A Jobbik alkotmánymódosításban kezdeményezi a koronás címert ábrázoló nemzeti zászló újbóli használatát, továbbá arra kéri a kormányt, hogy az 1920-1945 közötti állapotokhoz hasonlóan minden tanintézménybe függesszék ki a Magyar Hiszekegyet.
Családi irataim rendezgetése közben kezembe rég meghalt nagyanyám első nyugdíj-értesítője - az Úr 1938. esztendejéből. Eszerint Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén, Csobánc utcai elemi iskolai tanítónő havi 275 pengő nyugdíjra jogosult. Csak gyengébbek kedvéért: egy pengő ma kb. 1200 Ft-ot érne. Ezen felbátorodva előkerestem a az 1982-ben kiadott, így holmi gonosz horthysta befolyástól mentesnek tudható Magyar Történelmi Kronológiát, s kiírtam az egymillió munkásmozgalmi cikkszó közül néhány nyilván hitelesnek mondható tényt. Ezeket a tényeket írom le, szigorúan ragaszkodva két azonos időtartamú időszak kereteihez: Trianon - 1937. A másik 16-17 év kitalálását Önökre bízom
1920/22->1937
A népesség alakulása 7.615.000 -> 9.254.479 Vasúthálózat 8566 km 8671 (villamosítva 243 km) Elsőrendű országutak hossza 2680 km 5308 km kórházak száma 187 244 (más adatok szerint:347) orvosok száma 5129 10590 óvodák száma 975 1140 iskolák (alapfok, középfok) 7418 13780
Néhány, számokban nem kifejezhető intézkedés Trianon és az utolsó békeév között:
Botbüntetés az élelmiszerhamisítóknak. A gazdatartozások elengedése. A horogkereszt betiltása azonnal, Hitler uralomra jutása után. A köz szolgáinak (közüzemek dolgozói, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási és egyéb kedvezmények. A numerus clausus eltörlése másfél évtizeddel az USA előtt. Az államadósság és I. világháborús jóvátételek teljes kifizetése. A kor legstabilabb valutájának megteremtése (pengő).
Kérem, hogy aki elolvassa, szemelgessen belőle bátran. A gyümölcsöző többletismeret megszerzése mellett a mai nemzet- és országfelszámolók hiszterikus fasisztázása is rögtön érthetőbb lesz.
Szombathely, 2007. Boldogasszony havának 22. napján "
Egy szó sem esik róla de az egészségügyi reformnak van egy nagyon is haladó baloldali progresszív és szabadelvű következménye. 1925 óta volt ingyenes az inzulin.
Dicső kormányunk és egészségügyi miniszterünk megszüntette a Horthy korszakot az egészségügyben !!!
Szerintem szomorú hogy egyetlen baloldali liberális topikoló sem örvendezik ennek. Pedig ez történelmi tett!!!
Kínos incidens zajlott le január 27-én a Fõvárosi Közgyûlésben, amikor Demszky Gábor fõpolgármester Auschwitz 60. évfordulója kapcsán elmondott emlékbeszéde közben néhány MIÉP-képviselõ kivonult az ülésterembõl, s a fõhajtásra sem tért vissza. Mondhatjuk, hogy piti antiszemita demonstráció zajlott le, de valójában ennél több történt. Magyar közszolgák következmények nélkül gyalázhatták meg (mert 2005-ben, sajnos, ez még mindig elõfordulhat Magyarországon!) 437 402 elhurcolt magyar zsidó áldozat emlékét.
A kivonulók utóbb álságosan arra hivatkoztak, hogy a főpolgármester történelemhamisítást követett el, s nem hallgathatták tovább, ahogy beszédében Horthy Miklóst mocskolja. Demszky beszédében a kifogásolt mondatok így hangzottak: "A trianoni Magyarország területén élt több mint 800 ezer zsidó közül több mint félmillióan pusztultak el a holokauszt során. Ebből 440 ezret tesz ki azok száma, akiket 1944. május 15-e és július 8-a között Auschwitz-Birkenauba deportáltak. Eichmann Sztójay magyar quisling-kormányának és apparátusának lelkes közreműködésével deportálta, illetve likvidálta a teljes vidéki - benne a kispesti, újpesti és csepeli - magyar zsidóságot. Horthy Miklós kormányzó július 7-én - amerikai, vatikáni és svéd nyomásra, Bethlen István és más tisztességes hívei ösztökélésére, valamint a deportálást végrehajtó csendőri vezetés ellene irányuló puccsától tartva - addigi bűnrészes pozícióját megváltoztatva, leállíttatta a deportálásokat. Ezzel a kis-budapesti zsidóság egésze elkerülte Auschwitzot..."
