Hát,
1. akkor valamit félreértettem. Nekem az jött át a hozzászólásodból, hogy a matek, az írás az olvasás az fontos, ezért abból jól kell teljesíteni, az ének, tesi viszont nem az, abból lehet akár kettes is. A diploma pedig mindenképpen kell. Bocs, ha én értettem félre.
2. Azt valóban nem tudom, hogy miből lesz majd jobb-rosszabb a gyerek az isiben, de azt már látom, hogy most két évesen mihez van nagyobb kedve. Ezt nem olyan nagyon nehéz észrevenni. A lányom pár hónapos korától egyértelműen jelezte, ha unta azt amit épp próbáltam vele csinálni és valahogy közölte, hogy mit szeretne inkább. Erre már akkor is vannak eszközeik, amikor még nem beszélnek. Zsuzsi például egyértelműen a manuális dolgokhoz vonzódik, nagyon régóta építőzik, rajzolgat-firkálgat, szerel stb, a képek-szavak világa mérsékeltebben érdekli: egyszerűen faképnél hagy, ha unja a mesét, vagy kiveszi a könyvet a kezemből ("Na"-mondja, és szépen a helyére rakja:-)) Ő most ilyen. Lehet, hogy majd változik, nem tudom, de biztosan észre fogom venni.
3. Azzal, hogy elvárom, hogy hozza ki magából a legjobbat, nem valamiféle elvakult maximalizmusra akarom nevelni, csak egy olyan belső igényre, hogy akarja érezni annak az eredménynek az örömét, amiért azért meg is dolgozott (nem vért izzadva erőn felül!). Többre becsülöm a "megdolgozott" angol hármast a született nyelvtehetség ötösénél.
Egyébként azért reagálok kicsit élesen a témára, mert elborzaszt a mai versenyhelyzet az oktatásban. Borzasztónak tartom, hogy hat éves gyerekeknek szabályos felvételit kell végigcsinálniuk már egyes általános iskolákba is, miközben pontosan érzékelik, hogy ők most megmérettetnek, most dől el, alkalmasak -e a sikerre vagy nem (ez természetesen hülyeség), és ehhez mérten stresszelnek is. Hogy a felsőbb iskolákról már ne is beszéljünk.
Szerintem egyetertunk, lehet, hogy nem fogalmaztam eleg jol. En sem akarok "neurotikus ertelmisegit" nevelni, sot! Lattam mar olyan gyereket, aki 3 evesen irt, olvasott, szamolt, nagyon okos es felnottes volt, de sajat magarol egyes szam harmadik szemelyben beszelt (!), es meg veletlenul sem mosolygott soha, sot, jatszani se lehetett vele, csak a konyvek es a szamok erdekeltek. Ijeszto volt!!!
En is azt irtam, hogy az alapdolgokat (iras, olvasas, szamolas) mindenkinek meg kell tanulnia, de ezt nem ugy ertem, hogy nyerjen matekversenyeket! Arrol van szo, hogy olyan szinten ,ahogy azt az altalanos iskolaban elvarjak, menjenek neki ezek a dolgok. Fel tudjon olvasni erthetoen egy szoveget, le is tudja azt irni minel kevesebb hibaval, es legyen tisztaban a matematikai alapmuveletekkel. Ez konnyunek latszik, de meglepoen sok ember van, aki meg felnott korara sem tanulja meg. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem nagyon bosszant, ha egy hozzaszolasban ilyeneket olvasok, mint lessz, eggy, hidj neki, nalunk a faluba, stb. En se irok hibatlanul, de azert ez durva.
Szoval ha az alapdolgokat megtanulta, akkor pluszban johet az, amiben tehetseges. Szerintem jobb arra az 1-2 tantargyra koncentralni, nem kell mindenbol kihoznia, amit tud. En pl. rajzbol jo voltam, szerettem, es mindig eloterbe helyeztem a tobbi keszsegtarggyal szemben, amikbol viszont joval az atlag alatt voltam. Rajzbol mar egy negyes is elszomoritott, mig enekbol nem erdekelt az egyes, kettes se. Te is errol beszeltel, nem? Arra kell koncenralni, amiben jo az ember.
