Ezért egyvalamit nem értek. Amikor azt mondják, hogy közeledik felénk, abban benne van az is, hogy a Föld több, mint 54000 kilométerrel mozdul arébb óránként a keringési pályáján?
Üdv! Azt hiszem ugyanerről akartam én is beszélgetni a "Repül a nehéz kő..." cimü topicomban, csak én ezt a magyar tv hiradásában hallottam, és francia csillagászokra hivatkozással. Ennek kapcsán bennem az merült fel, hogy mit lehetne tenni, van még 25 ill. 22 évünk! Persze Sasszem jóvoltából mostmár tudom, hogy ez nem egyszeri esemény, hanem folyamatos fenyegetés. Ezért továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy:
AZ ISKOLAI OKTATÁSBAN LÉNYEGES SZEREPET KÉNE KAPNIA A CSILLAGÁSZATNAK ÉS AZ ÜRTECHNIKÁNAK!
Ez nem szakmai sovinizmus, mert én nem vagyok
csillagász, még hobby szinten sem. De azt mondom:
VÉTEK, HOGY MENNYI PÉNZT és erőt fordit az emberiség teljesen felesleges dolgokra, miközben
ezek a hatalmas kövek itt száguldoznak keresztül-kasul a Földpályánkon.
Például nagy bajnak tartom, hogy fiatal értelmes emberek papnak tanulnak, leblokkolják az agyukat, holott lehet, hogy pont az egyikük agyában születhetne meg a megoldás!
De ez egy másik topic témája lehetne, itt a megoldásra kéne ötleteket mondani!
Ha egy 100km átmérőjű (kisbolygó vagy meteorit?) ütközik a földnek akkor nekünk tényleg sasoltak mert nincs az a hidrogénbombánk amivel az megállítható ill a pályájáról kimozdítható lenne.
Ellenben max néhány km átmérőjű meteoritok ellen talán lenne esélyünk nem?
Gondolok itt a pályájukról való kimozdításukra egy vagy néhány hatalmas erejű H-bombával(A lézer dzsedi fegyverbe annyira még nem bízok).
Persze ehez az észlelésükön kívül, rengetek előkészületre és persze PÉNZRE lenne szükség a Föld részéről.
Nem tudom,hogy vajon ilyen írányban folyik e valamiféle nemzetközi összefogás,terv stb..?
gyerekek, ez azert hihetetlenul durvicsek. nem tudunk addigra valami szuper LÉSZER-DZSEDI fegyvert epiteni vagy hasonlo? en ettol telleg felek, szo sincs ironiarol!
1908. június 30-én a szibériai Tunguz-régió falvai fölött egy óriási tűzgömb száguldott el, majd eltűnt a horizont szélén. Közvetlen ezután hatalmas robbanás rázta meg a környéket. A transszibériai vasút egyik szerelvénye megállt a nyílt terepen, mert a mozdony vezetője úgy hitte, robbanás volt a közelükben.
A szerelvény azonban 600 kilométerre volt a becsapódás helyszínétől. A berlini és londoni meteorológiai állomások műszerei is jelezték a becsapódást, amit azonban akkor még nem tudtak mire vélni. Három éjszakán át az orosz égbolton félelmetes fények villóztak. 1927-ig kellett várni, amíg egy szovjet expedíció megközelítette a feltételezett becsapódás vidékét. Tizenkilenc év után is szörnyű pusztítás nyomait találták. Egy 40 kilométer sugarú területen a fák úgy feküdtek a földön, mint a gyufaszálak, az epicentrum 25 kilométeres körzetében leégett az erdő. De az expedíció hiába kereste a robbanás okozta krátert, csak borsó nagyságú törmelékdarabokat találtak a talajon.
