Szerintem teljesen jogos elvárás, hogy ha valamely irányzatnak mondja magát, akkor rá hárul a bizonyítás terhe, s nem a "másik oldalnak" kell alapból cáfolnia. Ezért is fogadtam el Hippo azon érvelését, hogy igen, a bizonyítás szükséges, és száonkérhető feltétel. (Ad.1.)
Én is észrevettem azt, amit laKoma említ, vagyis a pszichológia, mint tudomány létarcúságát. Egyfelelől ott van a megfigyeléseken, kisérleteken és a statisztikán alapuló "akadémiai" pszichológia a maga folyóirataival, másfelől meg ott van a soks-sok versengő elmélet, saját képzési rendszerrel, szintén folyóiratokkal és szakemberekkel. Talán a tudományegyetemek azok a területek, ahol mefér egyás mellett a kettő, s kiegészítik egymást.
Valahogy én is úgy vagyok vele, mint Hippo, nekem sem szívügyem a TA, hogy nekiáljak kísérleteket tervezni, stb. Ami miatt mégis ebbe a topikba tereltem abeszélgetést az az volt, hogy nem szeretem, amikor érvek nélkül, (néhol személyeskedve) elbeszélünk egymás feje (füle?) mellett.
Nekem a pszichológia önismeretet (is) jelent, és nem csak kísérleteken, számhalmazokon, statisztikákon keresztül. Egy sors, egy életút mögött nem érdekel az univerzalizálhatósága. Az érdekel, hogy az illető személy milyen utat járt végig, hogyan alakult a életszemlélete, miben változtatott, miben nem, hogy viszonyul a múltjához, a jelenéhez, jövőjéhez stb. Ami tetszik a beépítem a sajátoméba, ami kevésbé, azt elvetem. Ha működik megtartom, ha nem elhagyom. Ehhez nem szükséges számomra semmilyen 'Journal' meg 'Review'.
Azt hiszem, te is félreértettél egy kicsit (vagy én értelek félre:)). Nem az a tudományos módszer, ha valaki a "neurológi és az agyműködés felől" közelíti meg a "lélek" működésést. Ma még senki nem tesz ilyet. Lehet, hogy majd ez is eljön valamikor, de nem valószínű, hogy a közeljövőben. Viszont akármilyen szempontból is vizsgálják, a mai mainstream pszichológia a tudományos módszert alkalmazza. Megfordítva: aki nem azt teszi, az marginalizálódik, mert nem figyel rá a szakma, nem veszik komolyan. A lélek "égi" aspektusait sem vonja kétségbe senki, csak erre nem terjed ki a pszichológia érdeklődése, egyszerűen azért, mert nincsenek eszközök a vizsgálatára. Arról fogalmam sincs, hogy a praxis hogyan működik, bevallom.
Mindkettőtökkel (Alice, Hippo) vitáznék.
Az úgy nem igaz, amit Alice állít, hogy "a pszicho társadalomtudomány". És az sem igazán (vagy egyedül) mérvadó, hogy a pszichológusok - gondolom presztizs és hasonló okokból - az "előkelőbb" science körbe szeretik sorolni magukat.
Nekem úgy tűnik, hogy a pszichológia éppolyan kettős természetű, mint a tárgya (a zember), égi és földi, test és lélek, szellem és emlősállat.
"... a pszichológia az emberi tudat működését vizsgálja, de nem fundamentális, hanem fenomenologikus (jelenségi) szinten. Tehát hogyan reagálnak az emberek különböző ingerekre és kölcsönhatásokra. Ugyanis vannak ezekben a reakciókban szabályosságok, ezeket akarja feltárni és megmagyarázni a pszichológia" - írja Hippo.
