Velem az történ h kb 2 héttel ezelőtt h egyik oszt.társam beírást kapott és az állt benne h rendszeresen nincs itt a felszerelése de ez nem igar a cucca mndig itt van a háziját álltalában nem csinálja meg erre mondtam neki h sokszor a tanárok kiszinezik a beírásokat erre az ottlevő tanár (holott nem is neki beszéltem) közbeszól h ezt sokáig nem felejti el... az osztályfőnököm (sőt az egész tanári tudja de őket nem non izgatja)már 2 hete azzal szekél h ha valakinek be akar irni akk midig hozzá teszi h kiszinezve és rámnéz. Ez engem már rohattul idegesít és nem tom h mit tegyek h végre leszájjon rólam?Ja és nem ez az egyetlen példa h a tanár nem azt irja ami valójában történt
Remélem tud valaki segiteni. Barátnőm egy müvészeti iskolába jár 5 éves az iskola, a képzés máshogy zajlik mint egyéb iskolákban, van hetente 2 müvészeti napjuk valamint az érettségi is ugy zajlik, hogy minden évben érettségiznek 1-1 tantárgyból. Az 5. év végén kapják meg az érettségit ( akkor lesz az angol és történelem érettségi). A probléma az lenne hogy jövö nyártol más egyéb elfoglaltságunk lenne és az 5ik évre nem tud maradni. Egész nyáron tanult hogy behozza az 5ik évben tanultakat és osztályozo vizsga után leérettségizhessen, de most bejelntette neki az igazgató , hogy ez nem lehetséges ( eddig mindig lehetséges volt). mi lehet a megoldás?! Bár én még ilyen iskolárol nem is hallottam nekem még a szokványos 4 év majd érettségi aztán szakma vagy technikum az 5ik év. Ha most a 4 ik végén befejezi akkor elveszti az összes évet amit odajárt? Mert az igazgato azt is mondta, hogy nem tud átmenni máshova se mert ez speciális képzés.... elvileg amiből addig érettségizett ( matek , magyar, + választott) arrol papirt kellene kapni nem? valamit az elvégzett 4 osztályrol is.. nehogy már 8 általánossal induljon azért mert ez speciális és máshogy van az oraleadás....
Én csak egy dolgot kérnék a tanároktól (és ezt tényleg kérésnek vegyétek, és ne fricskának, vagy iróniának, légyszi)
26 vagyok "elkényeztetett" az élet, legtöbbször normális tanáraim voltak, sokukra emlékszem hálásan vissza, és inkább eminens voltam mint deviáns :) . Jogot végeztem. Szóval pár évet tanultam. :)
A gimiben szerintem az egyik legfontosabb dolog, ami kimarad nálunk az az, hogy felkészítse a "gyereket" arra, hogy mit is jelent az a kérdés, hogy "mi leszel, ha nagy leszel?". Én a tök jó jegyeimmel ott álltam érettségi előtt, hogy na jó, de most akkor melyik egyetemre menjek?! Tudniillik szerettem a matekot apu mondta hát menj közgázra. Nagy volt a szám, igazságérzetem, hát akkor meg jogra mondta az egyik rokon. Biosz volt a kedvencem, mindig szobanövényeztem, állatoztam, és az orvosi felé kacsintgattam. Mileszelhanagyleszel-re mindig azt válaszoltam, hogy kamionsofőr :)
Holott: Halvány lila gőzöm nem volt róla, melyik az a szakma amit 25 éves koromtól 65 éves koromig szeretni és tisztelni tudok annyira, hogy élvezettel művelhessem! Hiszen nem tudtam megállapítani melyik szakma mit is takar? Egyszerűen nem ismerjük a szakmákat csak annyit tudunk általában: hogy pl. jogot végeztem "hú, az nagyon király, akkor ügyvéd leszel és sokat keresel majd!"
