Ja, én is gondoltam már rá, hogy odaszólók, teljesen udvariasan: "Leejtett valamit!", de szerintem aki ennyire primitív, hogy mondjuk egy tele buszmágállóban a földre szemetel, annak úgyis hiába! esetleg jól le lehetne járatni!
Idegennek egyébként még nem volt bátorságom szólni, csak dühöngtem magamban.
De ha ismerős szemetel, annak szólok, minden szívbaj nélkül.
Jómúltkor pl. egy nyugdíjazás előtt álló kollegámra szóltam rá (én 25 vagyok), aki éppen kihajított az autóból egy Mekis pohártartót. Még én éreztem magam hülyén, hogy hogy merek rászólni.
Mit mondjak, azelőtt felnéztem rá, tiszteltem, de abban a pillanatban ez elmúlt.
Szerintem az a legfelháborítobb, ha szülő mondja a gyerekének:
-Anyúúúú, hova tegyem a csokis papírt?
-Dobd el, nyugodtan, fiacskám!
Na ezt nem kommentálom, inkább!
Slampos vagyok és rosszul öltözött. Tíz éve bakancsban járok. Talán még sportcipőm sincsen. Lóg rajtam a gatya és a pulóvereim is két számmal nagyobbak. Az ingemet meg nem tűröm be a nadrágomba. A hajam meg olyan, mint George Harrisonnak a Beatles feloszlásakor.
Qrvára jól érzem magam így. A rosszalló, vagy építő kritikákat meg sem hallom.
És azt vettem észre, hogy egy ideje a munkahelyemen és a környezetemben is egyre többen próbálják átvenni a rezonanciámat. Kinek jobban sikerül, kinek kevésbé.
Azt hiszem, sürgősen át kell térnem az öltönyre, mert számomra kínos, ha a többi marha is elkezd követni!
hmmmm...hölgyemmel kezdeni a mondatot más félsiker, ha meg nem, akkor maximum néhány keresetlen szóval megemlékeznek a felmenőidről...ez így oké, de ha urammal kezdenéd, és egy 123 kilós kazánfűtőt próbálnál jobb belátásra bírni, a helyzet más lenne :))))))))))))
