Füldugó. vagy fejhallgató.
1. Régebben a szomszédunk egy őrült nő volt, aki a férjével, meg az előző férjével, meg a lányával, meg egy bolond kutyával lakott együtt. (Azóta a férje elhalt.) A nő úgy üvöltött, hogy két utcáról hallottam. A szép az, hogy mikor beb@sztak, és végre elaludtak, eltűntek, akkor a kutya elkezdett üvölteni, mert félt egyedül. (Már ezerszer feljelentették őket...)
2. Alattunk egy kokós lakott, két gyerekkel. Na, ha belőtte magát, nyomta ezer wattal a metált, vagy videót, de olyan hangerővel, hogy az félelmetes. Erre volt orvosság: a gyerekekkel a szoba közepére álltunk, és ütemesen ugráltunk. A kopogást nem hallotta, de mikor már hullott a plafonról a vakolat, azt észrevette. Két-három ilyen ugrálás után áttért a fejhallgatóra. (Kerülő úton tudtam meg, hogy azt hitte, a nagy hangerőtől hullik a plafon...) (A gyerekek sajnálták, mert imádták az ugrálást.)
3. A szomszéd nő aztán egyszer kidobta a fickót az ablakon. Ülünk este otthon, szokásos üvöltés a szomszédból, majd egy tompa csattanás/puffanás. No, mondom az asszonynak, viccesen, hallod, most dobta ki a pasit az ablakon. Villámló pillantás: mindig ilyen baromságokon jár az eszed. Egy perc múlva sziréna érkezik. Kinézek az ablakon, hát a pasi lent fekszik, a szomszédasszony az ablakban könyököl, kissé zavartan: elnézést, hogy ilyen gondot okoztam, nem akartam kidobni... Én meg mondtam, dobja csak nyugodtan.
4. Egyszer még ifjú koromban egy házibulin voltunk, ami zajjal járt. Hajnali kettőkor dörömböltek az ajtón, egy ember állt ott pizsamában, és végtelen udvariasan közölte, hogy alattunk lakik, és nem tud aludni. Mire egyik srác együttérzően átölelte: ha itt mászkálsz a lépcsőházban pizsamában, akkor ne is csodálkozzál...
5. Alattunk zenészek laknak, a harsonás rendszeresen próbál, én kifejezetten élvezem. Ők gondolom három gyerek trappolásával kevésbé vannak megelégedve.
Én panelban lakom és alattam lakik egy primitiv metálos csávó meg az anyja. Bizonyos időközönként pontban éjfél utén 2 percel elkezd nyitott ablaknál zenét hallgatni, de úgy, hogy legalább a fél telep hallja. Van amikor még b*szik is közben (ezt is hallani) Mivel még nővel nem láttam, ezért nem zárható ki, hogy az anyját b*ssza. De azt is hallani, hogy fürdés közben behívja az anyját, hogy hozzon neki ezt-azt. Meddig lehet panelban életben maradni? Én már nem bírom sokáig!
Előre hála és köszönet a történetekért, természetesen minden mennyiségben várom őket! És bárkitől, aki szívesen megosztja másokkal saját, vagy ismerősei történetét, amin a kívülállók kellőképpen elmosolyodhatnak, legalább ennyire :o))))))))))))))))))))
A történetek jöhetnek ide is, meg a levélcímemre:
tihike@index.hu
Szal még1* köszi mindenkinek, de elsőként Neked Mucuska!
JB
ui.: ya, a történetek egyébként itt megtekinthetők:
Az enyémeket nyugodtan felhasználhatod, sőt, ha akarod, írhatok még Neked emilben...csak elő kell szedni az emlékeimet..Hála Istennek, mostanában keveset vagyok a korábban említett panelban :o))
Alattam és felettem egy-egy öreg mami lakik. Mindkettőnek az a baja, hogy unatkozik. Az alsónál ez úgy jön elő, hogy addig hallgatózik, míg nem sikerül egy apró zajon felhúznia magát. Ezzel elvan 1-2 órát. A csúcs az volt, amikor felpanaszolta, hogy zavarja, hahajnali 3-kor zuhanyzom. A felső meg mindenbe beleüti az orrát. Minden délelőtt 10-kor rázza a rongyot, de ennek ellenére van pofája ugyanezt felhánytorgatni a szomszédjának.