De ez is csak részigazság, mert vannak olyan ágai, amelyek az embert mint társadalmi lényt vzsgálják, ebből vezetik le a reakcióit, defektusait. Nem vagyok szakember, de amikor pszichológiát tanultam, megdöbbentett, hogy milyen kétlelkű tudomány is ez, hogy mennyire nem találkozik az elméleti és a gyakorlati része, tehát akik laborban egzakt kísérleteket folytatnak vagy a neurológia, agyműködés felől indulnak el a psziché megismerése felé, meg azok, akik megfigyelésekből elméleteket gyártanak, milyen távol vannak egymástól, és ez a kettő még véletlenül se találkozik össze. (Bocs, ha zavaros vagyok.) És akkor még nem beszéltünk a praxisról: hogy te pszichólógushoz fordulsz valamilyen bajoddal, aki se nem elméleti, se nem gyakorlati tudományos alapon közeledik hozzád, hanem színtiszta rutinból, legyen freudista vagy behaviorista. Csak reménykedhetsz, hogy van benne annyi (nem tanult) érzékenység, hogy veled együtt majd jut valamire.
Hol nem reagáltam és mire.Ha az Ad 1. első monatától eltekintünk, a továbbiak az "elmélet" szó körül forognak, amire reagáltam, csak nem az ad 1.-ben hanem felette.
***
Ami a Csermely-Gergely-Koltay-t illeti, féléves tantárgyunk volt afőiskolán 'Tájékoztatás és tudományos közlés' címmel, kollokviummal vagy gyakjeggyel; Koltay Tibor tartotta.
Ad Ad 1.:Jo, az első mondatom, amire reagáltál éppen visszavonulás volt, hogy összekevertem a dolgokat. A többiben viszont nem vonultam vissza, te meg nem reagáltál rá :)
Ha már ekkora energiát fektetünk ebbe a kérdésbe, akkor tényleg beleférne, hogy benézz egyik-másik folyóiratba azok közül, amiket felsoroltam, hogy legyen valami képed, hogy hogyan dolgoznak a kutató pszichológusok. Alapvető félreértés ugyanis, hogy én azt reklamálom, hogy „fizikai módszerekkel” tárgyalja valaki a lélek (vagy ahogy a pszichológusok mondják: emberi tudat) működését. Ha belenézel azokba a folyóiratokba, akkor nemigen fogsz találni egyenleteket (vannak persze olyan ágai is a pszichológiának, ahol igen, de ez elég kis része a mai pszichológiának), mégkevésbé hivatkozást a fizika törvényeire, viszont a cikkek döntő többsége kísérletekről és azok értelmezéséről szól, csakúgy, mint bármelyik más természettudományban. Ez nem az én kitalációm vagy elvárásom. Ez a szakma elvárása. És igen, én a pszichológiáról és nem a pszichiátriáriáról beszélek. Utóbbi az orvostudománynak a „lélek betegségeivel” foglalkozó része.
A pszichológia, mint minden más tudomány, olyan kérdéseket vizsgál, ahol esélye van a válaszra. Apránként tágítja a tudás határát. Az a kérdés, hogy mi a tudat lényege, hogyan alakul ki, egyelőre kívül esik azon a körön, amit a pszichológia jelenleg vizsgálni képes. Néha úgy mondják, hogy ezek (a tudomány mai állása mellett) „metatudományos” kérdések. Ez nem tartotta vissza például Penrose-t annak a könyvnek a megírásától, amire a 4. és 5. pontban utalsz (és amin én átrágtam magamat; nem volt könnyű:)), de ez is inkább filozófiai jelentőségű.
Ennek ellenére a pszichológia az emberi tudat működését vizsgálja, de nem fundamentális, hanem fenomenologikus (jelenségi) szinten. Tehát hogyan reagálnak az emberek különböző ingerekre és kölcsönhatásokra. Ugyanis vannak ezekben a reakciókban szabályosságok, ezeket akarja feltárni és megmagyarázni a pszichológia. Ez valami olyasmi, mintha egy számítógépes program működését vizsgálnád olyan szinten, hogy különböző bemeneti adatokra milyen kimeneti adatokat produkál, de nem fejtenéd vissza a kódot és pláne nem kísérelnéd meg megérteni a 25 millió tranzisztor szerepét a processzorban. (Tudom, hogy Penrose éppen amellett érvel, hogy az agy nem úgy működik, mint egy számítógép, pontosabban annak Turing-gép nevű matematikai modellje.)
