MA reggel a Deák térnél egy idős német házaspár hátrafelé szó szerint lebukfencezett a felfelé menő mozgólépcsőn...rohantam is át a másik oldalra, megállítottam a lépcsőt és két lány(...) segítségével felsegítettük őket...szerencsére az ijedtség nagyobb volt, bár azért megsérültek, de a látványból én azt hittem, hogy minimum koponyatörés mindkettőnél...:(
Csak azt nem értettem, hogy az amúgy tök üres mozgólépcső esetében (metrólezárás, miegymás...) miért az volt a szempont a forgalmistának, hogy újraindíthassa a lépcsőt és nem az, hogy mindenki rendben van-e??
Rossz az, aki rosszra gondol. :) Még, ha az jó is... ;)
Egyébként én is estem már pont így össze - leesett vérnyomással - amfetamin nélkül.
Engem egy csöves bökdösött a lábával.. dettó buszmegállóban. Az emberek meg csak lestek kifele az ablakon. Szóvala lényeg ugyanaz.
(Olyan deja vu érzésem van.. ezt már leírtam 1x az fix.:)
ismerős a sztori, szerencsére nekem nem volt ilyen tragikus kimenetelű a dolog.
Még kp iskolás voltam, mikor egyik este hallom, hogy nagy futkosás van a folyosón. Kimegyek, megnézem mi történik. Kiderült, hogy két emelettel lejjebb egy rány rosszul van, szvsz eszméletlen már vagy fél órája. Csak most jutott el odáig a dolog, hogy hívni kellene a mentőket, de mindenki csak a másiknak mondogatta, hogy "hívjuk ki a mentőket", még a nevelőtanár sem tudott róla.
Fél óra után.
Emellett persze teljesen egyedül hagyták. Csak nekem jutott eszembe segíteni rajta, mire odaértem, már tele volt a szoba, majdnem én lettem rosszul, annyira nem volt levegő a sok bámészkodótól- de senki nem nyúlt volna hozzá. Amig én úrjaélesztgettem a lányt (szerencsére megához tért, pulzusa is jött rendbe szépen), valaki tényleg kihívta a mentőket (egyébként a lány szívbeteg volt, és eü-be járt, a két szobatársával együtt!!) szerencsére nem lett nagyobb baj.
Bár kicsit szarul esett, hogy sem a mentősök nem mondtak egy "köszi"-t sem, sem a lány nem jött oda hozzám később egyszer sem, pedig állítólag nekem köszönheti, hogy nem lett nagyobb baj..
Az egeszben az is gaz hogy ha tudtam volna hogyan kell szakszeruen ellatni, lehet hogy meg ma is elne :-(((.
Azota sem tiszta ez nalam. Tudjatok, mi lett volna ha ....?
Ez kb 5 eve tortent, sose felejtem el. Talan 98-ban pont nonapon, marcus 8-an (ezt megjegyeztem). eleg csipos hideg volt meg akkor.
Megyek Pesten a Jozsef Nador ter fele, es mar az Erzsebet ter vegen latom hogy a J.N. ter buszmegallojaban egy ember fekszik a foldon.
Atmegyek a zebran, kozeledek, latom masok siman elmennek mellette. Leptek felgyorsit, a vegen mar szaladas oda ..., Egy teljesen apolt 50 koruli tulsulyos ferfi fekszik a megalloban a foldon hanyatt, mellette aktataska, fulebol orrabol szivarog a ver.
Meg mindig nem alltak meg a jarokelok.
Pulzusa volt. Probaltam stabil oldalfekvesbe rakni de olyan nehez volt hogy nem birtam atforditani. Ekkor megallt egy oltonyos srac es csak nezett. Mondtam neki ha mar ott van a mobil a kezeben (nekem akkor meg nem volt), nem artana mentot hivni. Ugy latszik csak ez kellett neki, mert akkor hivta oket. Addigra odajott a bank elott allo rendor is megnezni mi tortent. Mondtam segitsenek oldalra fektetni, erre a reakcio az volt hogy a rendor a labaval tolta a foldon fekvot, de nem hajolt volna le hogy segitsen. Hiaba kertem nem segitettek rendesen atforditani, en meg nem birtam egyedul. Amenniyre birtam, oldalra forditottam. Mar eltelt jo 10 perc es egyre gyengult a pulzusa, mentok sehol. Nem reagalt kerdesekre, csipesre, semmire. Aztan arra lettem figyelmes hogy mar nem is lelgzik. Mivel tele volt verrel a szaja es orra is nem kockaztattam meg a lelegeztetest, meg amugy sem tudtam hogy kell pontosan csinalni, meg sosem vegeztem ilyen elsosegelynyujtasi tanfolyamot.
