Keresés

Részletes keresés

kaycee17 Creative Commons License 2008.05.25 0 0 20818
nem, mivel van kapcsolatom, csak a lánnyal hosszú ideje ismerjük egymást, de a barátságnál többről nem is volt soha szó, de azért nagyon aggódok miatta, de sajnos mindig kifogja a rosszabb pasikat, de hiába mondom neki, hogy ismerje meg jobban, nem mindig hallgat rám se
Mumu Creative Commons License 2008.05.25 0 0 20817

Kedves Krisztian,en komolyan veszem kerdesedet ,mert mindne korosztalyban azonos problemak vetodnek fel,a fiatalabb,tapasztalatlanabb  szerelmeseknel is.

A visszautasitasnak van ongerjeszto hatasa. Amenyivel szilardabb a visszautasitas annal ertekesebb lesz (igazsagtalanul) a visszautasito..ez mar igy van. A dolog azonban idovel  es konzekvens elutasitasnal valamikor abbamarad (vannak tragikus kivetelek is de remelem az eseted a  nagy tobbseghez tartozik).

..de ugye Neked is tetszik a kisleany ?

Előzmény: krallure (20815)
Törölt nick Creative Commons License 2008.05.24 0 0 20816
te eltévesztetted a házszámot baszki:)
Előzmény: krallure (20815)
krallure Creative Commons License 2008.05.24 0 0 20815
Van egy barátnőm, aki csak barát, de nagyon nagy problémája van.

Van pasija, igen van sajnos... bár ne lenne. Elmondása és tapasztalatom szerint, ez a pasi nagyon szereti őt. Túlságosan nagyon. Állandóan azt mondja neki hogy nagyon szereti, örökkön örökké vele akar élni, megad neki mindent csak szeresse, ezt mondja ha nála van, jah meg rá akar sokszor mászni. A probléma: a csaj 17 éves, a pasi 24... azt akarja hogy ha 18 éves lesz költözzön hozzá, legyen az asszony, megad neki mindent, csak szeresse. De a csaj ezt nem bírja, mert a pasi nem engedi el sehova, ha velem találkozik, azt is csak titokba, a szülei is ellenzik, de azt mondja neki hogy oldja meg, elmegy dolgozni akkor is e-mailen mondja hogy szereti. Próbált már szakítani vele, de nem tud. Először is mert nem meri megbántani. Másodszor mert ha összeveszik vele, akkor is azt mondja hogy szereti, meg ha elhagyja, akkor meg csöndbe fogja szeretni. A pasi nem fogja fel hogy a csaj szakítani akar vele. Olyan mintha egy rab lenne. Nélküle egy senki a pasi mert elmondása szerint még sose volt szerelmes, és ez az első barátnője. A csaj barátnője anyjának súlyos betegsége van, ezt elmondta a pasinak hogy most ritkábban fognak találkozni, hogy segítsen neki meg minden, erre meg az volt a válasza hogy mikor dugnak. Tehát nem éppen egy épeszű.

Várom ötleteiteket,

Üdv, Krisztián

csipiketörp Creative Commons License 2008.05.14 0 0 20814
Ha a lakás a tiéd, akkor te döntesz. Ehhez különösebben bíróság sem kell. Vagy megbeszéled vele, hogy elmegy, vagy ha nem lehet vele kommunikálni, akkor zárcsere, cuccok pedig az ajtó elé. Ha mindezt azért nem tudod megtenni, mert nem érzed fair-nek, akkor vagy sántít valami a történetedben, vagy balek módjára viselkedsz.

Viszont nem biztos, hogy az expasidra kéne dühösnek lenned, ha engedted visszaköltözni. Mert ezzel végülis te adtad alá a lovat. Ha elköltözött, akkor onnantól kezdve nem a te gondod lett volna, hogy szerencsét próbált vagy hogy mit gondol a fia. A pasas felnőtt ember, nem a te ügyed, hogy van-e hova mennie. Ha annak érzed, akkor készülj fel rá, hogy ezt akár életed végéig is simán kihasználhatja.
Te magadért és a fiadért tartozol felelősséggel. Nem mellesleg a gyerekednek mutatsz példát azzal, hogy tudsz-e dönteni.

A fickó helyzetéről te döntesz, a gyerektartásról meg a bíróság. Bár ha nincs normális bejelentett munkahelye, akkor nem igen van miben reménykedni.
Előzmény: myb-soft (20812)
Törölt nick Creative Commons License 2008.05.14 0 0 20813
"Magyarul: a farkánál fogva kéne kivágnod a lakásodból és az életedből, de minél előbb."