A szkepszis kérdéshez meg annyit, hogy itt nem rajtam van a bizonyítás terhe. Ha valaki azzal az igénnyel áll elő, hogy tudományos elméletet alkotott, akkor neki kell bizonyítania. Ugyanis bizonyítás nélkül nincs elmélet, csak hipotézis, mint már néhányszor leírtam. Ez olyan, mintha megkérnélek, hogy bizonyítsd be, hogy nem követtél el gyilkosságot ma délelőtt. Ezt természetesen nem neked kell bizonyítanod, hanem az ügyésznek az ellenkezőjét, ha megvádol vele.
Persze ha szívügyem lenne a TA, akkor nekiállhatnék kísérleteket tervezni és végezni az alátámasztására vagy cáfolatára, de ebben is félreértésben vagy. Nekem egyáltalán nem szívügyem, hogy mennyire helytálló tudományosan a TA. Én csak annyit jegyeztem meg, hogy nem bizonyítják, amit állítanak a könyvben és ezáltal nem tekinthető tudományos műnek, noha azt a benyomást keltik, mintha az lenne. Valamilyen fokon szívügyem a tudományos gondolkodás vs. áltudomány, babona kérdése, azért bonyolódtam bele ebbe a vitába. (Nem csak azért, mert esküt tettem rá, amikor doktorrá avattak.:)) Nem mondom, hogy a TA babona, de igenis vannak benne áltudományos elemek. A babonát és társait csak azért hoztam elő, mert olyan platformról, ahonnan érveltél, a babonákat és mindenféle csalást, szélhámosságot is el kéne fogadni. Ha csak meg nem cáfolom a fekete macskát, meg a többit egyenként.
"Gondolom, akkor egyetértünk, hogy a pszichológia a (természet)tudományos módszert alkalmazza a természet jelenségeinek leírásá"
Szerintem nem. A pszicho egy társadalomtudomány. Összetéveszted a pszichiátriával! A másik: te a "természet jelenségeiról" beszélsz, mint neuron, fák, fű, nyuszik. A léleknek ehhez mi köze?!? Hogyan várod, hogy egy olyan dolognak a működését fizikai müszerek és stat. adatok igazolják, amiről csak néhány aprócska dolog nem biztos, nevezetesen:
1. LÉTEZIK-E?
2. MILYEN TERMÉSZETÜ, ANYAGI-E
3. Ha, akkor MIBŐL VAN?
4. Érvényes-e rá a newtoni vagy einsteini fizika, és már miért lenne, amikor ezt már rég megcáfolta a mai tudomány..
5. ha esetleg kvantumfizikai módszerrel vagy mittomén mivel lehet meghatározni a "léleket", amivel a pszi foglalkozik, akkor te mi a fenét akarsz "mérni" rajta kémcsövekkel meg ósdi descartesi koordinátákkal?!
Más: szkepticizmus helyett inkább szolgálhatnál ellen-bizonyitékokkal, adatokkal, tényekkel arról, hogy mely eleme és mennyiben hibás Berne gondolatainak. Ha már ilyen tudományos vagy. Hiszen, ugyebár, itt nem a "hit" számit, tehát történetesen a te hited sem érdekes. Cáfolj.
Nem véletlen, hogy a CBT a beteg, depressziós egyénre koncentrál, míg a TA az egészséges emberrel is tud mit kezdeni, elindítani az önismeret mélyebbútján
Egyrészt ez megint elég összetett kérdés, hogy ki a beteg, nagyon messzire vinne. Senki sem tökéletes. Másrészt a CBT sem depi-specifikus, sokmindenre használják a depin kívül. Pl. munkahelyi konfliktusok kezelésére. Mellesleg ott áll mögötte, amit úgy szoktak hívni (és te is úgy hivatkozol rá), hogy a pszicho kognitív forradalma.
Ami meg az "önismeret mélyebb útját" illeti, hát éppen ez az egyik fő aggályom a TA-val, hogy vajon milyen ismeret, ami kinyerhető belőle. Mi adja a valóságosságát, miért nem kell legyinteni rá? Miért ismerem jobban magam, ha azt hiszem, hogy a szülő énem ezzel meg azzal beszennyezte a felnőtt énemet? Mert ugyebár, ha én azt mondom, hogy bátor vagyok vagy gyáva, tehát erkölcsi kategóriákban gondolkodom, akkor ennek relative:) világos az értelme.