Egyszerűen segítség kellene egy külső "pártatlan" embertől (aki nem apu meg anyu, az esetleges ki nem élt vágyakkal) hogy meg tudja állapítani ki melyik szakma felé kéne hogy induljon. Nem kötelezően, isten ments, csak segítségként. És én erre speciel a saját gimis tanáraim körül többeket is el tudnék - már most - képzelni. Akik látták az én akkori sokfelé ágazó dolgaimból a lényeget. Iszonyat katyvasz van az ember fejében akkor, érettséginél: olyan döntést kell szinte vakon meghoznia, amivel együtt kéne éljen a nyugdíjig. Ezért is sok a pályaelhagyó, egyetemekben csalódó ember.
Én már olyan biztos vagyok magamban ilyen "öregen" a kérdéshez, hogy ősztől elkezdek egy dísznövénykertész okj-s tanfolyamot, és majd kisül mi lesz. Pedig a jogot is szeretem, csak épp már látom, (mondjuk 3.-4. évfolyam óta) hogy nem okoz akkora örömet, mint másoknak, és magamnak, mintha pl. a kertészetit vettem volna fel...
Gondolkozzunk már emberk!Én egy nyugalmazott magyar tanár vagyok-utósó órámig Zsolnai,projekt módszer...stb.Egy 35 fős szakképző osztályban 10 fő ped intéze kíállítja olvasási-számolási nehézségek miatt értékelhetetlen.Melegedni jár nem akar semmit?A szülőt nem érdekli kap biliárdozni lóvét, supermobilt stb-mondják mit tehetet?
A dologhoz az is hozzátartozik, hogy mi vezetett ehhez a kifakadáshoz. Ami tényleg kicsit durva, de nagyon kiváncsi lennék az elözményekre. (A valódi elözményekre, amik nem mindig egyeznek meg azzal, amit a gyerek otthon elmesél. - tisztelet a számos kivételnek)
Az osztályok felosztása az azonos szakirányú tanárok között történhet ésszerűen is, meg nem is.
Ésszerűnek nem mondanám, hogy a tanár csak elsőben meg másodikban tanít, az a jó ha többféle évfolyama van, mivel a negyedikesek tanítása kiemelten nehéz feladat, készíteni kell őket az érettségire, esetleg a felvételire. Az érettségiztetés nagyon nagy pluszmunka, nem szerencsés, ha egy tanárnak 3 érettségiző osztálya is van, 80-100 darab dolgozat határidőre való kijavításába bele lehet dögleni, és azért a felelősség is nagyobb ilyenkor, mert nem lehet pótdolgozattal, évközben később kijavítani a jegyet.
A legtöbb tantárgy nem a napi eseményekről szól. Én pl. 3 történelemórát láttam, ahol napi aktualitással élő témájú volt az óra. Irodalomból egy volt ilyen próba jelleggel. Több ilyenre nem is emlékszem.
Elég szerencsétlen dolog ez, ha így látod. Én amikor tanítottam, pl. figyeltem a tévéműsort, szóltam, ha volt egy témába vágó film, dokumentumfilm, akkor azt nézzék meg. Én is megnéztem, és ha tudtam, szóba hoztam. Ez is készülés. Ötletek is jutnak az ember eszébe, pl. egy-egy angol vagy német stb. verset eredetiben is meg lehet nézni, ha az osztály ugyanolyan idegen nyelvet tanul, ez is utánajárást igényel. Lehet találni megzenésített verseket vagy olyan dalokat, amelyek összefüggésbe hozhatók a tananyaggal, és még sorolhatnám. Ehhez nyitott szemmel kell járni a világban, és időt vesz igénybe. Ugyanakkor megéri, mert különben unalmas az óra, senki nem figyel, senki nem tanul.
Aztán ha van egy verseny, és arra felkészít a tanár egy diákot, vagy zsűrizni megy, az is munka. Ilyenkor tanulnia is kell, elolvasni a megadott irodalmat, hogy tudja, mit kérdezhetnek, és hogyan készítse fel a diákot, vagy ha zsűriz, mit kérhet számon rajta. Aztán az iskolai ünnepélyek szervezése, a március 15-e, a karácsonyi ünnepség stb. is rengeteg meló, még ha ügyes diákok segítenek is (színdarab, versek kiválasztása, betanítása, zene választás, díszletek, koreográfia kitalálása, és akkor a sok renitens begyűjtéséről, aki vállalja, hogy fellép, de aztán a próbákra már nem akar eljönni, vagy meggondolja magát, nem is beszélve).
