Pfff. nekem tegnap jött meg. nagyon fáj a hasam. a legnagyobb probléma hogy tegnap alig volt, ma meg mintha dézsából öntenék. kb óránként kéne cserélni a betétet ezért azt találtam ki, hogy 1 pelenkát kettévágok, beteszem a bugyimba így olyan mint egy nagyon vastag betét amiben biztonságban érzem magam; erre vettem rá a harisnyanacit meg a fekete szoknyát (mivel munkába keleltt menni). nagyon bevált. mindenkinek csak ajánlani tudom
nekem is mindig fáj a hasam ha menzeszem van. nem tudok vele mit csinálni. újabban próbálom igazi diadalként megélni, ez tesz nőiessé. nő vagyok, ki kell bírni, ezt nem lehet kikerülni sehogy se. kellemetlen a hasfájás is és a betét viselése is (számomra olyan mint egy pelenka). tampont nem használok, valahogy nem szeretek ott nyúlkálni, főleg ha a hasam is fáj. próbálom elterelni róla a figyelmemet: pl ugyanúgy rakott szoknyát hordok harisnyával ha megvan mint ha nincs meg, vagy pl elmegyek mozogni. nehéz de ez van.
Már régóta szerettem volna megosztani másokkal a tapasztalatomat! Nekem is 13 éves korom óta elképesztöen fájdalmas görcsökkel járó volt a mensesem, söt még 3 nappal elötte a derekam és a lábaim is majd leszakadtak a fájdalomtól, ami rögtön elmúlt, ha megjött, de aztán jöttek helyette a görcsök...orvostól-orvosig jártam, gyógyszer hegyeket szedtem, ez a keserves szenvedés 27 éves koromig tartott.
És akkor teljesen véletlenül rábukkantam az IGAZI okra és az IGAZI megoldásra!
Egy ismerösöm vett egy SPA méregtelenitö gépet, ami a talpból áztatja ki a mérgeket, nem hittem benne, de udvariasságból elmentem 4 egymást követö kezelésre, mert nagyon olcsó volt a bevezetö ár. A lábvizem fekete-barnna-narancs-habos volt, állitolag ijesztoen szennyezett. Semmit nem vártam a kezeléstöl, és nem éreztem magam se jobban, se rosszabbul a kezelesek után, de teljesen váratlanul ért, amikor megjött a mensesem, semmilyen elöjele nem volt, se derék, se lábfájás, se semmi és egyáltalán nem görcsöltem!!! És azóta sem!!!
Nem reklámozok semmilyen terméket vagy szolgáltatást, csak azt szeretném, ha minél többen rájönnénk az igazi okra.Nekem pl azt mondta az orvos, hogy hátrahajló méhem van és majd a szülés után jobb lesz.......az igazság pedig az, hogy a testemben felhalmozódott méreganyagok igy jelzik, hogy nagyon nagy baj van...ja, és még valami, ..nemcsak a fájdalom tünt el, hanem a kellmetlen, jellegzetes szagok is! A megoldás a méregtelenités: lehet ez a lábáztató spa, vagy van kinai lábtapasz pédául, ami éjszaka szivja ki a mérgeket,, meg még csomó más eljárás is jó gondolom. Jók a méregtelenitö teák is!
Próbáljátok ki feltétlenül, MÉREGTELENITSETEK!!!!!!!!!!!!! és irjátok le, a tapasztalatokat, hogy minél többen tudjunk segiteni egymásnak! Rengeteget szenvedtem a görcsöktöl és nagyon-nagyon szeretném, ha ti is rájönnétek az okra és megszabadulnátok ettöl a szörnyüségtöl! Mégegyszer: MÉREGTELENITSETEK!!!!
Rá fog kérdezni egy csomó mindenre: fogyasztasz-e tejterméket, mennyi kávét iszol, mennyit dohányzol, milyen húst eszel, eszel-e megfelelő mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt, mit iszol: szénsavas üdítőitalt vagy ásványvizet, hány teát fogyasztasz, iszol-e alkoholt, mennyit mozogsz, sportolsz-e valamit, alszol-e 8-9 órát naponta, rendszeres időben fekszel-e, és a többi.
Ezek a tünetek alapvetően enyhíthetőek, ha rendezettebbé teszed az életed, sajnos az egyetemista lét alapvetően nem ennek kedvez.
Képzeljétek, nálam 4 hónapja szinte minden hónapban erős fájásaim vannak, és ez szokatlan, mert azelőtt sosem küzdöttem ilyen jellegű problémával, viszont most olvastam egy magazinban, hogy a dohányzás felerősÍti a menzesz előtti fájdalmakat...a vicc az, hogy kb. 4 hónapja vagyok aktív dohányos, azelőtt csak hébe-hóba gyújtottam rá....szóval most összeállt bennem a kép:)...van mire fogni:)
Szia! Csak véletlenül látogattam erre az oldalra,de annyira megsajnáltalak,és bizony saját fialalkorom jutott rólad eszembe. Sulis koromban ugyanezeket a tüneteket produkáltam. Már az első nap(középsuli) sikerült elájulnom az évnyitó alatt. Ezzel sorsom megpecsételődött. Amennyiben az iskolában jött rám a fájdalom,mindig rosszul voltam. Szedtem én minden fajta gyógyszert,de alighogy leért a torkomon máris rohantam a WC-re és túladtam rajta. Csak úgy tudtam kiheverni a fájdalmat,ha lefeküdtem és összecsavarodtam,mint a csiga. Annyira hozzászoktam a havi fájdalomhoz,hogy a szülés nagy gondot nem okozott. Viszont teljesen megváltoztatta addigi életemet. Azóta nem tudom mi az a menstruációs fájdalom. 3-4 napig tart mindenféle panasz nélkül. Az utóbbi időben kicsit előjött újra,de ez már nem köthető össze a serdülőkori panaszokkal. Hamarabb a változókorral. De te ezzel még ne foglalkozz! Kivánok neked minél hamarabbi javulást,és ne feledd,a rossz után csak jó következhet.!!!