Szerencsétlen leendő exférjed...:))
Előzmény: Tóthika (20807)
myb-soft Creative Commons License 2008.05.13 0 0 20812

..szió, de igen gyanús :)

Biztosan velem van gond, de nem csak ilyen volt, viszont ezekről marad rám a szar..már bocsi :)

Amúgy valóban túl jóhiszemű vagyok, sokáig bízok a helyzet javulásában.

 

Úgy varrták a nyakamba, hogy szerintük mi nem szakítottunk, csak szerencsét próbált vidéken. Nomeg a pasi is úgy gondolta, hogy neki úgyanúgy itt van mindene, meg néha küldött némi aprópénzt az adósságok részleteihez, ezért joga van pár hónapot itt lenni.

A fia kerek perec kijelentette, hogy igenis találjuk meg újra a hangot és éljünk békében. Ő hozta fel kocsival is, övé lett a lenti ház... én is szabadulni akarok tőlük. Csak baromi nehéz.

 

 

Azt tudom hogy max 6 hónap, de pont az indulás az ami nekem sem tiszta, azért köszi.

Előzmény: Tóthika (20807)
Tóthika Creative Commons License 2008.05.07 0 0 20811
Júni 26-án záróvizsga, utána bármikor. :-)
Utóbbitól tartok én is. :-(
Előzmény: quilla (20810)
quilla Creative Commons License 2008.05.07 0 0 20810

Kave mehet, juni 23 es juli 6 kozott valamikor, ha az jo :)

Pernek asszem vege azzal, hogy dontottek az evi egy minimum hazautrol, illetve hat meg lehet, hogty apuka fellebez :)

Előzmény: Tóthika (20809)
Tóthika Creative Commons License 2008.05.07 0 0 20809
Csak nem ilyen "óriási" emelés történt? ;-) Bár ez még így is :-(.

OFF
Hogy áll a pered?
Kávézunk még ebben az életben? ;-)
ON
Előzmény: quilla (20808)
quilla Creative Commons License 2008.05.07 0 0 20808

En anno a birosagon inteztem. Bementem, ott segitettek es megirtuk a papirt az elmaradasrol es ok kuldtek a vegrehajtonak.

De hallottam rola, hogy lehet a rendorsegen is...de teny, hogy max vissza 6 honap.

A 12 ezer (ezt miert neked irom?? :DDD) meg nem is olyan nevetseges... vagyis hat persze az, de hat ugye vannak es nem kevesen akik ennel is kevesebbet kapnak. (en vegre 10-et...de volt ez ugye 3000 is :DDD)

Előzmény: Tóthika (20807)
Tóthika Creative Commons License 2008.05.07 0 0 20807
Valamit nem értek. Mi az, hogy a családja a nyakadba varrta?!? Felnőtt ember, nem a te felelősséged, mi történik vele. Ha már itt tartunk, a gyerekednek tartozol felelősséggel, talán nem egy olyan léhűtő gondját kéne felvállalnod, aki miatt ő is nehezebb helyzetbe került... (Magyarul: a farkánál fogva kéne kivágnod a lakásodból és az életedből, de minél előbb.) Nem gyanús, hogy mindig ilyen megbízhatatlan pasikkal van dolgod?

Egyébként a gyerektartást hat hónapra visszamenően tudod megreklamálni, de nem tudom, hogy a bíróságon vagy a rendőrségen kell intézkedni.
Előzmény: myb-soft (20805)
Mumu Creative Commons License 2008.05.07 0 0 20806
Az en tanacsommal nem sokat ersz mert en osztrak jogasz vagyok s a MO torvenykezesei nem eppen logikusak. Annyi biztos hogy azt az ossezget amelyet megiteltek neked behajthatod nem tudom emnyni itt a prescripcio deaz minden fizetesu kotelesegu honap elejen ujra kezdodik.Ha a gyermek,vagy a fizetesre koteles fel helyzetebe valtozas tortent ujra lehet nyitni a pert uj  eltartasi kotelezetseget megalapitatni. De magyar jogaszt kell megkerdezned.
Előzmény: myb-soft (20805)
myb-soft Creative Commons License 2008.05.06 0 0 20805

Sziasztok!

 

Így rögtön elsőre tanácsért jövék, ha tudtok esetleg gyakorlati rúgást adni nekem...nem tudom hogyan induljak el, de már sajna muszáj lépnem. Elváltam 2002-ben, szépen, közös megegyezéssel ( ekkor már két éve nem éltünk együtt - így könnyű volt) de mivel a volt férjem mindig is egy kötelezettségkerülő alak volt, természetesen csak valami mondvacsinált tartásdíjat rögzítettek. ( 12.000 Ft )  A bírónő kérdezte is , hogy jajj szegény munkanélküli ember, meg tud majd élni? ( két műszakot nyomott akkor nyomdászként - természetesen bejelentés nélkül..szóval volt pénze rendesen) én meg is jegyeztem : mondja bírónő, nem mindegy mit írunk le, úgysem fogja ezt sem fizetni..

