Ha már álomképekről van szó, talán az álmodottan szép képek, vagyis megálmodott világba repítő képek beleférnek a fórum profiljába:) Tüttő József fantasztikus meséi, amik gyönyörű alkotásain életre kelnek, és vezetik a bámészkodót téren, és időn át, át a gyermekkoron, át a fantázia világán, és ott is tartják, ha már megérkezett. Egy Dániában élő festőművész barátom azt mondta Tüttő képeire, hogy ennyi fantázia, és sajátos kifejező erő, és technika csak különleges embereknek adatik meg, és ezek az emberek tudnak csak igazán különleges képeket alkotni. Hát nem csodálatos:
Sziasztok, segítségeteket szeretném kérni egy festmény kb. értékének felbecsülésében. Gách István műve, 1952-ben készítette, méretei: 90*70 cm. Nincs túl jó állapotban, van rajta egy 1 cm-es szakadás is. Köszönöm!
Érdekes, hogy sokaknak tényleg komornak és pesszimistának, lehangoltnka tűnnek az ilyen jellegű képeim, de abszolút nincs mögöttük ilyen érzés....legalábbis én elég jókedélyű, optimista vagyok, és ez a téma, mint világvége, elmúlás... nekem inkább játék, mint komoly munka.
egyébként ha vászonra dolgozom, akkor készen veszem ezt a Pintura márkájó olasz anyagot, ami viszonylag jó árban kapható, de csak standard méretben; ilyen 45x85-öst pl. darabokban meg lehet venni, mint lécek külön, meg vásznat vágatni, aztán otthon felszegeled.... ha farostlmezt nem készen alapozva veszem (mert azon sajnos látszik keresztben az alapozó "mintázata"), akkor sima Trinát univerzális alapozót teszek rá....és jó is, mert hamar szárad, és nem is kell rá olyan sok festék.
Rajzolni a Csili rajzszakkörbe jártam tavaly tavasszal, meg most van egy szakkörünk itt Erzsébeten egy művészkörrel.... de ez inkább csak szinten-tartó, vagy hobby, nem anniyra kemény munka. de fejlszt azért. Legalábbis van állandó akt modell, ami nagy pozitivum.
Na, beteszek egy másik képet is, mondjuk ez eddig a fő munkám, legalábbis ami legkomolyabb az eddigiekből:)
talán megbocsátasz, ha bevallom, eme alkotás nem tetszik maradéktalanul, de van hangulata, bár véleményem szerint jobb, ha a befogadó "dönti el", neki mit mond egy kép, pl reménytelenséget sugall, vagy mást. Elég komor, az tény. Hol tanultál rajzolni/festeni? Milyen alapot használsz? És alapozót? Üdv:A
Az "Pesterzsébeten", mert én bizony lokálpatrióta vagyok, és az apokalipsz témának is érdekel egy esetleges "helyi" verziója...... nyilván mindenhol lesz.... ez egy játék inkább csak. Holnap meg fotózom a párját és akkor teszem is fel.
Ha meg már lokálptr. dolog, beteszek egy másik képet, aminek a cime: "Pesterzsébet Anno A" ez egy képsorozat része..... nosztalgia hangulat....
lassan már egy éve nem irtak ebbe a topicba....pedig érdekes téma.ennek igazolásaként/lehetőségeit variálva mutatnék egy saját képet, hátha reakciót vált ki.......
Sajnos én sem tudtam, de beszéltem a festővel akitől a meghívót kaptam. Ez egy új kis üzlet ami régiségekkel és képzőművészettel foglalkozik. Ez volt a megnyitó, kb. két hétig lesznek ott a képek. Az a kép ami a meghívón volt fantasztikus jó. Remélem sikerül megnéznem a többit is a helyszínen.
Miért nem veszel poszter formában Magritte képet, nagyon sokfélét lehet lehet kapni. Nekem is ilyen Klee képem van. Eredeti úgysem elérhető.