Amiben talan nem ertunk egyet, az az, hogy szerintem egeszen kis (1-2 eves) korban meg egyaltalan nem tudhatod, mihez lesz kesobb kedve es tehetsege a gyerekednek. En szeretnem majd minel tobb kepesseget fejleszteni, termeszetesen ugy, hogy ez ne menjen a lelki fejlodese, a boldogsaga rovasara. Ez nagyon kenyes dolog, nem tudom, sikerult-e mar valakinek, de varom a tapasztalatokat. Ha valasztanom kene, hogy okos, jo tanulo, de boldogtalan, vagy az iskolan nehezen atbukdacsolo, am vidam es elegedett gyerekem legyen, termeszetesen az utobbit valasztanam. De nem biztos, hogy valasztani kell, biztos meg lehet teremteni egy gyermeknek a boldog, gondtalan gyerekkort ugy is, hogy kozben felkeszitjuk a felnottkorra, ami bizony nem konnyu.
Kedves SzobaCica, véletlenül sem kell elkezdeni semmilyen korán sem a gyerek semmilyen tanítását, se játékosat, se egyebet. Játszani kell vele, hagyni kell játszani, mesélni kell neki, együtt lenni vele, megbeszélni vele a körülötte lévő világot, és leginkább szeretni kell.
A gyereket azzal tudod a legjobban felkészíteni a hosszú-hosszú tanulásra, ha nem stresszeled, biztosítasz neki nyugodt hátteret, ha kiegyensúlyozott lesz. Hamarabb fog érvényesülni, mint ha fejlesztenéd. Ha meg nem, legfeljebb csak boldog lesz. A mai világban az is nagy szó ám...
SzobaCica!
ne haragudj, de marhára nem értek veled egyet. Szerintem a számolás nem fontosabb, mint a tesi, vagy az ének. Szerintem mindig a gyerek képessségeihez mérten kell értékelni a teljesítményét, mindenben, akár énekből vagy tesiből is. Én azt várom el a gyerekemtől, hogy kihozza magából a legjobbat mindenben, amiben csak tudja, és ne elégedjen meg fél-erőbedobással, énekből se, tesiből se, matekból se. Így pl nem fogom megfenyíteni, ha kiderül, hogy pocsék a nyelvérzéke és kikínlódik magából egy közepest. Mert akkor az egy jó jegy. Nem lehet ezeket a dolgokat -főleg kiskorukban- szétválasztani, nem mondhatom, hogy ne rajzolj kedves kétéves, mert az nem fontos, inkább beszélj, mert az meg az. Ellenkezőleg: ha a kétévesem inkább rajzol, hagyom a francba a mondókázást, és rajzolunk naphosszat. Később az isiben ez nehezebb, ott egy alapot mindenből meg kell szerezni, de a szétválasztást, hogy mi a fontos az ő számára, amiből kell az ötös és mi nem annyira, majd rábízom. Nem neurotikus értelmiségit akarok nevelni belőle, hanem egy elégedett embert, aki boldog a szakmájával, akár asztalos, akár orvos, akár - mi.
Felreertesek elkerulese vegett: nem akarok sem zseni gyereket, sem kituno tanulot, csak kihozni belole, amit lehet. Nalunk ugy mukodott, hogy a kevesbe fontos targyakbol mindegy volt, hanyast viszek haza (bar a tobbi se nagyon erdekelte a szuleimet, de azokat legalabb megneztek). Ezt szeretnem majd en is bevezetni a gyerkeimnel: alapdolog, hogy jol tudjon irni, olvasni, szamolni, de ha pl. enekbol vagy tesibol kettese lesz, nem fogom leszidni, mert az nem szamit.
Sziasztok!
Felrevezeto a topik cime, mast fejez ki, mint a topiknyito bevezetoje. Szinte mindenki arrol irt, hogy nem szabad es nem is lehet zsenit nevelni valakibol, nem szabad semmit raeroltetni a gyerekre. Ezzel en is egyetertek.
A valodi kerdes azonban az volt, lehet-e es ha igen, hogyan, fejleszteni a gyerekben szunnyado tehetseget. Szerintem a legtobb ember valamiben jobb, mint az atlag, es ha idejeben felfedezzuk ezt, es fejlesztjuk, sokkal jobb eredmenyeket erhet el. Van, aki szerint mar a szuletes elott el lehet kezdeni a tanitast, ebben nem nagyon hiszek, de erdekel a tema. Szuletes utan viszont ugy gondolom, nem lehet eleg koran kezdeni a JATEKOS tanitast. Ugy, hogy jatekkent elvezze a gyerek es a szulo is a dolgot. Olyan jatekokra gondolok, amik fejlesztik a kreativitast, a memoriat, a logikat, stb. Iskolai anyagra (iras, olvasas) nem hiszem, hogy erdemes megtanitani egy ovodas gyereket, de sok mindent tanithatunk neki, aminek segitsegevel konnyeben veszi majd az akadalyokat.