Így is lett..azóta nagy ritkán - szülinap, karácsony, húsvét  - elviszi egy hétvégére a gyereket, akkor ad neki némi aprópénzt és ennyi. Viszont engem meg a legutóbbi élettársam belevitt egy lakásvásárlásba, az én nevemen, mivel nekem volt rendes jövedemem - aztán rámhagyott még ezen kívül egy rakás adósságot, az ő hitelét amiben kezes voltam, az autót - amit visszavett a bank, de maradt rajta jócskán..illeték stb. Levonult vidékre, hogy majd üzletet csinál...persze nem lett belőle semmi, most visszajött pénz, munka nélkül pluszként a nyakamra...

 

A fiam ma 13 éves, és már szeretnék neki nyugalmat. Úgy volt, hogy az élettársammal megszakítottuk a kapcsolatot, mikor levonult vidékre. De a kedves családja visszavarrta a nyakamba, két hónap haladékot adtam neki, hogy találjon itt újra munkát, keressen pénzt és költözzön el. Február óta itt van a nyakunkon és már végrehajtások sorát nyögöm, amiből nagyon elegem van. Kirakni nem tudom hová..állítólag OVB-nél képzik brókernek..aki tudja mi ez, gondolom sejti, hogy abból sosem lesz rendes lé..

 

Szóval oda jutottam, hogy a gyerekemnek már az is gond, ha az ebédjét kell befizetni, vagy a bérletét kell megvenni. Hó végén meg már a kaja is veszélyben forog, pedig a főállásomban jól keresek és azóta mellékállásom is van..éhbérért. Mégsem elég semmire.

 

Összesítve, oda jutottam ,hogy szeretném végre igénybe venni a gyerektertást, csak nem tudom, hogyan indítsam el az eljárást. A volt férjem lakóhelyének megfelelő bíróságot kell felkerenem a listával melyen szerepelnek a volt férjem által most bitorolt dolgok, ez ugye vicc? Mert ennyi információt találtam csak a témában..

 

 

 

 

 

 

Mumu Creative Commons License 2008.04.04 0 0 20804
Ezt sajnalatosnak de eszszerunek tartom.
Előzmény: Törölt nick (20800)
_cseszo Creative Commons License 2008.04.03 0 0 20803

Jézusom! Hogy tudtál egy ilyen emberrel élni? Már bocs de a hiba benned volt hogy hozzámentél o))

Sajnálom!

Előzmény: Catu (20793)
Mumu Creative Commons License 2008.02.06 0 0 20799
Sajnos nagyon kevés megállapodás amelyben  a partner természetétöl függö dolgokrol mond le, teljesedik.
Előzmény: Törölt nick (20796)
Törölt nick Creative Commons License 2008.02.06 0 0 20798
Ez is egyfajta gondoskodás. Mondom, az exem direkt ilyet keresett..:))
Előzmény: Catu (20797)
Catu Creative Commons License 2008.02.06 0 0 20797

Whale

Az nem "gondoskodás", amikor valaki uralni, sőt, birtokolni akarja a másikat. Legalábbis én nem tartom annak.

Mindenkinek szüksége van szabadságra.

Az nem fair, hogy az egyik éli az életét, dolgozik (tudom, sokan boldogan lemondanának róla, de próbáljatok csak meg éveket otthon tölteni!), baráti társaságba jár, a másiknak pedig csak az marad, amit a társa elmesél otthon.

 

Előzmény: Törölt nick (20796)
Törölt nick Creative Commons License 2008.02.06 0 0 20796
Vagy ami még jó lehet, ha mediátor jelenlétében próbáljátok meg megbeszélni a problémáitokat.

Az lenne a szerencsés, ha a férjed megértené, hogy csak úgy marad egyben a családja, ha figyelembe veszi a te igényeidet, szükségleteidet is -és itt nem elsősorban anyagiakra gondolok.

Az szerintem egy sehova sem vezető parttalan vitát eredményez, ha kicsinyes, pitiáner módon elvesztek a részletekben és a múltat hánytorgatjátok. Az biztos, hogy nem lesz konstruktív, előrevivő. Ezt próbáld megértetni vele szépszóval.