Iszonyu volt nezni ahogy percrol percre lilult el a feje. Csak annyit tudtam csinalni hogy ott terdeltem mellette es vegig fogtam a kezet. Gondoltam ha egyaltalan erzekel valamit akkor legalabb erezze hogy van mellette valaki, igy talan csokkenhet a rettegese. Aztan egy ido mulva ereztem hogy egyre hidegebb a bore.
A mentok meg is jottek jo 20-25 perccel azutan hogy kihivtuk oket. Hogy kapnak be. :-(
Akkor is flegmak voltak. Mondtak hogy itt mar ok nem tudnak mit tenni. Meg egy ideig ott maradtam, neztem ahogy beteszik a kocsiba, aztan egy ora kesessel bekovalyogtam az ujmmunkahelyemre ahol epp a porbaidomet kezdtem tolteni.
Ugyhogy azota a Nonapon mindig eszembe jut ez az eset es az hogy miert ilyen kozombosek az emberek?
Azert mert ciki megallni, jaj istenem, mit fognak szolni? Majd a vegen engem is jol megneznek!
Ez mar azert embertelen hogy siman vegignezik hogy egy apolt embertarsuk a labaik elott hal meg a foldon verben, es kepesek csak ugy elsetalni mellette.
En megfogadtam hogy nem leszek ilyen, es azota nyitva tartom a szememet. Konnyebb igy lefekudni aludni este, hogy tudom hogy volt haszna hogy aznap reggel felkeltem.
Szombat délelőtt a város egyik legforgalmasabb pontján fiatal srác fehér nadrágban, szar és húgyfolttal ülve aludt (?) egy padon. Ezrek látták, én is. Segíteni kellett volna?
az előző munkahelyemen dolgozott egy 55-60 év körüli ausztrál faszi, igazi gentleman.
Egyszer éjjel ment haza Szeged egyik főterén át, ahol egy kisebbség verte a nőjét. Ő odament, lekaparta a faszit a nőről, mire kapott 1-2 szúrást a hasába (a faszitól). Elég soká volt kórházban. Szóval az a tanulság, hogy van amikor tényleg jobb hagyni, mert nincs mit tenni...
egyszer hívtam a 112-t egy földön fekvő arc miatt akit nem tudtam magáhoztéríteni. Kb 1.5 perc kicsengés után sem vették fel. Szégyen. Szerencsére a fazon csak részeg volt, de ez csak később derült ki. Mindenesetre rajtam kívül senkit nem zavart, hogy a megállóban a pad előtt a földön fekszik valaki...
Nem akarok tudálékosnak látszani, mert én is csak olvastam, nem próbáltam sose ezt a módszert.
Ha valaki erős szívfájdalomra panaszkodik, vagy infarktusra gyanakszunk, akkor a bal csukló tenyér felőli oldalát kell körkörösen maszírozni. Állítólag oldja a görcsöt és ezáltal megkönnyebbül a szív.
Mindenesetre egyszerűbb mint az újraélesztés, amit elég kevesen tudnak, és mernek csinálni.
a minap történt, hogy kifordultam az utcánkból, megyek szépen előre. látom, jön szembe egy öregúr, kicsit görnyedten, kezében szatyor és elkezd összerogyni egy kerítés tövében. közben gúvadt szemmel néz... odamegyek:
- Mi baj? Infarktus?
- ...I-gen.. a szívem.
- Hívjak mentőt?
- ...áh... nem kell... már volt ilyen.
- Akkor elüldögél itt? Nem lesz gáz?
- Nem.
...stb.
kicsit ledöbbentem. végülis mindenhez hozzá lehet szokni... ;)
P.P.
De van tanulság! Mi ne legyünk továbbra sem ennyire közömbösek!Sokszor csak az kell, hogy kiosszuk a feladatot a bámészkodóknak,/feltéve,ha tudjuk mi a teendő/. A szívmegállásnál, ha azonnal/5percen belül/ nem kezdjük meg az újraélesztést,már nincs mit tenni.Sajnos, ha nincs szakember a helyszínen, aki pontosan tudja a teendőt, szinte 0% a túlélési arány. Ez nem a te hibád,te segítettél, hivtad az OMSZ-t.Annak legyen lelkiismeretfurdalása, aki csak bámul és nem tesz semmit.Addig nem értik meg az emberek a segítség fontosságát, míg nem velük, vagy valaki közeli hozzátartozójával nem történik meg mindez!