Nekem meg nincs gyerekem, par evig nem is akarok, de erdekel a tema, hogy ne akkor olvassak mindenfele hasznos dolgot, mikor mar keso. Sokan mondjak, hogy ez mind folosleges, es sokan ervelnek azzal, hogy mi is felnottunk mindenfele hokuszpokusz nelkul. Persze, de a mai gyerekeknek teljesen mas vilagban kell majd ervenyesulniuk. Mar most nem tud elhelyezkedni egy palyakezdo fiatal diploma nelkul, mi lesz akkor 20 ev mulva? Fel kell kesziteni a gyerekeket a 15-20 ev tanulasra, meghozza idejeben. En 12 evig szinte soha nem tanultam, mert folosleges rossznak tartottam a tanulast. Most meg is szenvedek rendesen a foiskolaval, pedig ha annak idejen megtanitanak tanulni es megszerettetik velem a tanulast, mar reg meglehetne a diplomam.
A Sorskönyvben azt olvastam, hogy az lesz a gyerekből amit az ellenkező nemű szülője 3 éves kora előtt belelát. Aki zsenit akar azt kell, hogy lásson.
A matektudás állítólag attól függ, hogy 1 éves koráig naponta hányszor szeretgettük meg a csemetét.Az 5-ös matekhoz napi 18 szeretgetés kell.Ha egy srác napi 4-nél kevesebb ölelést kap akkor bukdácsolni fog.
A gördülékeny olvasáshoz az kell hogy a gyereknek 10 éves koráig naponta legalább 20 percig felolvassunk neki.
ÜDV!
Nem kell zsenit nevelni.
Embert kell nevelni.
Arra sokkal nagyobb szükség van.
Oszt ha embernek neveljük, még zseni is lehet belőle, ha meg nem akkor mi van, semmi, van egy ember no az nem semmi.
így megy ez.
F.
Felhozom a topicot!
Nem régiben volt egy televizíó műsor valamelyik csatornán,hogy hogyan lehet zsenit nevelni.
Persze a módszer amerikai. És a szűlők rém büszkék,hogy a gyerekük megtudja mutatni a földgömbön,hogy hol van a "mittudomén" vulkán. STB.
Ezzel a módszerrel növelik a gyerek lexikális tudását!! De kérdem én minek a lexikális tudást növelni?Azért van a lexikon,hogy megnézzem nem?Szvsz a gyerek fantáziáját,kreativitását kell fejleszteni minöségi játékokkal.Minöségi alatt nem az árára gondolok.Ezeket a képessékeket viszont nem lehet könyvből tanulni.
En egyetertek zoldagyar olvtarsammal. Szerintem zseninek nem lehet nevelni senkit, maximum muveltnek. Velemenyem szerint a zseniseget a szuloktol (vagy valamelyik szulotol) lehet orokolni (tehat zseninek szuletni kell), a gyerek max. hozzatehet egy kicsit.
Zsenit VSZ. nem lehet nevelni arra születni kell. Polgár László könyvét olvastam, szerintem a gyerekeit jól nevelte. A lányok szabad akaratukból választották a sakkozást és ebből a papa kihozta a maximumot úgy hogy a feltételeket biztosította.
Véleményem a következő: szeresd a gyermekedet és a lehetőséget biztosítsd a számára amihez kedve van. Semmit ne erőltess, ez majd kialakul. Amennyiben nem lesz kimagasló teljesítményű akkor sem kell elkeseredni, a legfontosabb hogy boldog gyermekkora legyen gyermekednek mert ez végigkíséri egész élete folyamán. S. Freud munkássága nagyon idevág. Andre Kosztolányit tudom még idézni, ikor arra a kérdésre mi a legjobb befektetési tanácsa azt válaszolta, taníttatni a gyermeket, ennek lesz a legnagyobb hozadéka. Ígaza is van, de nagyon is.
Gyermekedet vedd mindig felnőtt számba és komolyan foglalkozz vele és legyél hozzá őszinte. Ezek olyan befektetések amelyek kamatostul megtérülnek.