Horthy Miklós személyével és történelmi szerepével kapcsolatosan hatvan év múltán is nagy zűrzavar uralkodik a fejekben Magyarországon. A honpolgárok jelentős része nem tartja őt sem vétkesnek, sem bűnrészesnek a 60 év előtti eseményekben. Ez pedig azzal magyarázható, hogy a kormányzó személyét az elmúlt tizenöt évben ismét misztifikálták a kétpólusúvá osztott hazai politikai erőtér jobb oldalán, s ezt az újjáéledő mítoszt egyes identitást kereső pártok, szervezetek, történészek, politológusok ma is ébren tartják. Ezért adóznak ma is sokan tisztelettel a kormányzó emléke előtt, ezért tartanak különféle rendű-rangú társaságok ökumenikus istentiszteletet halála évfordulóján a Szent István-bazilikában. Mivel idén ez a megemlékezés csaknem egybeesett a Sorstalanság című film bemutatójával, ezért megkerülhetetlen kötelességünk végre elgondolkodni, terheli-e felelősség Horthyt azokért a bűnökért, amelyekről az elmúlt napokban világszerte megemlékeztek.
Horthy negyedszázados országlása utolsó hat évében, a második világháború ideje alatt is az ország kormányzója és legfőbb hadura, Magyarország első embere volt. Ebbéli minőségében az első zsidótörvények aláírásától kezdve az utolsó vagonajtó bezárásáig végig közvetlen, illetve közvetett felelőse volt azoknak az atrocitásoknak, amelyeket a zsidóság ellen elkövettek.
Számos bizonyítéka van annak is, hogy már 1942-től tisztában volt azzal, hogy mi és miért történik a zsidósággal Európában, a környező országokban. Magyarországról már 1941-ben kiszolgáltattak a németeknek több ezer hontalanútlevéllel rendelkező zsidót, akiket Kamenyec-Podolszkban gyilkoltak le. De még ennek, továbbá a zsidótörvényeknek és a munkaszolgálatnak ellenére is a magyar politikai vezetés 1944. március 19-ig meg tudta őrizni az ország szuverenitását, s ezen belül a hazai, illetve a hozzánk menekült zsidóság (a "zsidósziget") viszonylagos biztonságát is. A megszállást követően azonban alapvetően megváltozott nemcsak az ország, de az itt élő zsidóság helyzete.
Hitler 1944 februárjáig laza pórázon tartotta szövetségesét, ekkor azonban stratégiai okokból már nem habozott megszállni Magyarországot. Az 1944. márciusában Klessheimbe kirendelt Horthy ebben az új helyzetben ült le tárgyalni a Führerrel, s szinte percek alatt kellett döntenie: feltétel nélkül odadobja az országot a németeknek, vagy ellenáll, fogságba esik és kiszolgáltatja a családját, esetleg hazatér, s az ellenállás élére állva bevonja az országot egy véres belháborúba, vagy Telekihez hasonlóan öngyilkos lesz. Horthy számára - a saját és a továbbra is uralni kívánt ország jövőjét illetően - azt tűnt a legcélszerűbbnek, ha a megszállást tudomásul véve megpróbál egyezkedni Hitlerrel.
Erről a megállapodásról nem készültek jegyzőkönyvek, de tervezetekből, levelekből, diplomáciai iratokból, emlékezésekből tudhatjuk, hogy Hitler megígérte Horthynak, Magyarország visszakapja a függetlenségét, ha teljesülnek az alábbi német követelések: Horthy a helyén marad, meneszti a Kállay-kormányt és egy új, németbarát kormányt nevez ki, biztosítja az ország gazdasági és hadipotenciáljának német háborús célok szolgálatába állítását, a német csapatok támogatására hadseregnyi katonaságot küld a keleti frontra, pénzügyileg hozzájárul a német háborús terhek megoldásához, s nem utolsósorban "megoldja a zsidókérdést".