Bocs a kifakadásért, de a tapasztalat szól belőlem.
két sztorim van. (van több is de ezek az emlékezetesek)
még gimis voltam és egy szilveszter délelőtt az esti buli utolsó előkészületeit intéztük a barátommal, mikor az utcán, nem éppen az orrunk előtt egy bácsi megtántorodott és arccal bele egy méretes pocsolyába. odamentünk, kiszabadítottuk és kérdeztük, hogy mi van. mondja szívbeteg, egyedül él, nem iszik satöbbi satöbbi... hívtunk mentőt, akik jó sokára meg is jöttek. innentől felháborító az eset, mert egyből úgy kezdték: "na, mennyit ivott papa?" mi próbáltuk magyarázni, hogy mi volt, de onnantól mi voltunk a hülyék, az öreg a részeges, ők meg a kúl csávók, akiknek ezt a szart is csinálniuk kell.
másik sztori valamivel frissebb. a házunk melletti ovoda bejáratánál áll egy néni, erősen kapaszkodik a villanyoszlopba és láthatólag nem bír elindulni. környékbeli lány odamegy kérdi, tud-e segíteni. a néniről kiderül, hogy ott lakik 50-100 méterre. a lány felajánlja, hogy segít neki hazajutni, el is indulnak, de a ház előtt a néni összecsuklik. ekkor szólnak nekem, aki pont boltból vagy boltba. nálam a maroktelefon, hívunk mentőt, plusz próbálom tartani a nénit, aki már egyáltalán nem áll a lábán, sőt nincs is eszméleténél. kezdenek gyűlni a nézelődők, nyilnak az ablakok, hétvége van, délelőtt, sokan páholyból figyelik az eseményeket. a mentők megérkeznek pár perc múlva, meséljük, hogy mi van, nénit nem ismerjük, de mondják, hogy itt lakik a harmadikon... közben vizsgálja a mentős, majd közli a szomorú tényállást: itt nekik már nincs sok dolguk. lelkiismeretesen próbálkoznak vagy tíz percen keresztül az újraélesztéssel, de eredmény nélkül. aztán adnak egy fekete nejlont, beszólnak rádión a céghez, hogy küldjék, akit ilyenkor kell és elmennek. ott ülök a földön, nézek felfelé és látom hányan bámulnak.
Minden embernek állampolgári kötelessége az, hogy segítséget nyújtson a tőle telhető módon./ha az "csak" a 104-es hívást jelenti, akkor is!/Sajnos sok esetben még a szakemberek is leblokkolnak, ha sűrgősségi esettel találják szembe magukat.Erre születni kell! Azért jó érzés tudni, hogy számítani lehet Rád!!
ma reggel a 32-esen egy srác kifeküdt a forgóban ...
az volt a gáz, hogy én a sofőrfülke mellett álltam, szépen komótosan fordultam meg a puffanásra (akkor a gyerek már a gumit bámulta a plafonon) és még senki nem mozdult ...
végülis nem volt baj a segítőkészséggel (a srác nem volt igénytelen, büdös, rosszul öltözött és mivel a buszon volt, lehetett látni régóta, hogy nem részeg, nem szipus), csak a lassú reakción látszott, hogy a budapesti emberben nagyon ott van a gátlás (biztos a többiben is, de szerintem a nagyvárosiakban jobban)
A Baross utca környékén nézelődtem, amikor egyszercsak pont előttem elterült egy férfi. Szerencsére előtte valahogy megnéztem magamnak, már akkor se nézett ki valami fényesen, nagyon sápadt volt. Szóval elterült. Mit ad Isten pont a körzeti orvosi rendelő előtt történt az eset. Megnéztem, hogy mi van vele, majd megkértem egy arra járó srácot, hogy szóljon már be a rendelőbe, jöjjön ki az orvos és hívják a mentőt. A srác erre azt mondta, hogy nem akar belekeveredni (ezt így!) hála az égnek egy anyuka arra tolta a kisbabáját a kocsiban és ő bement szólni az orvosnak. Az orvos mentőt hívott, megvártam míg jött a mentő. Valahogy jó érzés volt segíteni.
Belegondoltam, hogy mi van, ha a srác mellett esik össze, és amikor később arra járok, akkor azt hiszem, hogy részeg és én is elmegyek mellette?