Anyám, ezeket a történeteket még olvasni is szörnyű, ha belegondolok, hogy esetleg ez velem is megtörténhetne.. ha laknának felettem :o) De azért bevallom, hogy mint kívülálló közben jókat mosolygok. Ezeknek a történeteknek némelyike igazán a Tihi's ZOO megtörtént esetek sorozatába való! Kérdésem az írókhoz, hogy felhasználhatom a történeteiteket?
Meg lehet próbálni 3-4 haverral odaállítani az ajtaja elé, a többiek mögött elbújtatva egy komát, aki a tűzoltóslagot tartja. Majd hangosan 'Happy Birthday-t' énekelni, s mikor az álmélkodva ajtót nyit, akkor teleengedni a lakását vízzel.
Utána papucskopogás nem, csak halk csobogás és bugyborékolás hallik. Viszont csak akkor érdemes a fenti akciót megejteni, ha az illatô alattd lakik, egyébként beázhat a plafon. Ja, hogy alulról nem hallatszik fel a papucskopogás? Akkor valami porbléma van a koncepcióval.
Írjatok címeket ha unatkozom, akkor elmegyek a ház elé mozizni. Amúgy én már egészséges vagyok, megsugták a hangok. Ha be kell szólni a szomszédnak, akkor a legjobb valami meglepetéssel odaállítani (belga praliné, süti), vagy áthivni kávézni. Mire összeszedi magát és megérti miért ez a nagy kedvesség addigra megigér mindent, vagy ami ennél is jobb kiesel a kategoriáiból. Nem tudja majd eldönteni, hogy őrült vagy-e, vagy csak egyszerűen tök normális és csak azt teszed amihez éppen kedved van. A szomszédok szerencséjére a utóbbi elég ritka.
Ahol régen laktunk, ott az ötödiken lakott egy nô a debil fiával. A srác is volt már vagy 40 éves, de néha kikattant, és akkor általában elkezdte kiszórni a lakásból a berendezést az ablakon. Mindent, ami a keze ügyébe került és kifért az ablakon. A ház elôtti parkolóban jó pár kocsi látta ennek kárát, persze behajtani rajtuk semmiféle kártérítést nem lehetett, mert tök lepukkant prolik voltak. A házban lakók egy idô után már nem parkoltak arra a pár helyre, ami a kihajigált cuccok útjába esett, csak azok a tudatlan idegenek álltak meg ott, akik a szomszédos irodaházban dolgoztak, s a felszólítás ellenére (Parkoló csak az itt lakók részére) is bepofátlankodtak a magánterületre. Ezeket persze nem sajnálta senki, emlékszem egy manusra, ott siratta a Golfját, aminek befigyelt a tetején egy 5 literes uborkásüveg, kissé penészes tartalommal :-)
A fickót egy-egy ilyen akció után elvitték egy hónapra kezelni, majd hazaengedték. Rövid idô után kezdôdött minden elôrôl, megoldást csak az hozott, amikor végre elpatkolt a manus. Szegény anyja teljesen megkönnyebbült, bár én el tudom képzelni azt is, hogy ô segítette át az örök vadászmezôkre...
Én a helyetekben a többi lakóval összefogva kidobálnám a sok szemetet...így nem vádolhatnának meg senkit, hiszen kollektíve lett elege mindenkinek az igénytelenségből....
Ha már szomszéd: koliszobáról lehet írni?
A csaj felmosóronggyal mosta ki a hűtőt, amikor mondtam neki, hogy ideje lenne leolvasztania, mert én már idén 2x megcsináltam....De persze ugyanazzal a felmosóval, mivel a padlót takarítja...Tele a hűtő hajszállal, még jó, hogy dobozban tartom a kajámat.