Erre a megállapodásra számos dokumentum utal (erről lásd bővebben a szerző A titkos alku című nemrégen megjelent könyvét), de itt elég, ha Horthy és Hitler levelezéséből, megnyilatkozásaiból idézünk idevágó részleteket. Horthy 1944. június 6-án levelet írt Hitlernek, amit a bemutatkozó látogatásra Berlinbe utazó Sztójay vitt magával. Ebben a kormányzó előbb tételesen felsorolja, mit teljesített a Klessheimben vállalt német követelésekből, majd arra kéri a Führert, hogy ő is tartsa be az ígéretét. Horthy részletes felsorolásából csak a zsidókérdésre vonatkozó addigi "teljesítések" hiányoznak, s erre Hitler Sztójaynak adott válaszában figyelmeztette is: "... holnapután kivonulunk Magyarországról, de csakis azzal a feltétellel, hogy a zsidókérdést már megoldottnak lehet tekinteni". Hitlernek a "leltárra" adott válaszát emlékirataiban Horthy is rögzítette: "Hitler... miután néhány elismerő szót ejtett a zsidókérdésben addig történtekre, hangsúlyozta, hogy még többet kíván, és hogy e végből a Gestapo mindaddig Magyarországon marad, amíg csak a ?zsidókérdés tökéletes megoldása? be nem következik."
Tudjuk, mit jelentett ez a gyakorlatban. Tudták ezt már egész Európában, és tudta Horthy is. Mégis a helyén maradt, nem vonult vissza, nem mondott le, továbbra is gyakorolta jogköreit, miközben magyar állampolgárok további százezreit hurcolták el az országból, akiknek érdekében egyetlen lépést sem tett. (Még szenvedésük enyhítésére sem!) Csak három héttel később, június 26-án, a nemzetközi tiltakozások hatására jelentette be a koronatanácson, hogy nem tűri (tehát addig tűrte?) tovább az atrocitásokat. A halálgépezet azonban kijelentései után is zavartalanul működött tovább, s július 9-ig - az előre kidolgozott terveknek, Hitler kívánságainak megfelelően - "maradéktalanul" befejeződött a vidéki zsidóság deportálása.
Arra is vannak bizonyítékok, hogy az egymással megegyező felek pontosan tisztában voltak azzal a bűnnel, amit elkövetnek! A Führer - Horthy levelére reagálva - a magyar delegáció tagjainak, köztük a naplót vezető Vörös János vezérkari főnöknek kijelentette: "Ha a birodalom a háborút elvesztené, akkor a vezetők a német-magyar barátság megerősítéseként közös kötélre akaszthatnák fel magukat." Hitler a fentieket egy nappal a normandiai partraszállás után mondta. Három héttel később, a deportálások leállítását követelő koronatanácsi bejelentés idején viszont Horthy - a hadi helyzet ismeretében - már pontosan tudhatta, hogy a kétfrontos harcot vívó Harmadik Birodalom a háborút elvesztette. S az a bizonyos kötél - társtettesként, kollaboránsként - az ő nyaka körül is szorul. S mivel Magyarország "szégyenfoltjára" ekkor már több oldalról is figyelmeztették, kilátásba helyezve majdani felelősségre vonását, Horthy ettől kezdve jó pontokat akart gyűjteni, s ki akart válni a végzetessé váló német szorításból.
Horthy pontosan tudhatta, hogy olyan szörnyűségeknek volt, ha nem is aktív, de pozíciójánál fogva jóváhagyó és felelős részese (a több százezer magyar zsidó állampolgár halála, szenvedése csak egyik tétele az ellene felhozható vádpontoknak), amiért a háború után majd felelnie kell. Hitler nem várta meg Sztálin bosszúját, a nürnbergi kötelet, öngyilkos lett. Horthyt Nürnbergben csak tanúként hallgatták ki, mert a generalisszimusz önkényes döntésének köszönhetően elkerülte a felelősségre vonást. Sztálin megakadályozta, hogy Tito kérésére kiadják Jugoszláviának, s nem állították magyar bíróság elé sem! 1946-ban a nála vizitáló magyar politikai vezetőknek kijelentette ugyan, hogy "Horthy természetesen bűnös", de korára és kiugrási kísérletére tekintettel azt "javasolta", ne kerüljön ítélőszék elé. Viszont nem óhajtotta visszatérését az országba, mert az éppolyan "előnytelen" lett volna a hatalmat megragadni szándékozó kommunisták számára, mint a felelősségre vonása. Horthyt ezért száműzték, háborús múltja miatt sem Bajorország, sem Svájc nem fogadta be, ezért került Salazar Portugáliájába.