A folytatás:
Volt már az Országiázs Központban, az Igazságügy Minisztériumban, és még szép helyeken. De a lényeg:
"Tisztelt X.Y (Vrazsi)Úr!
A 2001. április 10-én megtörtént sajnálatos eseményről (feketebőrű személyek
leszállíttatása a vonatról) írott levele eljutott minisztériumunkhoz is. Az
eset korrekt kivizsgálásához a pontos információk nélkülözhetetlenek, ezért
az Ön (vagy szemtanú társa) segítségére lenne szükségünk. Kérem, hogy az
információk pontosítása céljából hívjon fel a ---.---.--- telefonszámon.
Gondoltam, azért ide is beírom a sztorit, ne haragudjatok, hogy hosszú, de nincs szívem lerövidíteni. Az ügynek azóta van folytatása is:
"Sziasztok! Szeretnék egy történetet elmesélni, ami egy barátommal és velem esett meg, 2001 április 10. -én, egy vonaton.A vonat Pozsonyból közlekedett Budapest Déli pu.-ig (ezt csak azért írom le, hogy biztosan magára ismerjen az
akit érint a dolog). Az egész történet a mai Magyarországról és - egy kicsit kiélezetten - a MÁV -ról szól. Tehát este felszálltunk a vonatra Tatán, és két dobozos sör társaságában nyugodtan utaztunk Pest felé. Egyszercsak hangos angol beszédre, kiabálásra figyeltünk fel, és a természetes kíváncsiságtól hajtva odamentünk megtudni, miről is van szó. Ide még az is hozzátartozik, hogy az egyik állomáson láttunk felszálni két fekete boru embert. Egy srácot és egy lányt. A kiabálásból egyértelmu volt, hogy ok
és a kalauzok azok, akik vitatkoznak.Ahogy odaértünk (kb 4 fülke távolságra voltak), kiderült, hogy nem nagyon tudják megértetni magukat, ezért ajánlkoztunk a fordításra. A
jegyük Biatorbágyig szólt, és le akarták oket szállítani a vonatról. Sajnos a kalauzokkal már ekkor "összetuzésbe" keveredtünk, hiszen a következoket mondták, idézem: " - tudnak ezek magyarul, csak nem akarnak fizetni "" - a
bicskei menekülttáborban laknak és állandóan ezt csinálják ezek a büdös fekák"" - 60.000 Ft -ot kapnak havonta, többet mint amennyit én keresek" .....és még ehhez hasonló kaliberu
dolgok hangoztak el, ott a fülke elött. Ezeket egy szóval tudnám összefoglalni, amit most nem írok le, mert ott is ebbol lett a késöbbi probléma.Mit tehet ilyenkor az ember,
megmondtuk nekik, hogy ha nem fizetnek (természetesen pótdíjastul, ami kb. 1300 Ft lett volna kettojüknek, Pestig), akkor le kell szállniuk a vonatról.Ugye mondanom
sem kell, hogy nem nagyon szerettek volna gyalogolni, ezért nem akartak leszállni.Mi visszamentünk a helyünkre, mert ugye már nem nagyon volt mit tenni.10 perce állt a vonat,
amikor úgy döntöttünk, hogy megvesszük nekik a jegyet, csak menjünk tovább. Ekkor már elég sokan érkeztek a vonat elejéhez, mert a legtöbben munkába mentek és nem szerettek volna elkésni.Én odamentem a kalauzhoz, hogy megkérdezzem el
lehet-e intézni ezt az ügyet normálisan!?természetesen nem, mert már ott volt a két kalauzon kívül a mozdonyvezeto, az állomásfonök (vagy nem az, de piros csíkos sapija volt), és
még egy MÁV-os emberke.Mondtuk nekik (akkor már ketten a barátommal), hogy megvesszük a pénztárban a jegyet, aztán menjünk tovább. Közölték, hogy már jön a rendorség, őket megvárjuk, azok pedig leszedik a vonatról ezeket a "büdös niggereket" (ismét idézet volt!!!!!). Továbbá: "Mi a fa*nak szólunk mi ebbe bele?"Itt volt az a pont, amikor már nem siettünk haza, csak egyszeruen látni akartuk, mit tesznek a
rendorök, ha megérkeznek és kiderül, hogy a két feketének van jegye, méghozzá ettol az állomástól pestig!! Bevallom, még kezdtük élvezni is!!!