Számos elmélet látott napvilágot a jelenség megmagyarázására az atommeghajtású idegen űrhajó felrobbanásától kezdve egy mini fekete lyuk fellépéséig. A magyarázat azonban sokkal kézenfekvőbb: a Tunguz vidéki pusztulást vagy egy nagyobb méretű meteorit (kb. 50 méteres átmérővel), vagy egy kb. 1 millió tonnás üstökös magja okozta. Utóbbi mellett szól az akkoriban világszerte megfigyelt légköri fényjelenség, amit az üstökös csóvája okozhatott. Az objektum 20-40 km/sec sebességgel belépve a troposzférába darabokra szakadt. Amennyiben az objektum öt órával később ütközött volna a Földnek, Szent Pétervárt találta volna telibe. Az általa okozott pusztítás körülbelül akkora lett volna, mint egy a város fölött felrobbantott hidrogénbombának (15-30 megatonna TNT).
1490. február 03.: egy meteorit becsapódás a kínai Hansi tartományban mintegy tízezer ember halálát okozza.
1790. július 24.: egy farm területén csapódott be egy kisebb meteorit; a farm gazdája meghalt, az épület és néhány szarvasmarha elpusztult.
1946. június 16-án a mexikói Santa Ana-ban becsapódó meteorit robbanása számos házat szétrombolt, 28-an megsérültek.
1639-ben egy szintén Kína területén történt becsapódás 10 épületet döntött romba; több mint tíz ember lelte halálát a romok alatt.
1989-ben egy kb. 50-60 méteres aszteroida kb. 90 ezer kilométerre száguldott el a Föld mellett. Becsapódva kb. 40 ezer megatonna TNT-nek megfelelő robbanást okozott volna.
1992. december 8-án a Toutatis nevű aszteroida mintegy 800 ezer kilométerrel kerülte el bolygónkat. E tény utólag derült ki, mivel a csillagászok csak akkor észlelték az eseményt, amikor az aszteroida már elhaladt mellettünk. Ez volt az emberiség szerencse napja, e kisbolygó átmérője ugyanis 4 km. Földünk bármely területén is csapódott volna be, azonnal több száz millió ember halálát okozta volna.
1994. február 1-én egy kisebb meteor épp 50.000 km/h sebességgel lépett be a Föld légkörébe. Az Új-Guinea melletti Kosroe szigetről a nap fényességével vetekedő jelenséget több százan látták. A meteor szerencsére lakatlan vidéken csapódott be; robbanóereje 11 kilotonna TNT-nek felelt meg.
A távolabbi múltban azonban ezeknél jóval katasztrofálisabb következményekkel járó ütközések áldozata volt bolygónk.
Körülbelül 65 millió évvel ezelőtt a Földet egy kb. 10 kilométer átmérőjű aszteroida találta el. A 450 milliárd tonna súlyú objektum a mexikói Yukatán félsziget közelében mintegy 100 millió megatonna TNT-nek megfelelő energiával robbant fel; ez nagyjából a jelenlegi teljes nukleáris arzenál robbanóerejének tízezerszerese. A következmények katasztrofálisak voltak: az aszteroida átütötte a földkérget és a földköpenyben állapodott meg. Közép-Amerika partjain gigantikus árhullám söpört végig, a robbanás darabjai pedig több ezer kilométeres távolságig szóródtak szét. . A szétfröcskölő izzó darabok katasztrofális erdőtüzeket okoztak.
Becslések szerint a katasztrófa nyomán a földtörténeti kréta korszak végén az akkor létező fajok 75 %-a, a globális biomassza 90%-a pusztult el.
