Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
4/0 | 19:46 | 20:03 | 06:47 | ugyan világosban Bányahegyre értem, de már ott láttam, hogy ebből nem lesz egyéni legjobb, hiszen a tavalyival ellentétben erősen alkonyodott, mikor odaértünk.
A terep kicsit rosszabb volt az általam megszokottnál, ráadásul idén először depóautó segítsége nélkül mentem, ami súlytöbbletet jelentett. Aztán az időjárás-előrejelzések miatt a poncsót is végigcipeltem teljesen feleslegesen.
Körülbelül 2,5-3 liter víz, 1 liter kóla, 0,5 liter Vitalade, plusz Kesztölcön két kis pohár levendulaszörp, két kis pohár hosszúlépés, Bányahegyen 0,5 liter tea folyadék fogyott. Ennél határozottan kevesebbet szoktam inni korábban.
Ennivalók: 1 kis kolbászos szendvics, 2 db zöld alma, némi olajos magvak, 1 müzli, 1 kókuszrúd, 1 gyümölcszselé-szelet, Kesztölcön szuper finom sült kolbász kenyérrel, Mogyorósbányán zöldségleves, 2 sótabletta féltáv körül.
Ez a 20:03 percre pontosan megegyezik a tavalyelőtti időmmel, így tulajdonképpen elégedett lehetek, különösen, hogy se vízhólyagom nem lett, se más gondom nem adódott. Ráadásul láttunk egészen közelről két borzot, ami életem első ezirányú élménye volt. :)
Kb. négy-öt éve küzdők evvel a szájszárazság, teljes emésztési leállásával a 30-nál hosszabb teljesítménytúrákon. Mindig jött 4-5 óra amikor képtelen voltam bármilyen szilárd táplálékot magamhoz venni, ezáltal teljesen elerőtlenedtem, néha tényleg csak támolyogtam a viszintes szakaszokon is, az emelkedőket nem is tudom hogyan abszolváltam. Azután idén a sárga 50 után megelégeltem és elmentem egy szakemberhez, aki maga is hosszútávokat fut, Kinizsin is volt egy párszor, bár ez csak akkor derült ki amikor már ott voltam nála.
Az ISO italomat lecseréltem Vitargo alapú italra. Teljesem más a viszkozitása mint a standard iso italoknak. Érdemes utánaolvasni a Vitargonak! Kaptam egy többkomponensű só tablettát, amit másfél óránként napközben toltam. + 1 aránylag finom tubusos zselét, de a zselé után csak vizet ittam nem pedig a sport italt.
Működött! Nem volt semmilyen korábbihoz hasonló problémám a nyeléssel, evéssel, emésztéssel. Persze más gondom volt, de az a saját f...ságomnak köszönhetem.
Pár colát meg azt hiszem egy alkoholos sört ittam még. Kakukkban egy zöldség leves, Bányahegyen egy gulyás is becsúszott. Meg egy szendvicset elmajszoltam a Bajóti műúttol felfelé a Gerecsébe. Ez is okos döntés volt, felfelé enni...
A megszokott (édes) kajákról mostanában próbálok átállni másra (sósabbra). Azóta az összes frissítésemet elrontottam. Úgy néz ki, hogy a tömlős sajt be fog válni. Nem szilárd, elég sós. Mindössze egy pici szeg kell a kiszúrásához, és akkor még adagolható is.
Szerintem kétszer is "túlsóztam" magam. Az utolsónál ezt a vízkészlettel való spórolás miatt nem tudtam korrigálni.
Köszi, de dehogy brutális. Illetve összességében brutálisan jó, akkora pozitív töltetet adott, hogy azóta is fel vagyok dobva tőle (nem mintha előtte magam alatt lettem volna). Egy élmény volt, komolyan. Kis kalandtúra az önismeret mélyére kitérőkkel a tűrőképesség feltérképezésére. ;-)
Régen a vasszöget is, de ez sajnos elmúlt. Eleinte Bányahegy környékén, később már akár a Geténél eléhezés, rosszullét (egyszer ájulás is, de akkor tényleg extrém keveset ettem), 15-30-60 perces ücsörgések, hogy újra tudjak menni.