Én egy 18 éves lány vagyok, és érdekes problémával küzsködök. 5 éve menstruálok, és 3 éve arra lettem figyelmes, hogy mindig pontosan 1 héttel menses előtt allergiás reakciókat produkálok. Hapcizok, taknyos vagyok, régen hasmenésem is volt. Mikor megjön akkor ezek mind abbamaradnak, mintha elvágták volna. Ledönt a lábamról, lassan már minden hónapban egy hét "kötelező szabadságom" van a suliból. Két éve voltunk nőgyógyásznál, nem vizsgált meg csak a panaszok alapján megállapította, hogy a menses előtt felszabaduló hormonok váltják ki, ugynevezett autoimmun allergia, nem lehet ellene tenni. Eddig az összes orvos széttárta a karját, hogy majd kinövöd, az első szülés után megszűnik.. Mindig mindenhol felajánlják a fogamzásgátlót de azt se tudják garantálni, hogy az megoldás lenne. És őszintén én sem szereném még elkezdeni.. Azt is mondták az orvosok, hogy elvileg ilyen létezik, a könyvekben meg van írva, hogy ez lehetséges, de még senki nem találkozott gyakorlatban ilyennel. És ötletük sincs a kezelésére. Elviekben ez genetikailag öröklődik de senkinek nem volt ilyen a családban. Ismerősöktől is kérdeztük, hogy mi lehetne erre a megoldás, kezdetben míg nem realizáltuk, hogy a menses-sel függ össze addig mindenféle nátha gyógyszert szedtem, mikor rájöttünk próbáltunk homeopátiás gyógyszereket, gyógyteákat de semmi nem hat. Kérem ha tud valaki megoldást erre, vagy esetleg van ismerőse aki szintén szenvedett ettől, és van valami ötlet a kezelésére, jelezze!
sziastok, egy másik topikból másolo, át ide és kiváncsi lennél a véleményrtekre.
Becsípődött a derekamban egy ideg.
És azért, hogy legalább valamennyit mozogni tudjak úgy éreztem szükség volt rá.
Porckorongom sérvem is van,de ez szerintem nem az volt, mert akkor még ma is fetrengenék.
Viszont észrevettem egy sorozatot, ami nem tudom véletlenek egybeesése vagy lehet-e összefüggés?
Mást már harmadszor járok úgy -tudatosítva , de előtte már lehet hogy volt ilyen -, hogy mielőtt megjött a menzeszem előtte két nappal történik ez. Igy jártam novemberben is meg decemberben is és most is....Azért emlékszem mert még meg is jegyeztem, hogy na már csak ez kellett. nekem meg az első egy két nap elég komoly görcsökkkel jár (már gyerekkorom óta)- ilyenkor jön a napi több meristin.
Sziasztok! Én is nagyon görcsölök amikor menstruálok és én most már FLECTOR port iszom! Ajánlom mindenkinek, nagyon jó...Cataflam, nospa, algoflex-m és hasonlók helyett kiváló! Az íze nem vmi jó, de garantálom, hogy használ! Árban sem borzasztó 1000-1200 Ft! Mindenkinek jobbulást!...
Nekem is hasonló problémám van minden hónapban, egyrészt nagyon fáj, másrészt gyakran elájulok, mert nálam speciel hatalmas vérvesztesggel jár, így az esetek 80%-ában az ügyeleten kötök ki. Valakinek valami hasonló tapasztalat, megoldás? Akinek van/volt, légyszi írjon!
Olvastam az üzenetekben a menses fájdalmas létét, barátnőm lányának hasonlóak a problémái, Ő is nagyon erős fájdalom csillapítókon élt a ciklus időpontjában, de amióta a neten böngészve rátalált a mágneses nagy szívecskére és ráhelyezte a fehérneműjére, azt mondja: az iszonyú fájdalmas görcsök elmultak, azért fájdigál, de közel sem úgy mint régen. Esetleg ha érdekel info@deruselet.hu bővebben leírom a használatát. Remélem tudok vele segíteni.
A mestruáció alatt szexeltem a barátommal, használtunk gumit, de kiszakadt, így a tegnapi napomat kórházról kórházra jártam, míre végre a kőbányai Bajcsy Zsilinszky kórházban kaptam esemlény utáni tablettát. Bevettem, de még így is parázok, hogy terhes lettem. ? tudom, hogy nem a felelősség mintapéldánya, de megtörtént szeretném ha valaki válaszolna, mert a nőgyógyászom elment nyaralni és jó sokára jön haza, a másik dokiról meg elég rosszakat hallottam.