Olyan becsapódás, amely egy városnyi területet pusztíthat el, évszázadonként egy-kettő fordulhat elő. Százezer évenként számolhatunk olyan becsapódással, amelynek következményei globális kihatásúak. Nagyjából egymillió évenként ütközhet bolygónk 1 km-nél nagyobb átmérőjű aszteroidával. Ha egy ilyen katasztrófa ezekben az években következne be, körülbelül 1 milliárd ember halálát okozná. Jelenlegi ismereteink szerint az aszteroida becsapódások jelentik az egyetlen olyan természetes veszélyforrást, amely az emberi civilizációt egyik pillanatról a másikra megsemmisítheti vagy jelentősen visszavetheti fejlődésében
A 90-es évek elején az űrkutatók még úgy vélték, hogy minden olyan 1 km-nél nagyobb átmérőjű aszteroidát regisztráltunk, amelynek pályája keresztezi a Föld keringési pályáját. Akkoriban mintegy 100 ilyen aszteroidát ismertünk. A méréstechnika fejlődése azonban kellemetlen meglepetéssel szolgált: számos újabb 1 km-nél ilyen nagyobb aszteroidát fedeztek fel, jelenleg mintegy 1500-at ismerünk. A veszély azért különösen nagy, mert közel 90 %-uk pályáját nem ismerjük pontosan, csak annyit tudunk róluk: elvileg bármikor elszáguldhatnak mellettünk, vagy akár keresztezhetik bolygónk pályáját...
Így nézhetett ki, amikor 65 millió évvel ezelőtt egy pusztító aszteroida csapódott be a Yukatán félszigetnél.Ugyanez az esemény egy művész szemszögéből.Jelenleg 20 olyan aszteroidát ismerünk, amelyek átmérője meghaladja a 100 kilométer. Bármelyikükkel ütköznénk, ez az emberi civilizáció végét jelentené.Néha csak műholdról fedezhetők fel az aszteroidák ütötte sebek bolygónk felszínén. Eddig kb. 120 meteorkrátert fedeztünk fel bolygónkon.
A Toutatis-kisbolygó átmérője kb. 6 km és két almagból áll (kb. egy 2- és egy 4,5 km-es mag összetapadásával keletkezett). Pályatávolsága a földpályától 900 ezer km, de a Jupiterrel való speciális keringési viszonya miatt helyzete instabil (1:3-as rezonanciaviszony, vagyis amíg a Jupiter egyszer, addig a Toutatis háromszor kerüli meg a Napot). A Jupiter gravitációs hatása ezt a területet tisztára söpörte, miután kitérített onnan mindenféle keringő testet (ún. Kirkwood-rések keletkezése, amelyekben nem találhatók kisbolygók). Igen valószínű, hogy ez lesz a Toutatis-kisbolygó sorsa is, vagyis jelenlegi helyéről kidobódhat, ami kiszámíthatatlan pálya kialakulásához vezet. Ez az objektum tehát az ismertek közül messze a legveszélyesebb. A kréta végi kihalást egy kb. ekkora égitest okozhatta.
Szinte teljesen mindegy, hogy egy ekkora test szárazföldbe vagy tengerbe csapódna. Mivel átmérője összevethető az óceánok átlagos mélységével (sőt meg is haladja azt), a víz gyakorlatilag semmit nem tudna fékezni rajta. Olyan ez, mintha a kedves olvasó egy pocsolyába lépne.
A másik igen veszélyes objektum az 1997 XF11 jelű kisbolygó. 1998-ban nagy vihart kavart a bejelentés, miszerint az égitest 2026. október 28-án ugyanazt a helyet szeretné elfoglalni a térben, mint a Föld. A pontosabb pályaszámítások alapján mostanra kissé lehiggadtak a kedélyek (kb. 900 ezer km-re halad el mellettünk), így a becsapódás esélyét jelenleg nullának tekintjük.
Becsapódások és hatásaik
A légköri atomrobbantásokat figyelő hálózat néhány év leforgása alatt 60-80 külső eredetű eseményt észlelt, amelyek valószínűleg a légkörben felrobbant külső eredetű testek lehettek. Valójában sokszor ennyi lehet a számuk. Becslések szerint hetente 2 találhatja el a Földet, illetve kb. kétóránként haladhat el egy 10 tonnás test a Föld mellett!
