogy ez önzés.
Szerencsére fizikai agresszióra nem került sor köztünk és biztosan nem is fog. De a verbális agresszió sem elhanyagolható tényező. A feszültséget tapintani lehet köztünk, az a gyanúm, érzik a gyerekek is, legalábbis nehezebben kezelhetőek az utóbbi időben. És persze mi magunk is feszültek vagyunk.
Hogyan reagált a férjem a felsorolt problémákra? Még sosem tudtuk megbeszélni a problémáinkat, mert rögtön elveszünk a részletekben. Konkrét eseteket húz elő és elkezdi vitatni, hogy hogyan is volt az 99'-ben, ki mit mondott és arra a másik mit reagált...
Egyébként pedig leírtam, hogy javasolta, hogy húzzunk egy vonalat és kezdjük újra. Én erre képtelen vagyok. A beállt kapcsolatokon ez már nem változtat (pl. a szüleim és az ő viszonya), nem változtat az anyagiakhoz való hozzáállásán sem (a pénz a minden). Ráadásul látom rajta, hogy továbbra sem tudja tolerálni, hogy több szabadságra vágyom, nem elég nekem, hogy otthon ülök és az ő szemüvegén keresztül látom csak a világot. Mondani nem mondja, az az érzésem, kivár. De magában ugyanúgy elítéli és füstölög.
Hetente egyszer iskolába járok, már második éve. Féltékeny, neheztel érte, megpróbálná leépíteni, ha tudná, de én nem engedem. Amikor elmondtam neki, hogy rosszul esik, hogy ennyire nem támogat abban, ami nekem a szívem vágya, hogy azt tanulhassam, ami érdekel, azt válaszolta: Hát a benzint ki fizeti a kocsidba? És azzal jársz iskolába, nem?
Egyébként tényleg ő fizeti.
Mumu
Én nem hiszem, hogy a gyerekeim nélkül tudnék létezni. Boldog semmi esetre sem lennék.
Egyébként sem tudná a férjem egyedül nevelni őket. Reggel hatkor elmegy itthonról és jó esetben este hatkor ér haza. Anyósom valamennyit tudna segíteni, de már 70 éves. Nem alkalmas arra, hogy kisgyerekeket neveljen az anyjuk helyett. Hogy tanuljon velük. És akkor mi lesz? Babysitter?
Persze, egyedül senki nem tud jól gyerekeket nevelni. Az az ideális, amikor két ember közösen viseli a gyerekek gondozásának terhét. Én is dolgozni fogok, nem lenne könnyű megoldani, bár az én szüleim lényegesen fiatalabbak, tehát többet tudnak segíteni.
Hsz-edbol az derul ki hogy semmikepen nem akarsz ferjeddel maradni "Nekem mar nemkell ez az ember"
Akkor el fogsz valni gyerek ide, gyerek oda...Az sem biztos- bar szereted oket -hogy az annyira rossz lesz szamodra ha agyerkeket apjuknal hagyjak (bar a kicsiket ha nincs valami sulyos a mam ellen akkor az anyukanal hagyjak)
Latom van hova menjel/menjetek.
Ha nem erekel mar a fderjed,akkor el ell valni ..sajnos.