menstruáció ehhh... ez nem áldás, ez ez átok! Gyűlölöm az egészet, lehet hogy ezért is fáj ennyire, de minnél jobban fáj annál jobban utálom. Néha szégyellem mondani hogy emiatt maradok ki munkából és csak a résztünetet vállalom fel a hasmenést. Ami már kihagyhatatlan elem. Görcsölök mint az állat, fáj a derekam és a lábam. Hányingerem van, hányni nem tudok, pedig lehet jobb lenne... Még életemben nem ájultam el, de szédülékeny vagyok ilyenkor, ugyhogy rendszeresen neki esek valaminek. Legutóbb pl. derékkal rá a kádnak. Próbáltam én gyógynövényt és gyógyszert de semmi nem segít. Ami egy kicsit segít ha forró vízbe befekszem, az kicsit enyhít a hát fájáson és a görcsökön is, de nem jelentős, az időm többi részét a vécén töltöm. Az alvás lenne a legjobb, de elaludni ilyenkor olyan nehéz! Olvasgattam hogy van akinek jobb lett, remélni tudok és hátha egyszer csak lesz valami amit még nem próbáltam és az segít. Addig is olvasgatom tovább itt a hozzászólásokat, mert most per pillanat már az is nagy segítség hogy nem vagyok egyedül ezzel, bár... az lenne a legjobb ha senkinek sem lenne semmi ilyesmi baja.
Sajna nekem is ez volt a problémám, évek óta nem segített semmi csillapítani a havonta megjelenő fájdalmat, ugyanígy szenvedtem, nem tudtam lábraállni sem...szedtem: Nospa forte-t, Cataflam-ot, Algoflex-M-et és sorolhatnám...mindegyik csak minimálisat segített. Pár hónapja viszont valaki ajánlotta: ez egy gyógytea. A Naturland gyártja és az a neve, hogy Menstruációs panaszokat enyhítő teakeverék...mensi előtt 1 héttel kezdem iszogatni naponta ahányszor eszembe jut...2x-3x-4x...nincs rossz íze. És ezt a mensi alatt is iszom egy hétig. Azt hiszem a leírásban az van, hogy max. 2 hétig iható egyfolytában...a legutóbbi 3 alkalommal meg sem éreztem, hogy megjött!!! Szóval nekem ez vált csak be! Remélem másnak is segítek vele!
Tallózás dysmenorrhoeás emlékeimből:
Tizenkét és háromnegyed éves voltam, amikor először megjött. Akkoriban kutya bajom volt, ábszolúte nem éreztem semmit . Kb. két évig. Elsőéves gimnazista, azaz tizenöt éves voltam, amikor elkezdett fájni a hasam a vendégek megjövetelekor. Azóta minden hónapban kisebb-nagyobb intenzitású szenvedéseken megyek keresztül. Eleinte szégyelltem még az édesanyámnak is mondani, hogy mi a bajom. Aztán belefáradtam az „alakoskodásba”. Anyum mindig azt hitte, hogy valamivel elrontottam a gyomrom. Mindig „rájött”, hogy melyik kaja volt a ludas. Én meg ráhagytam. Ő könnyen szült engem is meg a testvéreimet is, soha nem volt semmi problémája, valahányszor a vörös katonák meglátogatták, hát meg sem fordult a fejében, hogy a leányával ilyesmi is előfordulhat. Amikor megjött először a mensesem, nem újságoltam el ezt az „örömhírt” nemhogy a barátnőimnek, de neki sem jó ideig, a véres bugyikat mindig úgy mostam ki nagy hamarsággal, hogy ne vegye észre. Ez a hazudozós-elhallgatós időszak valami egy vagy másfél évig tarthatott, nagyjából addig, amíg rám nem törtek az árulkodó furcsa fájások . Azóta sok víz lefolyt Dunán, most pedig fű, fa, virág tudja körülöttem, hogy mikor gyengélkedem és mivel jár ez nálam. És nem abból, hogy vörös kaméliát tűzök a mellemre.
Mivel régi leány vagyok, és az élményekből kijutott nekem is bőven, most szedek egy csokorra valót és lerakom az asztalra:
Nagyszüleimnél nyaraltam falun, amikor egy reggel a nagybátyám, aki akkoriban a negyvenes éveiben járt, elhívott dohányt kapálni. Induláskor éreztem, hogy kissé csikar a hasam, de nem mondtam neki egy fél szóval sem, hogy otthon maradnék inkább. Amikor kiértünk a mezőre és elkezdtünk kapálni, a hasfájás egyre intenzívebb lett. Városi lány lévén soha nem tűntem ki a minőségi kapálásban, de amit aznap lerendeztem, arról jobb nem beszélni. Észrevette a nagybátyám, hogy demonstrálása ellenére nemcsak a gazt, de a dohányt is vágom, annak is az egészségesét, odavágok bele mindegyre, ahova nem kellene, hát ismét megmutatta, hogyan kell őket kapálni. Amikor látta, hogy nem fog rajtam a tanítás, összevissza írtok gazt és dohányt, azt hitte, csúfolódom a munkával és nagyon dühös lett. Személyes kudarcnak foghatta fel azt, hogy nem tudott velem zöld ágra vergődni. Egy fél szóval nem árultam volna el neki, hogy mi játszódik le bennem: nem annyira a lelkemben, sokkal inkább a testemben. Akkoriban még nem estem össze, nem hánytam, de iszonyúakat görcsölt a hasam, és egy-egy ilyen görcs közben elhomályosult még a látásom is, és már nem érdekelt hova ütök a kapával. Szólottam volna, megmentettem volna a lelkem, de legalábbis a dohányt, viszont azt hiszitek, hogyha anyám előtt titkolom rosszullétem okát, akkor pont elmondom egy nagybácsinak! ? Egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, vagy talán inkább, nem tudtam volna szavakban összefoglalni, ami velem történt egy férfinak, aki nemcsak hogy anyám bátyja, de ráadásul még agglegény is volt. Szóval akkor, tizenhat esztendősen így gondolkoztam. Mivel pedig ezenkívül jószántamból ajánlottam fel a segítségemet, nem fért az már a fejembe, hogy vissza is lehetett volna ilyen esetben lépni, mintsem kárt okozni. Így nagybátyám egész napja a velem való bosszankodással telt el. Amikor este hazamentünk, el is panaszolta édesanyámnak, hogy nem gondolta volna, ennyire nehezen fogom fel a dolgokat, hogy épp ennyire figyelmetlen és ügyetlen vagyok, és híján mindenféle gyakorlati érzéknek. Csak felnőtt koromban meséltem el anyumnak, egyik nagynénémnek ezt a sztorit úgy, ahogy megtörtént, de a nagybátyám még most sem tud erről. Legalábbis tőlem nem. Ez az élmény az enyhébb lefolyású esetek egyike volt. Mert két-három évig a suliból sem hiányoztam emiatt.