Aztán a használt vizet, amivel a padlót mossa, a mosdókagylóba önti ki, nem a WC-be...aztán a kagylót persze nem öblíti ki, hanem abba aprítja a salátáihoz a zöldséget...persze nem edénybe, hanem csak úgy a'la natur a kagylóba bele neki.....onnan kézzel ki, szájacskába be...És ráadásul nem is valami tanyáról jött a csaj, hanem a nagy Fővárosból.....no comment.
Ez utóbbi használtvíz leöntés, zöldég utána mosdóba c epizód a szemem előtt játszódott le kb negyed órán belül....Azóta valahogy másképp nézek a csajra-nagyot zuhant a szememben......Nem tudjátok miért?
Az előtőket olvasva eszembejutott, hogy a régi házban a felettünk lakó trombitálni tanult (szerintem inkább csak szeretett volna). Király volt, mert nagyon szorgalmas volt a nyomorult :)))
Nekem is vannak ám jó szomszédaim... Akik alattunk laknak, isztonytatóak... Közös a lépcsőházunk, négyen lakunk egy társasházban, de velük lakunk egy oldalon.
Kezdjük ott, hogy elvileg normális emberek kellene, hogy legyenek, rohadtnagy fejesek a Közgázon, állandóan a HVGben írnak a drágák.
Kezjük ott, hogy a bejárati ajtó mellett, csigalépcső alatt lévő tárolási terület (1,5x1,5 m, kb.) kb. 10 éve nem volt kitakarítva (az elvileg közös területen csak az ő cuccaik vannak). Ezenkívül tele van régi, koszos üvegekkel, szerszámokkal, 2 bicikli, síléc, szánkó, régi autóaksi, a nyári festésből származó festékek, ecsetek, oldószer, és persze ezer tonna kosszal. Már a lakógyűlésen fel lettek szólítva arra, hogy rámoljanak egyet a dzsumbujban, de semmi eredmény. A lépcsőház-világítás egyik égőjét kicsavarták az ajtajuk előtt, tehát ha sötétben merészelünk hazamenni, jól fel kell készülni, mert az ajtó előtt heverő cipők garmadájába igencsak bele lehet keveredni.
Múltkor volt pofájuk feljönni és megkérdezni, hogy nem-e akarunk elköltözni, mert kellene nekik a lakás...
A nő átlagosan kétnaponta kiborul, és a férjét meg a 2 gyereket szidja ordítva órákon át, gyakori, erőteljes ajtócsapkodással kísérve. A bejárati ajtót is izomból csapják be állandóan, tíz éve, amióta ott lakunk, kb. ötször lett lecserélve a zár :)
Ha anyám veszi a bátorságot, hogy ebédet főzzön, rögtön fölszólnak, hogy "mi van, már megint sz@rt főznek?". Pedig sem ezt, sem hullát nem szoktunk főzni, csak mezei kajákat. Ráadásul kiváló szagelszívónk van...
Ha ismerősök jönnek hozzánk, óhatatlanul el kell haladniuk a szomszéd üvegfala előtt, ahol a következő látvány fogadja őket:
- csomó cucc a földön, de hogy közlekedni is lehessen, ösvények vannak kitaposva közöttük
- tájfun-pusztította táj, minden berendezési tárgyon ruhák, floppyk, gyümölcslé-dobozok, stb...
Ja, és amióta ott lakunk, még porszívó, mosógép hangját, főzni is kéthavonta egyszer szoktak.
Tegnapelőtt vettünk új tévét, a vőlegényemmel próbáltuk a bazi nagy dobozt fölvinni a csigalépcsőn (jó nagy, 55 kilós Sony Vega). Erre odagyűlt a család az üvegablak elé, és ilyeneket hallottunk:
- ezek minek vesznek tévét?
- nem normálisak, hogy viszik föl?