Még annyit, hogy aki okos, kiegyensúlyozott, harmonikus lelkületű embert szeretne nevelni a gyermekéből, az egyet tegyen: Játsszon vele!
Játsszon akármit: legót, kirakósat, elefántosat, kutyásat, babaszobát, bújócskát, csak az a lényeg, hogy mindketten élvezzétek a játékot! Ez bőven elég. Persze ha a gyerek nagyobb lesz, intellektuálisabb dolgokat is lehet csinálni, de csak akkor tanuljunk a gyerekkel, ha muszáj.
Nekem két gyerekem van, az egyik 4 éves, a másik 6 hónapos. Feleségemmel mindkettőnknek van pedagógusi diplomája, neki pszichológusi is, dolgozott is nevelési tanácsadóban. A véleményünk egyértelmű: Nem szabad megpróbálni zsenit nevelni!
A gyereknek az a dolga, hogy gyerek legyen! Ami érdekli, azt meg kell neki mutatni, de kb. 7 éves koráig semmilyen oktatással, drillel nem szabad terhelni, utána is csak mértékletesen. Ha zseni akar lenni, úgyis az lesz. Szerintem a Polgár apuka tönkretette a lányai gyermekkorát, emellett azt sem hiszem, hogy csak neveléssel érte el amit elért. Volt egy olyan terve, hogy örökbefogad egy néger kislányt és rajta bizonyítja be, hogy mindenkiből lehet zsenit nevelni, aztán - ki tudja miért - elállt ettől. Az egy külön marhaság, hogy mondjuk 3 éves gyereket olvasni tanítunk, annyi értelme van összesen, hogy a suliban majd nagyokat unatkozik amikor azt fogja tanulni.
Amúgy az NLP engem is érdekel, sok könyv kapható róla, NLP és a tanulás, NLP és az egészség, stb. Van egy cég, amelyik sorozatban adja ki őket, persze a tanfolyam az igazi.
Nem feltétlenül a szülők munkakörére vagy végzettségére gondoltam, hanem ami érdekli őket és amihez tehetségük van. Informatikusból van matematikus, fizikus, villamosmérnök, de még zenész vagy grafikus beállítottságú ember is. Gyógypedagógus is lehet orovos, tanár vagy pszichoterrorista alkat.
Nos, ha a lányod műszaki beállítottságú pszichoterrorista némi zenészi beütéssel, akkor kezdésnek ajánlom a nagyteljesítményű analóg zajgeneráló rendszerekkel való ismerkedést.
NLP-neuro lingvisztikus programozás. Evvel a módszerrel hatékonyan tudsz segíteni a gyerekeidnek a tanulásban, és számos egyéb célra is használhatod. Ha érdekel két könyvet tudok ajálani ebben a témában. Richard Bandler - Békából királyfi, Richard Bandler - Elmés változások. Mindkét könyvet meg lehet kapni mostanság a Librinél.
Akkor most mit kezdjünk a lányunkkal, aki egy gyógypedagógus és egy informatikus genetikai keveréke?!
Ahogy én tudom (javítsatok ki ha tévedek), Polgár László azért választotta a sakkot, mert ezen a területen nagyon jól mérhető a tudás/tehetség. Van egy pontozási rendszer, ami állítólag nagyon jól meghatározza, hogy milyen szinten áll egy sakkozó. Ebbe nem lehet belekötni.
Végül is a Polgár lányok sikerei vitathatatlanok.
Polgár László azt állítja, hogy az ő módszerével nem csak a sakkban, hanem bármilyen más területen is hasonló sikereket érhet el az 'alany'. Hát, hogy ezt elhigyem, ahhoz tényleg legalább a könyvet el kéne olvasnom.
Más kérdés, hogy SZVSZ a Polgár lányoknak nem volt túl nagy szabadságuk a pályaválasztásban.
Ugyebár a gyerek képességeinek fontos meghatározója, hogy anyuci meg apuci milyen. Persze a két szülő "genetikai keverékéből" egy új egyéniség jön létre, de azért a neveléskor van kikből kiindulni. Tehát ha anyuci meg apuci is rühell sakkozni, de imádja a természettudományokat, akkor inkább ebbe az irányba érdemes tapogatózni a gyereknél (és a szülők is erre a legalkalmasabbak).