A következő nyáron apai nagymamámnál vakációztam. A ház mellett az udvaron volt egy kenyérsütő kemence, és egy nap nagyanyám nekilátott, hogy lemeszelje fehérre. Mivel unokák közül csak én voltam ott, hát engem hívott segíteni. A létra tetején állt és nekem hol ezt hol azt kellett a kezébe adnom vagy átvennem tőle azokat a kelléket, amikre már nem volt szüksége . Készséggel segítettem neki, kiszaladtam, beszaladtam a házba, mígnem aztán egyszer csak bennragadtam. Hadd ne mondjam meg, miért! Amikor már nem tudtam a fájástól a létra alatt állni, közöltem apám anyjával, akit mamának szólítottam, hogy bemegyek és ledőlök, mert nem vagyok jól . De ő mintha meg sem hallotta volna vagy talán inkább nem hitte el, hogy valóban komoly gondok voltak nálam. Így amikor már az ágyon feküdtem bekoncsorodva és ő ismét hívni kezdett pár perccel később a létra tetején egyensúlyozva még mindig, kiabálására visszakiabálás volt a válaszom: „Nem mehetek, mama! Annyira rosszul vagyok, mozdulni sem tudok, nemhogy felállni!” Mivel leszállni a létráról nem lett volna egyszerű neki, az immár idősödő asszonynak, hát nem jött is be, hanem elkezdett kint az udvaron hangosan alkudozni velem, hogy csak még ezt meg ezt meg ezt az egy dolgot vigyem oda neki s aztán visszafeküdhetek. Nálam azonban győzött a fájdalom, és ugyan már nem emlékszem, hogy meddig maradt az én nagyim a létra legeslegtetején, de mindenesetre elég sokáig pufogott hangosan és ingerülten amiatt, hogy csak úgy otthagytam őt a munka kellős közepén. A tatarozást nem tudni hogyan, de aztán valahogy befejezte, sokkal később, mint ahogy eltervezte, majd amikor bejött, fejét csóválva megjegyezte : „Mi is voltunk leányok, (volt még két nővére), de azért ilyesmit nem csináltunk ilyenkor, mi jobban bírtuk, amikor fájt.”
Tizenhét, tizennyolc éves koromra már egészen kiforrott fájdalmaim lettek. Már nem emlékszem, hogy karácsony vagy húsvét volt, inkább karácsony lehetett, amikor az első napjának reggelén a templomba készültünk. Kóristaként fekete szoknyába, fehér ingbe öltöztem, indulás előtt a bugyimba bedugtam egy maroknyi vattát, (nálunk akkor inkább az volt), ugyanis éppen akkor jött meg, de mivel csak enyhe bizsergést éreztem a hasamban, gondoltam, hogy egy-két órát szépen kibírok még. Ünnepléskor azonban elég hosszas a prédikáció, főleg ha a kórus minden szertartásmozzanat után énekel egyet. Már a vége felé járhattunk mindennek, a gyülekezet apraja-nagyja állva és hangosan imádkozott, én pedig kivételes módon összegörnyedve hajtottam le a fejemet a padra. Hallottam is nemsokára, amint a karvezetőnő odaszólt valami atyafiaknak, hogy „Gyorsan fogják, vigyék ki a levegőre, rosszul van !” Meg is ragadott két férfi, ha nem három, és segítségükkel kitámolyogtam a karvezető kocsijáig a sok nép között. Alig láttam, iszonyúan szédültem, félig voltam csak tudatomnál vagy inkább negyedig, ha nem tartottak volna, le is estem volna, mint egy zsák . A karvezető begyömöszölt az autójába, hazavitt magához, megmelegítette a kályha egyik fémkarikáját, rongyba bugyolálta és a hasamra helyezte. Mivel szülése előtt ő is ugyanígy szenvedett, amikor engem így látott a templomban, egyből tudta hány óra. Akkor tanultam meg tőle, hogy meleget kell tenni a hasra. Amikor felvitt magához, az első dolog azonban az volt, hogy bevezetett a fürdőszobába, a bal csuklómat a csap alá rakta és forró vizet engedett rá, ami arra jó egyébként, hogy elindítja a vérzést, bár esetemben, már el volt ez indulva. Azt is tőle tudtam meg először, hogy ilyenkor kerülni kell a dalolást.