Egyébként azon gondolkoztam, hogy milyen fura az élet. Te több önnállóságot, "saját életet", szabadságot szeretnél, az én exem meg olyan partnert keresett- és talált-magának, aki úgy gondoskodik róla, mint a férjed...:))
Előzmény: Catu (20795)
Catu Creative Commons License 2008.02.06 0 0 20795

Anna Karenina!
Köszi a választ. Azt hiszem, megfontolom a párterápiát.

Catu

Előzmény: Törölt nick (20794)
Catu Creative Commons License 2008.02.05 0 0 20793

Ja, igen!

Whale, valóban félek a jogi procedúrától.

Mert félek a férjemtől.

Hogy is tudnám röviden jellemezni?

Ő amolyan önkéntes igazság bajnoka, aki nem jogász ugyan, de imád a jog útvesztőiben bolyongani. Szent meggyőződése, hogy ezt az igazságtalan világot a törvények betartatásával sokkal jobbá lehetne tenni. És hogy mindenkinek kötelessége lenni fellépni a jogtalansággal szemben. Nem sajnálni rá az időt.

 

Ő az a típus, aki folyton levelezik az ilyen-olyan ombudsmannal, a BKV-val, stb.

Ha nem kap meg 200 forintot, ami pedig jár, képes tíz levelet írni, akár 2 évig vacakolni. Nem a 200 forintért hanem azért, mert őt jogtalanság érte.

 

Még éppen csak összeismerkedtünk, kifejtette, hogy mennyire igazságtalannak tartja, hogy szinte automatikusan az anyának ítélik a gyerekeket. Nyilván nem láthatta előre a jövőt, akkoriban még csak nem is voltunk házasok. Mégis riasztó volt, ahogy belelovalta magát a témába. Mintha személyesen érintve lett volna.

 

Azóta is a fülemben cseng.

 

Mellesleg a barátnőm kolléganőjétől vették el a gyerekeit. A barátnőm elmondása szerint azért, mert a nő összeszerelmesedett a szomszéddal és odáig jutott a dolog, hogy együtt akartak élni. És szépen naivan a férj elé álltak és elmesélték a dolgot, kérve őt, hogy egyezzen bele a válásba.

És ezen az alapon a nő hibájából mondták ki a válást, a gyerekek a férjnél maradtak.

 

Persze részleteket nem tudok. Lehet, hgoy más is játszott. Nem tudom.

Egyébként a nő azóta házasságban él a szomszéddal, szült egy gyereket.

 

Catu Creative Commons License 2008.02.05 0 0 20792

Jó reggelt!

 

Whale:)

Nem, nem vagyok drogos sorozatgyilkos:) Egy teljesen átlagos kétgyerekes anyuka vagyok.

Egyébként borzasztóan hangzott, amit írtál. Én nem akarom tönkretenni a férjemet! Nem akarom kiforgatni a vagyonából és nem akarom megfosztani a gyerekeitől sem.

Létezik olyan, hogy két ember megegyezik abban, hogy már nem tudnak együtt élni, ezért szétválnak, tehát különköltöznek, de a gyerekek érdekében mégis megarad a napi kapcsolat? Vagy ez csak utópia?

Valószínűleg igazad van abban, hogy a gyerekeket mindenképpen megviseli a válás. Merő önzésből ne rúgjunk fel egy házasságot? Mit értünk önzés alatt? Ha azt mondom, hogy nem tudom már elfogadni, tisztelni, képtelen vagyok felnézni rá, tele vagyok rossz érzéssel, ezért nem akarok vele élni tovább? Ez önzés? Végülis a válások azért történnek, mert valamelyik vagy mindkét fél számára nem jó az együttélés! És jobbat akarnak. Lehet, hogy ez önzés.

Szerencsére fizikai agresszióra nem került sor köztünk és biztosan nem is fog. De a verbális agresszió sem elhanyagolható tényező. A feszültséget tapintani lehet köztünk, az a gyanúm, érzik a gyerekek is, legalábbis nehezebben kezelhetőek az utóbbi időben. És persze mi magunk is feszültek vagyunk.

 

Hogyan reagált a férjem a felsorolt problémákra? Még sosem tudtuk megbeszélni a problémáinkat, mert rögtön elveszünk a részletekben. Konkrét eseteket húz elő és elkezdi vitatni, hogy hogyan is volt az 99'-ben, ki mit mondott és arra a másik mit reagált...

