A sós tejről nekem is vannak rossz emlékeim. Annak idején a többi magyar népekkel egyetemben mink is gyakorta jártunk az ominózus csehszlovákiai sítúrákra (öt perc lesiklás, 3 óra sorbanállás), ahol szabotáns vendéglátóink gyakorta szolgáltak fel mindenféle nemzeti specialitásnak titulált ehetetlen moslékot. Többek között volt valami levesféle, ami sós tejből, némi tésztából és rizsből (vagy valami hasonlókból) állt, hát nem mondom, még egy szippantás is felért a legerősebb hánytatók hatásával. Ezt egy turnus alatt többször is feltálalták. Minősített változatai voltak a sós tejleves savanyú tejből és a sós tejleves légydarabkákkal (hogy honnan szereztek télvíz idején legyet??). Hát gyerekek, az valami rémisztő élmény volt, és ráadásul -akkor még kiskorúként- a büfé bőséges sörellátmányával sem vigasztalhattam magam !
Egyébként van egy mese az 1001 Éjszakában is (a borbély nemtomhányadik bátyjának története), ahol szegény kiéhezett vándort úgy szívatja vendéglátója, hogy mindenféle elképzelt, de a tálcákon és serlegekben valóságban nem lévő ételekkel-italokkal traktálja az éhezőt, és ő maga is imitálja a táplálkozást. Egy ideig a vendég -illendőség okából- belemegy a játékba, de aztán elege lesz és jól nyakon teremti a házigazdát. Mikor az erre felháborodik, azt válaszolja: Ó uram, ne haragudj, de annyira fejembe szállt az általad belém tukmált rengeteg finom óbor, hogy íme elvesztettem józan eszemet.
És így születnek a rémhírek.
A CORA megnyitóján valóban irdatlan tömeg volt. Több ismerősöm kiment, én nem vállaltam, mert tudható volt a tömegnyomor. A TESCO megnyitása majd 2 hétig eltartott. Igaz, az a városon belül van.
Rengeteg cuccot adtak kedvezményesen, fél áron, nem csak a lisztet!
Egyébként ez mégsem az a szint, mint a télvíz idején meztelenül rohangászó tömeg a "kultúrált" EU-ban!
Itt azonban nem a pénzért, az újdonságért mentek ki sokan. IS.
Az utóbbi idők általános tendenciájának tűnik, hogy az emberi méltóság, a másik ember tisztelete kezd kikerülni az értékek közül. Vele ellentétben a mindenáron való jópofaság, a "poén" és "poénosság" erőltetése egyre gyakoribb, minél nagyobb pojácát csinál valaki magából, annál népszerűbb. (Lásd például azt a bizonyos show-műsort egy-két éve az RTL-Klubon és korábban az MTV1-esen, amely egy régebben nem is olyan rossz rádióriportokat készítő újságíró ripacsosodásának szánalmas tanúbizonysága.) Ezért a népszerűség-hajhászásért sokan hajlandók megalázkodni, lealacsonyodni, emberi méltóságukat feladni. És sajnos közben - mivel mindezt nagy nyilvánosság előtt teszik, amely követésre méltónak véli őket - az általános közerkölcsöket is rombolják ebbéli cselekedetük során.
Nekem nem kell a sózott tejbegríz!
pénzért megeszi. de mondjuk fogadásból is. vagy csak hánynia kell. vannak lehetőségek. ruházkodni meg kell, osztrákoknál hideg is van, fussanak csak, őket nem zavarja.
Itt Szegeden megnyilt egy szupernagy, valahol a város szélén. Kicsit leértékelték a lisztet meg az olajat, s úgy tódultak az emberek kocsikkal, hogy egész a belvárosig álltak. Ez volt az igazi sós tejbegríz!
Itt Szegeden megnyilt egy szupernagy, valahol a város szélén. Kicsit leértékelték a lisztet meg az olajat, s úgy tódultak az emberek kocsikkal, hogy egész a belvárosig álltak. Ez volt az igazi sós tejbegríz!
Most kellene valami nagyon bölcset mondani, de ez nekem nem nagyon megy. Egyszerűen felbosszantott a tegnapi látvány, meg titkon reméltem valakinek beugrik ez a novella, de nem volt szerencsém.
Egyébként nálunk akkor vált szállóigévé a sózott tejbegríz, amikor az egyik főfejes nagydoktoriját csinálta az egész intézmény, aztán akik megcsinálták, ódákat írtak arról, milyen csodálatos tudós az illető nagyember, merhogy ki lett nekik adva bírálatra.
...létezik-e olyan hatalom, mely az emberrel ember voltát megetethetné? Nem? Igen? Nem? fogas kérdés.
Bocs, hogy Örkényt pontatlanul idézem.
Szerintem ezek a kandi kamerák is tök megalázóak, és utána adnak egy rahedli pénzt fájdalomdíjul.
Meg rám nézve pl. tök megalázó az a reklám, hogy "ki akar a korpával?" mert korpás a hajam.
Egyszer olvastam egy novellát, egy embergyűlölő milliomos volt a főszereplője. Időnként vendégséget hívott, ahol a vendégeknek lehetetlen dolgokat szolgáltatott fel pl. sózott tejbegrízt, a vacsora végén mindenki értékes ajándékot kapott. A lényeg az volt, hogy az emberek negyrésze mindent megtett az ajándék reményében, minden megaláztatást úgy fogadtak, mint egy jó viccet.
Egy tegnapi híradórészlet juttatta eszembe, ahol meztelen emberek futottak versenyt azért, hogy benne legyenek az első 5 vásárlóban, akiket ingyen felöltöztetnek. A jelenet emberi méltóságról vallott nézeteimet sértette. Mindenki megeszi a sózott tejbegrízt?