Hasonlóan jártam a gimnázium utolsó évében egy matek órán. A tanárnő, amikor látta, hogy elnyúlok a padon semmivel sem törődve, odaszólt a fiúknak, akik hárman voltak mindössze, hogy „Vigyék le, mert egészen ki van zöldülve!” Szerencsétlen fiúk, mint egy dögöt, úgy cipeltek le a második emelet lépcsőiről a suli rendelőjébe, ahol egy ágyra fektettek fel és kihívták a mentőt. Az asszisztensnő tanácstalan volt, még ilyenben nem lehetett része, nem tudta, mit adjon vagy mit tegyen, így amikor kértem, hogy melegítsen kályhakarikát, ami nem volt, egy porcelán tányérral próbálkozott, ami össze is törött. Közben megjöttek a mentősök és az egyik tanárnőm is bejött, aki az osztályfőnökömet pótolta. A hasam meztelen volt, a bugyim is egy kicsit mintha le lett volna húzva, lehet, hogy a magyartanárnőm látott belőlem egy-két dolgot. A mentővel érkező nővér, amikor rákérdezett, hogy tulajdonképpen mi bajom van és azt feleltem, hogy „Beteg vagyok”, kijavított: „Megjött a menstruációm, menstruálok, ezt így kell mondani, mert ez természetes dolog, nem betegség. Csak az emberek rosszul használják a fogalmakat. ” Amúgy engem is idegesített már akkor így ez a szó, főleg amikor ilyeneket hallottam, mint pl. „Tündi nem tornázhat, mert beteg. ” De ezt a mondatot akkor mondtam életemben először és szerintem utoljára és ezt is csupán azért, mert restelltem volna, ha a soha egyetlen csúnya vagy intim szót ki nem ejtő mellettem levőtanárnő olyasmit hallana a számból, mint „menstruáció” vagy „havi vérzés”.
Valami öt évvel ezelőtt a rokonokkal piknikezni mentünk. Tudtam, hogy meg kell jöjjön nagy valószínűség szerint még aznap. A rendszerességgel szerencsémre nincs gondom, így kissé feszélyezve indultam el velük reggel a kirándulásra. A grillsütésen és partin részt vettem, de két óra körül kezdetét vették a görcsölések, amiből annyit észlelt a rokonság, hogy mindegyre eltűnök. Volt egy diszkrét helyen levő bokor, amit kiszemeltem magamnak és ott könnyebbítettem magamon. Ha egy óra alatt hatszor nem voltam bebújva alája emiatt, akkor egyszer sem. Aztán valami négy óra körül járhatott az idő, amikor már mindenki láthatta, hogy egészen ki vagyok akadva. Összeszedelőzködött hát miattam a társaság és elindultunk hazafelé. Még jó, hogy nem hamarabb történt, mert akkor az már ünneprontás lett volna a javából. Kocsit hívtak, amikor látták, hogy milyen az állapotom. Nem vártuk meg helyben ülve a kocsit, elindultunk . Egyik bokortól a másikig szaladtam kétrét hajolva és szédelegve, hogy ne veszítsem nyomukat, volt ott minden a rókázástól elkezdve a nagymunkáig. Nagynéném rámszólt, hogy szedjem össze magam, mert még azt hiszik a szembejövő emberek, hogy részeg vagyok. Ez nekem akkor meg sem fordult volna a fejemben, de amióta Pesten vagyok és amióta egyszer a fájdalomtól épphogynem négykézláb támolyogtam haza a munkából, most hadd ne magyarázkodjam, miért, már újabban arra gondolok, hogy itt inkább meg azt hiszik, hogy be vagyok lőve . Főiskolás koromban, vidéken, amikor emiatt a buszmegállóban mindenki szeme láttára a földön guggolva vártam a buszra, megkérdezte egy-két együttérző ember, hogy véletlenül nem vagyok-e terhes . Visszatérve az autóra, amivel végül hazavittek a piknikezők, csak annyit róla, hogy határozottan enyhítette a rázása a fájdalmaimat, tehát aki teheti, az ilyenkor kocsikáztassa meg magát.
Már húszon túl voltam, amikor dolgozóként laktam falun, városon. Ilyen-olyan albérletekben. Falusi tanítóként pályafutásom legelején, három kilencéves gyereket vittem az egyik télen a szomszéd faluban megrendezett körzeti regemondó versenyre. Gyalog jöttünk hazafelé és én éreztem, hogy már nem bírom. A verseny vége felé jött meg. Félúton közel a falunkhoz, felkérezkedtem egy szekérre, de a gyerekeknek nem volt hely és én már gondolkozni sem tudtam rendesen a fájdalomtól, hogy mit lehetne velük tenni. Szerencsésen érkeztek haza gyalogosan és magukra, de a szidás, amit kaptam attól a szülőtől, aki a szomszédomban lakott, amiatt, hogy cserbenhagytam a tanulóimat, az mind az enyém volt. A fájdalmas menstruáció nem számított elfogadható érvnek az ő szemében! A házinénim sem hitte el, hogy én annyira rosszul voltam, azzal vigasztalt és azóta még sokan mások is, úgy vidékiek, mint pestiek, nagyot legyintve, hogy ez semmiség a szüléshez képest!
