Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 41. Kinizsi időpontja 2023. május 20. (szombat).
Köszönöm:) A táblázat hiányzó adatait, idôit is igyekszem elôkeresni és kitölteni majd, de hasonló képet mutathatnak.
Sok valamivel lassabb Kinizsim azért "közös tempó" miatt volt, amikor kicsit lassabb tempójú túratársakra vártam olykor, egyedül valamivel gyorsabb lettem volna, fôleg az utóbbi idôben.
A tavalyi Kinizsi valóban "csoda", sok mindent sikerült eltalálnom és sokat belefutottam, és eleve a gyors teljesítés lebegett a szemem elôtt, jobban mint korábban. A kulcs valóban a kevés megállás és a minél több futás (igazából a tavalyi kulcsa is ez volt, alig álltam meg, és sok lejtôt, síkot megfutottam - magamhoz képest -, persze így is a táv töredékét, talán tizedét sem futottam, ezen jelentôsen lehet javítani.
A kétszázast terv szerint most ôszig pihentetem (vagy ki tudja), de egy gyorsabb, talán leggyorsabb "privát" Kinizsimet lehet egy hónapon belül is igyekszem teljesíteni felkészülési meg jubileumi jelleggel :)
Statisztikailag értelmezhető méretű adathalmaz. :-)
Szépen látszik belőle, hogy átlag 21-23 óra között stabilan teljesíted a K100-at. Ennek viszont logikus folyománya, hogy a 48 órán belüli duplákat eddig buktad - a dupla második feléhez, esetleg némi alváshoz ennél több tartalék kell, praktikusan "álmodból felkeltve" tudnod kell hozni a 18 órát.
A kérdés, hogy hogyan jött össze a 2022-es 17:55, illetve a 2014-es 19:39 (az ráadásul Isziniken). Ha erre megvan a válasz, azzal közelebb kerülsz a sikerhez.
Még egy kérdés: mennyi szokott lenni az állásidőd? Nekem gyalogos K100-nál (fejből, saccperkábé) 3-4 óra, futósnál 1-2 óra.
Közben elkezdtem összeszedni, "rendezgetni" az eddigi teljesítéseimet táblázatosan hogy átlássam hol is tartok, szeretnék elérni akár a 100 végigjárásig is :)
És gratulálok az újabb sikeres túrához a Százas útvonalán, tényleg nem semmi teljesítmény, ilyen rövid időn belül háromszor meg pláne nem! Követtem a posztjaidat, hogy épp merre jársz, elég precízen dokumentáltad. :)
A beszámolót pedig várjuk, hiányoznak a korábban megszokott hosszabb összefoglalók a túráidról.
Hát, a 200 nem jött össze "csak" 100 lett, 21:51 alatt.
Közbejött pár dolog, meg nem voltam most olyan küzdôs... De azért így is lett még egy Kinizsi végigjárásom, talán a 39. :)
Amúgy ez is érdekes, most egy hónapon belül mentem harmadszorra, és mindig kicsit más arcát mutatta a túra is, és más-más dolgokkal kellett megküzdeni, igyekszem majd írni egy beszámolófélét is, összegezve a három túra tanulságait.
Köszi a kérdést :) Abban mentem, és azt kell hogy mondjam hogy nagyon bevált, végig kényelmes volt, a zero drop sem volt különösebben furcsa, illetve talán egy minimális, szinte elhanyagolható vádli-izomlázban jelentkezett másnap. A lábujjaim szeretik mostanában a tágas, kényelmes teret, és ebbôl a szempontból (is) tökéletes volt. Egy negatívum volt, a Hokához vagy a Salomon Ultra Glide-hoz szokott talpammal a vékonyabb talpszerkezet miatt azért már éreztem a végén a köveket, fôleg ha a sarkam alá került valami hegyesebb kô, de lehet hogy ez kicsit több figyelemmel, lépéstechnikával javítható.
Vízhólyag csak kisebb lett és csak az egyik lábujjamon, de az zoknihiba (gyûrôdés) miatt volt.
Elindult, kicsivel a Pilis-nyereg után találkoztunk, láthatóan vmi gond volt vele (rá is kérdeztem, minden oké-e). Késôbb írta hogy kiszállt, nem akarta erôltetni most.
Lösz fal előtt depóztam a feleségemnek. A depós barátod leszólított Tokodon, hogy jó helyen vár e téged. Felcsaltam a löszfalig őt, hátha mégsem ott akarsz kiszállni.
Gratulálok, hogy így is sikerült teljesítened!
Mindenkinek gratulálok aki úgy zárta az idei K100-at ahogy szetette volna amikor elindult!