A gólyabál, szalagavató, érettségi körül is sok a teendő: kaját kell szerezni, műsort kell csinálni (cenzúrázni, hogy ne sértsen meg senkit, de azért vicces legyen), ajándékokat választani, tablót csináltatni stb., ha nem is a tanár csinál meg konkrétan mindent, csak szervezi a dolgokat, akkor is felemészt jó pár munkaórát. Nekem pl. fiúosztályom volt, semmit nem tudtak elintézni, szaladgálhattam tablótervekért, szerenád-útitervet egyeztetni a kollégákkal (pl. a picibabás családokhoz csak 8-9-ig lehet menni, van belőlük 5 a város különböző pontjain, de azért mindenhová jussunk is el), osztálypénzből valahogy kijönni (pl. elintézni, hogy csinálják már meg ingyen a hidegtálat, kaját az érettségire az alapanyagból a két szép szememért stb.)
Ott vannak még az iskolai bulik, oda is kell a tanár ügyelni, hogy a szülő megnyugodjon, van felnőtt kéznél, ha valami zűr van. És kell is a tanár, mert találtunk már -20 fokban a saját hányása mellett részegen alvó diákot a hóban. Reggelre valszeg kitűzhettük volna a fekete zászlót, ha nem járjuk körbe éjszaka abban a kurva hidegben az egész iskolaudvart. (Esküszöm, azt hittem, ráfagy a farmer a combomra.)
Hosszú lett, de add össze a sok kis aprót, és talán rájössz, hogy a tanítás nem félállás.
Tfh., hogy a matektanár átlag 5 példát ad fel az órán megoldani, 3 példát felad házinak. Az órai példa lehet ugyanaz a párhuzamos osztályokban, ha azonos a tantervük, és nincs köztük válogatottabb jó tanulókból, vagy gyengébb tanulókból álló osztály.
Házi feladatnak felad 3 példát, ez viszont minden osztályban más, hogy ne egymásról másoljanak a gyerekek. Na, az 18+10 példa. Heti 4-4 matekórával számolva 28x4=112 matekpélda megoldása + ellenőrzése. Legyen 1 példa 5 perc, az 560 perc, vagyis 9 óra 20 perc. A tanár dolgozott 28+9,3 órát a héten. Ezen kívül adminisztrál vagy 2-3 órát hetente.
"Az, hogy egy tanár önképzést folytat, az az egyéni szükségleteinek megfelelés. Maga az oktatás általában nem követeli meg."- írod.
Valóban, az, hogy egy tanár mennyit dolgozik pluszban a leadott órákon túlmenően, az egyéni (nem kis részben szakmai) igényesség kérdése (is). Az azonban nem igaz, hogy az oktatás általában nem követeli meg a tanár részéről a továbbképzést (és itt messze nem feltétlenül szervezett keretek között folytatott, csoportos továbbképzésre gondolok). Igenis megköveteli, a sikeres és hatékony oktató-nevelő munka egyszerűen elképzelhetetlen a "lifelong learning" nélkül.
Szerintem a hiba a Te véleményedben ott van, hogy hajlamos vagy egydimenziósan látni a tanári munkát. A jó tanár mikor lead egy órát akkor nem csak egy osztályt, hanem egyéneket is lát, és az egyéni tulajdonságokat, képességeket is szem előtt kell, hogy tartsa munkája során. Tehát mikor Te, bárminemű rosszindulat nélkül, úgy látod, hogy x évfolyamon a tanár x órában ugyanazt tanítja, az messzemenően sarkos meglátás. A tanár felkészül az órájára, és ez nemcsak a szaktárgyi felkészülést jelenti, hanem egyben felkészül egy adott anyag egyének egy adott csoportjának történő átadására is, ami osztályoktól/csoportoktól/egyénektől függően, nem feltétlenül nagy mértékben ugyan, de más és más lehet. Tehát, és itt főleg általános és középiskolára gondolok, a hatékony munkához meg kell ismernie diákjait mint egyéniségeket is. Hosszú-hosszú évek során szerezhet a tanár rutint abban, hogy diákjait minél gyorsabban és alaposabban (és minél megbízhatóbban) megismerhesse, és akkor még egy szót sem szóltunk a szaktárgyi ismeretek frissítésében, napra készen tartásában.