Egyébként pedig leírtam, hogy javasolta, hogy húzzunk egy vonalat és kezdjük újra. Én erre képtelen vagyok. A beállt kapcsolatokon ez már nem változtat (pl. a szüleim és az ő viszonya), nem változtat az anyagiakhoz való hozzáállásán sem (a pénz a minden). Ráadásul látom rajta, hogy továbbra sem tudja tolerálni, hogy több szabadságra vágyom, nem elég nekem, hogy otthon ülök és az ő szemüvegén keresztül látom csak a világot. Mondani nem mondja, az az érzésem, kivár. De magában ugyanúgy elítéli és füstölög.

Hetente egyszer iskolába járok, már második éve. Féltékeny, neheztel érte, megpróbálná leépíteni, ha tudná, de én nem engedem. Amikor elmondtam neki, hogy rosszul esik, hogy ennyire nem támogat abban, ami nekem a szívem vágya, hogy azt tanulhassam, ami érdekel, azt válaszolta: Hát a benzint ki fizeti a kocsidba? És azzal jársz iskolába, nem?

Egyébként tényleg ő fizeti.

 

Mumu

 

Én nem hiszem, hogy a gyerekeim nélkül tudnék létezni. Boldog semmi esetre sem lennék.

Egyébként sem tudná a férjem egyedül nevelni őket. Reggel hatkor elmegy itthonról és jó esetben este hatkor ér haza. Anyósom valamennyit tudna segíteni, de már 70 éves. Nem alkalmas arra, hogy kisgyerekeket neveljen az anyjuk helyett. Hogy tanuljon velük. És akkor mi lesz? Babysitter?

Persze, egyedül senki nem tud jól gyerekeket nevelni. Az az ideális, amikor két ember közösen viseli a gyerekek gondozásának terhét. Én is dolgozni fogok, nem lenne könnyű megoldani, bár az én szüleim lényegesen fiatalabbak, tehát többet tudnak segíteni.

Mumu Creative Commons License 2008.02.04 0 0 20791

Hsz-edbol az derul ki hogy semmikepen nem akarsz ferjeddel maradni "Nekem mar nemkell ez az ember"

Akkor el fogsz valni gyerek ide, gyerek oda...Az sem biztos- bar szereted oket -hogy az annyira rossz lesz szamodra ha agyerkeket apjuknal hagyjak (bar a kicsiket ha nincs valami sulyos a mam  ellen akkor az anyukanal hagyjak)

Latom van hova menjel/menjetek.

Ha nem erekel mar a fderjed,akkor el ell valni ..sajnos.

Minden sorodbol sugarzik az elvágyás.

Előzmény: Catu (20788)
kaktuszka67 Creative Commons License 2008.02.04 0 0 20790

Ha csak be van jelentkezve, nem haszonélvező.

Utánanéztem, van "kényszerkijelentés", ha nem tulajdonos. Nők Lapja Cafe-ban írtak róla, okmányiroda, formanyomtatvány, 2500 Ft.

 

Előzmény: Mumu (20760)
Törölt nick Creative Commons License 2008.02.04 0 0 20789
A problémáidat, fenntartásaidat elmondtad a férjednek? Ő mit mondott?

Úgy érzem tartasz a válás jogi részétől. Anna nagyon finoman fogalmazott...:) Drogos sorozatgyilkos-e vagy?:)) Mert ha nem, nem tudsz olyat mondani, tenni, hogy ne neked ítélnék a gyerekeket. Onnantól kezdve pedig csak az önmérsékleted és a tisztességed szab határt annak, hogy mennyire teszed tönkre és forgatod ki az exedet, persze szigorúan a gyerekek érdekeire való hivatkozással.:D

A jövedelemeddel ne törődj. Ha a jövendő exed ügyesen húzta az igát és tisztességesen be is vallja a jövedelmét, szemrebbenés nélkül megkapod a 40%-át, hatszámjegyű összeget akár...

Ami a gyerekeket illeti, tudnod kell, hogy alapjaiban rázza majd meg őket az egész. Ti jelentitek nekik az egész világot, a biztonságot, aminek legalább a felét elveszítik majd, akárki akármit mond. Ez jó eséllyel kihat majd a felnőtt életükre, a párválasztásukra a biztonságérzetükre, mindenre. Úgyhogy én a magam részéről azt mondom, hogy ameddig egy házasság fenntartható, az együttműködés a gyerekek valós érdekében működik, addig pusztán unalomból, önzésből, kalandvágyból hiba felrúgni egy házasságot.
Ha és amennyiben elviselhetetlen feszültségben, agresszióban éltek az természetesen nem szolgálja a gyerekek érdekét és akkor szerintem sem szabad fenntartani a házasságot.
Előzmény: Catu (20788)
Catu Creative Commons License 2008.02.04 0 0 20788

Sziasztok!

Köszönöm a hozzászólásokat.