Arra a Klastrompuszta elágazásnál lévő etetőre én is emlékszem. Kár, hogy annyira halott voltam, hogy képtelen voltam egy falatot letolni a paprikás krumpliból. Azóta sem volt főtt kaja az ISZINIKen, bár a szántói nyeregben a körözött meg a mandaringerezd-hegy, meg a "nem-is-emlékszem-mi-minden" meg a fűtött sátor.... Nos hát enciánék tanulhatnának, hogy kb. 10 millából mit csinálhatnának, legalább hogy sorba állni ne kelljen. Érdeklődéssel várom, hogy az Ösvénytaposó mennyiből és mit hoz össze. Eddig még nem okoztak csalódást egyetlen túrán sem. Náluk láttam először mécsesösvényt Klastromút keresztezés előtt, az nagyon szép volt.
Bocs Sistergö, tudom hogy jószándékból mondtad, de 91nél mogorva az ember, pláne ha 40 km óta küzd és számolgat.
Jókedvem volt 91nél, mert tudtam hogy meg tudom csinálni, meg én tudom milyen állapotban vagyok. Csodálkoztál hogy 1:15 az milyen kevés idö a 7 kilométerre, aztán látod Oszkar is letolta meg én is. 1:08 perc alatt értem a célba. Szerintem az 1 óra is ment volna ha csak annyi idöm van, és akarom ezt a teljesítést. De én általában akarom.
Mogyoróson majdnem feladtam, az indulásom után 12:55 volt, 55 perccel kicsuszva a virtuális szintidöböl, és ahogy ott kavargattam azt a gyenge levest, egyszercsak belémhasitott, hogy én továbbmegyek. Tudok én 11 órás második felet csinálni, ráadásul ez nincs is 50 km. Ha Samu Piroska hányt egyet és továbbment, akkor én is továbbmegyek. A maradék levest betoltam egy szuszra, megráztam magam és elindultam. Lett volna mire kenni a kiszállást, meg napszurás, meg nincs nálam elemlámpa, meg mittudomén, de én teljesiteni akartam.
Koldus után majdnem eldöltem az álmosságtól az uton, de aztán kétszer lefeküdtem 10 percre aludni. Utálom ezt a részt. De aztán elkezdtem megpörgetni, jött a futás, nem fájt semmi.
Ilyen állapotban értem a pontodra. Ilyenkor nem esik jól hogy "hu ez kevés idö", meg hogy letolnak, meg hogy Neked már csak ennyi idöd van. Nem csak ennyi, hanem hu de nagyon sok idöd van, egész éjszaka azért küzdöttem, hogy 91töl legyen 1 óra idom a célig, azt meg tudom csinálni. Most meg van 1:15 hát akkor az szuper.
Emlékszel amikor Pontör mennyországot csináltál az elsö Iszinik túrákon az éjszaka közepén? Mindenki áradozott Rólad a célban, hogy milyen jó voltál. Mert nem hajcsárkodtál, hanem támogattál, és ezt Te nagyon jól tudod csinálni!!
Oszit nem akartam lerúgni. Csak megígértem, hogy 5 perc pihenés után lelököm a padról. Érezze, hogy iparkodnia kell, nincs még vége a megmérettetésnek. Ha fontos a cél/teljesítés - és ez kell hozzá - akkor miért ne "fenyegessek" vele.
Habár nem mindig üres fenyegetés, egyszer tényleg megtörtént.
Anno történt pedig, hogy Pilisszentlászlón féltávnál a Terep 100-on bejön a pontra a csajszi és azt mondja feladja, nem megy tovább.
- Lesérültél?
- Nem, csak elment minden erőm.
- Ne hülyéskedj, teljesen jó vagy idővel, simán tovább tudsz menni.
3-4 perc után leültem mellé, és mondtam: még 10 perced van, utána lelöklek a padról. Ezután minden percben közelebb ültem hozzá. Tíz perc leteltével tényleg lelöktem róla. Csodálkozott, hogy ez viccnek vicc, de amellett komoly is. Ezután lefutotta a maradék 50 kilométert, és a nőknél dobogós lett.
Az eset óta sok idő telt el. Azóta én is öregedtem. Azt gondoltam már csak hülyülni fogok, de kiderült néha tanulok is.
Ha későn is, de rájöttem van amikor, van akinél el kell engedni a dolgokat. Pontőrként ne akarjam (nála) jobban a teljesítést. A barátság fontosabb ennél.