Én gyakorlatilag tanárok között nőttem fel, Édesanyám negyven éven át tanított, és mondhatom, hogy egy hétből 5 napot késő estig dolgozott az adminisztratív és egyéb feladatain. Oszt én is tanár lettem (bár be kell valljam, hogy a pályaelhagyók közé tartozom). Én angolt tanítottam, és mindig legalább annyi plusz munka volt az órákra felkészülni (hangsúlyozom, hogy LEGALÁBB ANNYI, HA NEM TÖBB), mint maga a leadott óra. ehhez még jön az adminisztratív rész, a dolgozat készítés ill. javítás, etc. Azaz, ahogy én látom, a tanár tanít, ismereteit frissen tartja (új dolgokat és módszereket tanul, naprakész, etc.), megismer, elemez, segít, felügyel, odafigyel és nevel. Már ha a munkáját sikeresen kívánja végezni. És ez uyanúgy igaz a matematika és pl. a történelem tanárra is. Nekem volt szerencsém olyan iskolákba járni, ahol ez a legtöbb (természetesen nem az összes) tanáromra igaz volt. Hogy én ezzel akkor és ott, illetve később hogyan gazdálkodtam (szvsz sikeresen:-)), az már az én személyes problémám, de a lehetőséget megkaptam.
"Szerintem te hülyeségeket hordasz össze." - Ezt, kérlek vond vissza.
Vitánál nem igazán helyénvaló a másik leminősítésével érzelmileg befolyásolni az olvasót, mivel az nem igazán esik az értelmes cáfolat kategóriájába.
Szeretnék veled én is megosztani egy példát. Van egy matematika tanár és van 6 osztálya, ebből 3 osztály középiskola 1. osztályos, másik 3 osztály 2. osztályos. A tananyag azonos rendben halad, az osztályok általában nem maradnak le egymástól jelentős mértékben.
Szeinted ennek a bizonyos matematika tanárnak mennyit kell készülnie egy-egy órára?
Az osztályok felosztása az azonos szakirányú tanárok között történhet ésszerűen is, meg nem is. A legtöbb tantárgy nem a napi eseményekről szól. Én pl. 3 történelemórát láttam, ahol napi aktualitással élő témájú volt az óra. Irodalomból egy volt ilyen próba jelleggel. Több ilyenre nem is emlékszem.
Az, hogy egy tanár önképzést folytat, az az egyéni szükségleteinek megfelelés. Maga az oktatás általában nem követeli meg. Pl. kétlem, hogy a középiskolai matektanárok otthon a prímszámsejtés bizonyítását vizsgálgatják otthon, hogy az (esetünkben pl. kivételesen internetes) közléstől számított két éven belül megcáfolják, vagy kijavítsák azt. (Ezáltal befolyásolva a díjazás kimenetelét.) De azt már abszolút nem hiszem el, hogy erről bármi szót ejtenének az órán. Legfeljebb a Híradó szintjén.
Valóban célszerű lenne a megfordítást is kivesézni. Azonmód kiderülne, hogy a kölcsönösség hiányzik az egészből. És az erre vonatkozó motiváltság kiánya a kölcsönösség kialakulását gátolja.
Márpedig az, hogy itt "vitatkozunk a jogokról" nem igazán termékeny táptalaja a kölcsönös tiszteletnek. Ehhez valahonnan máshonnan kell, hogy érkezzen ösztönző erő.
Szerintem te hülyeségeket hordasz össze. Tegyük fel, van 5 osztályom magyarból, 1 elsős, 1 másodikos, 2 harmadikos meg 1 negyedikes.
Maximum a harmadikban tudom kétszer elsütni ugyanazt az anyagot abban az évben. Az pedig oké, hogy tudom, miről szól a nyelvtan, meg az irodalom, de legutoljára egy éve tanítottam ugyanazt, és egy év után nem lenne pofám bemenni az órára anélkül, hogy át ne ismételtem volna. Tehát készülök. A történelem meg a földrajztanár is készül, mert elfelejt dolgokat, tzörténik a világban ez-az, pl. cunami.