Valóban nem került sor hosszas próbálkozásokra, mert nem is tudom, mit lehetne itt még próbálkozni.

A válás gondolata nem egy pillanat alatt merül fel az emberben, hanem telnek az évek, az emberben gyűlik a csalódottság, kiábrándultság, szaporodnak a sérelmek és egyszer csak arra ébredsz, hogy már nem azt látod a másik emberben mint azelőtt.

Hogy nem vagy már szerelmes belé, az egy dolog. De hogy már nem is tudod szeretni! Ez sokkal fontosabb.

A férjem azt javasolta első körben (elmondtam neki, hogy hogyan érzek a házasságunkkal kapcsolatban), hogy húzzunk egy vonalat és kezdjük újra. Akár párterápiára menjünk el. És őt az bántja a legjobban, hogy én már leírtam ezt a kapcsolatot.

Na, ilyen nincs. Én így gondolom. Ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. Ami elromlott, azt nem lehet megjavítani.

Egy kicsit az én hibám (bár nem érzem hibásnak magam, inkább a tapasztalatlanságom az oka), mert 21 évesen nem tudtam, hogy mit vállalok. A férjemnek akkor már volt egy elképzelése arról, hogy négy gyereket akar, egy feleséget, aki azért legyen elég értelmes, de üljön otthon a lurkókkal és hozza-vigye őket egész nap, gondoskodjon a családról, ugyanakkor legyen meg benne a kellő alázat a férjével szemben, hiszen ő az, aki a PÉNZT keresi. És akkor én azt mondtam, hogy persze, én is több gyereket szeretnék, bár fenntartásokkal, mert amíg az ember nem tudja, mit jelent egy gyerek, addig nehéz azért ilyen kötelezettséget vállalni.

Született két gyerekünk, itthon vagyok öt éve és úgy érzem, megbolondulok. Imádom őket, de nyilvánvalóvá vált számomra, hogy én nem akarom azzal tölteni az életemet, hogy 4 gyereket fuvarozzak naphosszat. Elég volt két gyerek.

Továbbá nem szeretnék anyagi függésben élni egy olyan embertől, aki unos-untalan visszaél vele és érezteti, hogy én "kegyelemkenyéren" élek.

Rájöttem, hogy rendszeresen gyomoridegem van, ha a szüleimnél hosszabban időzöm, mert a férjem neheztel érte. Gyomoridegem van akkor is, ha valamelyik családtagomnak a születésnapja közeleg, mert ajándékot kéne venni, de tudom, hogy a férjem neheztelni fog érte, hiszen pénzbe kerül. Hozzáteszem, átlag feletti életszínvonalon élünk, tehát nincsenek anyagi problémáink.

A szüleim már el sem jönnek hozzánk, ha a férjem otthon van, mert tudják, hogy nem szereti őket, sokszor előfordult, hogy alig tudta leplezni az ellenszenvét.

A családomat nagyon ritkán hívjuk meg bármilyen családi összejövetelre, mert a férjem nem kedveli őket és azzal érvel, hogy a gyerekeinknek gyerektársaságra van szüksége, tehát inkább az ő rokonai jönnek, mert ott sok a gyerek.

 

Úgy gondolom, ennek nem így kéne lennie.

Annyi ilyen gyülemlett föl bennem, hogy nem látok már innen visszafelé vezető utat.

Értitek ezt?

Nekem már nem kell ez az ember.

És én tudom, hogy szeret a maga módján. Így. Ő így tud szeretni.

Nekem ez nem kell.

Normális, egyenrangú kapcsolatot akarok.

Amelyben, nem mellesleg, a szex is működik.

Talán képes lennék ettől eltekinteni, ha egyébként jól funkcionálna a házasságunk, de így...

 

Tehát a mi kapcsolatunk arról szól, hogy van két ember, teljesen eltérő elképzelésekkel, már ami az életvitelünket illeti, és ahol az egyik azzal próbál úrrá lenni a kisebbségi érzésén, hogy függésben tartja a másikat és ezt érezteti is folyton.

 

A gyerekeink 2,5 és 4 évesek. Hogy hova mennék velük?

A szüleimhez egyértelműen mehetnénk, családi házban laknak, elférnénk.

Ugyanakkor a nagyszüleimtől örököltem egy házat, az öcsémmel együtt, oda költözhetnék, meg tudnánk beszélni a tulajdonos társsal.

És a férjemmel közös tulajdonunk a ház, amelyben most élünk, tehát ha ezt eladjuk, az engem illető részből tudnék magamnak otthont teremteni.