Olyan becsapódás, amely egy városnyi területet pusztíthat el, évszázadonként egy-kettő fordulhat elő. Százezer évenként számolhatunk olyan becsapódással, amelynek következményei globális kihatásúak. Nagyjából egymillió évenként ütközhet bolygónk 1 km-nél nagyobb átmérőjű aszteroidával. Ha egy ilyen katasztrófa ezekben az években következne be, körülbelül 1 milliárd ember halálát okozná. Jelenlegi ismereteink szerint az aszteroida becsapódások jelentik az egyetlen olyan természetes veszélyforrást, amely az emberi civilizációt egyik pillanatról a másikra megsemmisítheti vagy jelentősen visszavetheti fejlődésében.
A globális katasztrófa
Mi történne egy igazán nagy, több km átmérőjű test becsapódását követően? Eltekintve a gyors hatásoktól (földrengések, szökőárak, tűzvész stb.) az igazi gondot a Föld testéből kiszórt anyag jelentené az élővilág számára. Becslések szerint egy 10 km-es test becsapódása kb. 3000 Badacsony-térfogatú anyagot szórna ki. A por szétterülne a légkörben, s ún. becsapódási tél köszöntene be. A légköri áramlatok ugyanis egyenletesen eloszlatnák, a felszálló légáramlások pedig akár évtizedekig is lebegtethetnék a legfinomabb szemcséket a sztratoszférában. A napsugárzás nem jutna el a felszínre, a növények elpusztulnának, a táplálékláncok összeomlanának, miközben hirtelen jégkorszak köszöntene be. Ezután viszont roppant gyors globális felmelegedés következne, a légkörbe került rengeteg üvegházhatású anyag miatt (szén-dioxid, illetve vízgőz). Ilyen szélsőséges és gyors éghajlati változásokat még azok az élőlények is nehezen élnék túl, akik valamilyen szerencse folytán nem pusztultak éhen.
Egyre több jel utal arra, hogy egy 65 millió évvel ezelőtti becsapódás pusztította ki a dinoszauruszokat is
Bár bolygónk légköre leszámol a legtöbb "betolakodóval", 10-50 millió évente számítanunk kell egy globális katasztrófára. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a jelenlegi technikai feltételek mellett nem sokat tudnánk tenni a katasztrófa elhárítására. Egyet tehetünk: tovább kutatjuk a potenciálisan becsapódó égitesteket, hogy legalább ne érjen bennünket váratlanul a dolog.
Én meg láttam a Duna TV-n 1 dokumentumfilmet,aminek a végkövetkeztetése az volt,hogy úgy el fog húzni mellettünk,mint a vadlibák.(Ha mégis tévedtünk,hát bocs.Az ember elvégre nem tévedhetetlen.)
En viszont egy dokumentumfilmet lattam valamelyik muholdas adon, ahol ezt a tortenetet bogoztak ki - es a vegeredmeny az, hogy a Fold-Hold tavolsag mesfelszeresevel el fog hibazni minket, ami kozmikus meretekben hihetetlenul keves, de en ettol meg nyugodtan alszom 22 evig... :-)
A forrás (egy bulvárlap) nem igazán autentikus, viszont név szerint említenek benne egy olasz professzort, ami arra bátorít, hogy a tasztalt látogató csillagászok vagy a téma iránt érdeklődők véleményét kérjem.
A forrás (egy bulvárlap) nem igazán autentikus, viszont név szerint említenek benne egy olasz professzort, ami arra bátorít, hogy a tasztalt látogató csillagászok vagy a téma iránt érdeklődők véleményét kérjem.
Nyolcszáz méter átmérőjű aszteroida percenként huszonöt kilométerrel közelít a Föld felé. Kutatók szerint huszonkét év múlva elér minket és ha becsapódik, ötvenezer hidrogénbomba hatásával felérő pusztítást végez. Az angolok állítólag már felállítottak egy bizottságot.