A diákokról meg az az általános tapasztalatom, hogy nem készülnek minden órára, csak arra, amelyiken számokérés várható. Pl. amikor kevés jegyük van.
Nekem már a cím is tetszik! Fordítsuk meg! Ez is érdekes lenne?!
Nos én egy szakiskolában tanítok, gyakorlatilag a tanulók 70%-a alulmotivált, a családi háttér olyan **ar, hogy sokszor menekülnek az iskolába, de kellő motiváltság nélkül gyakorlatilag csak melegedni járnak be! Itt a legfontosabb a nevelés, majd utána jön az oktatás. Ebben benne van az is, hogy tiszteljük a tanárt is, mert ő is ember és csak a feladatát végzi. És valószínűleg, ha én a munkámat végzem és te hagyod hogy végezzem, akkor azt érted teszem. Még akkor is a elveszem a telefonod, vagy a walkman-edet, hiszen a szabálybetartás nagyon fontos. Azt hiszem a tanulóknak sincs joguk zavarni a többi tanuló oktatáshoz való jogát ezen eszközökkel. Igen szomorú, hogy a tanulóknak ez a legnagyobb problémájuk, ahelyett hogy inkább kezdenének tudatos, értelmes emberekké válni.
24 órát tanítunk hetente, valamint évente átdolgozzuk a tananyagot (több 10 óra), ügyeletet látunk el (heti 1 nap), családlátogatást teszünk a problémás gyerekeknél, felszólításokat, feljelentéseket készítünk, adminisztrálunk, javítunk, dolgozatot összeállítunk, statisztikákat készítünk, órára készülünk, osztályprogramot szervezünk és tartunk, kirándulást szervezünk és kirándultatunk (3 nap, az 3x24 óra aktív felelősség, ez más embernek 2 heti munkaideje majdnem, és mi ezt szabadidőnkben, ingyen tesszük :-)), ballagást, szalagavatót szervezünk, lyukasórában töltjuk az időnket, esetmegbeszéléseket tartunk, stb.
Soroljam még? És mindezt nem plusssssszzzzzzzz PÉNZÉRT!!!! ha ez nektek 20 óra, akkor hajrá, legyetek tanárok!
Egyetértek a hozzászólásoddal. Elég szomorú hogy a gyerekek inkább a jogszabályok mögé akarnak bújni hogy átb-ák a tanárokat. Mert egész pontosan ez történik... Mert a tanárúrnak nem szabad kiabálni a gyerekkel (nem is beszélve arról hogy esetleg más módon fegyelmezze...) nehogy törést szenvedjen... De persze könyörögni azt kell hogy Pistike (sorry ha van itt Pisti) meg Gipsz Jakab figyeljen már ide, mert ha folyton beszélnek akkor a többiek sem értik meg a tananyagot... Ha kidobja az óráról Ödönkét lesz olyan hülye hogy otthon elmondja és akkor meg a szülő jön hogy a gyerekét tanitsák és ne fegyelmezzék....
Lassan a tanárnak kell kikönyörögje a gyerektől hogy légyszi hadd tanitsalak már valamire... Ez vhogy nem igy kellene hogy legyen.
Hogy mikor mehet el a gyerek ha csengetés után nem jön a tanár? (tudom ezt nem te kérdezted) Hát mintha a gyereknek az lenne az érdeke h. legalább egy fél órát végighallgasson vagy nem? És nem az hogy 20 perc után lelépjen mert a tanár nem volt elég gyors.... A tanulónak kellene arra törekednie hogy minél többet tanuljon/halljon/ismerjen meg, és nem a tanárnak kellene beleerőszakolnia az anyagot. Ha meg vki már annyira érett hogy eltudja dönteni mit is érdemes neki megtanulni és mit nem, akkor szelektáljon racionálisan és vállalja a következményeket. (vagyis hogy majd nem lesz olyan átlaga hanem átcsusszan egy kettessel..:P amiben egyébként nincs semmi szégyen)
Azért ez nem egészen így van. A tanárnak sokkal nagyobb erőfeszítés leadni az anyagot. Nem csak egy betanult üres dumát mond, hanem magyarázni kell, figyelni a diákot, a reakciókat hogy értik-e meg kell-e ismételni vagy mehet tovább. Attól hogy tudja az anyagot mert x éve tanítja még nem lesz neki sem egyszerű az óra. Érteni vmit és elmagyarázni úgy hogy mások is megértsék nem ugyanaz.