A feleségem logopédus és sok ovis gyerekkel foglalkozott. Neki az a tapasztalata, hogy a kislányok általában szorgalmasabbak, engedelmesebbek, könnyebb őket nevelni (értsd: foglalkozáson könnyebb őket leültetni). A kisfiúk általában fegyelmezetlenebbek, szértszórtabbak, hamarabb megúnják a dolgokat/foglalkozásokat.
Szóval az a véleménye (se én se ő nem olvasta az emlegetett könyvet), hogy Polgár Lászlónak nehezebb dolga lett volna, ha nem lányai, hanem fiai vannak.
Nektek mi a véleményetek erről?
Engem valahogy nem izgat az, hogy zseni lesz-e a gyerekem vagy nem (fél éves kislányom van). Bár azt szinte elengedhetetlennek tartom, hogy legyen felsőfukú végzettsége és tudjon nyelveket. ÉS ZONGORÁRA CSAK AKKOR IRATOM BE, HA Ő KÉR MEG RÁ! ÉS HA NEM AKAR TÖBBET ZONGORÁZNI AKKOR AZONNAL KIIRATOM!!!
Azt viszont nagyon fontosnak tartom, hogy olyan munkát/hivatást találjon magának, amit szeret. És azt hiszem abban nagy a szülők felelőssége, hogy mennyire engedik választani illetve mennyire segítik a választásban gyermeküket.
Az afrikai gyerekek ehhez egyébként mit szóltak volna? :)
Ezt csak azért kérdezem, mert remek a kérdésfelvetés. Tehát: ÉN nevelek zsenit a gyerekemből, momdjuk sakkozót, vagy manökent, az meg, hogy tulképp utál sakkozni, vagy manökenkedni, az nem igazán érdekel. Vagy mire el tudja mondani, addigra felnő, oszt bazi boldogtalan. Szerintem hagyni köll a kölket, ha valamihez viszont SAJÁT MAGÁNAK van kedve, akkor támogassuk. (Persze ha pl. a kemény drogokhoz volna kedve, akkor azért ne)
Amint írtam is - természetesen - nem akarom elrontani gyermekeim zsenge ifjú éveit.
Ugyanakkor nem hiszem, hogy csak az erőszak és a szigor vezet eredményre valamely képesség kibontakoztatásában. Jómagam 10 éves koromtól gyermekszínészként töltöttem délutánjaimat és ezek nagyszerű évek voltak. Semmi elrabolt nevetés, meg szerelem... Sőt! Csupán egy véletlenen múlt, hogy most nem színpadon keresem a kenyeremet.
Polgár László egyébként felajánlotta, hogy örökbefogad 1-2 afrikai kis srácot, hogy bizonyítsa elmélete helytállóságát, csak valami gyámügyi szarság akadályta meg ebben.
A könyvéről és is hallottam, és kerestem, de sajna nem volt szerencsém hozzá. HA VALAKINEK MEGVAN A POLGÁR KÖNYV, AKKOR AZT MEGVESZEM!
Az a helyzet hogy a világ nem tudna mit kezdeni mondjuk tízszer ennyi zsenivel. Ismerek egy pár tehetséges embert. és a legtöbbjük nem használja az agyát a munkájában. Főleg akik pénzt akarnak keresni. Szóval a munkahelyen dolgozni kell, és persze tudni kell kezelni a főnököt, a munkatársakat és a beosztottakat.
Polgár papa módszere pedig akkor lenne hiteles ha mondjuk három örökbefogadott lánnyal (feketét, fehéret, tarkát) érte volna el ezt. Az persze kétségtelen hogy az egyénre szabott nevelés, tanítás sokkal hatékonyabb mint amit az iskola ad, ahol a gyerek csak 1/30-ad része az osztálynak, nem szólhat közbe, nem figyelnek oda a gondolataira, hanem passzív befogadó az idő nagyobb részében. Einstein is magániskolában végzett, ahol hatan voltak egy matematika tagozatos osztályban. (És ő volt a tehetségesek között az ötödik, csupán későbbi feleségét Milevát előzve meg - tudatlanok erre szokták azt mondani, hogy "Einstein is megbukott matekból")
És mi van azokkal a gyerekekkel,akik ígéretes tehetségnek indulnak,
azaz bennük van a "zseni" lehetősége - ,aztán mégse jutnak el valami
miatt a topra. / Tudod,sírni csak a győztesnek szabad!/
Szóval őket ki kárpótólja az átsakkozott -zongorázott,- tornázott
évekért? Az elmaradt bulikért,röhögésekért,szerelmekért......
iceberg