Nos, lássuk, hogyan is zajlik le nálam sokszor egy ilyen „semmiség” mindenféle élmény körítése nélkül. Amikor megjön, a legnagyobb biztonságban nem az ágyban, hanem annál is inkább a vécén érzem magam, ahol egyébként ilyenkor szinte félnapokat töltök el. Székelek, vizelek, hányok, nyögök, lihegek, jajgatok, kiver a veríték, izzadok, van úgy, hogy elzsibbadnak a végtagjaim. Ha nem ülnék, hanem valahol állnom kellene, össze is esnék, ugyanis félig-meddig az eszméletemet is elveszítem. Előfordul, talán a kálciumhiány miatt, hogy kéz-és lábujjaim annyira elzsibbadnak, hogy nem tudom őket megmozdítani sem. Ilyenkor, ha otthon vagyok, jön anyám, masszírozza a derekamat, hátamat, egyengeti az ujjaimat. Hozza a megmelegített kályhavasat, a cickafarkteát. Fehér vagyok, mint a fal. Ha kell, elém teszi a régi rossz műanyag tálat, hogy belehányjak. Rájöttem, hogy ilyenkor jót tesz az okádás, megkönnyebbülök tőle egészen. Sokszor az ujjamat nyomom le szándékosan a torkomon, hogy könnyebben tudjak hányni. Mert utána mindig pár percig megszűnik a görcs. Egy általam pokoli fájdalomnak nevezett stádiumom megyek végig, ami fájdalom a fájdalomban és ez valami fél órás, egy órás lehet, még soha nem mértem le, de az előbb felsorolt jelenségek kísérik ezt az örökkévalóságnak hitt időt. Amúgy a vécén valami három-négy órát is ülök, anélkül , hogy valami értelmeset csinálnék, szenvedek, mint egy siralomházban. Amikor túljutok az iszonyú görcsökön, mint akit agyonkínoztak, úgy zuhanok az ágyba, és alszom el. Többnyire így zajlik le nálam a havibaj első napja. Mi más ez, ha nem vajúdás? Ezek az én „meddő szüléseim”. Egy évben háromszor-négyszer ennyire szörnyű, talán ezt a holdállás is befolyásolja vagy esetleg valamilyen táplálkozási rendellenesség. A többi hónapban valamivel enyhébb a fájdalom, de akkor is eléggé megvisel ez az egész és a gyakori vécére járás, azon való ülés kihagyhatatlan. Amikor ezen a kis elzárt helyen ülök, a lábam alá kisszéket teszek, ugyanis azt tapasztaltam, hogyha felhúzom a lábaimat, mintha enyhébb lenne a fájdalom, de nemegyszer előfordul, hogy felkuporodok a vécé kávájára, vagy oldalt ülök és felrakom a falra a lábaimat, bármennyire is furcsán hangzik, tehát nyugodtan azt is mondhatnám, hogy szinte „falra mászok” a fájdalomtól . Sokszor ki is jött az ülőke a helyéről, megtörtént, hogy alkatrészt kellett rajta cserélni, hol fedélütközőt, hol rögzítőt. Szerencsés eset, ha kapható a szerelvényboltokban !
Tehát valami tizenöt éve ilyesformán zajlik le nálam. A nőgyógyászok szerint nincs semmiféle rendellenességem . Nem szedek gyógyszert, mert kihányom, vagy kiütök az Algocalmintól, Algopyrintől. Használtam ugyan az előbbi fájdalomcsillapítókat, sőt próbáltam Meristint, Nos-pat, Papaverint is. De amin végig kell(ett) mennem, az úgyis elkerülhetetlen (volt) ! Sulis, fősulis koromban a vizsgák dátumain rágódtam mindig számolva a napokat és azon izgulva, hogy ne legyen abban az időszakban semmi. Ha pedig mégis, akkor legalább egy-két nappal, napszakkal hamarabb vagy később. Amiatt, hogy ne érettségizés közben történjen ez meg velem, ne a felvételin, ne a szigorlatokon.
Az is megfordult már a fejemben, hogy amennyiben egy-egy munkahelyi vagy albérletkereső tárgyaláson őszintén kitárulkoznék a dysmenorrhoeámmal kapcsolatban mindenhol az első alkalommal, ha hajléktalanság és munkanélküliség nem is lenne az osztályrészem, de mindenképpen sokkal nehezebben jönnének össze ezek a dolgok az átlaghoz képest. Azzal, hogy utolsó percben kirándulásokat, bulikat mondtam vissza, vagy a keltezést mérlegelve el sem fogadtam egy-egy ilyen meghívást, elértem azt, hogy néhányan megnehezteltek rám. Ebből fakad az a határozatlanság, megbízhatatlanság, zárkózottság, következetlenség, alattomosnak hitt megsértődöttség, amivel ilyenkor megbélyegeznek az emberek. Szomorú az, amikor rámfogják, hogy csak megjátszom magam, lógni akarok, sőt ilyet is hallottam már , hogy azért „csinálok így”, mert fel akarom hívni magamra a figyelmet.
Még azt nem tudom felfogni, hogy lehet olyat állítani egyeseknek, hogy a menstruáció megjövésekor jót tesz a szex. Ilyenkor „még az ember sem kell”! Ez maga a borzadály lenne számomra ilyen állapotban, lehet, hogy bele is halnék!
Végszóként még csak annyit, hogy klimaxig még van legalább annyi évem, mint amennyit magam mögött hagytam, de belefáradtam, nagyon belefáradtam a természet eme kegyetlen játékába! Már azt is megkaptam, nőnemű lénytől egyébként, hogy alacsony a tűrésküszöböm. Aztán ott vannak nagyokosok, szintén nők javarészt, akik azt javasolják, hogy ne fogjuk fel átokként a menstruációt. Mégis mi más ez, ha nem az?! Az ilyen nőket biztos csak az irritálja az egészben, hogy műanyagszálas a betétjük és időnként félrecsúszik. Mit mondjak erre? Ez engemet is zavar…
Tudtok valamit azzal kapcsolatosan, hogy a Gestapo idején hogyan élték meg vagy inkább át vagy túl a fájdalmas menstruációt az elhurcolt nők? Hol lehet erről információt szerezni?