Energiaszeletek szilárd kaja helyett, éjszakai szakaszra kóla /energiaital. Jobb, de Bányahegytől ugyanaz.
Energiaszeletek mellé, később helyette zselé, energiaital helyett ISO (sima legolcsóbb decathlonos porból nagy kiszerelésben, pontosan az adagolási útmutató szerinti arányban bekeverve). Sokkal jobb, a zselé működik, de nagyon nehéz rádumalni magam hogy kellő mennyiségben fogyasszam, borzasztó édes.
Rengeteg ISO + a zsákban kb. ami egy terepfutáson a frissítőasztalon van. Banán, magkeverék (mogyoró, kesudió, mazsola) koktélparadicsom, olivabogyó, sós rágcsa (ropi, sós perec, sós keksz keverék), sajt. Rendszeresen enni ebből (kb 10km-enként), és folyamatosan inni az ISO-t. Kiegészítésnek amit a szervezet kíván. Az idén ez volt amit még az előzőek mellé toltam: 3 bubis víz, két alkoholmentes citromos sör, 2-szer fél liter sima víz, fél liter bányahegyi tea, hotdogmen-nél hotdog+jégkása. Működik, csak figyelni kell a folyamatos bevitele. Az nem elég, ha akkor eszel, amikor éhes vagy.
Itt tartok most, 2-3 éve ez működőképes teljesen és kiszámíthatóan. Persze lehet, hogy pár év, és még okosabb leszek, és még a normál kajára is vissza tudok térni okos frissítés + kajálás kombóval. De ez most egy egész vállalható kompromisszum szvsz.
De valamit enni KELL 40-50 kili után is. És tényleg nem tudom megenni a szilárdat. A müzliszeletet is pici darabkákban, teával nyeltem le, mint a gyógyszereket. Nem tudom, mit tehetnék. Tiltakozik a gyomrom a szilárd dolgok ellen. Ha a banán lemegy, inkább cipelem. Meg sok-sok tasakos gyümölcspürét. Meg szopogatom a cukorkákat. Sópótlásnak meg sima mekis só elnyalogatva a tenyeremből :)
Koldusszállás után csak ti értetek utol, bár 5 percet bóbiskoltam a fűben, akkor elhagyatott. Így nem tudom. A lejtőn legalább 20-30 embert előztem, több fiatal lányt is, de gőzöm nincs milyen felsőben. Úgyhogy fogalmam sincs.
Az idei Kinizsin nem ettem hotdogot, mást viszont de. Az említésre méltóak:
2 kolbászos szendvics és egy darab Kolbász Energy Bar saját zsákból, almás-mákos rétes a Kakukkból, befutó gulyás (idén kifejezetten jó volt), otthon pedig gyrostál a Délitől pitával, extra hússal, sok csipős szósszal és Őrsi Anna ajánlásával.
-- Szociális aspektus:
Néhány túratárssal jót beszélgettem, a Getétől a tokodi pincékig egy elsőbálozóval, onnét Mogyiig egy kedves lánnyal, akinek depózott a kiskutyája, Drazsé is, és valamiért engem előbb üdvözölt, mint a gazdit (vélhetően a gazdinak nem volt eléggé kolbászszaga), aztán Pfszk utántól egy kb. 26-szoros teljesítővel.
Másoktól falra másztam, főleg az éjszakai részen.
Felhívtam útközben a kedvenc sörtündéremet, hogy elmondjam neki, hogy Kinizsin vagyok, és hogy szeretem és hiányzik. Ő Kinizsi-szkeptikus, az Iszinik érdekli inkább, de nem szeretne félmunkát végezni a kifordítás terén, úgyhogy az Iszinik 001-en szeretne indulni.
Achtung, asciimo, piaci rés!