A barátom telefonált a rendorségre, hogy mi megvettük a jegyet és szerintünk már nem szükséges a kiszállásuk. Az ügyeletes még örült is (!!!!!!), hogy ilyen egyszeruen megoldódott a probléma. (azt hiszem ez a legnormálisabb emberi hozzáállás!!)Látni kellett volna a kalauzok tehetetlen arcát, és hallani kellett volna az
ostoba megjegyzéseiket, ahogy a haragjuk ellenünk fordult.
Persze ez az után, hogy megvettük a jegyeket, közel 400 Ft -ért, a saját pénzünkbol! Komolyan mondom, boldogan szálltunk vissza a vonatra és adtuk oda a jegyet. Az o arcukat is látni kellett volna. Zavarodottság és megkönnyebbülés
egyszerre, de igazából a félelem volt az, ami legjobban látszott!Megkérdeztük, hogy ha a rendorök kijönnek, akkor tudják -e megfeleloen igazolni magukat. Mondták, igen, minden papírjuk rendben van.Ismét nyugodtan visszaültünk a
helyünkre, és meséltünk az érdeklodo utitársaknak. Azt hiszem, itt állt mellénk az egész vonat (kb. 4 kocsiból állt
a szerelvény, ezért mindenki tudott már mindenrol).Eltelt nagyjából 2 perc és meghallottuk a néger lány kiabálását.
Kinéztünk a fülkébol és mit látunk?????? Az idosebbik kalauz a ruhájánál fogva rángatja ki a lányt a fülkébol, mögötte két másik MÁV -os, és egy (mint utóbb kiderült) civilben lévo hivatásos határor.Nekem itt telt be a pohár. Odamentünk, ezért elengedte és velünk kezdett el kiabálni!!!! Kezében a jegyekkel, amit már elvett tolük, és
közölte, hogy "eltépem a pi*ába", valamint újra "mi a fa*nak szóltok bele"! Közben folyamatosan lökdösött arrébb. Nekem sem kellett igazán több. "Milyen jogon ér hozzám egyálltalán, és ki o????"Itt lett indulatos az egész ügy. A jegyeket visszaadta nekik és leszállt. Nem tehetett mást, mert a vonaton utazók is mellénk álltak. Még azok is akik
utálják a feketéket. És miért? Mert: "Ha a srácok megvették nekik a jegyet, akkor miért nem mehetünk tovább??" A válasz erre csak annyi volt, hogy meg kell magyarázniuk a késést.
Azt a késést, amit innentol kezdve, szerintem, ok idéztek elo. Azt a 10 percet akárhogy ki lehetett volna magyarázni. Csak egy ötlet: (azért egy ilyen ötlet, mert ezt nézem ki abból a két vasutasból) Mondhatták volna, hogy 10 perc alatt sikerült lerakni két négert a vonatról Biatorbágyon. Ezzel meg is lenne magyarázva a késés. Nem beszélve arról, hogy ha sikerül oket lerángatni, akkor is csak ezt tudták volna mondani. Hiszen így lett volna. Az én verzióm annyiból emberségesebb, hogy közben ok ketten tudtak volna tovább jönni a vonattal, a mi pénzünkön, a MÁV megkárosítása nélkül.
Mostmár nem mertük oket otthagyni egyedül, (csak egy idosebb hölgy ült abban a fülkében rajtuk kívul) ezért odaültünk hozzájuk.Nem tudom, pontosan mennyi ido telt el, de megérkezett a rendorség. Gondolom újra hívták oket, feltupírozva a dolgot két kezelhetetlen magyar gyerekkel. Vártunk egy darabig, miközben az utitársak közvetítettek, hogy éppen mi történik lenn. Éppen vették fel a kalauzok adatait, plusz a hozzájuk tartozó tanúkét.Itt voltam egy
kicsit meggondolatlan, mert leszálltam és megkérdeztem a rendoröket, mikor megyünk tovább.A rendor mosolyogva fogadott (tényleg kedves volt, vele nincs is semmi bajom),
és mivel egybol sejtette, ki vagyok, elkérte a személyimet. Mondtam hogy a vonaton van, de hozom máris, o pedig utánam szólt, hogy a barátomat is szívesen látná. Itt érzem egy kcsit úgy, hogy ha nem szállok le, akkor a rendorök biztos nem jönnek fel értünk. Hiszen gondoljatok csak bele, milyen abszurd helyzet. Adott két kalauz, akik közlik a rendorökkel, hogy nem bírnak leszállítani két embert a vonatról (akik ráadásul a kissebséghez tartoznak, ami mostanában elég problémás nálunk), akiknek ugyan már van jegyük, mert két magyar vett nekik.....stb. Ugye hülyén hangzik??? Szerintem nagyon!!!Viszont akkor sem bántam meg hogy leszálltam, mert vállalom amit tettem. Számomra a legrosszabb rész itt kezdodött. Megérkezett még 3 ember a hátunk mögé, miközben a két fekete is leszállt a vonatról (maguktól). Az utoljára érkezett három ember közül egy volt egyenruhában. A másik ketto civilben volt.Mikor visszamentem az igazolványomért, az idosebb kalauz utánam jött, a feketéket akarta megint leszállítani, és újra elmondta a véleményét rólam. Az ablak nyitva volt, és a rendorök meghallották amit mondtam. Hogy mit is csinálok vele, ha nem áll félre elolem. Nem volt vészes amit mondtam, csak egy kis verekedést ígért. A rendor :"Hogy mer maga ilyet mondani?", erre én elmeséltem a kalauz VS én lökdösodos-party eredményét. Ezt azért szúrtam ide közbe, mert késobb jelentosége lesz.Tehát leszálltunk és odaadtuk a papírokat.