"1X készül... több osztálya van" Hát igen több osztálya van.. több évfolyamon. És azok mind mást is tanulnak tehát nem biztos hogy ugyanazt kell leadni mindenkinek...
És ami a legfontosabb nem tudom hány éves vagy, de azért ne feledkezzél meg arról sem hogy reál tárgyakból a feladatmegoldás pl. gimiben már a tanárnak sem megy mindig olyan könnyen. Nem biztos hogy egyből vágja csak úgy gondolkodás nélkül. Egy számolást ő is eltéveszthet egy feladatnál, tehát nagyon is kell koncentrálni.
Ami a dogát illeti... hát szomorú eset de a szubjektív osztályozás létezik és kikerülhetetlen. Azt mondom én is mint amit egy tanár mondott nekem (poénból de van igazságalapja) "Az élet akkor a legigazságtalanabb ha rózsszín színekben látod... Szokd meg hogy nem úgy megy ahogy kellene és használd az előnyödre, mert változni érted nem fog..." -ezt akkor mondta amikor kivágott vizsgáról....:)
Azért ez a rosszhiszem/jóhiszemű megközelítés fordítva is működik ám... Ugyanis van olyan tanár, ahol nem igazán jellemző a koncentráltság, szegény diák meg próbálja kihámozni a hagymázas szövegből a lényeget. Egyébként a dekoncentráltság összefügg. Ha a tanár nem a tudás "átadására" koncentrál, hanem arra, hogy "elmondja" az anyagot, akkor a diák is dekoncetrált lesz. Elvégre a fenes se szólította meg.
Azt kétlem, hogy egy történelem vagy földrajztanárnak készülnie kellene az óráira. Azt tanítja már 10 éve és nincs minek utána néznie, az óravázlata a régi, és egyébként is régen megvan már fejben. Ugyanakkor a diák jegyzetel, minden órán újat, ismeretlent. Ezt odafigyelés nélkül nem tudja megtenni. De ha mégis készülnie kell a tanárnak az órára, akkor 1x készül és többször adja le, mivel több osztálya van. A diáknak viszont mindahányszor készülnie kell, mivel minden tantárgy más, nincs átfedés.
A dolgozatjavítás megint egy érdekes terület. És sajnos a egyes esetekben a diák szubjektív osztályozással találkozik. (Két ugyanúgy hibátlan dolgozat /nem másolt/ az egyik 5-ös, a másik 4-es. És az a különbség, hogy nem én voltam az osztályelső, ezért nem lehetett 5-ös. 5-öst csak a kedvenc kaphat.)
Habár ez is sarkított megközelítés, akárcsak a tied, én még mindig fenntartom, hogy összességében a diákoknak több feladatuk van. Ha azt mondom, hogy 30-35 tanóra/hét, és otthon még kb. 1-2 óra/munkanap. Akkor a diák heti munkavégzése: 35-45 óra/hét. A tanárok pedig már akkor sóhajtozni szoktak, ha eléri az óraadás a 24 órát. (Persze nekik is jön hozzá többlet, de mint említetted te is, az már inkább papírmunka, mint aktív tevékenység.) Ja és egyébként a tanár fizetést kap azért, hogy csinálja. Legalább motiválva van. De a gyerek motiváltságáért ma nem igazán küzd meg senki...
Hát ez igaz, de azért a különbséget olyan órák adják, mint a rajz, a tesi, az ének, az osztályfőnöki stb. Azt is figyelembe kell venni, hogy a tanár dolgozatot javít, végigkoncentrálja az egséz 45 percet naponta 4-5-6 alkalommal, a diák meg közben vagy figyel vagy sem. Ha ő is végigkoncentrálná, tanulás nálkül 4-5-ös lehetne. De nem teszi: levelezget, újságot olvas, másik tárgyból puskát ír, leckét másol, beszélget etc.
A tanár az órákra készül, dolgozatot javít, tanítás után adminisztrál stb. Van sok melója.