A kései megvilágosodásra mentségemre legyen mondva nem könnyű eldönteni kinek-mikor-mit szabadna kibicként "tanácsolni". Most a Szt. Péter templomromnál a pont zárása után jövőktől megkérdeztem hanyadik teljesítésük, ismerik-e az útvonalat? Az olyan első bálozókat, akikben láttam elég erőt azzal biztattam, hogy érdemes végigmenniük. Akkor a táv meglesz, legközelebb már csak a szintidő ellen kell küzdeni.
Az egyik szintidőből kicsúszó csak többszöri kérdezésemre árulta el. Ez a 26-ik teljesítése.
- Mit rontottál el?
- Szinte semmit. Másokat kísértem-lassabban mentem, nem siettem a pontokról, stb.
Talán hiba, de az ilyen eset elgondolkodtat. Óriási rutin, tapasztalat. Megvan az ereje, tudása, mégis későn ér be. Mikor érezte, hogy ez necces? Mikor jött rá, hogy nem lesz meg a teljesítés? Szóltak-e neki, hogy a "halálzónában" bandukol?
Mikor lehetett volna még behozni a késést, és miért nem tette meg?
No mindegy. Már a hétvégi UTH-ra kell készülnöm, ott is segítő leszek.
Mondjuk a dzsekin éjjel / reggel pár túrázón én is csodálkoztam, igaz a kimerültségtôl is lehet fázni. Én végig egy pólóban voltam, bár a hûvös hajnali szellôknél volt hogy megborzongtam kicsit és egy-egy pillanatra fáztam ahogy az izzadt pólót jobban hozzátapasztotta a bôrömhöz, de lusta voltam felvenni a hátizsákra rögzített pulcsit :)
Gratulálok mindenkinek, aki teljesített! És aki feladta, annak még inkább, neki volt nehezebb dolga.
A túrát könnyebbnek éreztem, mint amire emlékeztem, valószínűleg a rendszeres edzés és a tudatosság eredménye. A meleg nem zavart, nem volt azért ez kánikula, az öregek amúgyis jobban bírják a meleget :D A sár nem volt vészes, sőt, kifejezetten jólesett, hogy nincs por, puha a talaj. Korábbi mumusom, a Gete és Mogyorós közötti szakasz viccesen könnyen ment, cserébe Bányahegy és Koldus között eleinte vánszorogtam, szerencsére találkoztam egy alvajáró kollégával, vele felpörgettük a tempót. Furcsa, de a felfelék kevésbé fájtak, mint az állandó ereszkedés, nem volt bajom az emelkedőkkel. A koldus utáni hosszú sárga kifejezetten jólesett.
Pár megjegyzés:
- Összesen 30-35 percet vesztettem a Hosszú-hegy és a Gete ellenőrzőpontok soraiban, nagyon nem esett jól. Mivel én a "lassan, de folyamatosan haladok" (4,2km az átlagtempóm) taktikát alkalmazom, eléggé hiányzott az a pár perc a nyugalmamhoz, de szerencsére végül nem ezen múlt (23:15).
- Most 7:30 körül indultam, régebben mindig a legelejében. Azt hiszem jobb ez így, mert a katlanba – legalábbis az én tempómban – nem kora délutáni legmelegebb időszakban, hanem késő délután értem. Igaz, így meg a Pilis-nyeregben elfogyott a sör, mire odaértem… Tokodi pincéknél nem találtam a megénekelt fröccsös kínálatot, elfogyott vagy nem is volt?
- Nekem étkezés tekintetében az vált be, hogy nem sok étel viszek, hanem sokfélét. Emellett megállok a hotdogosnál és ahol még adódik valami. Így változatos, és bőven elég.
- Ismét meglepett mennyire különbözünk egymástól mi túrázók is. Biztonsági játékos vagyok, cipeltem a 2x1,5 literes palackjaimat, cserébe sosem voltam víz nélkül, így megtehettem, hogy nem állok be hosszú sorokba vízért (Trézsi kút, Kesztölc). Amúgy is kedvelem a hagyományosabb, önellátós túrákat, ahol nem teszik elénk a frissítést a szervezők, hanem magadnak kell megtervezned és megoldanod. Nem értettem a sok hosszúnadrágos-vastagkabátos-plusz-esődzsekis embert sem, az időjárásjelentés elég pontos már 1-2 napra tekintve, lehetett tudni, hogy eső nem lesz s hajnalban sem lesz 14 foknál hidegebb. Persze elfogadom, nem vagyunk egyformák.
- Dupla szövésű zokni és terepfutócipő használata: ugyan egy kis vízhólyagom így is lett, de a javulás számottevő a korábbi bakancsos-túracipős szerencsétlenkedéseimhez képest.
- A célban a gulyás minősége objektíve … hogyismondjam … izé …, de szubjektíve: 3 perc alatt bevágtam :)