Megérkezett a másik három (akik nem hallották amit mondtam), és az egyik közölte velem, hogy egy kis *asz vagyok. Azt hiszem nem is közölte, inkább az arcomba mondta. Mindezt a többi rendor mellett. Megkérdeztem, mit is mondott? Megismételte, és még hozzátette: "milyen magyar vagyok, ha a koszos niggereket védem?"Neki is elmondtam a véleményem a rasszizmusról, és ennek az egész dolognak az értelmetlenségérol. Ekkor mondta: "Leütlek te kis *asz!!!"Ugye sejtitek, hogy a rendor, aki rámszólt a kalauz miatt, elfordította a fejét!!!!! Megkérdeztem ezt is
hallotta-e, de valószínuleg erre az idore megromlott a hallása, mert a kérdésemet sem hallotta meg. Nem úgy a nagydarab szemüveges kopasz, aki verést ígért nekem. Közölte, civilben azt mond amit akar. Kérdem én, akkor mit csinált ott, ha civilben volt???A lényeg: felvették az adatainkat, valószínuleg bíróságra viszik az ügyet (igéretük szerint ott találkozunk!), de a vonat továbbment, kb. 1 óra elteltével, és senki nem szállt le.
Én nem értek a joghoz, de nekem ez az egész buzlik.Az emberek a vonaton fantasztikusak voltak, csak az o véleményüket tudom még iíeírni. "Ha csúsztatsz egy kis pénzt a kalauznak, akkor észre sem veszi hogy nincs jegyed." Én emlékszem, hogy a vasutas-sztrájk után érdekes dolgokat megengedtek az embereknek, mert tudták hogy mindenki aki naponta vonatozik, az utálja oket a sztrájk miatt. De most nem is ez a téma. Mostanra megint nyeregben vannak, és puszán az önérzetükön esett csorba miatt rendörségi ügyet csináltak a dologból, amikor még csak 10 perc késésük volt, és az emberek a vonaton még beértek volna dolgozni. Így a legtöbben elkéstek, de szinte mindenki beköszönt nekünk, amikor lesezállt, és kezet fogtak velünk.
Nekem ez jelentette a legtöbbet. Hat ember önként adta meg az adatait, hogy szívesen tanúskodnak mellettünk, ha arra kerül a sor.Köszönjük nekik és mindenkinek aki ott mellénkállt, mert higgyétek el, az agreszív rendor érkezése után, nem volt könnyu a dolog.
Sajnos, EZ VAN MAGYARORSZÁGON!!!!!! Összefoglalva, szerintem mindegy, hogy tudtak magyarul vagy sem, hogy volt pénzük a jegyre és tényleg csak lógni akartak vagy sem. Már nem érdekel. A lényeg ahogy az emberek hozzáállnak a dolgokhoz. Szerintem sokkal jobb világ lenne, ha mindenki csak egy kicsit engedne a makacsságából. És ezt mindenre értem. Úgy a közértben lökdösodve, vagy az autóban dudálva, esetleg egy
vonaton.Tudom, nem sokat fog változtatni a dolgon, de szeretném, ha minden ismerosötöknek elküldenétek ezt a levelet, és minél többen tudomást szereznének errol a dologról.
Mivel mint már mondtam, nem értek a joghoz, ezért
szívesen fogadok minden észrevételt és tanácsot, akár kritikát is.
Azért azt még hozzáteszem, hogy holnap is ugyanígy tennék, ahogy tegnap.