Az egy órára eső új tananyag pedig nem több, mint amit otthon kétszeri átolvasással ne lehetne megtanulni. Én pl. bölcsészként elhatároztam, hogy matekból felvételizek, Nulla matektudásom volt, mert a gimiben végiglógtam a matekot. Angiából kaptunk tanárokat, és pl. pofátlanul bevittük a megoldákönyvet feladatgyűjteménynek álcázva a dolgozatokra stb. Eszébe sem jutott a srácnak, hogy egy mukkot sem tudunk. Érettségin repült a fél osztály, holott addig 4-5-ös volt mindenki.
Na, mindegy. Nulla tudásom volt matekból, a legkönnyebb gimis példát sem tudtam megcsinálni. Összesen 2 hónapot tanultam a gimis matekot, és 110 pontos felvételit csináltam a 120-ból. A sok specmatekos-különtanáros a nyomomba sem ért. Hogy tudtam megcsinálni. Úgy, hogy odafigyeltem, meg akartam csinálni, meg aklartam oldani a példákat. Az egész hozzáállás kérdése.
Gimisként én is azt hittem, hogy sok a tananyag, de ez nem igaz. Ha az egész 4 éves matekot 2 hónap alatt meg lehet tanulni egész jól, akkor nem lehet sok.
Én egyátalán nem támogatom a puskázást, azért van ott, hogy tanuljon, de amikor az életben az adott tudást alkalmaznia kell, és nem jut eszébe, simán leveszi a polcról a könyvet és megnézi. Nekem volt olyan tanárom, akinél dolgozatírásnál lehetett használni könyvet füzetet, ugyanis ha tudod miről szól a feladat, akkor meg tudod csinálni, ha meg nem tudod, akkor teljesen mindegy, hogy van-e hozzá könyved füzeted. Ha valakit puskázáson kapnak, az ne kapjon abban a félévben jegyet az adott tárgyból, vegye fel a következőben, de nehogy már ezért kirúgják az iskolából/egyetemről. Az angolszász egyetemekkel/főiskolákkal meg nem érdemes összehasonlítani a magyart, mert kott mindenki pénzért tanul. Márpedig ha valaki, (vagy az apuci) fizet (és mondjuk megdolgozik a pénzért) a tanulásért, akkor az meg is fogja tanulni, nem úgy mint nálunk, hogy az emberek 80-90%-a csak azért megy el egyetemre/főiskolára, hogy addig se kelljen dolgozni.
A diákok jogainak védelméhez érdekvédelmi szervezet sem ártana. De amíg a HÖK tősgyökeres marakodók gyülekezete, addig nem lesz belőle semmi.
Egyébként meg leginkább nemcsak a jogokat kellene tisztelnie egy tanárnak. Hanem azt, hogy egy középiskolában egy diáknak kb. másfélszer annyi órája van, mint egy tanárnak. És míg a tanár ugyanazt tanítja, mint 20 éve, addig a diáknak nap mint nap új anyaggal kell megküzdenie....
Megelőztél, pont ezt akartam írni én is. :-) Egyszerűen fel sem merül más következmény, mint a kirúgás, ha valakit rajtakapnak. Ezért aztán nem is nagyon próbálkoznak a kedves hallgatók.
Az az igazság, hogy olyan régi jogállamban, mint az USA vagy Angla ez nem lenne kérdés. Aki puskázik, kirúgják, és kész. Úgy biztos, hogy nem kap diplomát.
A veszprémi egyetem rektora - bizonyos Gaál Zoltán - és nagy haverja Szabó Lajos pl. nem tiszteli a diákok azon jogát, hogy nem szabad egy vizsga előtt beugrót iratni. Egyszerűen másnak nevezik azóta, amióta meghozták ezt a törvényt. Ezen kívül a rektor úr ha valakit puskázáson ér, egyértelművé teszi a páciensnek, hogy a veszprémi egyetemen diplomát nem fog szerezni, amíg ő ottvan. Gondolom, hogy ez sem túl szabályos...
A kedves diákok sok mindent nem tudnak, a legtöbbször a tanárok komolyan harcolnak az ő jogaikért. Én is tanítottam középiskolában, és tudom.