Megkérdeztem az oa123 nevű fickót, hogy miből készültek a képek, meg azt is elmondtam (megírtam) neki, hogy csináltam egy ilyen témát az indexen. Nagyon örült neki, és megígérte, hogy egyszer majd benéz ide. Valóban: A képek kizárólag olajjal készültek, a főcímen lévő kép pedig valójában nem ilyen, csak egy New York-i kiállításra készült meghívóra ezt a képet tette rá a Nagy Attila szürke árnyalatokkal. Lehet, hogy neki ez akkor nagyon bejött. No de sebaj. Azóta megpróbáltam beszélni az alkotóval, mert állítólag másolatokat is készít (persze a saját szignójával), már régota fáj a fogam egy Magritte képre! Csak az a fránya pénztárca.
Milyen volt a tegnapelőtti kiállÍtás?
Nem tudtam elmenni, pedig gondoltam rá!
A magnós hasonlat nem jó, mert nem tünt el a zenehallgatás! csak korszerűbb lett az eszköz amivel rögzítheted magadnak.
Amíg ember lesz, lesz képzőművészet.
Megnéztem a képeket, nagyon érdekesek, hangulatosak, nekem tetszik. Tényleg olyan mintha álom lenne. Jók a színek. Igéretes. A mozgás is olyan elnyújtott, mint az álombéli. A címlapon lévő kép "elüt" a többitől. Nekem az nagyon sötét. Nem a színe-árnyalata miatt. A hangulatára gondolok.
Milyen technikával készültek a képek? Olaj?
Classic Home Galéria 2000.március 4. du. 3-kor lesz egy megnyitó, nagyon jónak igérkezik.
V.Szt.István tér 4-5. Nem reklámozni akarom, nem érdekem, csak, ha érdekelnek ezek a dolgok, gondoltam felhívom a figyelmed.
Pontosan arra gondolok, amiről írsz.
Attól féltek, hogy jön TÉVÉ, és az ember már többet nem fog olvasni.
Aztán még mindig olvas... és még mindig, és mi most joggal azt mondjuk, hogy le kellett volna lőni az ilyen nagyszájú ördögötafalrafestőt.
Pedig szerencsétlen abszolút joggal rimánkodik, mert a történelem beigazolta, hogy vannak dolgok, amelyek egy másik hatására eltűnnek. Például a szalagos magnó (nem a kazettás) már sehol sem használatos.
Nade koncentráljunk a témára: Milyenek a képek?
Meg fogom nézni ezeket a képeket.
Ma láttam egy kiállítást Veszprémben. Nem látom bizonyítva, hogy a képzőművészet egyes ágai önmagukban nem állnak meg. Mire gondolsz ezzel? Hogy nem lehet elég érdekes egy festmény, grafika, kisplasztika önmagában?
Én azt gondolom, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a technika adta lehetőségeknek pl.komputergrafika,....
Ez szvsz olyan, mint a könyv és a film viszonya, jött a film, tv, sokan az thitték vége a könyveknek... és mi van? Szóval bővebben kifejthetnéd...
Ja, a kiállítás témái: nagyon jók voltak, PFZ (piros-fehér-zöld megjelenése tárgyakon és műtárgyakon) arany-fekete, rózsaszín, pass-p-art, giccs. Felfedeztem magamnak egy festőnőt: Gross-Bettelsheim Jolán. Eddig sajnos nem láttam képeit. Most utána nézek, holmindenhol lehet találni valamit róla.
A napokban ráakadtam egy csodás oldalra: w3.swi.hu/nata (csak netscape-vel lehet megnézni)
Mindenkinek csak ajánlani merem, akit egy kicsit is érdekel a festészet, a pszihológia vagy a képzőművészet. A site egy olyan alkotó festményeit gyűjti egybe, aki nem éppen a megszokott módon készíti munkáit. Műveinek tárgyát kizárólag álmai képezik. Álmodik és fest. Azaz azt a hangulatot tömöríti bele a festővászon szűk két dimenziójába amelyet az álom máig is eléggé kutatott állapotában átélt. A végeredmény elég megdöbbentő. A képeket látva a nagy szürrealisták jutnak eszembe: Max Ernst, Magritte, Dali.
Egy képzőművészeti főiskolás ismerősömnek is meséltem a képekről. Náluk az a hír járja, hogy a képzőművészet egyes ágai már nem képesek önmagukban megállni. (Nem hiába jár intermédia szakra). Nagy Attila alkotásai ezt cáfolni látszanak. Szerintetek?