-- Teljesítménytúra aspektus:
A felkészülésem szégyellnivaló volt: túra előtt 2 hétig egy lépést se mocorogtam, a túra előtti 3 éjszakán összesen 13 órát aludtam, és rendesen enni is csak szerda körül kezdtem el.
Ehhez képest a 17:54-es menetidő nem annyira szörnyű. Más tészta, hogy én 15-öt akartam (tavaly, kvázi elsőbálozóként 17:30-at mentem kb. 3/4 óra keveréssel).
A remek cipőmben valamiért akkora vízhólyag nőtt az egyik talpamra, hogy az utolsó 10-15 km-en minden követ megéreztem. Talán ehhez a távhoz meg ehhez a köves pályához túl puha a talpa. Ez persze odavágott az izmoknak, izületeknek is az abnormális mozgás miatt. Le is lassultam tőle, meg az alvásmegvonástól, az utolsó szakaszon alig voltam 4-es átlag felett.
Koldusszálláson ott volt egy fiatal lány világos felsőben. Pár perccel utánad indult, de motiváltságát nézve, akár utol is érhetett, ekkor a lejtőn előzhetted vissza. Vértestolna előtt söpörtük be, de megtudva, hogy mi vagyunk a nyolcórás célbaérkezés (nem, előtte voltunk) először hozzánkcsapódott, majd egy hatossal ellépett. Kolduson még láttam, de hamar elindult. Tudsz róla valamit? Úgy rémlik, 7:50-kor rajtolt.
Bányahegyen megettem egy Mars csokit, egy Biotech zselét meg egy fél liter kólát rá, az utolsó 30 kilométert simán 6-os átlag felett mentem... szóval űrkaja jöhet...
Apropó, a mezítlábas őrült meddig jutott? Én a Getéről lefelé még váltottam pár szót vele...
A banán tényleg jó, azt meg is tudnám enni, de sajnos nyáron fél nap alatt lekvárrá alakul a zsákomban mindig :D Isziniken is milyen szuper volt a banán Kesztölcnél a Kétágú előtt :) lehet veszek ilyen műanyag banántartót :D :D :D eddig tök viccesnek találtam, de most belegondolva nem is rossz ötlet :)
Házilag is készíthető hasonló: 1 liter vízhez 2 evőkanál cukor, fél kávéskanál só, esetleg kis citromsav vagy aszkorbinsav, hogy limonádé-szerű íze legyen.
Jó is a sós szotyi a mogyoró helyett, én már vagy egy éve azt viszek a hosszabb túrákra, jobban is szeretem, mint a mogyit. Igaz eddig nem néztem utána, mi minden jó van benne, köszi az infot, a szotyit ezután is megtartjuk!
Az én legnagyobb problémám az, hogy 40-50 km felett már semmi, de semmi szilárd dolog nem megy le a torkomon. És ezeket a mű energiazseléket nem szeretem, némelyiknek tényleg förtelmes az íze, meg nem is nagyon vagyok híve ezeknek a dolgoknak. Mindig gond, hogy mit egyek ezért, Bányahegyen leerőltettem egy müzliszeletet a torkomon, hát alig sikerült, kb minden falatot egy kis teával tudtam csak lenyelni. Rossz szokás, de ilyenkor nyomatom a cukorkákat, meg a Maoam olvadós rágócukrot, ami sztem nem túl jó dolog, de valami kell. Amit még nagyon szeretek, azok a tasakos gyümölcspürék, abból nem tudok annyit vinni, ami ne fogyna el :)
1981-ben az első Kinizsin utcai cipőben, hosszú lasztex nadrágban, világháborús kényelmes kenyeres hátizsákkal indultam. Benn 1 liter víz alumínium kulacsban, néhány szendvics , csokoládés furé cukorka, Síbot még nem volt, éjszaka dédim elemlámpáját használtam, de gyakran ki volt kapcsolva. 22 óra 59 perc alatt értem célba.Nehéz volt elindulni Somlyóvártól, a célból a vonatig, Déliből hazáig és másnap reggel is. Akkor még százszálékos voltam a Kinizsin. Ha jobb hegymászó lettem volna, akkor ez lehet, hogy máig igaz. Sajnos 1982 februárban katona lettem és bár jó dolgom miatt tavasztól beiratkoztam egy hegymászó tanfolyamra, amit hétvégéken tartottak mészkőszikláinkon. Időnként viszont éppen ilyenkor kellett őrséget adni, ezért néhány alkalom kiesett. Bár a Kinizs idején éppen nem voltam őrségben, de mivel nehezen ment a mászás, az oktató ragaszkodott ahhoz, hogy a tanfolyamra menjek, ami éppen a Kétágú hegyen volt. Így alattunk mentek el a Kinizsisek. Ha jobb hegymászó vagyok, akkor talán az összes Knizsim meglenne. Bár adtam fel Kinizsit, de nem azért, mert szintidőn belül nem tudtam volna megcsinálni.