Ugyan, ugyan, ne szívd mellre! Ha visszaolvastál tudod, hogy hasonló problémákkal küzdök, egyszerűen csak jó kedvemben talált a hozzászólásod, ráadásul ekkora méretben:)
én még nem találtam gyógymódot... görcsölök mint állat, hányok, szédülök, deréktol lefele csk zsibbadást és gyötrö éles fájdalmat érzek... sok mindent probáltam... vagyis... sokat?! az nem kifejezés...
Ez az én topicom! Hosszú évek óta PMS, görcsölős-bő vérzéses menstruáció, 4 gyerek után is megszenvedek vele mindig, de van néhány dolog, ami, ha egy öreg motorosnál bevált, hátha segít nektek is.
Közeledik a nap: MENOFIT cseppek, nagy séta, munka utáni lélekemelő traccsparti egy kedves barátnővel+2 capuccinó, este könnyű torna (futni is lehet)
1.nap: MINDEN,AMI JÓ! Sok munka, egy élvezetes fordítás, bár belevágni ilyenkor nehezebb, délután finom meleg kávé, finom vacsora langyos, majd egyre forrósodó zuhany, tampon+betét, illatos testápoló, vacsora után kiülök a teraszra és megiszom egy fél konyakot, elszívok egy jó cigit, ilyenkor szoktam néha venni vaníliás szivart vagy valami kényeztetőt, beteszek egy jó zenét és fogmosás után ágybabújok az Élet és Irodalommal.
Ha visszaolvasol, akkor láthatod, hogy sokan, sokféle módszert leírtunk már erre a problémára, de miután ez úgy tűnik teljesen egyéni, ezért próbálkozni kell. Kezdésnek javaslom a forróvizes palackot a hasra + fájdalomcsillapítót.
Én azzal a kérdéssel fordulok hozzát hogy a barátnőmnek görcsöl ilyenkor a hasa de nagyon a doki írt valamit de az is csak algoval müködik.És az lenne a kérdésem hogy nincs valami tippetek hogyan lehet gyorsan csillapítani?
Sziasztok a hasmelegítésről jutott eszembe, hogy nem kell hozzá más csak egy notebook. Kb 20 perc alatt felmelegszik és addig tart amig ki nem kapcsolod. Miközben szenvedsz tudsz internetezni ami eltereli és figyelmedet és melegít is. Ja persze csak akkor ha a hasadra teszed.
Ismeritek a PreMens tablettát??? Barátcserje növényből van, amelyik hormont tartalmaz és szabályozza a hormonokat, igy a PMS-re is jó. Nekem 5 éve már voltak pont a középső időben plusz vérzéseim, már szépen megbolondultam tőle. A fájdalomról nem is beszélve, ami már megőrjít. A köztes vérzések már az első hónaptól elmúltak mintha sose lett volna. Min. 6 hónapig kell szedni, aztán szünet. Ahogy szünetet tartottam, megint előjött a gond, igaz nem olyan szinten. A gyártó szerint nyugodtan lehet folyamatosan szedni. Szóval azóta is szedem. A hangulatom is jobb. Az összenövéseimen nem segített, az más. Volt egy miómám a méhem hátulján, a gerincem előtt. Nyomta mindenemet, amit persze a dokik évekig nem hittek el, mert nem látszott az UH-n. Aztán végül egyik hitt nekem és megműtött. Azóta is viszont ugyanúgy fáj a hasam. Össze volt mindenem mindennel nőve a miómán túlmenően. Csak azt nem tudom,hogyan fogom már egyszer ezt a fájdalmat elveszteni, ami még aludni sem hagy. Volt már valaki hasonló helyzetben????
Szóval a PreMens tablettát próbáljátok ki. Egy havi adag 1900 Ft.
na, akkor még egy "élménybeszámoló": majdnem 10 éven keresztül fájdalmak és PMS tünetek nélkül menstruáltam, de az utóbbi években egyre többször és jobban fáj, egyre ingerültebb leszek, egyik pillanatban a sarokban durcizok, a másikban gyilkolok, a következőben mag hahotázok, agymenés, hasmenés, stb. kiderült az is, hogy a méhem hátrafele hajlik, így a gerincem fáj a legjobban, ezt nem tudom, hogy gyógyszer nélkül lehetne e orvosolni. nekem a legjobban a PMS teakeverék (gyógyszertár, DM és tsai) vált be a rossz hangulat, kisebb fájdalom ellen, nagyobb fájdalom ellen pedig egy jó séta kataflammal kiegészítve. persze annak örülnék a legjobban ha pirulák nélkül meg lehetne oldani az ügyet, úgyhogy végigpróbálok 1-2 dolgot, amit írtatok.