Horthy sohasem nézett szembe a múltjával. (Erről többször átírt, tendenciózus és hézagos emlékiratai is árulkodnak.) Amerikai fogságában egyoldalú levelezést folytatott az angolszász szövetségesekkel, akiknek a szolgálatait is felajánlotta abban reménykedve, hogy a háború utáni rendezésben még ő is szerepet kaphat. Kísérleteit válaszra sem méltatták. A győztesek elfogadták Sztálin vele kapcsolatos diktátumait, de szemükben Horthy semmivé vált.
Ott tartunk hatvan esztendővel ezek után a borzalmas események után, hogy az egykori náci uralom alatt álló világban élő emberek, a Magyarországon élőket beleértve, édeskeveset tudnak minderről. Félrevezetett nacionalisták, akik történelmük e sötét fejezetét mindenáron megtisztítanák, a második világháború befejezése után szinte azonnal valóságos félretájékoztatási kampányt indítottak. (…) Sokkal inkább aggasztanak azok a köztiszteletben álló politikai, kormányzati és katonai tisztségviselők, akik miközben tisztában vannak a holokauszt valóságaival, mindent megtesznek annak érdekében, hogy felmentsék Magyarországot bármilyen felelősség alól, és hogy a Horthy-korszak rehabilitálását előidézzék. Ezek a személyek a holokausztért szinte kizárólag a németeket hibáztatják és néhány „megtévesztett” nyilast, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a végleges megoldást az alkotmányosan kinevezett Sztójay-kormány akkor tervezte el és váltotta valóra az SS-szel karöltve, amikor Horthy Miklós magyar államfő volt. Ezek a köztiszteletnek örvendő személyek állnak ma a történelem megtisztítását célzó kampány élén. Ezek törekszenek arra, hogy összehasonlítsák Auschwitzot a Gulággal, a kommunizmust a holokauszttal, a bolsevizmust a zsidósággal, hogy Gömböst és Bárdossyt rehabilitálják, hogy Teleki Pálnak szobrot állítsanak, hogy Szálasival kapcsolatos kiállítást rendezzenek, s hogy a Horthy-korszak nemzeti-keresztény elveit életre keltsék.
Horthy Miklos kivalo katona volt, es kivalo Kormanyzo lett belöle. Leverte a bolsevik un.tanacsköztarsasagot, megmentette a budapesti zsidosagot. Mas orszagokbol jött zsidok is neki köszönhetnek, ha volna jellemük, hogy Magyarorszagon megusztak. Horthy Miklos tiszta kezü, tiszta jellemü ember volt. Kritizaloi között mennyi csalo van? Gondolok a MSZP több milliardjara. Az ö idejeben nem uralkodhatott a Parlamentben az alpari hang,amelynek orszag-vilag szem es fültanuja lehetett egyes parlamenti közvetiteseknel.
Végre egy jó téma!
Mitől más a Horty megitélése, és maga a Horty korszak, minden más XX. század beli korszaktől?
Nos egyrészt az ellentmondásai miatt.Horty Miklós megitélése nem egy egyszerű dolog.A véleményem az ezzel kapcsolatos olvasmányaim alapján, hogy egy közepes politikus volt.Amit érdemének tartok, hogy azt mindig jó érzékkel látta meg, hogy ki a szakember és csak ezeket engedte a vezetői helyekre.Erre példát is mondanék:Látom volt vita Bethlen miniszterelnökről.Nos az Ő gazdaságpolitikája amit Trianon csinált, a pengő bevezetése, népszövetségi kölcsön megszerzése és a gazdaság beindítása, stabilizálása(azt hiszem 1928-ban a magyar államadóság a palota száló építésére felvett kölcsön összege volt, ami magyar bankok finanszíroztak)mind egy zseniális embere műve volt.Az 1938-as gazdasági év volt az, amikor a magyar gadaság bevétele 1 Millárd aranypengő volt.Ezt azóta sem érték el.Most ejtenék néhány szót a Horty rendszer hibáiról.
1.A Revizionista politika, és a Szovejtúniótól való félelem, ami a fasiszta Németország oldalán a háborúba való belépést jelentette, illetve az angolszászokkal való kapcsolatfelvétel késlekedése.De érdekes az is, hogy a zsidókérdésben milyen szerepet játszott, mert a tény az, hogy 1944 júliusában személyesen állította le a vidéki deportálásokat, és a nyilas hatalomátvételig, nem is indult egy transzport sem a haláltáborokban.
Meghívó érkezett szeptember 5-én 18. órára: Erdély visszatérésének és Horthy Miklós kormányzónk újratemetésének 8. évfordulós ünnepére a Magyarok Házába! A világhálón a http://szent-korona.hu/meghv.htm címen olvashatók a részletek és láthatók a képek!