Nem az ilyen baromságokról van szó, hogy ehet-e órán (ne egyen, egyen szünetben), hanem valóban durva dolgokról.
Pl. jönnek a rendőrök, mert úgy hallották XY-tól, hogy hétvégén a diszkóban extasyt fogyasztott. elvihetik-e kihallgatni. Nem engedtük meg nekik, mert nem nagykorú, és semmilyen törvény nem biztosítja, hogy nem csukják le kábszerfogyasztásért.
Jöttek a zsernyákok, hogy mondjunk nekik neveket a diákok közül, akik valószínűleg drogoznak. Nem mondtunk.
Minden évfolyamon van egy kiscsaj, akit molesztál az apja. Folyamatosan küzködtünk a kollégáimmal, hogy távol tudjuk tartani tőle. Hajfestés, másik színű táska, másik színű télikabát: mi dobtuk össze rá a pénzt. Megszervezni, hogy mindenhová két fiú kísérje: ez se kis meló.
Szerintem, ha komoly dologról van szó, a tanárok harcolnak a legjobban a diákok jogaiért. Az olyan markaságokat meg, hogy ha rosszak vagyunk, szabad-e visszaütni, ha nem tartom be a házirendet, szabad-e büntetni, hülye kérdésnek tartom.
Törvényi rendelet aligha van erre. Az iskola házirendje a mérvadó. Abban általában azt írják, hogy az ügyeletes diák (hetes) kopogjon be a tanáriba, és kérdezze meg, hogy mi legyen.
Sziasztok! Lenne egy kérdésem, hátha vki tud segíteni! Van-e olyan rendelet, hogy ha egy tanár becsöngetés után x percig nem jön be órát tartani, el lehet-e menni?
Sziasztok!
Tanító vagyok, de szám.tech.-et is tanítok 5. osztályban. A témához tehát az ált. isk. szemszögéből tudok hozzászólni.
Sok igazságot találtam abban, amit elmondtatok. Biztos, hogy sok tanár van, aki visszaél azzal, hogy ő "A" tanár. De bizony a Tiamat topicjának is lesz értelme. Sok diák tényleg elég arcátlanul emlegeti a jogait, de ebben az is benne van, hogy sokszor a szülő "nyomja a háttérből" a dolgokat. Már egy tízéves gyerek megjegyezte nekem, hogy "XY bácsinak (énektanár) NINCS JOGA ahhoz, hogy kiabáljon velem", és mikor felsoroltattam a gyerekkel a saját kötelességeit (az órán figyelni, nem zavarni, a tanárral tisztességesen beszélni stb.), majd számbavettük, hogy ebből ő mit teljesített, rájött, hogy nem úgy van az...
Milyen világban élünk, amikor az alsós lekurvázhatja a tanítóját?? (Igaz, 12 évesen volt harmadikos az illető...) Persze nem úszta meg, de mégis...
Szülő kontra tanár. (Még ideírom. :-) ) Kapott már az egyik kolléganőm halálos (!!!) fenyegetést azért egy szülőtől, mert rá mert kiabálni a gyerekre... "Megvárunk és agyonverünk!" - tajtékzott az anyuka. Persze nem történt semmi, de hogy legyen ezek után nyugodt az ember?? (jó, tudom, szélsőséges példa volt, de megtörtént.)
Jaj, mennyi példám lenne még, de most nem írom le őket... :-))
Tömeges feleltetésről szó nincs! A röpit az egész osztály írja. HIdd el nem olyan jó érzés ha miattad szív a többi is, ha pedig ezt nem érzi át a versenyző, akkor a többiek ráébresztik. Volt úgy hogy meleg volt a helyzet, tanáron láccot hogy már ideges, és érett a röppentyű, és ilyenkor fordultam én úgy hátra hogy vagy befogod vagy kiverem a fogaidat. Amellett a legtöbb tanárnak külön füzete van a jegyekről, lehet ott az ilyet jelölni.
Rászállni úgy is lehet valakire, hgoy nem tud visszatámadni, de ehhez tényleg tanár vér kell. Bizonyos tárgyaknál ki lehet a táblához hívni kiélni a beszédkényszerét a manónak.