 

Mivel ilyen vacakul állnak a dolgok, munkát keresek. A régi munkahelyemre nem tudok visszamenni, mert olyan munkát ajánlottak, amire a napi 8 óra is kevés, ráadásul külföldi utazásokkal megtűzdelve, a város másik végén. Szóval a két kicsi mellett nem tudnám megcsinálni.

De egy kicsit jobban érezném magam, ha lenne jövedelmem, mert gondolom, ez is szempont a gyerekelhelyezésnél.

 

Egyébként az szempont, hogy az egyik fél többet keres mint a másik? Dönthet úgy a bíróság, hogy az apa kapja a gyerekeket, mert ő sokat keres?

 

Visszatérve a családjogi törvényre:

Én nem hagyom el a férjemet, csak - csúnyán szólva - félrelépek. Egyéb kötelezettségeimnek eleget teszek.

Ha ő ezt be tudja bizonyítani, hogy a válás előtt én kapcsolatot kezdtem valakivel, akkor ezért ítélhetik neki a gyerekeket?

 

A harmadikat egyelőre hagyjuk ki a dologból. Nagyon friss még ez a kapcsolat, nem is ő motiválta a válás gondolatát. Azt hiszem, vele vagy nélküle, én már nem szívesen maradok a házasságomban.

Tehát a válást én nem őrá építve tervezgetem. Úgy állok hozzá, hogy egyedül kell talpon maradnom a két gyerekkel.

 

 

Mumu Creative Commons License 2008.02.04 0 0 20787

1.A vállas joga akkor áll fent-szerintem mint volt kulfodi biro,tehat nem ismerem a magyar torvenyekket-mikor az egyik fél nem tud már a hazasagba élni,ilyen egyszerü ez.

2.Hany evesek a gyerekek  ? hová mennél veluk ha elvaltal ?

3.Nincs recept.Annyi ev alatt ki lehet tanulni milyen modon,ha egyaltalan

4.Megint a helyzettöl függ..azt mondtad  van  egy harmadik..vele vagy nelkule,mennyire gyürésképes ? Milyen- ha van egyaltalan- a viszonya a Te gyermekeidhez vagy ha az meg nincs, altalaban a gyermekekhez? Vagy ezt a harmadikat hagyuk ki a szamitasbol ?

Szerintem a kulcs a sexualis eleted. Valoszinuleg az fog hatarozni mennyire tudod elnyomni kivansagaidat egy absztrakt de eros erkolcsi kotelesegedert ..

Előzmény: Catu (20785)
Catu Creative Commons License 2008.02.04 0 0 20785

Sziasztok!

Most bukkantam rá erre a topikra, sajnos nem véletlenül.

A válás lehetőségét latolgatom.

Nem tudom, tudtok-e segíteni. Lehet, hogy az is elég, ha csak kiöntöm a lelkem nektek. Ha nagyon offtopic vagyok, akkor bocs.

Szóval, két dolog miatt gondolkozom a váláson:

1. Úgy érzem, rossz döntést hoztam, amikor a férjem mellett lehorgonyoztam. 21 éves voltam, ő 30 és ő volt az első férfi az életemben. Nagyon fiatal voltam, még magam sem tudtam, mit akarok. Volt ugyan egy-két dolog a viselkedésében, amit már akkor is furcsállottam, de valahogy elnyomtam ezeket magamban. És volt bennem egyfajta megfelelési kényszer, úgyhogy több téren elnyomtam az aggályaimat, akartam, hogy elfogadjon, hogy megfeleljek neki, aztán évekkel (és sajnos két gyerekkel) később derült ki, hogy én valójában nem is olyan vagyok, hanem teljesen más. Most már tudom, mit akarok és nem azt, ahogy elkezdtük felépíteni az életünket.

2. A szexuális életünk sem működik.

 

De a válás nagyon nagy felelősség. Ezt a döntést nem lehet csak úgy hipp-hopp meghozni. Hiszen itt van a két gyerek, őket nyilván nagyon meg fogja viselni a dolog. De ugyanakkor azt gondolom, 30 évesen az ember nem temetheti el magát, még lehet esélye egy jobb életre, arra, hogy találkozik egy olyan emberrel, aki aztán inkább illik hozzá, akivel tud együtt élni, aki valóban a "másik fele".

 

Aztán a férjem nem egy könnyű eset, szinte kizártnak tartom, hogy meg tudjunk egyezni és közös megegyezéssel váljunk el. Biztos vagyok abban, hogy harcolni fog a gyerekekért. Mindent meg fog tenni azért, hogy megkeserítse az életemet, hogy bosszút álljon, hiszen ő lenne az elhagyott fél. És ő nem egy nagyvonalú ember.