A szöveg:
MEGHÍVÓ MAGYAR HAZAFIAK részére
Ezúton tisztelettel meghívjuk a Magyarok Háza színháztermében 2001.
szeptember 5-én 18 órai kezdettel tartandó nagyszabású emlékestünkre.
Nyolc évvel ezelőtt, szeptember 4-én volt a XX. század egyetlen igazán
országépítő magyar államférfiának, vitéz Nagybányai Horthy Miklós
kormányzónak újratemetése.
Szeptember 5-én pedig 61 éves évfordulója lesz annak, hogy honvédeink
eltaposták a szégyen (csonka) határt, s elindultak visszavenni
Észak-Erdélyt
és a Székelyföldet.
Ebből az alkalomból rendezendő estünkön felidézzük a negyvenes évek
hangulatát, melyben korabeli lelkesítő dalok, indulók, próza és versek
mellett Bencsik Gábor író méltatja a kormányzót, s eredeti
híradófelvételeket
is láthatunk.
Az est főszereplője ezúttal Pálinkás Péter karnagy és az alkalomra
alakult
férfikórus.
Az est díszvendége: özv. Horthy Istvánné.
A műsorvezető: Dr. Bőzsöny Ferenc.
Az előtérben megvásárolhatók a Magyar Élettér Alapítvány által az
Ereklyés
Országzászló visszaállításáért kibocsátott sorszámozott téglajegyek.
Estünkön ezúttal is az erőt sugárzó reménységé lesz a főszerep, pontosan
úgy,
ahogy azon a 61 évvel ezelőtti ragyogó őszelőn is történt.
Szalóky Attila Dobai Miklós
a Magyar Élettér Alapítvány a Horthy Miklós Társaság
kuratóriumának elnöke budapesti szervezetének elnöke
A búza termésátlaga Európa egyes országaiban 1934-1938 (q)
Dánia 30,4
Hollandia 30,3
Svédország 24,0
Németország 23,4
Nagy-Britannia 23,1
Csehszlovákia 17,1
Ausztria 16,7
Franciaország 15,6
Olaszország 14,9
Lengyelország 14,6
Magyarország 13,7
Románia 10,3
Egy erőgépre jutó szántóterület 1935-1939 (ha)
Svájc 63
Nagy-Britannia 135
Svédország 135
Hollandia 220
Olaszország 395
Dánia 675
Franciaország 700
Belgium 714
Magyarország 812
Mint az a fentiekből látszik, a magyar népesség több mint ötven százalékát foglalkoztató mezőgazdaság, már akkor is alulmúlta önmagát. Közel ötven év alatt (1891-1940) 10%-os volt a termésátlag emelkedés. Nyugaton ez helyenként 150%. A dátumból kiderül, hogy itt még szó sincs a németek elől "elrejtett" számokról. Ez csak később, 1942-43-ban, a Jurcsek-féle beszolgáltatási rendszer rablóháborújával szemben vetettek be. Jellemzően, amíg az ország megtermelt gabonaállományának 40 százalékát Németországba vitték ki (háborús hozzájárulás), addig Magyarországon a legkisebb a kenyérfejadag.
Kenyér-fejadag egyes Európai országokban 1942 tavaszán
Bulgária 300 gr
Románia 300 gr
Németország 286 gr
Franciaország 275 gr
Norvégia 260 gr
Dánia 250 gr
Magyarország 200 gr (év végén 160 gr)
Moderator: nekem erről inkább a cenzor jut eszembe
- találóbb lenne ezt a nevet választania bár
feltételezem hogy Ön civilben egyébként a szólás-
szabadság bajnoka - biztosan a tüntetésen is ott
volt (SZDSZ,MSZP,MP)
Kínos incidens zajlott le január 27-én a Fõvárosi Közgyûlésben, amikor Demszky Gábor fõpolgármester Auschwitz 60. évfordulója kapcsán elmondott emlékbeszéde közben néhány MIÉP-képviselõ kivonult az ülésterembõl, s a fõhajtásra sem tért vissza. Mondhatjuk, hogy piti antiszemita demonstráció zajlott le, de valójában ennél több történt. Magyar közszolgák következmények nélkül gyalázhatták meg (mert 2005-ben, sajnos, ez még mindig elõfordulhat Magyarországon!) 437 402 elhurcolt magyar zsidó áldozat emlékét. 