Marika néni: egyszer egy S70 után kikérte magának, hogy "néni" Tehát csak Marika. (Annak az S70-nek a céljában még Béla bácsival is tudtam beszélgetni. Azután már csak párszor ráköszönni volt alkalmam).
Sópótlás: kockasajt. (Övtáskába tárazva röptében bekapható, só van benne és kalória is, könnyen lecsúszik, egyszerűen tárolható, egyszerű kicsomagolni, kevés szemét marad utána.)
Űrkaja: Semmi, még izo sem.
Folyadék: 1,5 liter palackos víz, 1 liter gyümölcslé, 1 sör Dorogon, 1 sör Mogyoróson, 1 Bányahegyen és 1 Sistergőnél. Ezen kívül még 2 dl víz pélin, 2 Mogyoróson és a péli vízből út közben max fél liter. (Sistergőéknél hagytam a maradék 1 litert). összesen 5,3-5,4. (kövezzetek meg, ha kevés a víz)
Pisilés:az elején a zöld elején a jobbkanyarban (a trafóház(?)nál) majd egyszer közvetlenül Baj előtt
Kaja: 4 db kis kockasajt, 4 Balatonszelet, 1 szelet zsíroskenyér Dorogon, 1 hotdog Bikavölgyben
Haldoklás: A felfeléken végig. Tokodi pincétől úgy mentem felfelé, mint az Everestre szoktak: palack nélkül, 10 lépés, megáll, 10 levegő, elindul, 10 lépés stb.
Idő és egyebek: Mogyorósig ijesztő, rövidített pihenők mellett is csak éppen félidőben tudtam továbbindulni. Kb. az üdülőnél tudtam gyorsulni valamennyit, Bányahegy nem mertem annyit állni, hogy az egész sört megigyam, aztán koldusig nem mertem órát nézni, és itt mertem megynyugodni, mert 4-es átlag mellett volt benne 1 óra tartalék. Ettől aztán újra lelassultam, de legalább hamar világosodott. Ekkortól Asciimó elhúzott Sistergőig, ott már volt idő a sörre és onnan már sima volt. A baji faluszéli kocsmába be kellett mennem, mert tavaly megígértem, hogy jövök, aztán húztam vagy fél órát az időt, nehogy énmiattam vegyenek le a szintidőből. A vége 23:30 körül lett tehát 12:12.
Nomen est omen, 2002-ben mentem vele végig a Százason. :-) Meglepően kényelmes volt.
Azóta is ott lóg a falon a szerszámoskamrában.
De ukrán honlapon láttam árulni is. Úgy néztem, egy régi vázra varrtak új zsákot, modernebb anyagból , mintha még derékpántot is készítettek volna hozzá.
Egy belga cserkészcsapat 50 éves ünnepségén pedig láttam az eredetit, amiről koppintották.
Igazi, békebeli, alumíniumvázas hátizsákkal ücsörgött egy idősebb, ám annál tapasztaltabb kollega Dorogon, a Korhelyben. Igazi retro darab volt ( már a hátizsák), csodájára is jártak többen. Valahol biztosan hozzá lehet jutni egy ilyenhez.