Mondjuk ha azt lehetne mondani, hogy nézd, itt volt 50 depis, egy hónapon át "önismerték" magukat és átlagosan ennyivel meg ennyivel csökkent a Ham-D pontszámuk, akkor ez már egy érv lenne. Vékonyka érv önismeretileg, de valami érv a depi ilyen kezelésére.
Gondolom, akkor egyetértünk, hogy a pszichológia a (természet)tudományos módszert alkalmazza a természet jelenségeinek leírására. A folyóiratok tanulságosak, benéztél? Az impactfaktorokat csak azért írtam, mert nem akartam szubjektív alapon válogatni a folyóiratok között, de gyakorlatilag akármelyik folyóiratot nézzük, hasonló lesz a kép.
Alighanem te az elmélet szó hétköznapi jelentésére gondolsz. Ilyesmit is mondanak pl., hogy "elméletben még odaérhetünk, de ahogy elnézem ezt a dugót, el fogunk késni." Ennek nyilván semmi köze a tudományhoz, hanem csak annyit jelent, hogy "nem gyakorlatban."
Az sem túl elegáns, ha bevezetnek egy csomó olyan fogalmat, amelyeknek semmi ellenőrizhető jelentése nincs, és nem is segítenek hozzá gyakorlattal összevethető (kísérletileg igazolható) új ismerethez. A freudizmussal kapcsolatban szokták pl. ezt említeni, mint kritikát.
Miután a "tudomány" szó értelmezését megvitattuk, most jöhet az "elmélet" szó. Ugyanis az Értelmező Kéziszótár szerint több értelemben használható.
Nézzük:
(1.) Tapasztalatilag szerzett ismeretek, gondolatok elvi általánosítása mint a további gyakorlat alapvetése.
(2.) A tények összefüggéseinek (igazolható) föltevésekkel való magyarázata.
Így az (1.) értelmében nevezem a JN könyv befezető fejezetét elméleti alapvetésnek.
***
Ad 1., Nem vagyok azonos a TA-val, a JN-lel, vagyis a cseten előfordult kevésbé tudományos érvelésemet, nem a TA/JN-n kell számonkérni.
Ad 2., Necsak a 23. oldalt nézd, hanem a 24., és a 26.-t is. Mivel a könyv nem mindenkinek van meg, itt leírják, hogy a tudományos fogadtatás dilemmái még nem zárultak le, a dilemmák felodása különböző közelítésmódokat igényel. Elvégre fiatal irányzatról van szó: nagyjából egy időben keletkezett a Beck féle CBP-vel, illetve a behaviorizmus után, de még a kognitív forradalom előtt. Nos, felmerülhet a kérdés, miért az eltérő tudományos fogadtatás? Szerintem a válasz a két elméletalkotó személyisége. Mind a kettő orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus. Gondolom, mind a ketten, arra törekedtek, hogy egy hatékony elméletet és praxist nyújtsanak át az orvostársadalomnak, a segítő szakmának, a pácienseknek/klienseknek, vagy ha nagy szavat akarunk használni: az emberiségnek. Beck fontosnak tartotta, hogy statisztiakilag, kísérletekkel és viszgélatokkal vizsgálja módszere hatékonyságát, ezzel nyitva utat a szélesebb elismerés felé. Berne ezt nem tartotta fontosnak, inkább a saját praxisra koncentrált, illetve sokkal szélesebb utat nyitva a mentálhigiénés közgondolkodás fejlesztése számára, az önismeret, és az önnevelés szerepének hangsúlyozására. (Nem véletlen, hogy a CBT a beteg, depressziós egyénre koncentrál, míg a TA az egészséges emberrel is tud mit kezdeni, elindítani az önismeret mélyebbútján.)
Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a pszichológiának kis területe vizsgálható a megfigyelés-kisérlet-következteés (statisztika) módszerével, talán pont azért, mert a tudomány tárgya: a pszichikum sem kellőléppen definiált. Ha az 'akadémikus' jelző valamiféle tudományos elitet jelent, a tudomány legmagasabb szintjét, akkor kérdés: hová sorolható az egyetemi pszichológus-képzés, ahol szegeden TA kurzusokat tartanak a pszichoképzésen keretében, vagy hová sorolható az ELTE -lógusképzése, melynek közismerten jó viszonya van az MTA Pszichológiai Intézetével (közös kutatólabor), és adott esetben a trasznperszonális pszichológiából lehet szakdolgozatot írni, s diplomát védeni?
Ad 3.,
Nekem nem tűnt fel Járó KAtalin stílusa, taránt azért nem, mert a könyvet tucatnyian irták, és ő csak szerkesztette és a bevezető szöveget írta. Becket nem szükséges felhozni nekem, mind alice, mind én, nagyra trtjuk, a depr. kogn. terápiája c. könyve, nálam is a topon van. Külső hivatkozás alatt gondolom bibliográfiai adatokat értesz, erre 17, 21, 23. oldalakon található lábjegyzetek.
***
Ami az impaktfaktort illeti: "Nyilvánvaló, hogy számos kifogás emelhető az impaktfaktorral, mint értékmérővel szemben. Mivel a hivatkozási szokások a természettudományokon belül egészen eltérőek, ezért ez a mutató [az impakt faktor] csak nagyon szűk területen belül használható összevetésre."
(Csemely-Gergely-Koltay-Tóth: Kutatás és közlés a term.tud.-okban. Bp.: Osiris, 1999.)
Jól néznénénk ki, ha minden hülyeséget személyesen ki kéne próbálnom, különben ne lehetne róla véleményem. Elolvastam a könyvből az "elméleti" bevezetőt, mi másért tettem volna, mint hogy véleményt alkossak róla?
Téged mintha az "Igazságnál" jobban érdekelne az én szerény személyem. Meg hogy mit van jogom gondolni és mit nincs. Remélem, azért tudsz majd aludni. Jó éjt neked is! :)
az a saját élmény lehet közös is, akár egy 100as tömeg élheti megy egyszerre ugyanazt. másrészt az is saját élmény, amit látok. nem nagyon látom a különbséget. De a témánál maradva: Berne ügyben teljesen konkrét, érzékszervi tapasztalásokrol van szo, nem az illető fejében "mért" dolgok, hanem külső, létezp dolgok: viselkedés, beszéd, dolgok menete, "a hülye is látja" jelleggel.
(meditacio temaban ajanlom a közben mért agyhullámok és biologiai változások, stb vizsgálatát, természettudományfetisisztáknak. pl terebess.hu-n van cikk).
Nem nehéz belátni, hogy a meditáció és más introspektív technikák nehezen általánosíthatók, hiszen saját élményekről szólnak. Lehet tanulni mások élmény-leírásaiból, de ilyesmire tudomány nem alapozható.
A végeredményt akkor is lehet empirikusan vizsgálni, tehát pl. csökkenti-e a szorongást, depressziós tüneteket. Nopláne lehet vizsgálni egy olyan pszichoterápiás eljárás esetén, ami kimondottan azt célozza meg, hogy csökkentse a szorongást, depressziós tüneteket, stb., stb. Megjegyzem, a legtöbb pszichotróp szer hatásmechanizmusa nem ismert, természetesen mégis vizsgálják a hatásukat a szubjektív tünetekre.
érdemes az 'empiria' fogalmát differenciáltan használni. A "tapasztalás" utalhat 1) az érzékszervekből eredő adatok megfigyelésére és 2) introspekcióra, a saját élmények megfigyelésére.
Nem nehéz belátni, hogy a meditáció és más introspektív technikák nehezen általánosíthatók, hiszen saját élményekről szólnak. Lehet tanulni mások élmény-leírásaiból, de ilyesmire tudomány nem alapozható.
Én Hippocampus megközelítésével értek egyet, viszont hozzáteszem: szem előtt kell tartani a célszerűséget. Előfordulhat, hogy egy kevésbé egzakt módszer hatékonyabban alkalmazható, mint egy szigorúan tudományos. A kérdés az, hogy mi a célunk vele.