viszont volt egy nagyon érdekes eset, amire nőgyógyász sem tudott megfejtést adni, mondjuk az előttem szólok után már nem is csodálkozom rajta, de azért megosztom veletek. ez egy nyaralás alatt történt, és ez volt az első fájdalmas menstruációm, és a többi azóta a nyomába se érhet. már mikor megérkeztünk külhonba éreztem, hogy olyan "menstruáció előtti érzésem van", de mivel ez nem volt esedékes, nem törődtem vele. aztán másnap irdatlan fájdalom, szaladgálás fájdalomcsillapítóért (abban a kisvárosban csak a hét bizonyos napjain van gyógyszertár), napi 1-2 levél(!!!) különféle gyógyszerekből, mikor kellően be voltam gyogyszerezve, akkor is fájt, de meg tudtam mellette szólalni, vagy bágyadt mosollyal néztem ki a fejemből. egyik hajnalban aztán arra ébredtem, hogy úgy fel vagyok fújódva, mintha holnap szülnék, félelmetes látvány volt, teljes kétségbeesés. mikor már azt hittem hogy ott pusztulok el a világ végén, megjött a mikulás!! ho-hó, így kicsit megnyugodtam, mert legalább tudtam, mi a bajom, persze fádalomcsillapító-hegyek és fájdalom továbbra is volt, sőt "legkedvesebb emlékem", mikor az erdőn voltunk faházban, ahol ugye nincs patika, én meg felzabáltam az összes gyogyót. na, akkor aztán fetrengtem, de mivel közel-távol senki nem volt, üvöltöttem a fenyveseknek, ahogy a torkomon kifért, amíg a kedves vissza nem ért a faluból a munícióval. így visszatekintve kész komikum az egész, de máig nem értem, miért kellett hirtelen megjönnie, és ráadásul irgalmatlanul fájnia, pedig előtte soha ilyen bajom nem volt, és utána is jóval kevésbé. érdekes még, hogy később más is beszámolt arról, hogy ugyanezt az utvonalat megtéve, a menstruációja is eltérült rendszeresen. szóval, csak csínján az utazgatással. igaz, azóta többször jártam arra, és kutya bajom nem volt.
Végigolvastam az összes hozzászólást, és én is szeretném Veletek megosztani a tapasztalataimat.
14 éves korom óta menstruálok, általában rendszeresen jöttek meg a vérzések, viszont nekem is baromira bírt fájni. Gimnázium alatt végül odáig jutottam, hogy én is többször elájultam. Egy alkalommal a barátnőm vitt haza, mikor az utcán elájultam; máskor meg épp egy rendelőintézet előtt lettem rosszul, de szerencsére apám és az öcsém felnyaláboltak, mikor összeestem. (Arról ne is beszéljünk, hogy mikor bevittek az említett intézménybe, mindenki leszarta a fejemet, nem hitték el, hogy ez menstruációtól lehet, és apám hozott vmi fájdalomcsillapítót a közeli gyógyszertárból. Azt ne kérdezzétek, hogy ha nem hitték el, hogy a vérzéstől van, akkor miért nem kezdtek el vizsgálgatni...)
Gimnázium alatt próbálkoztam Meristinnel és No Spával, mindkettővel csak hányást sikerült elérni, fájdalomcsökkanést nem. Iszonyatosan bírt görcsölni ilyenkor a hasam és nálam is bejött később a hasmenés.
Valamivel több, mint 4 éve elkezdtem fogamzásgátlót szedni, ettől sem éreztem javulást; nőgyógyászoktól én is megkaptam, hogy az egész azért van, mert hátrafelé áll a méhem, illetve még azt is, hogy alkatilag (már testalkatilag!!) vagyok arra kárhoztatva, hogy ez nekem mindig fájjon.
Nekem sem igen működött a mozgás, nem lett jobb tőle.
Igazság szerint én igyekeztem nem a menstruációhoz kötni mindenféle bajomat, de akárhogy is, azt el kell ismernem, hogy az első két napon és az azt megelőző egy napban iszonyú érzékeny vagyok lelkileg, ilyenkor leginkább bújásra és kényeztetésre vágyom és legszívesebben csak punnyadnék naphosszat. :) Mellfeszülés és más PMS tünetek szerencsére nem jellemzők.
Egy időben elkezdtem Panadol Extrát szedni, de attól meg folyamatosan remegtem - valószínűleg koffeinérzékeny lehetek (legalábbis ezt mondták az okosok :)), úgyhogy áttértem a sima Panadolra. Sajnos ez sem bizonyult elég hatásosnak, ráadásul megtudtam, hogy a paracetamolnak nem örül kifejezetten a szervezet, úgyhogy ezzel leálltam.
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de amikor bevettem egy-egy gyógyszert, és még úgy is rettenetesen fájt, sokszor agyaltam azon, hogy vajon ez gyógyszer nélkül még rosszabb lenne vagy valójában egyáltalán nem hatnak nálam.
Gyógyszerből legutóbb az Algoflex Fortét próbáltam ki, eleinte még jobb volt tőle, de aztán már emellett is fájt és egyre erősödött bennem a fenti kérdés... :))
Azt viszont megfigyeltem, hogy ha menstruáció alkalmával szeretkeztem a Kedvessel, akkor a fájdalom is csökkent, illetve a vérzés is rövidebb lett.
Valamilyen oknál fogva - sajnos nem tudok rájönni, hogy miért - az utóbbi időben csökkenőben van a fájdalmam menstruációim száma. Azt hiszem leginkább azzal köthető össze, hogy elkezdtem alapvetően kevésbé pesszimista és negatív lenni és mindenben találni valami jót. Persze ez sovány vígasz azoknak, akiknek irtózatosan fáj a hasa a görcsöktől. Nekem is mondták anno, hogy ne stresszejek már annyit ezen és akkor jobb lesz, de ki hiszi el ezt ilyenkor és ki képes nem gondolni a fájdalomra, amikor hasogat??
Most ott tartok, hogy 1,5 hónapja abbahagytam a fogmazásgátló evést és épp most van meg a vérzésem, de csak egy picikét fájt - még gyógyszert sem kellett bevennem. Komolyan mondom, hogy nem tudom máshoz kötni az örömteli eseményt, csak ahhoz, hogy kezdem visszanyerni a lelki békém és nyugodtabb lenni és nem stresszelni mindenen. Mindenesetre remélem, hogy ez így is marad és sose kell többet fájdalomcsillapítókhoz folyamodnom! És drukkolok, hogy másoknak is ilyen simán elmúljon (kop-kop) ez a rémálom!!!