- ez nem is tévé, csak nagyzolnak a cuccos dobozzal
satöbbi...
Az erkélyszomszédok elég jó fejek, de azért ők sem teljesen komplettek.
A nő, amióta nyugdíjas, egész nap fröcssöt szik, ezért elég mókásan viselkedik általában, de ettől függetlenül egész nap káromkodik (elindítanám a káromkodás VB-n tuti befutó lenne), és mindezek után vasátnap rohan a hajnali misére (azt hiszi, ezzel útlevelet kap a paradicsomba?)
Amikor a férje is otthon van, és veszekednek, au a király! Szerintem lepotyognak a szentképek a falukról :)
A csúcs akkor is az volt, amikor a fölöttünk lakó háromgyerekes család egyik csemetéje hegedülni tanult. Az enyhén hisztérikus mama nem tudta elviselni a nyivákolást, és kizavarta a kölköt gyakorolni a lépcsőházba :-((((( minden tizedik próbálkozásra tudott lefogni egy tiszta hangot a szerencsétlen, és ebben 9 emelet gyönyörködött.
Totálisan átélem a helyzeted.
Mi is panelban lakunk, a nyolcadikon, és a kilencediken pont felettünk egy ritka debil család. A szülők valamilyen fokon unokatestvérek, ergo a 3 gyerek "nagyon jól" sikerült. 2 fiú van, és 1 lány. Már felnőttek ők, is, de azért még ott laknak. Pluszban a lány már 2x férjhez ment (a mai napig nem értem, mit esznek rajta a pasik, mert ronda, kancsal, meg még buta is). És szült 2 gyereket. Természetesen el is vált, és a 2 gyerek is ott van ráadásnak. Ez 7 ember 64 négyzetméterre.
Az idősebbik srác az meg nagy metálrajongó...és volt olyan, hogy zengett a ház, úgy bömbölt náluk a zene. A nővérem meg éjszakás volt, szegény nem tudott aludni...Nekem meg bedurrant az agyam (én meg tanulni nem tudtam), és fogtam magam, felmentem. Persze, negyedórába telt, mire meghallották egyáltalán a csengetést (amit egy kis ajtórugdosással is megfűszereztem-persze ez utóbbit sem vették észre :o))) ).
Aztán debil anyuka ajtót nyitott, és szépen megkértem, ugyan halkítsa már le Zsoltika a magnóját.
Pár hétig ment ugyan a duzzogás, de azért csendben maradtak...már amennyire tőlük telik
Ugyanis fapapucsban közlekedik az egész család lakásban, és a lábukat baromira erősen csapják a földhöz...no comment.
Tehát javaslat:egyszer, ha sokáig ordítoznak, nyugodtan menj fel, és közöld finoman, hogy nem érdekel a családi problémájuk sem téged, sem pedig a többi lakót...Ha az értelmesebb fajtához tartoznak, talán le is esik nekik, hogy az egész ház értesül a mindennapi gondjaikról, és magukba szállnak.....
Na nem egy barlangban élek, ahol a muflon legel a domb tetején. Nem erre gondoltam.
Panelben élek, aholis fölöttünk lakik egy papa, egy mama és egy kislány.
Namármost a papa, úgy ahogy leszarja a gyerek nevelését. A kis ribanc sokat visítozik, a mama nagyon hangosan rákiabál, mire a kis kölök meg éles hangon elkezd hisztizni, tiltakozni, amikor meg az anyja kinyitja a pofonládát, akkor meg észveszejtő hangon bömbölni. Ez a mnapi műsor reggel és este.
Vizsgaidőszakban ez elég szar ügy, szóval azt fontolgatom, hogy felmegyek hozzájuk, és megkérem őket, hogy kussoljanak már.
Mit javasoltok, mit tegyek, hogyan viszonyuljak hozzájuk. A cél, hogy ne kelljen pl. vasárnap arra ébrednem, hogy a mama a kis ribancot éktelen módon leugatja.