Ügyes, "tudományos emberhez méltó", ahogy teljesen összemosol különböző dolgokat.. De tévedsz. NEM HIT, hanem Empiria. És amig te magad nem próbálsz meg dolgokat, addig nincs jogod elméletei alapokon leugatni őket, és közben empiriával érvelni.
És most megsporolom a következo érved: "de engem nem érdekelnek az ilyen marhaságok (mint pl a valóság), és most nincs is kedvem hozzá" Jó éjt!! :)
Ja igen, mint a fekete macska, horoszkóp, transzcendentális meditáció, varázsvessző az ártalmas kisugárzások felderítésére, homeopátia, Egely-kerék, hú mennyi ilyen van még. Csak nyitottság kell hozzá, látás. Aki nem hisz benne, az nyilván fél, meg áltatja magát, továbbá vaskalapos, földhözragadt, csőlátó, irigy, féltékeny, sőt egyenesen gonosz.:) Pedig egy kis hittel még a falon is át lehet menni, sőt, megindulnak a hegyek, szétnyílik a tenger.
Berne a megfigyelésen alapszik. A meditáció is. És nem lehet rola számadatokat gyüjteni, söt értelmetlen. Te viszont ezt vársz. Az, hogy mutatókat, grafikonokat és ilyeneket követelsz, inkább az elmélet, a köré kerekitett egyenlet, mintsem a tapasztalás. Ha a tapasztalás számitana, és nem önáltatás mögül nézed, akkor nincs szükség grafikonokra, mert egyszerüen "a hülye is látja"; csak nyitottság kell, látás.
Ez elég önkényes felosztás, ugye, tudod? Hippo egy szép reggel úgy döntött
Ezt nem te vagy én döntjük el, hanem a pszichológus szakma. Ha kíváncsi vagy rá, hogyan dolgoznak, a legjobb benézni a folyóirataikba. Az impakt faktor alapján (zárójelben) legrangosabb pszichológiai folyóiratok:
Psychological Bulletin (6,81)
AMerican Psychologist (6,26)
Annual Review of Psychology (5,98)
Psychological Review (5,76)
Psychological Inquiry (4,21)
Journal of Experimental Psychology (4,06)
Bele a Google-ba és már ott is vagy.
Miért szeretnéd ennyire, ha a matematikai statisztikai fizikai biológia stb materiális racionális rendszer alapján müködne az emberi lélek? :)
Az emberi lélek úgy működik, ahogy. Itt arról volt szó, hogyan lehet megismerni az emberi lélek működését. Számomra magától értetődő, hogy megfigyeléssel, azaz empirikus módszerrel. Mi más lehetőséget látsz?
Out: "Számora akkro lesz áltudományos elmélet valami, ha saját érvrendszerében természettudományos módszerre hivatkozik, de ezt nem bizonyítja."
Én ezt a következőképpen fogalmaznám meg: egy elmélet akkor áltudományos, ha úgy tesz szintetikus -azaz tapasztalatra vonatkozó-állításokat, hogy ennek nincsenek empirikus következményei.
"Miért szeretnéd ennyire, ha a matematikai statisztikai fizikai biológia stb materiális racionális rendszer alapján müködne az emberi lélek? :)"
Van valami jobb elképzelésed, alice?
Nem mondom, körülményes lenne a társas érintkezés kvantummechanikai leírása, de ez egyáltalán nem elképzelhetetlen.
"Valóban, amiről én beszéltem, az a „science” (amibe feltétlenül beletartozik a pszichológia, de nem tartozik bele pl. az esztétika, teológia, jog)"
Ez elég önkényes felosztás, ugye, tudod? Hippo egy szép reggel úgy döntött, hogy a Társadalomtudományok közül a pszichot kiválasztja, és Neki, mostantól az (kvázi)természettudomány. Ne viccelj már. Innentöl kezdve az érveidnek semmi értelmük. Keverd a szezont a fazonnal.