 

Tudnotok kell, hogy közben megjelent egy harmadik is az életünkben. Találkoztam valakivel, akivel inkább el tudnám képzelni az életemet. Nem ő indította el a lavinát. A válás gondolatát érleltem már akkor, amikor találkoztunk.

 

De mégis félek ezt a döntést meghozni.

 

Mi van, ha megbánom? Mi van akkor, ha nincs "új élet" a válás után?

Mi van, ha elveszítem a gyerekeimet, mert a bíróság a férjemnek ítéli őket? Esetleg éppen azért, mert kiderül ennek a bizonyos "harmadiknak" a létezése.

Ha ez megtörténik, akkor nekem annyi. Én a gyerekeim nélkül nem tudom élni az életemet, akkor nekem semmit sem fog már érni a nehezen megszerzett szabadság.

Tudom, hogy a családjogi törvény szerint a házastársak kötelesek hűséggel viseltetni a másik iránt és támogatni a házastársukat. Ha nincs közös megegyezés a gyerekelhelyezés ügyében, akkor a bíróság mérlegel minden szempontot, ami befolyással lehet a gyerekek testi, szellemi, erkölcsi, stb. fejlődésére nézve. Tehát ha az egyik fél elhagyta a másikat gyerekestül, akkor ezzel a gyerekek nevelésére való alkalmatlanságát bizonyította. Mert szétrobbantotta a családot felelőtlenül, merő önzésből. De arról nem szól a fáma, hogy mi van akkor, ha az ember nem hagyja el a családját, gondoskodik a férjéről és a gyerekeiről, csak éppen másban kezdi látni az élete értelmét.

 

Sajnos nem volt még időm végigolvasni ezt a topicot.

Segítsen nekem valaki, szerintetek mikor van létjogosultsága egy válásnak? Hülye a kérdés? Lehet, de azért merült fel bennem, mert a szüleimmel is beszéltem már erről és ők úgy viszonyultak hozzá, hogy "helyre kell hozni" (de hogyan?), próbáljunk meg megint együtt élni - csak arra nem ad senki receptet, hogy mégis hogyan? Az elfogadható, hogy csak élünk egymás mellett, hogy ne váljunk el, de minden érzelem nélkül, illetve ez nem teljesen igaz: egyre több feszültséggel terhesen és egyre bosszúsabban, mert el kell viselni egy olyan ember rigolyáit, akit már nem szeretünk? Szerintem nem. Kell, hogy legyen még egy esélye az embernek.

Ja, és a másik alapvetésük az volt, hogy a szex pedig nem minden, mert hát mi lesz a gyerekekkel...

Valós probléma, hogy "mi lesz a gyerekekkel", de szerintem a szex 50% egy kapcsolatban és ha az egyéb tekintetben is megromlott, akkor nem biztos, hogy van még miről beszélni.

 

Még egy dolog:

Én nem akarom a férjemet tönkretenni. Nem akarom anyagilag kisemmizni, úgy érzem, nem is lenne jogom hozzá, hiszen az én fizetésem mindig lényegesen kevesebb volt mint az övé, és különben is már 5 éves gyesen vagyok a gyerekekkel. Amink van, azt jórészt neki köszönhetjük. Bár hozzáteszem, hogy a gyerekek nevelése és a háztartás vezetése sem elhanyagolható. Végülis azért vagyok itthon, hogy a közös gyerekeinkből neveljek embert.

De nem akarok én magamnak előnyt kovácsolni a nyomorúságból, én csak szabadulni szeretnék.

Nem akarom a gyerekeinktől megfosztani, mert nagyon jó apának tartom. A gyerekeknek is szükségük van rá. Tőlem vihetné őket, amikor akarja, jöhetne, amikor kedve tartja.

Csak engedjen elmenni.

 

Ti mit gondoltok minderről?

1. Mikor merül fel joggal a válás gondolata? Hol van az a pont, amikor azt mondod, váljunk el?

2. Mi az esélye annak, hogy elveszítem a gyerekeimet?

3. Hogy lehet kultúráltan meggyőzni a másik felet, hogy egyezzen bele a válásba?

4. Szerintetek lehet újra kezdeni egy válás után? Vagy egy megkeseredett, anyagi gondokkal küzdő egyedülálló anya leszek, aki nem kell már senkinek?

 

Nagyon örülnék az építő hozzászólásoknak.

És bocs, hogy ilyen hosszúra sikerült, csak megpróbáltam összeszedni az engem aggasztó gondolataimat.

 

Előre is köszönöm.

 

Catu

Mumu Creative Commons License 2008.02.03 0 0 20784
Igy van..
Előzmény: Törölt nick (20783)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!