Miért szeretnéd ennyire, ha a matematikai statisztikai fizikai biológia stb materiális racionális rendszer alapján müködne az emberi lélek? :)
Valóban, amiről én beszéltem, az a „science” (amibe feltétlenül beletartozik a pszichológia, de nem tartozik bele pl. az esztétika, teológia, jog). „A tudományos módszer” alatt azonban magyarul is azt értik, amit leírtam. El lehet képzelni teológiai eszmefuttatást a szupravezetők kritikus hőmérsékletéről, de hogy jön ez ide?
Ad 1.: A könyvben valóban nincs benne a „nem cáfolták meg” (ott föl sem merül ilyesmi:)) és csak te érveltél ilyen irányban, azért csúszott be. Mitől lesznek „elméleti alapok” a könyvben leírtak? A könyv első mondatából idézek (az Ajánlás után, 15. oldal): „…napjainkban is fejlődő pszichológiai elmélet…”. Minden elmélet bizonyításra szorul. Bizonyíték nélkül ugyanis nincs elmélet. Van filozófiai, teológiai eszmefuttatás, de nincs elmélet. Egyébként filozófiában és teológiában is kulcsfontosságú a kritikus gondolkodás, logikus érvelés, összevetés mások gondolataival. Azzal az igénnyel állnak elő, hogy sok mindenre lehet eredményesen használni a TA-t (hadd ne soroljam, hosszú a lista), de egyik ilyen állítást sem kísérlik meg bizonyítani és így elég komolytalan. Meg sem fordul a fejükben láthatólag, hogy itt bármit is bizonyítani kéne.
Ad. 2: Lásd: „A TA tudományos fogadtatásának ellentmondásai”, p.23, pontosabban „nem fogadtatása.” Pl. „nem tudott gyökeret ereszteni az akadémiai tudományban.”
Ad. 3. Nehéz elképzelnem, hogy egy kiemelkedően intelligens ember, mint te (nem akarom kiénekelni a sajtot a szádból:)), nem érzi Járó Katalin sziruposságát. Ha tényleg nem érzed, hasonlítsd össze „a Beck” bevezetőjével. Mennyivel visszafogottabb, tárgyszerűbb, kritikusabb, információgazdagabb. Ijesztő a könyv belterjessége is, gyakorlatilag semmi külső kontextus, semmi külső hivatkozás, nincs összevetve az egyéb terápiás eljárásokkal ill. elhatárolva tőlük. De a legijesztőbb a kritikai elemek hiánya. A tipográfiailag kiemelt „példák” jelentik az egyetlen kapcsolatot a külvilággal, de itt is keverednek az esetleírás-szerűségek a kiagyalt illusztrációkkal (nem lehet tudni, hogy melyik micsoda). Egyik-másik elképesztően bárgyú, megjegyzem.
Amikor a "tudomány" szót meghallom, nekem enm a természettudományokra (és alklamazott tudományokra) redukált fogalom jut eszembe. Így tudománynak tekintem a teológiát, az esztétikát, a jogtudományt, hogy csak három, elég eltérő területet említsek. (Egyébként erre a megközelítésre utal az Idegen szavak és kifejezések szótára "-lógia" szóciikke is)
A fentiekből következik, hogy több tudományos módszer létezik.
Számora akkro lesz áltudományos elmélet valami, ha saját érvrendszerében természettudományos módszerre hivatkozik, de ezt nem bizonyítja. Például energiagyógyászat; a pozítív gondolkodás energiái; pozítiv gondolatok rezgése, keletkezése és kiáramlása, frekvenciák stb.
***
Konkéréttan nézzük Hippo által írt három pontot.
1. A TA nem állít olyan, hogy nem cáfolták meg. Elsősorban praxisra koncentrál, ott alkalmazza az elméleti alapokat.
2. A TA nem tekinti "alternatív tudománynak" magát; pszichológia, személyiségpszichológia, és pszichoterápiás módszertani iskola.
3. A nyelvezet világos, közérthető, konzekvensen alkalmazott fogalmalmi rendszerrel, amelyet megfelelően definiál és magyaráz. Nem gondolnám, hogy ez negatívum.
